Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

3 kérdés, amit feltétlenül tegyünk fel magunknak, mielőtt házasságot kötünk

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Mielőtt bármit határoznánk abban az igen komoly és kényes kérdésben, ami elköteleződést jelent egy egész életre, meg kell kérdeznünk a testünket, a szívünket és a fejünket.

Szervezetünkben a fejünk számít főparancsnoknak. Ha jó főnök, akkor az elején mindig egyeztet a beosztottjaival. A rossz főnökök sajátossága, hogy minden döntést kizárólag egyedül hoznak meg. (És az is a rossz főnökökre jellemző, ha ráhagynak mindent a beosztottjaikra.)

Mit mond a testem?

A főnök azzal kezdi, hogy az anyagi ügyekkel foglalkozó helyettesét kérdezi ki. Az ő szerepe elsődleges fontosságú, de nem rendelkezik teljes áttekintéssel. Nagyon irányíthatónak kell lennie, mert különben az egész épület tűz martaléka lehet vagy összeomolhat, és senki sem segíthet már. A főnöknek ez a helyettese a test.

Mit mond a testem, amikor a másik személlyel kerülök érintkezésbe? Kellemesen érzi magát vagy sem? Figyelemmel kell lenni ezekre a jelzésekre. Nem engedhetem át neki az irányítást, viszont figyelni kell arra, amit mond. A házasság olyan szellemi kaland, vállalkozás, ami testi területen is megnyilvánul, a test véleménye ezért igen lényeges. Ha a test jól érzi magát: ha a leány vagy az ifjú tetszik nekem, boldog vagyok vele, örömömre van vele lenni, indulhatok a magasabb szintre. Ellenkező esetben vigyázat!

Mit mond a szívem?

A főnöknek ezután ki kell kérdeznie a másik helyettesét, aki az érzelmi ügyekért felel. Ez a helyettes a szív. Az ő véleménye semmivel sem alábbvaló. Nagyon helytelen lenne nem törődni vele, mert ő fogja eldönteni a végleges kérdést: szeretem-e? Azért nem lehet hagyni a szívet egyedül dönteni, mert nagy hajlama van a túlzott lelkesedésre és az elvakultságra, viszont nem lehet a véleményét elhanyagolni. Nem lehet összekötni az életünket valakivel, akit nem szeretünk, ebben mindenki egyetért. És ahhoz, hogy a szív képes legyen felmérni, mekkora a tét, és erről tájékoztassa a fejet is, nagy bölcsességre és óvatosságra van szükség.

Mindenkinek tehát jól kell ismernie saját magát, nehogy hamis következtetéseket vonjon le abból, amit a szíve diktál. Aki szentimentális alkatú, másként fog reagálni, mint az örök habozó. Akinek jelenleg inkább anyukára van szüksége, mint házastársra, másként fog cselekedni, mint aki csak a magányt szereti és kerüli a társaságot. Aki az első kacsintástól elpirul, másképpen reagál, mint az, aki minden második nap új szerelembe esik. Mindenkinek hosszasan kell nevelgetnie a saját szívét, és ezt nem lehet egyedül végezni. Ha a szív megadja a beleegyezést, tovább lehet lépni. De még nincsen semmi sem eldöntve.

Mit mond a fejem?

Át kell esni még egy vizsgán, itt a fejé a fő szerep. Az ember értelemmel ellátott lény, aki képes felismerni a helyzeteket, aki képes megkülönböztetni, mi jó és mi rossz neki, a tapasztalat, az Evangélium, a bölcsesség fényében. Az értelmes ember megállapítja, hogy körülötte nem megy minden a legjobban. Lát különböző tragédiákat a családokban, és semmi kedve ahhoz, hogy ő is ilyen buktatókkal találkozzék. Igyekezni fog tehát, hogy saját magát a lehető legjobban bebiztosítsa. Ez lehetséges is! Mielőtt elkötelezi magát, fel kell tennie magának egy sor jó kérdést, és nem szabad a válaszokat semmibe vegye, akkor sem, ha azok nem tetszenek.

Nem akarom most részletesen megadni az összes lehetséges jó kérdést, mindenkinek a maga dolga a lista összeállítása. Mégis egy vagy két példát mondanék. Nagyon kockázatosnak tartom belemenni egy házasságba olyan valakivel, akinek nem ismerjük vallási meggyőződését. Ne mosolyogjanak, ismerek jó néhány olyan házaspárt, akik nem tisztázták ezt a kérdést, sem az eljegyzés előtt, sem a jegyesség alatt. Pedig jól tudjuk, hogy a házasság mindenekelőtt szellemi vállalkozás. Csak akkor tartós, ha vallásos meggyőződésben gyökerezik, amiket a szertartások gyakorlata tart fenn, és közös nyelvét értik. Kell lennie egy célnak, ami szerint mindennapjainkat irányítjuk. Ez pedig nekünk Krisztus, akit Keresztelő Szent János jegyesünknek nevez, ő biztosítja a házasság kötelékének biztonságát.

Rajta kívül senki sem képes a házasságot fenntartani. Abban az esetben, ha a különbözőség olyan mértékű, hogy fennáll a veszély, hogy hamarosan áthidalhatatlanná válik, a fejnek kell felmérnie azt, hogy okos dolog-e elkötelezni magunkat. Érdemes idejében észlelni ezt, és nem folytatni a kapcsolatot. Még ha fájdalmas is, okosabb időben szakítani, mintsem az előre jól látható nézeteltérések, viták útjára lépni. Az elkeseredés odáig fokozódhat, hogy már nem is kívánnak együtt maradni.

Nem szégyen józanul gondolkodni!

Más területet is figyelembe kell venni, például a szociális és kulturális hátteret. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon kockázatos dönteni anélkül, hogy ezt a kérdést megvizsgáltuk volna. Igaz, van ezen a területen több lehetséges válasz is, de ha nem beszélünk erről a kérdésről, az szenvedéseket vonhat maga után, amik előre láthatók voltak, hiába is tagadjuk. Mikor két nagyon különböző kulturális környezetből származó ember köti össze életét, melyik háttér fogja rányomni bélyegét a másikra? És a másik fél elfogadja azt, be tud majd illeszkedni? Kezdetben mindig azt mondjuk, hogy a szerelem ereje győzedelmeskedik, és hogy tisztelni fogjuk egymást. Ha ez ilyen egyszerű volna, nem szólna erről olyan sok regény! Van itt egy sereg objektív kritérium, amit meg kell vizsgálni. Ez a józan megfontolás szerepe! A fej mondja majd meg, józan dolog-e házasságra lépnem az adott személlyel, figyelemmel arra, hogy mit érez a testem, mit mond a szívem, mit állapítok meg róla viselkedése, jelleme, a jelenlegi helyzete, a beszédmódja, az anyagiakkal szembeni magatartása, a családi kapcsolatai, a jövővel kapcsolatos elképzelései, a gyermekek utáni vágya, a vallási meggyőződése stb. terén.

Ha a jelölt kiállta mindezeket a vizsgálódásokat, ha készek vagyunk a beleegyezésre, akkor, még mielőtt kimondanánk a nagy „igent”, egy utolsó kérdésről kell elengedhetetlenül megbizonyosodnunk: vajon a másik fél is ugyanúgy gondolja-e! Mert kettőn áll a vásár, a házassághoz ketten kellenek…. és ennek a kettőnek egy véleményre kell jutnia. Ha ez így van, akkor megvan a válasz a problémánkra: igen, ő lesz a nagy Ő, igen, mi együtt vagyunk MI. És ne gondoljuk, hogy mindez, amit itt leírtunk, úgy bonyolódik le, mint egy hivatalos kérdőív kitöltésekor. A valóságban minden sokkal egyszerűbb és sokkal bonyolultabb. De ha bízunk az Úrban és az igazi jóbarátokban, minden jóra fordul. Alapos rendet kell tartani a „házunkban”, olyan főnökkel, aki parancsol és olyan helyettes főnökökkel, akik szerepkörüket a helyzetüknek megfelelően töltik be. A „ház” fölött a józan meggondolásnak, az észnek kell őrködnie.

Írta: Alain Quilici domonkos atya, Toulouse | Aleteia

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű