fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

20 dolog, amit az édesapák kellene megtanítsanak a fiaiknak

Közzétéve

Forrás: Pixabay

Az alábbi felsorolás vezérfonal lehet ahhoz, hogy minőségi időt töltsünk a gyermekeinkkel.

Az ipari forradalom előtt az apák céltudatosan nevelték a gyermekeiket, tudatában voltak annak, hogy mennyire meghatározó a befolyásuk a felnövekvő generációk életében. Akkor még természetes volt, hogy az édesapák idejük nagyobb részét a fiaikkal töltötték – a földeken, a műhelyben, a családi gazdaságban, vállalkozásban. Ilyen körülmények között lehetőségük volt arra, hogy megosszák hitüket és értékeiket, megismertessék és megszerettessék gyermekeikkel a munkájukat, esetleg gyakorlati tanácsokkal láthatták el őket. A fiúk testközelből láthatták, hogy hogyan viselkednek egymás között vagy társaságban a férfiak, hogyan vezetik a rájuk bízottakat, hogyan harcolnak a családjuk megélhetéséért – valósággal magukba szívták a férfilét minden rezdülését.

A gyári munka aztán elszólította a férfiakat otthonról, így a gyermekek – jó esetben – az anyjukra maradtak. A fáradtan hazatérő apa már csak rövid időre volt képes bekapcsolódni a család életébe, figyelmének és energiájának már csak a maradéka jutott a gyermekei számára.

Napjainkban a munka, az iskola, a szabadidős tevékenység, de még az egyház is elválasztja az édesapákat a fiaiktól, akik már évtizedek óta külön utakon járnak.

Ezért van ma szükség tudatos, elszánt édesapákra! Az alapoktól kell kezdenünk fiaink tanítását, és nem szónoklatokkal, inkább példamutatással.

Az alábbi felsorolás nem teljes, nem terjed ki a szellemi területekre, az imára, az Istennel való kapcsolatra, amelyben mi, édesapák, példaképként kell álljunk a fiaink előtt. Az alábbiak inkább ötletek apáknak és fiaiknak az együtt töltött minőségi idő érdekében.

Apa és fia a természetben (Illusztráció) – Fotó: Pixabay

Tanítsuk meg a fiainkat…

  1. Ígéreteket megtartani – Az igazi férfiak egyik legértékesebb tulajdonsága a szavahihetőség és a megbízhatóság – mellettük a nőknek „nem kell észnél lenni”.
  2. Másokat szolgálni – Jó, ha időben megtanulják, hogy nem körülöttük forog a világ.
  3. Határozottan, férfiasan kezet rázni és közben a partner szemébe nézni.
  4. Lovagiasnak lenni – Merjenek „ódivatúak” maradni: a nők előtt ajtót nyitni, őket az asztalhoz kísérni, a jelenlétükben felállni. A hölgyek ezt értékelni fogják!
  5. Veszíteni tudni – Fiaink sportmérkőzései és versenyei erőpróbák – a későbbi kudarcokra, csalódásokra készítenek fel.
  6. Pénzzel bánni, takarékosnak lenni – Ha szeretnénk, hogy a fiaink két lábbal álljanak a földön, időben helyezzünk némi felelősséget a vállaikra. A pénzt a magyar szóhasználat szerint „keressük”, az angol nyelv szerint azonban „csinálják, készítik”, megdolgoznak érte. Ezt jó, ha időben megtanítjuk fiainknak, és azt is, hogy szívesen adjanak abból, amit megkerestek – jó ügyekre, rászorulóknak.
  7. Nyilvánosság előtt beszélni – Erő és hatalom van a kimondott szóban.
  8. Olvasni – Jó könyveket, szépirodalmat – aztán beszélgetni róla. Ha közösek az olvasmányélmények, még jobb. A jó vezetők – jó olvasók.
  9. Hangszeren játszani – Rendezettségre és fegyelemre nevel.
  10. Nyakkendőt kötni – Egyszerű csomóval és kettős kötéssel, kis csomóval és Windsor-csavarással.
  11. Úriember módjára, férfias divat szerint öltözködni – Egyre nehezebb téma, de érdemes belevágni! Híres divatházak kifutóin egyre gyakrabban látni női ruhákba bújtatott férfiakat, akik tűsarkakon imbolyogva fogadják a toleranciabajnokok tapsviharát. Az „újhullám” jelei már megmutatkoznak a férfiviseletben. A férfias öltözködés mintái a fiúk számára az édesapák.
  12. Játszani – A társasjátékok megtanítanak osztozni, a sorunkat türelemmel várni, a hibáinkból tanulni, a veszteségeinkből kiemelkedni, a csapatjátékok együttműködésre, sportszerűségre sarkallnak.
  13. A legfontosabb szerszámokat, eszközöket használni – Ne azonnal az esztergagéppel kezdjük! A fiúk amúgy is áhítattal figyelik fúró-faragó apjukat, ezek a „beavatás” legalkalmasabb pillanatai.
  14. Egyszerű ételeket elkészíteni – A férfi séfek jó példaképek, de kevesen jutnak el a főzés művészetének ilyen magasságaiba, és nincs is erre szükség! Semmi baj nem származik abból, ha fiaink otthon érzik magukat a konyhában. Egy, az apjukkal együtt eltöltött bográcsozós délután életre szóló élményként vésődhet be az emlékezetükbe.
  15. Inget, nadrágot vasalni – A házimunka nem csak női munka! Ez a tudás, amit majd a feleségeik is nagyra értékelnek.
  16. Szobát festeni – Az egyszerű ecsetmozdulatoktól a bonyolult mintákig. Lehet, hogy egy jó szakemberrel többet adsz a világnak.
  17. Tüzet gyújtani – A mikrohullámsütők és indukciós főzőlapok világán túl hasznos lehet a több évezredes tudás.
  18. Túrázni, táborozni – Sátrat verni, árkot ásni, erdőben járni, a természet rezdüléseire figyelni, tájékozódni, napfelkeltét csodálni.
  19. Egyszerű önvédelmi fogásokat elsajátítani – Nem baj, ha meg tudja védeni magát! És tegyük hozzá az evangéliumi tanácsot: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16)
  20. Háziállatokért, a természetért felelősséget vállalni – A természetvédelem igazából „teremtésvédelem”. Isten csodálatos világát együtt tanuljuk meg őrizni!
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Kertész Tibor vagyok, Kézdivásárhelyen élek feleségemmel és három gyermekünkkel. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központjának munkatársaként dolgozom az erdélyi, székelyföldi családok szolgálatában.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

A kisebb költségvetésű esküvők tartósabb házasságokhoz vezethetnek, derül ki egy tanulmányból

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik, hogy az esküvőre fordított összeg nagysága nem feltétlenül arányos a pár boldogságával.

Amikor az emberek a házasságkötésen gondolkodnak, az egyik legfőbb akadályt az anyagiak jelentik, hiszen egy hatalmas, sok vendéget felvonultató esküvő többe kerülhet, mint egy ház. De érdekes módon a nagy összegekből megrendezett házasságkötés nem feltétlenül eredményez boldog párkapcsolatot.

Ezt mutatja egy brit tanulmány, amely a Marriage Foundation (Házasság Alapítvány) megbízásából készült – írja a Daily Mail. Azok a párok, akik egyszerű szertartást választanak, statisztikailag nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.

A megkérdezettek közül azoknak a pároknak a 10%-a, akiknek az esküvője több mint 20.000 fontba (kb. 26.600 amerikai dollár) került, három éven belül elvált. Más szóval: a drága esküvő megrendezésére koncentráltak, megfeledkezve arról, hogy az életük hátralévő részét együtt fogják tölteni. Sara Davison így nyilatkozott a Daily Mailnek:

Egyes esküvőknél a házasságkötés az esküvő megrendezéséről szól, semmi másról. Tehát a házasságkötés napja, a drága ruha, a gyönyörű vidéki kastély, mindez háttérbe szoríthatja a házasságkötés valódi célját. Aztán amikor az esküvő napja véget ér, ott ülsz, nézed az asztal túloldalán azt a személyt, akihez hozzámentél, és arra gondolsz, hogy “Az esküvő jó volt, de ez itt most valami egészen más”.

Harry Benson, a házasságpárti kutatóközpont kutatási igazgatója azt is hozzátette: “A drága esküvők esetében nagyobb az eladósodás kockázata is. Számos adat igazolja az ezzel kapcsolatos korábbi amerikai kutatásokat.”

Ugyanakkor azoknak, akik 10 vagy annál kevesebb vendég részvételével tartottak szertartást, a 34%-a egy évtizeden belül elvált (ami majdnem kétszerese a teljes minta átlagos válási arányának). A tanulmány szerint a több vendég jelenléte “megerősíti a döntést, hogy elkötelezik magukat egy személy mellett, és kizárnak minden más választási lehetőséget”.

Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak egy korábbi, a CNN által ismertetett amerikai tanulmány eredményéhez. “Összességében eredményeink kevéssé támasztják alá az esküvői ipar azon általános üzenetét, miszerint a jó házasság titka a pazar esküvő” – mondta Andrew M. Francis kutató az amerikai hírportálnak.

A több vendég és az alacsonyabb válási arány összefüggését kommentálva elmondta: “Ez a közösség jótékony hatását bizonyítja, vagyis azt, hogy a barátok és a család nagyobb támogatása segíthet a párnak átvészelni a házasság kihívásait. De az is lehet, hogy azok a párok, akiknek sok barátjuk és családtagjuk van, olyan típusba tartoznak, akik kevésbé döntenek a válás mellett.”

A megfelelő indítékok megléte

Nem egy pazar, több százezer dollárba kerülő buli teszi működőképessé a házasságot. Ami miatt egy pár hosszú éveken át együtt marad, az a házastársak közötti szeretet, a család fenntartásának vágya, a kölcsönös tisztelet, az intimitás, a partnerség, a lelki rokonság, a megértés, a társas együttlét, a közös projektek és tervek a közös élet felépítésére, valamint az Isten előtti elkötelezettség. Az anyagi megfontolások (a jó megélhetés alapjain túl) nem tartoznak – vagy legalábbis nem szabadna belekerülniük – ebbe az egyenletbe.

Végső soron nagyon fontos, hogy a megfelelő okokból házasodjunk össze. Sajnos vannak, akiket olyan okok vezetnek a házasságkötéshez, amelyek idegenek a házasság valódi céljától: anyagi érdekből házasodnak, vagy azért, hogy elhagyják a szülői házat, hogy teljesüljön gyermekkoruk álma, hogy olyan esküvőjük legyen, mint egy hercegnek vagy hercegnőnek, vagy egyéb kényelmi vagy illendőségi okokból. A házasság nagy boldogság forrása lehet, de odafigyelést, munkát és állandó karbantartást igényel.

Nem szabad más okból megházasodnunk, mint azért, mert szeretjük azt a személyt, akivel házasságra lépünk, magát a házasságot pedig egy életre szóló szentségi köteléknek tekintjük, amelyben a házastársak támogatják és kiegészítik egymást. És ha jó döntést hoztunk, akkor a szertartás mérete és a vendégek száma lesz a legkevésbé fontos tényező.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

A párkapcsolat aranytartalékai – Dr. Gyuris Petra előadása – VIDEÓ

Közzétéve

Az együtt töltött idő hossza és a párkapcsolat változása címmel tartott előadást Dr. Gyuris Petra pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanára a Pálos Lelki Központban.

„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”

– mondta egykor John Lennon, akinek idézetével a párkapcsolatok, a házasság kérdéskörének mélységére utal, és kijelenti, hogy az esetek többségében nem készülünk fel eléggé a párkapcsolatra, a családi kapcsolatokra, a gyerekvállalásra és gyereknevelésre. Ezért Dr. Gyuris Petra előadásában Bader és Pearson (1988) által meghatározott fejlődési szakaszok mentén mutatja be a házasság szakaszait, segítve ezzel jobban megérteni a férjben és a feleségben így végbemenő folyamatokat. Rávilágít a problémák gyökerére és esetleges megelőzésére is.

A párkapcsolatnak, a házasságnak kell hogy legyenek „aranytartalékai”, melyekből táplálkozva a nehézségek és a krízisek könnyebben vehetők, és amely sokszor megakadályozzák, hogy az életre szóló házastársi kapcsolat válással végződjön. A Pálos Lelki Központban jelenlévő közönség bevonásával Dr. Gyuris Petra feltárja a lehetséges aranytartalékokat, míg annak mozgósításáról is beszél. Szó esik arról, hogy melyik szakaszban jó, ha születik a gyerek, illetve mit lehet tenni, hogy a gyerek nevelése ne távolítsa el a feleket.

A videófelvétel a Katolikus.ma Olvasóinak adománya révén készült. Ha tetszik amit csinálunk, akkor itt támogathatsz bennünket! Köszönjük!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Valóban nélkülözhetetlen a családban végzett imádkozás?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Corinne SIMON I CIRIC

A fárasztó napok után, a fürdést és a vacsorát követően, a legtöbb szülő azért talál fizikai erőt a gyermekeivel való közös imára.  Ez bizonyára fontos pillanat, amelyről gyorsan kiderülhet, hogy nehéz nyugalomban és összeszedetten megvalósítani. Nos, ha feszült az otthoni légkör, lehetséges a családi ima elhagyása?

Ma este Mária kicsit haragszik a gyerekeire, a férjére, önmagára és még Istenre is, aki úgy tűnik, semmit nem tesz, hogy megkönnyítse a családi találkozást az esti imában. „Mindenki épp csak odavonszolja magát, annyira keserves az egész, nem tudom, mire jó” mondja csüggedten a háromgyermekes anyuka. Valóban kell hozzá ragaszkodni? „Kötelező” a családi ima? Igen az, mivel egy család nem hagyhatja el az imát.

Bizonyos családok arra hivatottak, hogy többet imádkozzanak, mint mások. Ugyanakkor minden család hivatott imádkozni. De vigyázat, ne csökkentsük le a családi imát az esti imára. Számos alkalom van, amely vallási értelmet ad a család mindennapi életének: ilyenek az étkezés előtti áldás, iskolába menet az autóban elmondott ima, az ünnepi események rituáléja, az ünnepélyes vasárnapi reggeli, a temetőben a család halottaiért elmondott ima… Az Isten felé irányuló figyelem ilyen sokasága készíti elő, majd lehel életet a családi imába.

A családi ima akadályai

Reggel az óramutatóval való versenyfutás akadályozza legtöbbször a kis csapat gyülekezését közös imára. A hit a családon belül leggyakrabban az esti imában nyilvánul meg, de ez sem könnyű. Szétdarabolt életek, szétszórt napok, állandó rohanás, felgyülemlett fáradtság, sokféle elvárás, váratlan programok, a lélek nehézsége, testi ernyedtség, mind megannyi tényező, ami miatt „az ima” gyakran „gályarabságra” emlékeztet. „Tinédzsereink nyögnek vagy bojkottálnak, a kisebbek húzódoznak, verik a tam-tamot vagy civakodnak. Félek, hogy ez az ima elriasztja őket az imádkozástól!” – mondja Izabel, öt gyermek édesanyja.

Vannak más, belső akadályok : egy apa, aki szerénységből, igénytelenségből vagy individualizmusból vonakodik ettől a közös aktustól, vagy az egyik házastárs, aki nem osztja házastársa hitét, vagy annak nyilvános megvallását, esetleg egy tinédzser, aki azzal fenyeget, hogy balhét csinál…  A 14 éves Jeromos például nyílt ellenségességet mutat az esti ima idején, grimaszol, gúnyolódik, elutasítja a részvételt. Isten az, akit visszautasít? Az imát, vagy éppen a családi imát?  A különbség nem árnyalatnyi.

„Számos kamasz zavarban van, ha hozzátartozóival kell imádkoznia. De ha nem akarunk részt venni a családi imában, az nem annak a jele, hogy elutasítjuk az Urat vagy az imát” – jegyzi meg Élisabeth, négy gyermek édesanyja. „A családi ima a békesség helye kell legyen, nem a viszályé és a „nyomásgyakorlásé – folytatja.  – Nagyobb gyermekem rendszeresen ekkor határozza el, hogy zuhanyozik, férjem feltűnően belemerül az újságjába… De annyi baj legyen!  Talán eljön majd az idő, amikor képesek leszünk együtt imádkozni… addig is, nem fogunk ezen vitatkozni. Az igazán rossz példa lenne.”

 „Ez egy szerény ima … de a miénk!”

Az esti ima nem édes utópia csupán? Nem az, ha két feltétel teljesül: igazán akarni kell és nem kell a lehetetlent akarni. „Egy bizonyos tökéletességre törekvés majdnem megölte az imánkat”- mondta el Bernard. Valódi liturgiáról álmodtunk? Kínkeservesen érkeztünk el egy szegényes kis háromperces imához. Majdnem feladtuk, de aztán azt mondtuk magunknak: „Nem. Ez egy szerény kicsi ima … de a miénk”. Azt gondolom, Isten egyetért ezzel. Ha kevés is, amit megtehetünk, de azt meg kell tennünk. Az Evangéliumban a kenyérszaporító Fiúnak csak öt kenyere és két hala volt, de azokat odaajándékozta…”

Erik, négy gyermek apja, fatalista mosollyal vallja be: „Teréz anya azt mondta, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, nos, nálunk ez fordítva van. Amikor együtt imádkozunk, összeverekszünk! Ezért úgy határoztunk, hogy csak a szombat esti imát őrizzük meg, de azt mini-liturgiává teszünk.  A hétköznap estéken meg barkácsolunk…”

Ha törik, ha szakad, meg kell-e tartanunk a napi imát? A vélemények megoszlanak. Egyesek a rendszerességhez ragaszkodnak, mint olyan erőhöz, hűséghez, ritmushoz, amely megkönnyíti a rítust. Mások, gyakran szükségből hajlanak a hosszabb idejű, de ritkább imaalkalmakra. „ A fontos, hogy megtaláld a ritmusodat, mondta Georgette Blaquière francia katolikus teológus és esszéíró. Néha jobb, ha csak hetente két-háromszor vagy vasárnap imádkozunk a családban. A fontos, hogy ezt igazán „Istenért” éljük meg, úgy éljük meg, mint olyan időt, amelyet valóban Neki szentelünk. Túl gyakran állunk meg az ima „pedagógiai” aspektusánál. Arra törekszünk, hogy gyermekeinket a hitre neveljük, de összetévesztjük „a célt” és a „következményt.”

A személyes imát nem szabad elhanyagolni

Az ideális persze az, ha sikerül hozzászoktatni a családot a keresztény élethez, azért, hogy a gyermek a hitnek ebben a „fürdőjében” nőhessen fel és fejleszthesse az ima iránti elkötelezettségét. De ez az ideális… A sürgős a személyes ima útjának újra megtalálása, amikor azt elvesztettük. Ez a személyes ima a családi ima igaz forrása.  Személyes ima nélkül fennáll a kockázat, hogy a családi ima csupán homlokzat lesz, amely egy napon megreped. A családi ima valójában nem helyettesíti sem a szülők, sem a gyermekek részéről a szív csendjében folytatott személyes párbeszédet Istennel. Ellenkezőleg, a családi imának kell minket oda elvezetnie.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű