fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Bakancslista

1944. június 6: a bombázás alatt megszólaló orgona rejtélye

Közzétéve

US Air Force - A-20-as könnyűbombázók repülnek át Normandia felett 1944 májusában

Akik átélték a Partraszállást: egy özvegyasszony a két gyerekével Caen városában, szerzetesek Bayeux közelében, apácák Bretagne-ban. Az Aleteia elmeséli a történetüket, mely bátorságról, erős hitről tesz tanúságot.

Néhány órával a Partraszállás után 1944. június 6-án éri az első bombatámadás Calvadosban a mondaye-i apátságot. A szerzetes kanonokok és egy apácaközösség a kolostor boltíves pincéjében húzzák meg magukat, kisvártatva környékbeli menekültek is csatlakoznak hozzájuk. Öt hétig igyekeznek ott kitartani, miközben a fejük fölött őrjöng a borzalmas sövényháború.[1]

Az angolok igen gyorsan, június 7-én behatolnak a kolostorba, de azon melegében kiteszik a szűrüket a német katonák, akik már ott vannak az apátság körül, álcázott harckocsikkal. A pincében szerveződik az élet. Két nap bombázás múltán, miközben lehetetlen volt végigmondani teljes egészében a misét, a menekültek válaszos zsolozsmákat imádkoznak. Június 8-án Úrnapján a misét egy a pincében emelt oltárnál mutatják be. Ezentúl mindig az esti ima után szentségimádást tartanak.

Teljes feloldozás

Ezen az éjszakán, és innentől kezdve egészen június 10-ig nagyon erős a lövöldözés. Godefroy testvér így emlékezik a Courrier de Mondaye egyik 1994-es számában: «Ugyanaznap délután 5 óra felé vas- és tűzözön zúdul az apátságra: támadásba lendültek az angolok. Közel fél órán keresztül pokoli zaj hallatszik. Mindannyian a pince mélyén kuporgunk, fogvacogva imádkozunk. Maurice atya teljes feloldozásban részesít minket.»

Ekkor valami meglepő jelenségnek leszünk tanúi, melyet minden menekült észrevesz, és felhívja a figyelmet rá Godefroy atya is: «A pincéből a lárma közepette hallottuk, hogy rendszeresen megszólal a templom orgonája.» Vajon ki vehette a bátorságot, hogy bemerészkedjen az apátságba, melynek égbe nyúló harangtornya az angolok céltáblája, és hogy felmenjen a karzatra akkor, amikor alapjaikban remegnek a falak, odaüljön az orgonához és – a vájtfülű orgonista testvér megállapítása szerint – Bach-fúgákat játsszon? Vajon ez álom vagy a valószínűtlen valóság?

Mintegy tíz évet kell majd várni a háború után, hogy fény derüljön a titokra. Godefroy testvér nászmisét celebrál. A mise közben az egyik vendég, egy német evangélikus lelkipásztor csatlakozik hozzá az orgonakarzaton. Godefroy testvér felajánlja neki, hogy játssza a kivonulási zenét.

A titokra fény derül

«A lelkipásztor odaül a hangszerhez és egy csodálatos kivonulási darabot orgonál. Miután eljátszotta, egy pillanatra rám függeszti a tekintetét, és azt mondja: “Maga itt volt a szövetséges partraszállás idején 1944-ben? Emlékszik a német katonára, aki zenélt, miközben csapódtak be a lövedékek?” Nagyon megindít, amit hallok. Hogy emlékszem-e? Felejthetetlen. Így folytatja: „Én voltam az”. Beszédbe elegyedünk, kérdezem tőle, hogyan is gondolhatta, hogy az élete veszélyeztetésével játszik az orgonán azokban a napokban. Viccelődve válaszol: „Ó, hát ez volt a legjobb módja, hogy ne halljam a lezuhanó bombákat”.»

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia


[1] A telkek elhatárolását és az állattartást szolgáló, átlagosan 5 méter magas sövénykerítések nagy szerepet játszottak a normandiai csatában. (Szerk.)

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bakancslista

Hodász András atya: 3+1 probléma a reformációval

Közzétéve

Szerző:

Hodász András atya a Budapest-Angyalföldi Szent Mihály Plébánia kormányzója, a Papifrankó YouTube- és Instagram-csatorna gazdája. Az influenszer katolikus pap legújabb videójában a reformációra reflektál.

“A reformáció sajnos nem tudott visszatérni az eredeti, tiszta, mondjuk krisztusi, vagy ősegyházi állapotokhoz, hanem nagyon sok mindent abból is kidobott. Éppen ezért azt gondolom, hogy az a reform, ami hihetetlen módon elszakad attól, amihez szerves módon kapcsolódnia kéne, az nem lehet jó reform.”

-véli Hodász atya, aki gondolatát bővebben kifejti a fenti videóban.

Olvasás folytatása

Bakancslista

Az igazság Galileiről és a Katolikus Egyházról

Közzétéve

Szerző:

Galileo Galilei szobra az Uffizi galériában, Florence, Olaszország. Fotó: Shutterstock

Még mindig tartja magát az a vélekedés, hogy Galileit üldözte a tudománytagadó Katolikus Egyház, ez azonban nem igaz. Egy csillagász magyarázza el, miért.

Valóban ellenezte a tudományt az egyház Galilei idejében? Sokan úgy gondolják, igen, – olyannyira, hogy itt a Vatikán csillagvizsgálójában egy halom gyűlölködő levelet kaptunk, amikor elindítottuk új weboldalunkat: VaticanObservatory.org címmel. Azok, akik ezeket küldték, meglepődnének, ha tudnák, hogy Galilei idejében az egyház tudósai olykor jóval megelőzték korukat tudományos tekintetben.

Néhány tájékozatlan hozzászóló azt állította, hogy Galilei találta fel az első „csillagászati távcsövet”, hogy az egyház máglyára küldte Kopernikuszt, és hogy kiátkozta, megkínozta és megégette Galileit is. Nem nehéz rájönni, honnan származnak a téves információk: gyerekkönyvekben, olasz útikönyvekben, sőt, jelentős tudósok könyveiben is olvashatjuk a jólismert történetet arról, hogyan üldözte Galileit a tudománytagadó egyház azért, mert bebizonyította, hogy a Föld mozog.

Mi az igazság?

Galilei nem bizonyította be, hogy a Föld forog. Nem átkozták ki. Nem találta fel a távcsövet. Nem kínozták meg, és nem küldték máglyára, ahogy Kopernikuszt sem.  És azok, akik szembefordultak vele, nem voltak tudományellenesek.

Talán az említett kommentelők például a harvardi csillagász, Avi Loeb új könyvét olvasták a Houghton Mifflin Harcourt kiadásában: Extraterrestrial: The First Sign of Intelligent Life Beyond Earth (Földönkívüli: Az intelligens élet első jelei a Földön kívül). Loeb azt írja, hogy Galileit olyan emberek állították bíróság elé eretnekség vádjával, akik „még arra sem voltak hajlandóak, hogy belenézzenek a távcsövébe”, és hogyan „kényszerítették, hogy adatait és felfedezését visszavonja”. Galilei tehát nyilván olyan emberekkel állt szemben, akik ellenezték a tudományt, igaz?

Nem igaz. Maffeo Barberini, azaz VIII. Orbán pápa ugyan szorgalmazta Galilei 1633-as elítélését eretnekség gyanújával, korábban azonban a természettudós nagy csodálója volt. 1620-ban  Galileinek írt leveléhez egy verset is mellékelt, „bátyjának” nevezve a tudóst. A vers dicsőíti Galilei felfedezéseit, többek között a Jupiter körül keringő holdak és a napfoltok felfedezését, amelyeket a teleszkóp segítségével tett. Nyilvánvaló, hogy Orbán nem cáfolta azokat a tudományos felfedezéseket, amelyeket a távcső megjelenése tett lehetővé.

Nem igaz, hogy Galilei tárgyalásán az egyház nem volt hajlandó belenézni a távcsőbe, vagy elutasította volna a csillagász adatait, felfedezéseit. Ahogy egyre jobb teleszkópok készültek, az emberek egymástól függetlenül megerősíthették, és valóban igazolták is ezeket a felfedezéseket. Hiszen ezek „megismételhetők” voltak, ami fontos tudományos szempont. Galilei először 1610-ben a Sidereus Nuncius (Csillaghírnök)című könyvében számolt be felfedezéseiről, amelyeket jezsuita csillagászok Rómában 1611-ben igazoltak is.

Ezek a felfedezések azonban nem igazolták, hogy a Föld mozog. Galilei viszont emellett érvelt, és összeütközésbe is került Orbán pápával. A korábbi „báty” most Galilei fordult, Orbán a dicsőítő versektől odáig jutott, hogy Galilei neve hallatára dühkitörést kapott. Galileit nem kínozták meg, nem küldték máglyára, de házi őrizetbe került. Nem ez volt az Egyház legfényesebb órája.

Jezsuita tudósok vizsgálták Galilei elméleteit

A nézeteltérés azonban nem a tudomány elutasításából fakadt. Nem arról volt szó, hogy nem néztek bele a távcsőbe, vagy nem fogadták el az adatokat. Valójában néhány, többnyire jezsuita „egyházi” tudós, aki idegenkedett attól a feltevéstől, hogy a Föld mozog, nagyon kreatív módon gondolkodott arról, hogyan válaszolhatná meg a tudomány azt a kérdést, hogy valóban mozog-e a Föld.

Ezek a jezsuiták általában azt várták, hogy a válasz az lesz: „nem, a Föld nem mozog”. Hiszen a Biblia úgy beszél a Földről, mint ami szilárdan egy helyben áll, és – ahogy ma is mondjuk – a Nap felkel és lenyugszik. Ez azonban nem akadályozta őket abban, hogy tudományosan és kreatívan gondolkodjanak.

Például Christoph Scheiner jezsuita csillagász, és tanítványa, Johann Georg Locher kitaláltak egy magyarázatot arra, mitől mozoghat a Föld. Abban az időben a tudósok azt feltételezték, hogy a nehéz tárgyak, mint például egy sziklatömb, vagyis a Föld, nem mozog könnyen, és ez erős érv volt a mozgó Föld ötlete ellen. A Nap látszólagos mozgását azzal magyarázták, hogy különlegesen könnyű anyagból van. Scheiner és Locher úgy gondolták, hogy a tudomány a mozdulatlan Föld mellett szól, ugyanakkor elképzelték, hogy keringhetne a Nap körül, ha állandóan a Nap felé zuhanna.

Ily módon évtizedekkel megelőzték Isaac Newton modern tudományát. Newton magyarázata szerint a Föld a Nap körül keringve fokozatosan zuhan a Nap felé a gravitáció miatt. Ma a diákok mindenhol ezt tanulják.

Scheiner és Locher azt is állították, hogy a Föld mozgását észlelnünk kellene. A Föld mozgása mellett érvelők szerint viszont azért nem észlelhető ez, mert minden együtt mozog. Scheiner és Locher szerint ez nem igaz: ha a Föld forog, akkor az Egyenlítőnél a felszíne gyorsabban mozog, míg a sarkokon szinte egyáltalán nem.

A 17. században más jezsuiták, Francesco Maria Grimaldi és Giovanni Battista Riccioli továbbvitték ezt a gondolatot, majd a század későbbi szakaszában Claude Francis Milliet Dechales is. Mindannyian azt mondták, hogy ha a Föld forog, akkor az Egyenlítőtől a sarkok felé haladó tárgyak kelet felé, a sarkoktól az Egyenlítő felé haladó tárgyak pedig nyugat felé görbülő pályán haladnának a felszín változó sebessége miatt. Mivel ilyen hatásokat nem figyeltek meg – mondták –, ez amellett szóló érv, hogy a Föld mozdulatlan. (Lásd az alábbi ábrát.)

Claude Francis Milliet Dechales, a Jézus Társaság tagja latin nyelven, illusztrációval ellátva írt Mundus mathematicus című, 1674-ben megjelent könyvében arról, amit ma Coriolis-hatásnak nevezünk. Dechales egy ágyút ábrázolt, amely ágyúgolyót lő ki egy északra álló célpont felé. A rajzon látható, hogy míg a golyó repül, az ágyú a Föld forgása miatt keletebbre kerül, mint a célpont, ugyanígy az ágyúgolyó is, ami a célponttól keletre csapódna be. Dechales szerint ez alátámasztja, hogy a Föld nem mozog, mert a kitérésnek léteznie kellene, viszont azt még sosem figyelték meg. A fenti kép a könyv 1690-es kiadásából származik, az ETH-Bibliothek Zürich, Alte und Seltene Drucke jóvoltából.

A hatást illetően azonban igazuk volt. Ma ezt „Coriolis-hatásnak” hívjuk, Gaspard-Gustave de Coriolis után, aki kidolgozta a 19. században ennek a részletes matematikáját. A hatás leginkább észrevehető megnyilvánulása az időjárási mintákban látható körmozgás. A légkörben az alacsonyabb nyomású levegő kelet felé kanyarodik, ha az Egyenlítő felől közeledik, és nyugat felé, ha a sarkok felől. Ez a folyamat az alacsony légnyomású övezet körül forgást eredményez, a hurrikán ennek a hatásnak a legdrámaibb megnyilvánulása. A fent említett jezsuiták helyesen következtettek a hatásra, de tévedtek, amikor azt állították, hogy nem létezik.

A tudósok tévedhetnek. A tévedés nem jelenti azt, hogy a tudomány ellen vannak, a tévedés része a tudománynak. Einstein rámutathatna Newtonnak, hogy tévedett a gravitációt illetően. Galilei a Föld mozgása mellett érvelve tett néhány súlyosan téves tudományos állítást is. A jezsuita tudósok, akik szerint a Föld nem mozog, néhány nagyon jó tudományos érvvel támasztották alá azt, amit gondoltak. Azzal, hogy elképzelték, miként mozoghatna a Föld, és megsejtették a Coriolis-hatást, messze megelőzték korukat.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Bakancslista

II. János Pál, az ember, aki szeretett nevetni

Közzétéve

Szerző:

Fotó: JET SET/REPORTER

Szent II. János Pál, a pap, püspök és pápa, akit október 22-én ünnepel az egyház, soha nem veszítette el humorérzékét. Néhány mulatságos megjegyzését szeretnénk itt megosztani önökkel.

„Szentatya, hogyan érzi ma magát? – Nem tudom, még nem olvastam a mai sajtót.”

Talán II. János Pál egyik legismertebb viccelődése ez a válasz. Pápaságának első napjaitól kezdve (1978. október 16-án választották meg, ünnepe pedig október 22-én van) egy teljesen új stílust vezetett be Szent Péter feladatainak gyakorlásában. Karol Wojtyla kezdettől fogva nem félt bemenni a tömegbe, karjára emelni a gyermekeket, beszélgetni, sőt együtt is nevetni mindenkivel…

A ceremóniamester, Virgilio Noa atya, már a lengyel pápa pontifikátusának első napjaiban megértette ezt. Mivel nem tudott lépést tartani a pápával, aki túlságosan is boldogan szaladt, hogy üdvözölje a híveket és beszélgessen velük, kérlelni kezdte, hogy lassítson: „Szentatya, Szentatya, túlságosan gyorsan megy, nem tudok önnel lépést tartani!” János Pál mosolyogva, huncut pillantással így válaszolt: „Akkor vásároljon egy robogót!”

Megfigyelőképességének, szókimondásának és jó adag humorának köszönhetően tudta, hogyan teremtsen maga körül fesztelen, szinte családias légkört. Ezzel a módszerrel tudott kilábalni a kényes protokolláris helyzetekből is. A János Pál vidám szavai című kötetben megjelentetett anekdotákból kiderül, hogy ez a nagy szent mennyire szeretett nevetni és viccelődni.

PILÓTA VAGY PÁPA?

Emilia, Karol Wojtyla édesanyja  Loleknek hívta a fiát. Gyakran mondogatta a szomszédoknak, hogy Lolekből nagy ember lesz. 1927-ben, nem sokkal azután, hogy Charles Lindbergh amerikai pilóta egyedül átrepült az Atlanti-óceán felett, megkérdezte a fiát:

– Lolek, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

– Repülő leszek! – válaszolta a kisfiú.

– És miért nem pap?

– Mert egy lengyel emberből egy második Lindbergh lehet, de pápa nem.

SÍELÉS

Egy nap Wojtyla püspöktől megkérdezték, helyénvaló-e, ha egy bíboros síelni megy. A leendő pápa elmosolyodott és ezt válaszolta: „Egy bíborosnak nem illik rosszul síelnie”.

FAUSTYNA NŐVÉR NAPLÓJA

A krakkói érsek több boldoggá avatási eljárást is személyesen felügyelt, köztük honfitársa, Faustyna Kowalska nővér boldoggá avatását is. Egy napon egy magát nélkülözhetetlennek tartó teológus azt követelte, hogy a nővérek adják át neki a leendő szent eredeti naplóját. Amikor a rend elöljárója eljött, hogy Wojtyla püspökkel konzultáljon erről, a püspök teljes határozottsággal így válaszolt: 

„Nővér, a naplót csak egyféleképpen lehet továbbítani. Villamossal kell utaznia, és ha a villamos kisiklik, a napló elvész. Ön is elpusztul. De az ön esetében ez nem komoly, mert a mennybe jut. Viszont Faustyna naplója nem tűnhet el!”

A LÉPCSŐKORLÁT

Egyszer Wojtyla püspök előadást tartott a tuchowi szemináriumban, Dél-Lengyelországban.  A szeminaristáknak nem csak a remek oktatás tetszett: legalább annyira örültek annak, ahogyan a püspök az előadóterem és a refektórium közötti emeleteket leküzdötte. A krakkói érsek ugyanis egyszerűen ráült a lépcsőkorlátra, és lecsúszott…

A KOMMUNISTA ÜGYNÖK

Hogy elkerülje a főpapoknak fenntartott, néha nyomasztóan ünnepélyes fogadtatást, Wojtyla bíboros gyakran rögtönzésszerűen látogatta a plébániákat, különösen hegyi túrái során. Egy nap, amikor egy templom hátsó részében ült, hogy feltűnés nélkül a szentbeszédet hallgassa, elővette a zsebéből a jegyzetfüzetét, és írni kezdett valamit. A templomban lévő helyi lakosok máris biztosra vették, hogy ez az ember itt egy besúgó, egy kommunista ügynök. Azonnal megállapodtak abban, hogy meg kell leckéztetni, hogy többé ne súgjon be senkit. Amikor az idegen elhagyta a templomot, félrehívták, és követelték, hogy mutassa meg a jegyzetfüzetét. Wojtylát szórakoztatta a jelenet, és nem válaszolt semmit. A helyiek nem folytathatták, mert a plébános, aki mindent látott, közbelépett , és lélekszakadva felkiáltott: „Istenem, de hiszen ez Őexcellenciája!”

A PIROS ZOKNI

1967-ben Karol Wojtylát, Krakkó érsekét bíborossá nevezték ki. A leendő pápa a hivatalos beiktatásra Rómába utazott. Az etikett nagyon szigorúan piros ruhát követel az ilyen alkalmakra. A lengyelországi kereskedelemben mutatkozó hiányok miatt azonban a későbbi II. János Pál minden igyekezete ellenére sem tudott vörös zoknit vásárolni. Az őt Rómába kísérő Pieronek püspök mesélte ezt az anekdotát: „Szóval, Karol Wojtyla hiányos öltözetben kapta meg a bíborosi címet.” A szertartásról kifelé jövet az új bíboros azt mondta barátjának: „Nem is volt olyan rossz. Volt másik két bíboros is, akinek nem volt piros zoknija!”

AKI ÉNEKEL, AZ KÉTSZERESEN IMÁDKOZIK?

Egy koncert alkalmával, a zene szépségéről szólva II. János Pál felidézte Szent Ágoston szavait: „Aki énekel, az kétszeresen imádkozik”. A koncert után aztán a pápa néhány szót váltott az Egyesült Államok szentszéki nagykövetével:

– Hát igen, a papoknak sokat kell énekelniük a templomban, még ha nem is sikerül nekik jól.

– És Őszentsége jól énekel?

– Nos, amikor énekelek, csak egyszeresen imádkozom!

ÖREGSÉG

Egyszer egy püspök, aki körülbelül egyidős volt II. János Pállal, megjegyezte neki: „Hát, Szentatya, bizony öregszünk…”. A pápa ránézett és így válaszolt: „Igen, de én a lábammal kezdem!”

A CASTEL GANDOLFO USZODÁJA

A sajtó erősen kritizálta, hogy Castel Gandolfóban egy úszómedencét terveznek megépíteni. A média nem habozott elítélni a pápa luxusigényeit. A Szentatya így válaszolt: „Egy pápának mozgásra is szüksége van. A temetésem és egy új konklávé sokkal többe kerülne.”

A PÁPAMOBIL

Nem sokkal az 1981-es merénylet után a Szentatyának új közlekedési módot kellett kipróbálnia, fel kellett avatnia a pápamobilnak elnevezett páncélozott autót. A biztonsági szolgálatok megpróbálták meggyőzni a Szentatyát egy ilyen “üvegbörtön” szükségességéről:

– Csökkenti a kockázatokat! Nem tehetünk róla, aggódunk Őszentségéért.

– Én is – felelte a pápa – aggódom a szentségemért…

Vannak vidám pillanatok az egyházban!

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű