fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Múltidéző

1981. május 13, 17:17: „Rálőttek II. János Pál pápára”

Közzétéve

Fotó: Arturo Mari / Vatican Media

II. János Pál pápa 40 éve, 1981. május 13-án merénylet célpontja volt a Szent Péter téren. Az Aleteia pontosan felidézi az akkor történteket.

Az egészségügyi válsághelyzet miatt néptelen Szent Péter téren egy egyszerű tábla bújik meg diszkréten a Bronz kapu lábánál, ahonnan Bernini lenyűgöző oszlopsorának északi íve indul. A márványtáblán, amelynek fehérsége élesen elüt a feketés utcakövektől, II. János Pál címere látható. Egy római számokkal írt dátum is olvasható rajta. 1981. május 13. Pontosan ez a hely az, ahol II. János Pál pápa merénylet célpontjává vált.

Ezen a tavaszi délutánon 1981-ben, ragyogóan süt a nap és az emberek tömegei érkeznek, hogy meghallgassák Péter utódjának szerdai igehirdetését. Valamivel korábban a Szentatya Jérôme Lejeune professzorral és hitvesével költötte el ebédjét. Az 1978-as megválasztása óta kialakult szokásának megfelelően kevéssel délután 5 óra előtt elhagyja a pápai palotát, hogy beszálljon a pápamobiljába, egy nyitott fehér Fiatba. Vele együtt száll az autóba magántitkára, Stanislaw Dziwisz atya és személyi inasa, Angelo Gugel. Néhány biztonsági ügynök kíséri a járművet. Ahogyan mindig, a bevett rutin szerint.

A nyitott pápai jármű láttán felforrósodik a hangulat a Szent Péter téren. Húszezernyi hívő jött el, hogy lássa és hallja a történelem első lengyel pápáját. A hangulat ünnepi. A 60 éves, fiatal pápa nem sajnálja az időt arra, hogy szót váltson a tömeggel, amelyre folyamatosan áldását adja. A gépkocsivezető, miután a téren egyszer már módszeresen végighaladt, türelmesen vár egy pillanatig, amíg II. János Pál megcsókol egy gyermeket, akit édesanyja tart felé. Senki sem sejti, hogy a szentatyától néhány méterre két fegyveres férfi tartózkodik, akik az elképzelhetetlent akarják elkövetni.

Kilencmilliméteres golyó a hasban

Mehmet Ali Ağca, egy fiatal török férfi szürke zakóban, egy 9 mm-es kaliberű Browning pisztollyal felfegyverkezve, tökéletesen elvegyülve a tömegben néhány méteres közelségbe kerül a pápamobilhoz. Kissé távolabb a bőrdzsekis Oral Celik egy revolvert és egy támadó gránátot rejteget. A terrorista úgy tervezi, hogy ezt elhajítva pánikot kelt a merénylet után, és így menekül el a térről tettestársával.

Váratlanul, 5 óra 17 perckor, két pisztolylövés dördül el. Ijedt galambcsapatok rebbennek fel. A fehérruhás férfi összerogyik. „Láttam, hogy a Szentatyát eltalálták” – mondja el később Dziwisz atya, a pápa magántitkára, aki ugyancsak az autóban tartózkodik. „Megingott, de semmilyen vérnyom vagy sebesülésnyom nem volt látható. Ekkor megkérdeztem tőle: «Hol?», és ő így válaszolt: «A hasamban.» Aztán az kérdeztem: «Fáj?» Így válaszolt: «Igen.» A Szentatya mögött állván karjaimmal tartottam őt, nehogy elessen. Félig ült, félig nekem támaszkodott, úgy tartotta magát az autóban.» A pápa a hasán, a jobb könyökén és a bal keze mutatóujján sebesült meg. Nagy volt a vérvesztesége.

A tömegben rémület és elképedtség. «Eltalálták!» hallja Joseph Vandrisse francia vatikáni tudósító, aki szokás szerint a pápai általános kihallgatást jött közvetíteni. Egy svájci gárdista megerősíti neki a drámát: rálőttek a pápára. Egy maroknyi újságíróval együtt ő is a Szent Széknek a Szent Péter tér távolabbi részén található sajtótermébe siet, hogy értesítse főnökét, a Figaro főszerkesztőjét. A hír bombaként robban a világ valamennyi szerkesztőségében.

A téren teljes a zűrzavar. Egy apáca ráveti magát Mehmet Ali Ağcára, hogy feltartóztassa egy biztonsági tiszt segítségével. Oral Celiket elfogja a pánik, miután egy lövést leadott, és nem dobja el a kézigránátot. A pápai Fiat szélsebesen elindul az összezavarodott biztonsági szolgálat több-kevesebb irányításával. II. János Pált sebesen mentőautóba teszik, majd átemelik egy másik, jobban felszereltbe. A Gemelli kórház 6 km távolságra van és a római forgalom így késő délután egyre sűrűbbé válik. A mentőautó vezetője padlógázzal és folyamatos dudálással véghezviszi a nagy tettet: nyolc perc alatt odaér a klinikához.

«A Szentatya nem nézett ránk. Szakadatlanul ismételte: «Mária, édesanyám! Mária, édesanyám! » Szeme csukva volt és nagyon szenvedett» – emlékezik Dziwisz atya Carl Bernstein és Marco Politi újságíróknak adott interjújában.

A Gemelli klinikán a sebesültet a tizenegyedik emelet egyik kórtermébe viszik, amely a pápai sürgős esetek ellátására van fenntartva, majd onnan a műtőbe. Ekkor már nincs eszméleténél, de feladják neki az utolsó kenetet. Ettől kezdve a sebészek kezében van. A műtét öt óra húsz percet tart. Ez örökkévalóságnak tűnik a Szent Péter téren a kétségek között gyötrődve imádkozó tömeg számára. A klinika előtt gyülekeznek a neves személyiségek. A sietve érkező olasz köztársasági elnök egészen addig marad, ameddig bizonyosságot nem szerez arról, hogy a lengyel pápa túléli – a kórházat pontosan hajnali két órakor hagyja el.

Valaki keze húzta meg a ravaszt, valaki másiké meg irányította a golyót

A műtőben a csüggedtség lassacskán átadja helyét a reménynek, amikor a sebészek megállapítják, hogy egyetlen létfontosságú szerv sem sérült. Igaz, hogy 22 cm-es bélszakaszt eltávolítanak, de a pápa, úgy tűnik, túl van a nehezén. «Ez valóságos csoda» – jelenti ki Dziwisz atya később.  «Valaki keze húzta meg a ravaszt – mondja később a felépült pápa – és valaki másiké irányította a golyót.»

A lengyel pápa meg van győződve arról, hogy a Szűzanya védte őt ezen a napon, amely pontosan annak az évfordulója, hogy Mária első ízben megjelent Fatimában a pásztorgyermekek előtt. Négy nappal a merénylet után a Szentatya a kórházi ágyáról mond köszönetet és áldja meg mindazokat, akik imádkoztak érte. „Neked, Mária, csak azt ismétlem: Totus tuus ego sum, teljes lényemmel a tiéd vagyok” – mondja, hálával eltelten. A kórházból június 3-án jön ki, de egy héttel később sürgősséggel visszaviszik, mivel egy citomegalovírus támadta meg a vérátömlesztés során. Otthonába csak augusztus 14-én térhet vissza.

Misztérium és megbocsátás

A pápa még nem is jutott túl a nehezén, amikor már a legesztelenebb elméletek jártak körbe-körbe arról, vajon milyen okok késztették Mehmet Ali Ağcát a bűncselekményre. A szovjetek rendelték meg a merényletet? A maffia hangolta össze az összeesküvést? Egy zavart elméjű ember cselekedete? A különböző irányú nyomozások több nyomot is követnek, de egyikük sem válik hangsúlyossá. A majdan 29 évet börtönben töltő Ali Ağca vallomásai is mindig tele vannak ellentmondásokkal.

A merénylet képei milliók emlékezetében élnek, de a szívekben és az elmékben ugyanúgy nyomot hagytak azok a képek, amelyek II. János Pál és támadója találkozásának emlékét őrzik, 1983 Karácsonyának másnapjáról. Az, aki már legelső nyilvános megszólalásakor megbocsátott Ali Ağcának, ismét meglepi a világot. „Úgy beszéltem vele, mintha a testvérem lenne, akinek megbocsátottam, és akiben teljes mértékben megbízom” – mondta II. János Pál a börtönből kifelé jövet.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű