Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

5 magyarázat a koreai Katolikus Egyház robbanásszerű növekedésére

Közzétéve

Rengeteget tanulhatunk mi itt az Egyesült Államokban Magyarországon (*szerk.) a dél-koreai Katolikus Egyháztól. Tudták, hogy Koreában az Egyház az elmúlt 30 évben robbanásszerű növekedésen ment át? Tudták, hogy felmérési adatok alapján a katolikus Egyház az egész ország leginkább tiszteletben álló intézménye? Mindkét állítás igaz, és ha ezt a növekedést tanulmányozzuk, sokat okulhatunk belőle.

A kezdetek

Korea történelmének nagy részében a keresztény misszionáriusoknak nagyon kellett küzdeniük a változásért, mert az állam vezetői elszigetelték országukat a külső befolyástól. Az első katolikusokat 1592-ben keresztelték meg, valószínűleg hadban álló japán katonák, de a fejlődés elég csenevész maradt a szigorú üldözések miatt. 1777-ben néhány koreai keresztény irodalomhoz jutott, köztük Bibliákhoz, amelyeket kínai katolikusoktól kaptak. Attól kezdve kis, otthoni templomokat rendeztek be. 1789-ben titokban egy kínai pap érkezett Koreába, ahol kb. 4000 katolikust talált. Egyikük sem látott még soha életében papot! Aztán 1796-ra a katolikusok száma meghaladta a 10.000-et.

Koreában a korai keresztények közül sokan szenvedtek vértanúhalált. Az üldözések 1839-ben érték el csúcspontjukat, amikor több katolikus is mártírhalált halt, köztük Szent Andrew Kim, Szent Paul Chong és társaik[1]. Szent Andrew Kim volt az első koreai pap.

A koreai Egyház napjainkban

Az elmúlt mintegy fél évszázadban a koreai Egyház növekedése egyszerűen bámulatos volt. Támasszuk ezt alá néhány számadattal:

  • 1985 – 1,8 millió katolikus
  • 2017 – 5,8 millió katolikus
  • 2016-ban a keresztelések 74%-a felnőttek körében történt (azaz áttérés volt a kereszténységre). A születési adatok Koreában alacsonyak, a konverziós arány viszont rendkívül magas.
  • 2017-ben 75.000 felnőttet kereszteltek meg. Vessük ezt össze az Egyesült Államokban történt 38.000 kereszteléssel (ahol mintegy 12-szer több katolikus van, és az Egyház is sokkal beágyazottabb).
  • A szerzetesnők, apácák száma több mint 10.000. Hasonlítsuk ezt össze az egyesült államokbeli 45.000-rel.
  • A papok túlnyomó többsége (több mint 2/3-a) 45 évesnél fiatalabb.
  • 1997 és 2017 között a katolikus Egyház híveinek közössége a lakosság 7,9%-áról 11%-ra nőtt.
  • Több mint 5000 pap működik (azaz 1 pap jut minden 1000 katolikusra) szemben az Egyesült Államokkal, ahol 37.000 pap van (azaz 2000 katolikusra jut egy pap).

Mi az oka ennek a robbanásnak?

Magyarázatul nem lehet csak egyetlen okot megjelölni, több ok is összeadódik.

1 – Belföldi világi mozgalom – az Egyházban nem voltak külföldi, idegen misszionáriusok, akik azért érkeztek volna, hogy terjesszenek egy idegen vallást. Sokkal inkább az fordult elő, hogy a koreaiak lettek katolikusok, és hazajöttek megosztani, terjeszteni a hitüket. Az Egyház személytől-személyhez, családtól-családhoz, közösségben terjedt. Mivel a koreaiak soha nem függtek a papságtól vagy a rendektől a hit terjesztésében, sokak számára az volt a természetes, hogy megosszák hitüket másokkal, hiszen ők maguk is így lettek katolikusok. Olvassuk el az egyik pap magyarázatát:

„Az egyházközségben ketten vagyunk papok, és van négy nővér is, de a hitoktatást és a missziós tevékenységet a világi hívek végzik. Nyolc hitoktató tanfolyam is fut különböző időpontokban, különböző oktatókkal, és vannak nagyon aktív egyházi mozgalmak is, különösen a Mária Légió. Minden évben kétszer vagy háromszor tartunk közös keresztelést, alkalmanként 200-300 vagy még több fő részére, körülbelül egy évnyi hitoktatást követően. Ez nem sok, de nemigen nyújthatjuk hosszabbra, mert olyan sokan igénylik a hitoktatást. A mélyebb hitbéli ismereteket a keresztelés után lehet megszerezni, és ez az egyházi mozgalmak feladata.”

2 – A vallás sohasem passzív, hanem mindig akarat kérdése, és sokat is követel. Nem könnyű dolog Koreában katolikussá válni. Az emberek értik, hogy az Evangélium sokat vár el tőlük. Ugyanez a pap erről a következőket mondta:

“Kereszténnyé lenni annyit tesz, hogy egy olyan csoport tagja leszel, amely mélyen beszippant, viselkedési szabályokat, normákat állít eléd és elvárja, hogy mindennap elmondd imáidat. Ha valaki csatlakozik az Egyházhoz, mindent elfogad. Ez a koreai szellem: vagy elfogadod és elkötelezed magadat, vagy nem fogadod el és otthagyod.”

3 – Erős közösségi érzés. Katolikusnak lenni Koreában több annál, hogy engedelmesen végigcsinálunk valamit, vagy megtesszük, ami kötelező. Azt jelenti, hogy együtt éljük az életet.

„Azt is elmondja, hogy nagyon erős a közösségi érzület. Az emberek korán érkeznek a misékre, hogy himnuszokat énekelhessenek, és utána két-három órát még ebédre is ott maradnak. Az ő egyházközségében kis szomszédsági csoportok léteznek, akik rendszeresen összejönnek, és odafigyelnek egymásra.”

Dél-Korea elnöke Moon Jae-in szentmisén – Fotó: Eric Vandeville / ABACA / Newscom

4 – A kultúra általános és széleskörű tisztelete és elismerése. A Katolikus Egyház megítélése nagyon pozitív, mivel nagyon sokféle módon szolgálja az országot (irgalmassággal összefüggő tevékenységek, a szegények segítése, harc a demokratikus kormányzásért a katonai vezetés évei idején, az ősök tiszteletének beépülése a tisztítótűzben szenvedőkért, illetve a szentek mennybéli közbenjárásáért mondott katolikus imádságokba stb.). A katolikus Egyház számos befolyásos nevelőt, politikust (köztük a jelenlegi elnököt), popcsillagot, katonai vezetőt stb. adott az országnak. Társadalmilag elfogadható dolog katolikusnak lenni.

Kim érsek megerősítette, hogy az Egyház történelme, amely egy világi mozgalom eredménye, továbbá erőteljes kiállása a demokrácia mellett és az önkényuralom ellen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindenki által csodált intézmény legyen. Sok katolikus példamutató állampolgárként él, mint például Korea egyetlen Nobel díjasa, Kim Dedzsung korábbi elnök, aki 1998-2003 között viselte ezt a tisztséget. Az államférfi 2000-ben nyerte el a Nobel-békedíjat.

Egy 2015-ben végzett felmérés kimutatta, hogy a katolicizmus a legtiszteltebb vallás Dél-Koreában. A második helyen a buddhizmus áll.

5 – Spirituális összeadás helyett spirituális megsokszorozás. Spirituális összeadásnak nevezhetjük azt az elvet, amelynél valaki egy másik személyt meg tud téríteni, azaz úgy döntenek, hogy Jézust követik és az ő tanítványai lesznek. Szándékos cselekedet, az akarat terméke. Örülnünk kell minden alkalommal, amikor valakit eljuttatunk az élő hitre, de soha nem állhatunk meg itt. Sok tekintetben a legtöbb katolikus körben ez a siker mérője. Megtérőket és tanítványokat keresünk (nem rossz dolog ez sem!). De Jézus nem ezt tűzte ki elénk, követői elé. És ezt sokan tudják a koreai katolikusok közül. Ezért az ő céljuk a spirituális megsokszorozás.

Látjuk, hogy Jézus, működése elején arra hívta a halászokat, hogy emberhalászok legyenek. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” (Mt 4, 19). Az első lépés a „követés”. Ez az elhatározás, hogy követjük Őt, tanítvánnyá tesz bennünket. A következő lépés, hogy „emberek halászává” alakuljunk. Ez „tanítványok nevelőjévé” tesz minket. De még itt sincs vége. Tovább kell mennünk, nemcsak újabb tanítványokat kell formálnunk, hanem további tanítványnevelőket is. Ezt jelenti a spirituális megsokszorozás.

Ha valaki nagy evangelizátor lesz, lehetősége lesz százakat (vagy a régi idők nagy szentjeihez, Szent Pálhoz, Xavéri Szent Ferenchez hasonlóan akár ezreket is) megtéríteni. Személyesen evangelizálhatja a körülötte levő tömegeket, és a Menny örvendezni fog. De van egy jobb lehetőség is. Sokat, mélyen belefektetni egy maréknyi emberbe, és ezáltal tanítványok nevelőivé formálni őket. Ez volt a jézusi modell! Ideje nagy részét nem a tömegekre fordította, bár néha ez is előfordult. Hanem inkább kiválasztott 12 követőt, és „emberek halászaivá” alakította őket, akik aztán további „emberhalászokat” formáltak.

Ez matematikailag is megerősíthető. Ha minden idők egyik legnagyobb evangelizátora leszel, és 36 éven keresztül minden évben 1000 embert térítesz meg, az eredmény 36.000 ember lesz, aki Jézust követi. Döbbenetes, nem?

De van valami, ami még jobb. Ha 3 embert vezettél el Jézushoz, személyesen tanítottad őket, és mindegyik elsajátította az evangelizálás képességét és tudott hozni 3 új tanítványt, akik aztán mindegyikük 3 másikat ért el, akkor a 36 év elteltével Jézusnak 1.048.576 követője lesz!!!

Így néz ki a spirituális megsokszorozás, és erre kapunk meghívást. Ez történt a koreai Egyházban – embertől-emberig történő evangelizálás.

Ha a célunk az, hogy tanítvánnyá tegyünk minden nemzetet, ahogyan Jézus mondta nekünk, akkor nem csupán a spirituális összeadásra, hanem a spirituális megsokszorozásra kell törekednünk. Szent Pál is a spirituális megsokszorozást modellezte, amikor Timóteusba, Tituszba és másokba fektette energiáit. Ezt írja a Timóteusnak írott egyik levelében:

„Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős, s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak.” (2Tim 2, 1-2)

A koreai Egyház a példa arra, hogy ez még ma is megtörténhet.


[1] A 19. században 8.000-10.000-re teszik a koreai vértanúk számát. 1984-ben 103 vértanú együttes szentté avatása történt meg. A 2014-ben Tiszteletre Méltó címet elnyert további 123 mártírt Ferenc pápa avatta boldoggá még ugyanabban az évben. (A szerk.)

Forrás: Marcel LeJeune | Catholic Missionary Disciples

Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. páter

    2019-11-07 at 15:43

    Kiváló cikk! Köszönjük Judit+!pp

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű