fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

7 idézet Márton Árontól házasságról és családról

Közzétéve

Isten szolgája, Márton Áron 1940-ben - Fotó: Wikipedia

A házasság két személynek egészen intim és felelős én-te-közössége.

Ez a közösség abban jellegzetes, hogy férfi és nő egymásra vannak utalva nem csak fiziológiailag, nem csak nemző vonatkozásban, hanem szellemi-erkölcsi területen is, az életfeladatok minden vonalán. Ez az a közösség, amikor személy adja át magát a személynek, fenntartás nélkül és örökre.

Mert tárgyakat lehet használhatóságuk tartamára birtokba venni, de személyt csak örökre. A szeretet nem ismerhet alkut.

A szeretet a sírig szól.

(Márton Áron: A keresztény házasságról)


A házasságról az emberek különféleképpen, és gyakran elég könnyelműen gondolkoznak.

A kereszténység tanítása szerint a házasságot Isten alapította. Isten akarata a férfi és nő törvényes együttélése. Isten akarja, hogy egyek legyenek, olyan egyek, mint az egy szív, egy lélek és egy test.

Az ember szabadon dönt, hogy a házaséletet választja-e, vagy lemond róla, de ha mellette döntött, olyan törvény alá hajtja a fejét, melyet az Isten állapított meg, s azon az ember nem változtathat.

Márton Áron: Előadás a házasságról (1935)


A férfit és a nőt a szerelem hozza össze, de a házasélet olyan életállapot, mely csak lassan az élettapasztalatok között bontakozik ki… A házastársak a valóságra csak a mindennapok egyformaságában ébrednek rá. Akkor, amikor szembekerülnek a nehézségekkel, kezdik felfedezni egymás hibáit, gyengeségeit, rossz szokásait. S ha ekkor, a mindennapi csalódás ellenére elfogadják egymást olyannak, amilyenek, s megtanulják a mindennapi bajokat együtt hordozni, és az élet élményeit egymással megosztani, akkor érik meg a házasság igazi kapcsa, maga a szeretet. Ez pedig abban áll, hogy megtanulták egymást tisztelni és becsülni, s felelősséget éreznek egymásért.

Márton Áron: Beszédsorozat a családról (1937)


Áldottak az anyák, akik vérük árán gyermeket szülnek és nevelnek.

Áldottak az apák, akik Isten szándéka szerint hűséggel vállalják a verejtékes munkát és a gondokat családjukért. De jaj a népnek, mely saját gonoszságával magára hívja az Isten bosszúját. Mert van-e valami értelme annak, ha tiltakozunk az atombomba ellen, s ugyanakkor békében évente százezer megfogamzott emberi életet pusztítanak el csírájában a törvény oltalma alatt és az orvostudomány közreműködésével. Amint veszteség az országnak, ha a vetést csírájában pusztítja el a féreg, vagy aratás előtt veri el a jég, ugyanígy veszteség az országnak, ha az állampolgárok ezreit az anyaméhben pusztítják el az élet védelmére berendezett kórházakban, vagy pedig gyilkos fegyverek ölik meg a harctéren. Mindkét esetben állampolgárok pusztulnak el. A különbség csak annyi, hogy az első esetben nem az ellenség öli meg őket, hanem azok, kiket a természeti törvény, az emberi élet védelmére kötelez.

Márton Áron: A gyermekáldásról


A gyermeki léleknek, hogy egészségesen fejlődjék,

olyan kimondhatatlanul finom dolgokra van szüksége, melyeket pénzen nem lehet megvenni, gyárilag előállítani nem lehet, s melyeket sem a tudomány, sem a tanulás, sem zseni nem tud pótolni, mert egészen személyes erők. Abból a szeretetből, jóságból, gyöngédségből és figyelmességből sugároznak ki, melyből a szülők felépítik a gyermek körül minden ember legkedvesebb emlékét: a szülői házat.

Márton Áron: Sorok a házasság feladatáról


Mennyire áldottak a szülők!

Ha valakinek nem volt gyermekszobája, megérzi és hiányolja azt is. De ha valakinek nem volt otthona, ha lelke a gyermekkor elején nem állott az apai és anyai szeretet sugárzásában, ha soha nem érezte a szülői szeretet komolyságát, bensőségét, felelős gyöngédségét, annak lelke bizonyos fokig mindig fejletlen, a szárnyalásra, nagy jóságokra és lelkesedésekre képtelen marad. Áldott a szülő, aki ezt megérti, s gyermekét szülői szeretettel bélelt otthonban neveli.

Márton Áron: Az apai és anyai szeretetről


A gyermek a szülőktől kapja első ismereteit, a kicsi lélekhez az apa és az anya viszik érthető közelségbe a világ nagy csodáit. Édesanyáinktól halljuk az első dallamokat, a legédesebb zenét, az anyanyelv első szavait, tőle értesülünk az élet nagy titkairól, lélekről, örökéletről, a Mennyei Atyáról, a gyermek Jézusról. Tőlük tanuljuk a szeretetet, a más ember megbecsülését, a nemes gondolkozást és becsületességet. Ők mesélnek először a nagyszülőkről s azok apáiról, az ősökről. Ekkor a szülői házban, a mesélő apa térdén ébred fel lelkünkben a lelkesedés azok iránt, akik a múltban dolgoztak, nagyokat alkottak, életünk alapjait lerakták s védelmezték, s az emberiség egén is a fénylő csillagok között vannak.

Márton Áron: Az apai és anyai szeretetről

Kövesd a Katolikus.mát a Facebookon is!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Család

4 mondat, amit soha nem mondj Jézusról a gyermekednek

Vannak mondatok, amelyeket néha gondolkodás nélkül kimondunk, pedig előfordulhat, hogy fokozatosan eltávolítják gyermekünket Istentől.

Közzétéve

Szerző:

Ahogy a kis Anna mondja a Mister God, This Is Anna (Isten bácsi, itt Anna beszél) című könyvben, Istent kis skatulyákba rakhatjuk. Például túl gyakran mutatunk a gyerekeknek egy olyan Istent, aki “hasznos”, mert jutalmat oszt, csodákat tesz, mindenre megfelelő magyarázattal szolgál, vagy akivel mondjuk ijesztgetni lehet, mint egy mumussal. Az ilyen mondatok örökre befolyásolhatják gyermekeinket. Hadd mondjunk néhány példát, amit érdemes elkerülni.

Kerüljük, hogy Jézust általában “kicsiként” emlegessük

Tulajdonképpen nem helytelen a “kis Jézusról” beszélni, hiszen Jézus emberré lett, és először természetesen kisgyermek volt ő is. Azonban nem jó ötlet, ha mindig vagy legtöbbször így hivatkozunk rá, mert akkor a gyermek számára Jézus megmarad “Kisjézusnak”, akit a Születés jelenetéből vagy a názáreti házból ismer. Ő lesz a gyermekek “Jézuskája”, aki aztán maradjon meg csak ott a gyermekkori dolgok és emlékek múzeumában. Semmi olyant nem szabad megtanulnunk gyermekkorunkban, amit később el kell felejtenünk.

“Jézus nem szeret téged, ha így viselkedsz”

Ezt a megfogalmazást úgy, ahogy van, be kellene tiltani, mert teljesen hamis. Jézus végtelenül szeret mindannyiunkat, még akkor is, ha a leggonoszabb bűnösök vagyunk. Az a gyermek, aki ezt a mondatot hallja, azzal a félelemmel fog felnőni, hogy elveszíti Isten szeretetét. Meg lesz győződve arról, hogy ezt a szeretetet ki kell érdemelnie, hiszen a bűnösöket nem szereti Isten. Amit a szülők mondanak a gyereknek a korai években, annak olyan hatása van, hogy a gyermekben még felnőttként is megmarad az az elképzelés, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha megfelelően viselkedünk.

Hasonlóképpen ne mondjuk soha azt, hogy “nem szeretem a hazudozó kislányokat (vagy a mindig ordibáló kisfiúkat)”. Ilyenkor feltehetően azt akarjuk mondani, hogy nem szeretjük, ha hazudnak, azaz ezt a cselekedetet nem szeretjük. A gyerekek azonban nem így értik, ők azt gondolják, hogy amikor hazudnak, őket nem szeretjük. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, és bizonyos értelemben az is, de a nevelés ilyen apróságokból áll, és nem szabad elfelejtenünk, hogy az, ahogyan megmutatjuk a gyermekeinknek a szeretetünket, segít nekik abban, hogy érzékeljék és megéljék Isten szeretetét.

“Isten meg fog büntetni téged”

Bár igaz, hogy a szenvedés a bűn következménye, hamis és veszélyes a szenvedést vagy a kudarcot úgy beállítani, hogy az egy adott bűn közvetlen büntetése. Idézzük csak fel, mit is válaszolt Jézus a tanítványainak, amikor egy vak emberről kérdezték őt: „Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9, 2-3).

Ha egy gyermeket engedetlensége miatt bántódás ér, és aztán azt hallja, hogy ez Isten büntetése, azt fogja hinni, hogy a szenvedést mindig “megérdemlik valamiért”, és fordítva, hogy a boldogság (vagy az, amit annak gondolunk – egészség, szerencse, a szenvedések elkerülése, öröm) mindig az Istennek tetsző magatartás eredménye.

“Jézus nem boldog, mert megbántottad Őt”

Ez a mondat kétértelmű, ez az állítás egyszerre igaz és hamis. Klárika egy 10 éves gyerek bátorságával így fogalmazott: “Jézus nem lehet szomorú, mert ő örökké boldog a mennyországban!”. Logikus! De felhívhatjuk Klárika figyelmét arra, hogy az ő bűnei, az ő mai bűnei is keresztre feszítették Jézust. Jézus előre szenvedett minden ember múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneiért. Ha egyedül csak Klárika bűnei léteztek volna, Jézus akkor is az életét adta volna. Tehát nem hamis állítás azt mondani, hogy Jézus szenved a mi bűneink miatt. De nagyon kell vigyáznunk: nem az számít, amit mi mondani akarunk, hanem az, amit a gyermek ebből érzékel és megért. A gyermek azt gondolhatja, hogy Jézus boldogsága őtőle függ: attól, hogy ő jól vagy rosszul viselkedik-e, és ez viszont hamis. A valóságban a bűn nem Jézus boldogságát teszi tönkre, hanem a bűnös boldogságát. Ugyanígy Jézus irántunk érzett szeretetének minősége sem függ a mi válaszainktól. Isten szabadon, teljesen és feltétel nélkül szeret minket. Ezt a szeretetet kell újra és újra átadnunk gyermekeinknek.

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Ezt muszáj elolvasni: magvas gondolatok az idős szülőkről való gondoskodásról

Életfontosságú emlékeztető keresztény kötelességünkre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A koronavírus-járvány sokak számára felért egy hangos ébresztővel – nem szükségképpen a saját életükre vonatkozóan, hanem a sérülékeny idősebb generációkéval kapcsolatban. Sokak számára akár egy év is eltelt úgy, hogy nem láthatták idősödő szüleiket vagy nagyszüleiket, mivel óvni akarták őket, vagy mert a korlátozások nem tették ezt lehetővé. Mások még mindig nem találkozhattak velük, megint másoknak pedig meg kellett élniük, hogy az idősek eltávoztak anélkül, hogy ők mellettük állhattak volna.

Jóllehet ez szívszaggató volt, de talán sok ember számára figyelmeztetésként szolgált arra, hogy milyen fontos dédelgetnünk időseinket, amíg még közöttünk vannak.

Ez az érzés fogalmazódik meg egy, a közösségi médiában is terjedő magvas üzenetben, amelyet a közelmúltban tett közzé Diane Bolton Corbett:

Ha a szülők megöregszenek…

Engedd őket idősödni éppolyan szeretettel, mint ahogyan ők engedtek téged felnőni…

engedd, hogy beszéljenek és századszorra is elmondják ugyanazt a történetet, ugyanakkora figyelemmel és érdeklődéssel hallgatva őket, mint amekkorával ők hallgatták meg a te történeteidet gyerekkorodban…

engedd érvényesülni őket, ahogyan ők is oly sokszor hagytak téged nyerni…

engedd, hogy örömüket leljék barátaikban, unokáikkal folytatott beszélgetéseikben…

engedd, hogy élvezzék életüket a tárgyaik között, amelyek oly sok éve körülveszik őket, mivel fájna nekik azt érezni, hogy életük részeit szakítod el tőlük….

engedd, hogy tévedjenek, mint ahogy te is oly sokszor tévedtél …

ENGEDD, HOGY ÉLJENEK, és próbáld meg boldoggá tenni őket az útjuk hátralévő részén, mint ahogy ők is kézen fogtak téged, amikor elindultál a te utadon!

„Tiszteld anyádat és apádat, hogy hosszú életű légy a Földön.”

A fenti idézet a Kivonulás könyvéből származik: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” (Kiv 20, 12)

A gondolatokból egy szó ötlik azonnal szembe: „engedd” – engedni és lehetővé tenni szüleinknek életük teljes megélését még akkor is, ha ehhez türelem és áldozat szükséges. Keresztényekként erre vagyunk elhivatva. Azzal, hogy szüleinket kiszolgáljuk és nekik boldogságot okozunk, Mennyei Atyánkat szolgáljuk.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

9 (nem spirituális) készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

Közzétéve

Szerző:

Fotó: The Catholic Weekly

Természetesen nem kérdés, hogy a lelki előnyök messze felülmúlják azokat a gyakorlati hasznokat, amelyeket a gyermekek akkor kapnak, amikor elmennek a szentmisére. Az sem kérdés, hogy azért megyünk misére, hogy a mi Urunkkal legyünk és őt imádjuk.

Ma néhány olyan gyakorlati készségre, tanácsra fogok összpontosítani, amit a gyermekek akkor tanulnak meg, amikor részt vesznek a szentmisén. Az óvónők gyakran kiosztanak egy listát azokról a dolgokról, melyeket a gyerekeknek már tudniuk kell, mielőtt iskolába mennek. Az a képesség, hogy valaki figyelni tudjon az utasításokra és tudjon néhány percig mozdulatlanul ülni, gyakran a lista elején található. A szentmise csodálatos környezetet nyújt egyik-másik fontos készség elsajátításához és a gyakorlatba való átültetéséhez.

Jól tudom, nem könnyű gyermekeket, különösen kisgyermekeket elvinni misére, de Isten annyi kegyelmet és annyi áldást ad számunkra a vasárnapi kötelezettségünk teljesítésében, hogy vétek lenne családjainkat megfosztani ettől. Ne feledje, megéri a harcot, hogy a szentmisén ott legyen.

“A boldog család megőrzése mind a szülőktől, mind a gyerekektől nagyon sokat igényel. A család minden tagja különös módon a többiek szolgálója lesz.”

Szent II. János Pál

9 készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

1. A gyerekek megtanulják, hogyan kell néhány percnél akár tovább is nyugodtan ülni.

2. A gyerekek megtanulják,milyen fontos, hogy csöndben legyenek, amikor valaki más beszél, és azt is, hogyan kell aktívan figyelni az utasításokra.

3. A gyerekek megtanulják követni az utasításokat ülve, állva és térdelve is.

4. A gyerekek megtanulják, milyen szép a zene, és a mise folyamán sokféle hangszerrel és hangzással is találkoznak.

5. A gyerekek megtanulják megjegyezni a szavakat, az imákat és az énekeket, amely képesség az olvasásban segíti majd őket.

6. A gyerekek megtanulják, hogyan kell köszönteni valakit, és a békeadás közben megtanulnak kezet fogni egymással.

7. A gyerekek megtanulják, hogyan tartsák tiszteletben a tekintélyt, ahogyan a szülő példát mutat a pap iránti tiszteletével.

8. A gyerekek megtanulják annak a fontosságát, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, amely segíti, támogatja őket és ahol közösek az értékeik.

9. A gyerekek megtanulják mennyire fontos a telefonok, videójátékok és mindenféle technikai kütyük kikapcsolása, félretevése azért, hogy valós tevékenységekre irányuljon figyelmük.

“Nagy dolgokra vágyakozol? Kezdd a kis dolgokkal.”

Szent Ágoston

Írta: Becky Roach
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Catholic-link

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű