Lépj kapcsolatba velünk

Család

12 beszélgetésindító kérdés házaspároknak

Közzétéve

„Eltelt jó pár év a házasságkötésünk óta és csak azt vettük észre, hogy megálltunk, visszaléptünk. Persze, kiismertük mi már egymást: mielőtt megszólalt volna, már tudtuk a másikról, hogy mit fog mondani. Beszélgettünk is – a napi hírekről, a teendőkről, a gyermekeinkről, a munkánkról, vagyis inkább a kollégáinkról és a főnökről. Annyira kényelmes volt ez, hogy kihagytuk a „vájkálós”, mélyebbre menő kérdéseket. Igen, azokat a kérdéseket, amiket akkor tettünk fel egymásnak, amikor még csak ismerkedtünk.”

Hány mai párkapcsolatra, házasságra illene rá a fenti helyzetleírás? Senki sem tudhatja… De ha valaki ráismert a házasságára, itt ne álljon meg az olvasásban.

Talán már azt sem tudjuk, hogy hol és hogyan kezdjük el a beszélgetést. Néhány másoknál is bevált gyakorlat talán segíthet.

Miközben válaszoltok a kérdésekre időt ajándékoztok egymásnak és gyakoroljátok az egymás felé fordulást. Ennek egyik előnye, hogy nagyon könnyű megvalósítani. Mindössze egy-két apró gesztusra van szükség, ami a következőhöz vezet, az meg a rákövetkezőhöz és így tovább. Az „egymás felé fordulás” a pozitív visszajelzés törvénye alapján működik, a domboldalon lefelé guruló hógolyóhoz hasonlóan aprócskaként kezdi, mégis óriásivá nőhet.

A beszélgetéseink akkor lesznek igazán jók, ha közben valóban odafigyelünk a másikra és ez több apróbb dologból áll össze.

Jó, ha beszélgetés közben a párom felé fordulok, ránézek, érdeklődő a tekintetem. Miközben hozzám beszél, nem számítógépezek, nem meredek az újságomba, nem tévézek, főzök vagy takarítok. Ha elmond valamit, akkor jelzem felé, hogy értem: a tekintetemmel, bólogatással, vagy akár szavakkal is. Az érdeklődésemet azzal is kifejezem, ha időnként visszakérdezek, kapcsolódva az elmondottakhoz, és nem váltok témát. Ez nehéz lehet akkor, ha közben azon gondolkodom, hogy amint elhallgat, rögtön mit fogok neki mondani.

Nem csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi történt vele, hanem arra is, hogy ezt hogyan élte meg, hogyan érezte magát az adott helyzetben. Nem adok tanácsot, csak ha kéri. Nem értékelem negatívan sem őt, sem pedig azt, amiről beszél, nem hiszem azt, hogy már előre tudom, mit fog mondani. Bármi, amit mond, fontos nekem, mert tudom, hogy ami neki fontos, az nekem is fontos.

 

Igen, és akkor vegyük elő azokat a kérdéseket, amelyeket még a „szerelmeskorban” szegeztünk egymásnak, és higgyük el, hogy az ezek nyomán kialakult beszélgetések megújíthatják házasságainkat, kiszellőztethetik párkapcsolataink áporodott levegőjét. A következő nyitott kérdések megválaszolása újjáteremtheti közöttünk a mélyebb barátságot és a nagyobb intimitást.

  1. Ha kapnál erre lehetőséget, mit mondanál 10 évvel ezelőtti önmagadnak?
  2. Ha a világ bármelyik pontjára elutazhatnál, hová mennél? Miért épp oda?
  3. Mik azok a dolgok, helyzetek, melyek azok a helyek, amikor ki tudsz kapcsolódni, amikor a hétköznapok felpörögnek körülötted?
  4. Közös életünk mely területén nem tudok teljesen nyitott és őszinte lenni veled?
  5. Mit szeretnél most megtudni rólam – akár a szakmai, akár a személyes életemből?
  6. Az intim együttléteink során mi az, amire szeretnéd, hogy még többet figyeljek?
  7. Ki az a két ember, akiket a legjobban tisztelsz?
  8. Milyen számodra az ideális munka?
  9. Melyek az erősségeink – külön-külön és együtt?
  10. Melyik volt életed legizgalmasabb, legkalandosabb pillanata?
  11. Mire vagy leginkább büszke a párkapcsolatunk esetében?
  12. Mi a legkedvesebb emléked az esküvőnk napjáról?

 

John M. Gottman amerikai párkapcsolati kutató és terapeuta szerint az esetek 94 százalékában azok a párok, akik a házasságuk történetében és a társuk jellemében pozitív elemeket is megemlítenek, nagy valószínűséggel boldog jövő előtt állnak. Ám, ha a boldog emlékek eltorzultak, az annak a jele, hogy a kapcsolatnak segítségre van szüksége.

Ez csak a kezdet… Beszélgessetek, idézzetek fel szép emlékeket, gyűjtsetek erőt, nevessetek együtt sokat – és kérjétek a házasságotok legfőbb „védnökét”, a teremtő Istent, hogy a segítségével ki is tartsatok mindebben!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Kertész Tibor vagyok, Kézdivásárhelyen élek feleségemmel és három gyermekünkkel. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központjának munkatársaként dolgozom az erdélyi, székelyföldi családok szolgálatában.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű