fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

5 szent tanú a húsvéti idő gazdagítására

Közzétéve

Húsvétvasárnapot követően kezdődik a húsvét liturgikus ideje. A húsvéti idő 50 napja Pünkösddel bezárólag alkalmat ad az elmélkedésre arról, hogy mit jelent a feltámadás személyes hitünkben, éppúgy, mint az ezt megelőző nagyböjti 40 nap Jézus szenvedésének és halálának mélyebb értelmének felfedezésére. Íme öt, hitünket gazdagító szent kísérő a húsvéti időre, akik közvetlenül kapcsolódnak Krisztus feltámadásának húsvéti misztériumához. Életük és szavaik a feltámadás igazságának más-más szempontjára világítanak rá.

1. Szent Mária Magdolna – az első szemtanú.

Szent Mária Magdolna ábrázolása a Pécsi Székesegyházban – Fotó: Pécsi Egyházmegye

A feltámadásnak számos kezdeti tanúja volt – de ki volt az, aki elsőként láthatta meg a feltámadt Krisztust? János Evangéliuma 20. fejezete szerint Szent Mária Magdolna[1]: aki, amikor a sírt üresen találta, Péterhez szaladt és beszámolt neki. Péter elment a sírhoz, hogy bizonyságot szerezzen, de látván, hogy az valóban üres, visszatért a többi tanítványhoz. Nem így „Mária Magdolna, aki ott állt a sír előtt és sírt” (Jn. 20, 11). Amint ott állt, kisvártatva megjelent egy férfi és megszólította: „Asszony, miért sírsz?” (Jn. 20,15). Később világossá vált számára, hogy a férfi Jézus.

Mit tanít Mária Magdolna? Nagy Szent Gergely pápa egyik homíliájában így értekezett:

„El kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az asszonynak a lelkében milyen nagy szeretet lángolt; a tanítványok ugyanis hazamentek, ő azonban el nem mozdult az Úr sírjától. Mivel nem találta, kérdezősködött utána, sírva kereste; izzott benne a szeretet, és lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság minden jócselekedetnél lényeges. Az Igazság szava is megerősíti ezt: Aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt. 10, 22).”[2]

Magdalai Mária története ma is megszólít. Bizonyos értelemben minden keresztény ott áll vele a sírnál Istenre várva, Krisztus után sóvárogva. Mindannyian átérezzük a belső nyugtalanságot és szorongást, ami lelkét mardosta Krisztus hiányával szembesülve. Osztozzunk Mária Magdolna buzgó istenkeresésében! Maradjunk mi is hitben állhatatosak a legvégsőkig!

2. Szent Péter és az üres sír.

Miután Mária Magdolna és más asszonyok hírül adták, hogy Jézus sírja üres, Péter pontosan azt tette, amit – vélhetően – bármelyikünk tett volna: a sírhoz sietett, hogy saját szemével győződjék meg az elmondottakról. A jelenetről Lukács Evangéliuma így tudósít (Lk. 24,12): „Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.”

Péter üres sír feletti ’csodálkozásának’ leírása eszünkbe juttatja Szent II. János Pál szavait, amelyeket pápaságának vége felé vetett papírra. Egyik enciklikájában ugyanis a szent pápa az „eucharisztikus csodálkozás” ’élénkítésére’ szólított fel. Az idei húsvéti időszak számunkra is kínálkozó alkalom, hogy Szent Péter példáját követve elcsodálkozzunk a feltámadás misztériumán.[3]

Hogyan élénkíthetjük fel szívünkben a feltámadás felett érzett csodálkozást?

Fontos aláhúzni, hogy az Eucharisztia és a feltámadás feletti csodálkozás összefüggenek. Magától értetődik, hogy a feltámadás nélkül nem kaphatnánk az Eucharisztia ajándékát sem. Valójában a kapcsolat ennél is szorosabb: nem véletlenül említi Szent II. János Pál az eucharisztikus csodálkozás eredeti példáját, amikor is az emmauszi tanítványok „fölismerték Őt a kenyértörésben” (Lk 24,35)[4] Mi több, ez volt Krisztus egyik első megjelenése feltámadása után.

Ez az esemény arra késztet, hogy új megvilágításban szemléljük az Eucharisztiát – tudniillik mint a feltámadt Krisztus megtapasztalásának módját.

Szent Péter és Szent Pál ábrázolása a Pécsi Székesegyházban – Fotó: Pécsi Egyházmegye

3. Szent Pál a damaszkuszi úton.

Péterrel és Mária Magdolnával ellentétben Szent Pál nem volt szemtanúja az üres sírnak, ami különleges jelentőséget kölcsönöz a feltámadt Krisztussal való találkozásának. Krisztus megjelenése Pálnak a damaszkuszi úton azért is lényeges, mert cáfolja azokat a kétkedő állításokat, amelyek szerint a feltámadás pusztán a jézusi tanítványok élénk fantáziájának szüleménye. Pál nemcsak hogy nem tartozott az eredeti tanítványok közé – Pál üldözte a tanítványokat. A damaszkuszi történet azért is figyelemreméltó, mert a feltámadás utáni összes többi jelenéstől eltérően Jézus mennybemenetele után történt. Ez is aláhúzza Jézus jelenlétének tartós valóságát.

Szent Pál így értekezik a feltámadás keresztény hitben elfoglalt központi helyéről:

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.” (1Kor 15, 16-19)

Leszögezhetjük, hogy feltámadás nélkül a kereszténység nem létezne. Jézus bölcs tanítóként, csodatevőként, esetleg földi Messiásként vonult volna be a történelembe. A feltámadás a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka annak az igazságnak, hogy Jézus a Krisztus, a megtestesült Isten. Szívleljük meg Szent Pál szavait, és tegyük a feltámadás igazságát hitünk és imádságunk középpontjává!

4. A ’pótapostol’ – Szent Mátyás.

Fotó: Museum of Western and Eastern Art, Odessa

Szent Mátyásról vajmi keveset árul el a Szentírás, mindössze két alkalommal említi. Ám története jól szemlélteti a feltámadás központi szerepét a korai kereszténységben, és különösen abban, hogy mit jelentett keresztény apostolnak lenni.

A mennybemenetel után az apostoloknak ’rendet kellett tenniük saját házuk táján’, számol be az Apostolok Cselekedetei első fejezete. Be kellett tölteni Júdás megüresedett helyét a tizenkettő között. A tisztségre végül az általunk Szent Mátyásként ismert férfit sorsolták.

Szent Péter a jelölés meghirdetésekor elmondta az egybegyűlteknek, hogy a jelöltnek azok közül kell kikerülnie, akik Jézussal tartottak teljes földi működése alatt, a keresztségétől a mennybemeneteléig. De pontosan mi volt új apostol hivatása? Aranyszájú Szent János[5] szerint semmiképpen sem az, hogy tanúságot tegyen Jézus működéséről. Sem csodáiról. Mátyás arra kapott meghívást, hogy „tanúskodjék az Ő feltámadásáról”, áll az Apostolok Cselekedeteiben. [6]

Kijelöltek hát kettőt, közülük a sors Mátyásra esett (ApCsel 1,23.). (Mellesleg el lehet képzelni, milyen nyomorult érzés lehetett elveszíteni a választások választását! Mi több, még a névteleséget sem kapott a vesztes. A Szentírás ugyanis pontosan tudósít személyéről, ő volt „József, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak”.)

Mitől több Szent Mátyás mégis egyszerű lábjegyzetnél az Apostolok Cselekedeteiben? A német író, Otto Hophan[7] Az apostolok című könyvében így fogalmaz:

Mátyás apostol a sötétség felderülését, a szakadék áthidalását, egy új korszak kezdetét jelenti. Nem tartozott az eredeti tizenkettő közé. „Amikor pedig (Júdás) lezuhant” (ApCsel 1, 18) az apostolok közül, Mátyás ott volt, hogy elfoglalja a helyét. Ő az egyetlen apostol, akit a megfeszített Krisztus halála után választottak ki. …

Mátyás apostol öröm a keresztény szívnek. Borzasztó lett volna ugyanis, ha az apostolok nemes sora Júdás bűnös arcával zárul. Helyette ez a szelíd és tiszteletreméltó öregember zárja a sort. A figyelem ösztönösen is elfordul a nyomorult Júdástól és az utolsó, a jó apostolra szegeződik.

A kérdés tehát az, hogy miként tudnunk magunk is, mint Szent Mátyás, tanúságot tenni a feltámadásról?

5. Hitetlen Tamás.

Szent Tamás (Diego Velázquez festménye, 17. század) – Fotó: Wikipedia

Szent Tamás hivatalosan az építészek védőszentje, emellett fontos tanulság azoknak – sokunknak, ha nem mindannyiunknak -, akik életük egy pontján elbizonytalanodtak a hitben vagy konkrétan a feltámadásban. Reakciója a feltámadás hírére évszázadok távlatából is sokatmondó. János Evangéliuma szerint, amikor a többiek elmondták „Láttuk az Urat”, Tamás azt válaszolta, „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” (Jn. 20,25)

Nyolc nappal később, Jézus megjelent Szent Tamásnak és a többi tanítványnak, és „Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba!” (Jn. 20,27) Jézus ezt követő szavai minket is szólítanak – „S ne légy hitetlen, hanem hívő!” (Jn. 20,27)

Kiáltsuk Szent Tamással válaszul: „Én Uram és Istenem!”

Az öt húsvéti szent mindegyike mást tanít a feltámadásról.

Szent Mária Magdolna megtanít megélni a feltámadás misztériumát saját életünkben – azt, hogy Krisztus meghalt, Krisztus feltámadt, de Krisztus még sincs velünk, legalábbis testi mivoltában. Ehelyett a végső időkben visszatér. Ezért, mint Mária Magdolna, mi is arra vagyunk meghívva, hogy szilárd hitben várjuk Krisztus második eljövetelét, abban a reményben, hogy Istenben nem fogunk csalatkozni.

Szent Péter buzdít, hogy élesszük fel magunkban a feltámadás igazsága felett érzett csodálkozást. Szent Pál megtanít arra, hogy hitbéli fejlődésünk során bármikor tapasztalhatjuk ezt az igazságot – még azokban az időkben is, amikor Isten ellen küzdünk. Szent Mátyás pedig meghív, hogy tegyünk tanúságot az igazságról.

Azonban mind közül Szent Tamás története a legmellbevágóbb. Ő a kétkedőkhöz szól, – tulajdonképpen minden hívőhöz. Krisztus Szent Tamás kételkedésére adott válasza, úgy tűnhet, nem tudja eloszlatni a mi kétségeinket. Tamás megérinti Krisztus sebeit, mi viszont nem tehetjük ezt. Tamás története azt üzeni ugyanakkor, hogy a kételkedés normális – a hitbéli fejlődés része. Példája meghív, hogy szüntelenül keressük az igazságot, mindaddig, amíg bizonyosságot nem nyertünk, hogy megtaláltuk – mint Tamás Krisztus sebeinek érintésekor.

Írta: Stephen Beale
Fordította: Dr. Süle Katalin
Forrás: crisismagazine.com


[1] A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették. Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.” (Jn 20, 1-8)

[2] Többet itt: https://olvasmanyosimaora.wordpress.com/2014/08/06/julius-22/

[3] ECCLESIA DE EUCHARISTIA II. János Pál pápa enciklikája az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról (A fordítás az olasz eredeti szövegből készült a latin fordítással összevetve Fordította Dr. Diós István) https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=36#EE11

[4] ECCLESIA DE EUCHARISTIA II. János Pál pápa enciklikája az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról 14.: „Jelentőségteljes, hogy az emmauszi tanítványok, miután az úr szavai megfelelően fölkészítették őket, az asztalnál, a „kenyértörés” egyszerű gesztusában ismerték fel Őt. A jelek csak akkor „beszélnek”, ha az értelem megvilágosult és a szív lángol.” …. „Valahányszor az Egyház ünnepli, a hívők bizonyos módon átélhetik a két emmauszi tanítvány élményét: „Megnyílt a szemük és fölismerték őt” (Lk 24,31).

[5]Aranyszájú Szent Jánosról többet https://www.taize.fr/hu_article5100.html vagy https://katolikus.ma/a-komolyan-gondolt-bocsanatkeres-5-lepese-aranyszaju-szent-janos-szerint/

[6] „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” (ApCSel 1, 21-22.)

[7] 13.2.1898 ✝︎ 5.10.1968, katolikus pap, hittudós, író

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű