fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

3 fontos szempont a pályaválasztáshoz

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

Milyen óriási megismerni, hogy mi végre lettünk teremtve! Legyünk akár fiatal diplomások vagy éppen átképzésen töprengők, a saját hivatásunk felfedezése és beteljesítése öröm és szabadság forrása. Brigitte Caire hivatásos coach, a Startheo társalapítója három lényeges pontot jelölt meg az Aleteia számára.

„Válasszatok olyan munkát, amit szerettek, és egyetlen napot sem kell dolgoznotok az életben”, mondta Konfuciusz. Rendben, de mi lehet az a mesés munka, amely a teljes kiteljesedésemhez hozzájárulhat? Brigitte Caire, a Startheo (keresztény coach-ok hálózata, akik egyéni pályaválasztási terápiát vezetnek) alapítója szerint olyan munka, amely összhangban van velem, amelyben tehetségemet kibontakoztathatom és amelynek számomra értelme van.

Nézzük csak Szent Józsefet, a munkást, akit az Evangélium ránk hagyományozott. Foglalkozását tekintve ács, aki „kétkezi munkájával hozzájárult a teremtő és megváltó tervhez, mindemellett a Szent Család kenyerét is előteremtette”. Nem a dicsőséget és a gazdagságot keresi, a családját szeretné eltartani és részt venni Isten tervében. „Szent József műhelyében” – amint Domonkos testvér ír Józsefről a Szellemi gondolatok Szent Józsefről című könyvében (Artege kiadó) – „minden ember felfedezi újra, hogy a munka hogyan teszi hasonlatossá a Mennyei Atyához, hogy a munka az embernek lett kitalálva.” Hát igen, de szerette Szent József a munkáját? Kétségkívül jogunk van ezt feltételezni, hiszen a fiát, Jézust is megtanította rá a názáreti évek alatt. Nem tanítunk meg egy olyan szakmát a gyermekünknek, ami nekünk nem tetszik.

Olyan foglalkozás legyen, amely összhangban van velem

Ahhoz, hogy olyan szakmát találjak, amely illik hozzám, tudnom kell, hogy ki vagyok. Brigitte Caire szerint az önismeret minden pályaválasztás előfeltétele. A konzultáció első napján egyébként ezt a módszert alkalmazza. Mindenkit megkér, hogy tegye fel magának a következő kérdéseket: „Honnak jövök? Ki vagyok? Hová tartok?”, és mindenkit felkér, hogy fedezze fel és fogadja el önmagát olyannak, amilyen. Ez az önismeret egész pontosan arról szól, hogy felfedezzük az erősségeinket, a gyengeségeinket, a gátjainkat, amelyek megakadályozzák az előrejutásunkat, ill. a mélyen bennünk lévő értékeket és vágyakat, amelyek mozgatnak. Egy fa képét segítségül hívva gondoljunk a gyökereinkre, amelyek segítettek eljutni oda, ahol ma vagyunk, az alapvető erőforrásainkra, amelyekre támaszkodhatunk, a gyümölcsökre, melyeket már adtunk, és amelyeket még remélhetőleg adni fogunk. Az egész azon múlik, hogy felfedezzük magunkban azt, ami minket éltet, ami erőt, értelmet és reményt ad, illetve azt, ami gátol abban, hogy a helyünkön legyünk az életben és hasznosak lehessünk.

Olyan foglalkozás legyen, amelyben kibontakoztathatom a tehetségemet

„Minél inkább használhatjuk a tehetségünket a munkánk során, annál több örömöt lelünk benne, annál könnyebben megy és annál inkább kitűnünk benne!” – húzza alá Brigitte Caire. A tehetségünket a gyakorlatban hasznosítani, fejleszteni örömforrást, teljesítményforrást jelent. Gyakran előfordul, hogy egy foglalkozás nem az egyéni adottságokra épül, hanem a megszerzett szaktudásra – jegyzi meg a coach. Ebben az esetben 40 éves korunkra teljesen kimerülünk attól, hogy állandóan újabb és újabb szaktudást kell megszerezzünk. Ha a tehetségünket használjuk, sokkal könnyebb új szaktudást szerezni. Másrészt, ha a szakmámban kibontakoztathatjuk a tehetségünket, az nagyobb önbizalmat ad, ill. megerősíti azt az érzést, hogy a helyünkön vagyunk. Ezek az előnyök a magánéletre is kihatnak.

Olyan foglalkozás legyen, amelynek számomra értelme van

Milyen az a munka, amelyiknek értelme van? Szemben az értelmetlen munkával, a „bullshit job”-bal (ezt a kifejezést David Graeber amerikai antropológus tette népszerűvé) olyan munka, amely lehetővé teszi az egyén háromirányú: személyes, szakmai és lelki kiteljesedését úgy, hogy ez a három komponens összhangban legyen. Minden azon múlik, hogy egyesíteni tudjuk a legbelső vágyainkat, az értékeinket, a tehetségünket és a képességeinket ahhoz, hogy felismerjük és értelmet adjunk a szakmai életünknek. Az értelemnek ez a keresése nem csak stabilitásunk záloga, hanem a szabadság forrása is.

Arról ismerszik meg az ember, amit csinál. Néha egy egyszerűbb módosítás, pl. másfajta tevékenységi kör választása elég ahhoz, hogy újra megtaláljuk az összefüggést munkánk és annak értelme között. Ezzel szemben vannak, akik, ha igazán a valódi kívánságaikra hallgatnak, kénytelenek gyökeresen változtatni az életükön: ekkor tudnak valóban hasznosak lenni, másokat segíteni, a saját családjuk számára elérhetőek maradni, meggyőződésüket nem feladni.

„Tudjunk Józsefhez hasonlatosan Jézussal dolgozni, hiszen ő életünk ácsa!” – bátorít Dominique Rey érsek az Egy ember, akit Józsefnek hívtak című könyvében. „Lássuk világosan, hogy ha a munkánk tiszta és egyenes szándékkal nem Isten felé tekint, akkor az örökkévalóság szempontjából semmi értelme sincs: vetettünk, de nem arathatunk. Azonban, ha úgy dolgozunk, mint József, Jézus és Mária tekintete alatt, a munkánk nem lesz sem unalmas, sem pedig fárasztó.”

Fordította: Pannonhalmi Judit

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Szívmelengető látvány, ahogy az örökbefogadott fiú kivetett, idős kutyákat nevel

Közzétéve

Szerző:

Fotó: YouTube

Megható történet következik!

Robbie Gay egy kisfiú, és óriási szíve van. Élete tragikusan indult, kétszer volt kórházban agysérülésekkel, majd nevelőszülői rendszerbe került. Mire végül a szülei, Maria és Charles örökbe fogadták, korábbi élményei akkora traumát okoztak neki, hogy képtelen volt sírni.

A kisfiú azonban gyógyító megnyugvásra talált, méghozzá egy különleges helyen, a helyi állatmenhelyen. Azzal vigasztalódott, hogy kidobott, öreg kutyákról gondoskodott: „Azért, mert az emberek nem törődnek az idős emberekkel, sem az öreg kutyákkal! Csak a kisbabákat és a kutyakölyköket akarják” – magyarázta Robbie a CBS riportjában.

Az idősebb kutyákkal való együttérzés képessége nyilván saját szomorú tapasztalataiból fakad, ahogy azt a mamája is meséli: „Robbie tudja, milyen érzés az, ha valakit nem szeretnek, és nem törődnek vele.”

Most azonban, egy biztonságos és szerető otthoni környezetben élve, meg tudja nyitni szívét a szerencsétlen kutyáknak, és „újra ki tudja mutatni érzéseit” – meséli anyukája. A kedvessége miatt tanult meg újra sírni, amikor egy nevelt kutyusa meghalt.

Nyilvánvaló, hogy ezekről az idősebb kutyákról való gondoskodás részben azért is nehéz, mert sokuk nem marad már sokáig életben. Robbie azonban ragaszkodik ahhoz, hogy velük maradjon életük utolsó percéig. Ahogy nagyon helyesen mondja: „Nem arra gondolok, hogy mikor fognak meghalni, hanem arra, hogy most, ebben a pillanatban hogyan érzik magukat.”

Robbie nagyon különös kisfiú, hiszen nem csak az öregedő kutyákról akar gondoskodni életük utolsó pillanatáig, de azt is reméli, hogy ha felnő, majd nagyobb gyerekekről is gondoskodhat. Robbie megtestesíti az együttérzést és a megértést, még akkor is, amikor megszakad a szíve négylábú barátai korai halála láttán.

Remélhetőleg a korábbi rossz tapasztalatok továbbra is segítik majd Robbie-t mások gondozásában. Azt kívánjuk, szíve hatalmas szeretetével gyógyítsa tovább kedves bundás barátait, érezze szeretetüket, és legyen boldog emberi családjával is!

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű