fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

9 (nem spirituális) készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

Közzétéve

Fotó: The Catholic Weekly

Természetesen nem kérdés, hogy a lelki előnyök messze felülmúlják azokat a gyakorlati hasznokat, amelyeket a gyermekek akkor kapnak, amikor elmennek a szentmisére. Az sem kérdés, hogy azért megyünk misére, hogy a mi Urunkkal legyünk és őt imádjuk.

Ma néhány olyan gyakorlati készségre, tanácsra fogok összpontosítani, amit a gyermekek akkor tanulnak meg, amikor részt vesznek a szentmisén. Az óvónők gyakran kiosztanak egy listát azokról a dolgokról, melyeket a gyerekeknek már tudniuk kell, mielőtt iskolába mennek. Az a képesség, hogy valaki figyelni tudjon az utasításokra és tudjon néhány percig mozdulatlanul ülni, gyakran a lista elején található. A szentmise csodálatos környezetet nyújt egyik-másik fontos készség elsajátításához és a gyakorlatba való átültetéséhez.

Jól tudom, nem könnyű gyermekeket, különösen kisgyermekeket elvinni misére, de Isten annyi kegyelmet és annyi áldást ad számunkra a vasárnapi kötelezettségünk teljesítésében, hogy vétek lenne családjainkat megfosztani ettől. Ne feledje, megéri a harcot, hogy a szentmisén ott legyen.

“A boldog család megőrzése mind a szülőktől, mind a gyerekektől nagyon sokat igényel. A család minden tagja különös módon a többiek szolgálója lesz.”

Szent II. János Pál

9 készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

1. A gyerekek megtanulják, hogyan kell néhány percnél akár tovább is nyugodtan ülni.

2. A gyerekek megtanulják,milyen fontos, hogy csöndben legyenek, amikor valaki más beszél, és azt is, hogyan kell aktívan figyelni az utasításokra.

3. A gyerekek megtanulják követni az utasításokat ülve, állva és térdelve is.

4. A gyerekek megtanulják, milyen szép a zene, és a mise folyamán sokféle hangszerrel és hangzással is találkoznak.

5. A gyerekek megtanulják megjegyezni a szavakat, az imákat és az énekeket, amely képesség az olvasásban segíti majd őket.

6. A gyerekek megtanulják, hogyan kell köszönteni valakit, és a békeadás közben megtanulnak kezet fogni egymással.

7. A gyerekek megtanulják, hogyan tartsák tiszteletben a tekintélyt, ahogyan a szülő példát mutat a pap iránti tiszteletével.

8. A gyerekek megtanulják annak a fontosságát, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, amely segíti, támogatja őket és ahol közösek az értékeik.

9. A gyerekek megtanulják mennyire fontos a telefonok, videójátékok és mindenféle technikai kütyük kikapcsolása, félretevése azért, hogy valós tevékenységekre irányuljon figyelmük.

“Nagy dolgokra vágyakozol? Kezdd a kis dolgokkal.”

Szent Ágoston

Írta: Becky Roach
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Catholic-link

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Szabó Réka Vivien

    2021-08-23 at 18:56

    Ez így igaz és ez nagyon szép szöveg. Istennek legyen hála . Ámen🙏

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Család

Apák, a Ti feladatotok, hogy erős katolikus férfiakat neveljetek!

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Pixabay

Egy pap komoly tanácsai katolikus édesapáknak

Ha azt szeretnétek, hogy erős, hűséges és önzetlen férfiak később papok legyenek, neveljétek fiaitokat az alábbiak szerint.

Ha azt szeretnétek, hogy erős, hűséges és önzetlen férjek és apák legyenek, akkor is neveljétek fiaitokat az alábbiak szerint.

Csak úgy érhetitek el mindezt, ha életük központjába az erényt állítjátok.

Csak úgy érhetitek el mindezt, ha világos elvárásokat és prioritásokat fogalmaztok meg, és figyelemmel követitek időbeosztásukat.

Csak úgy érhetitek el mindezt, ha életükben a világi célok előtt mindig a hit lesz az első helyen.

Ezek a fenti intelmek elsősorban Nektek szólnak, kedves Édesapák!

Nem a feleségeitek feladata, hogy megtanítsák fiaitokat arra, hogyan váljanak komoly, erős katolikus emberré.

Nem az ő feladatuk megtanítani nekik, hogy első helyen Istent szeressék, hogy világos, igaz céljaik legyenek, önmegtartóztatóak, erényesek és fegyelmezettek legyenek. Mindez a Ti feladatotok!

Nem az ő feladatuk a hit, az ima, a helytállás és a vezetés példamutatása. A Ti feladatok mindez!

Ha ezt mégis ők végzik, ideje, hogy végre férfiak legyetek!

Minden probléma és botrány, amellyel családjainkban, gyülekezeteinkben, plébániánkban és társadalmunkban szembesülünk, Isten kegyelmével megoldható. De ehhez nekünk is sarkunkra kell állnunk, meg kell hoznunk a szükséges változtatásokat, és készen kell állnunk arra, hogy jó példát mutatva kitűnjünk a többiek közül, és ezáltal pozitívan változtassuk meg társadalmunkat.

Kedves férfiak! Legfőbb ideje, hogy sarkunkra álljunk, összeszedjük magunkat, és valóban olyanok legyünk, amilyennek Isten elhívott és teremtett minket!

Írta: Bill Peckman atya
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Churchpop

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Egy érsek gyönyörű válasza egy kislánynak arról, hogy miért engedi Isten a fogyatékosságot

Kurtz érsek rávilágít a fogyatékosság pozitív oldalára.

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Pixabay

Október a Down-szindróma hónapja, amikor felhívják a figyelmet a befogadóbb és együttérzőbb közösségek fontosságára. Ennek kapcsán megosztunk egy történetet arról, milyen csodálatos választ adott Joseph Kurtz amerikai érsek (Louisville, Kentucky) egy 6 éves kislánynak, aki azt kérdezte tőle, hogy miért született testvére autizmussal.

A CNA katolikus hírügynökség közelmúltbeli cikke szerint a kislány kérdése hasonlít azokhoz az ártatlan kérdésekhez, melyeket mi is gyakran felteszünk, amikor nehézségekbe ütközünk, vagy amikor olyan dolgokkal kell megbirkózunk, amelyek látszólag nem felelnek meg annak, ami a társadalomban elfogadott: „Miért pont én?” „Miért engedi Isten, hogy szenvedjünk?”

Louisville érseke az EWTN News in Depth műsorában ismertette a kérdésre adott válaszát, amelyet most mi is megosztunk az olvasókkal. Válasza a legtöbb esetben alkalmazható, amikor feltesszük ezt a „de miért?” kérdést.

Íme 5 nagyon fontos útmutatás, amelyek segíthetnek abban, hogy a fogyatékosságot és a másságot teljesen új megvilágításban lássuk, és szeretettel el tudjuk fogadni azokat az embertársainkat, akiknek szükségük lehet egy kis többlet gyengédségre és odafigyelésre.

1. FELTEHETJÜK A kérdéseket

Először is Kurtz érsek nem utasította el a kislány kérdését, hanem hagyta, hogy érezze, kíváncsiságával nincs egyedül. “Azt mondtam neki: Nos, tudod, amikor majd te és én a mennyországba kerülünk, és remélem, hogy egyszer majd így lesz, bizony lesz jó pár kérdésünk.”

2. GONDOLJUK VÉGIG, HOGY MILYEN POZITÍV HATÁSSAL VAN RÁNK EGY FOGYATÉKKAL ÉLŐ EMBER

Az érsek, akinek a bátyja, George, Down-szindrómás, megkérdezte a kislányt, hogy szereti-e a testvérét. Az „igen” -re válaszul Kurtz rámutatott, hogy testvérünk iránti szeretetünk minket is megváltoztat.

Joseph Edward Kurtz érsek – Fotó: Aleteia

3. adjUNK hálát ezért az ajándékért

A kislány életében bekövetkezett pozitív változás miatt hozzátette: „Ez egy olyan kegyelem, egy olyan ajándék, amiért már most elkezdhetsz „köszönetet mondani Istennek.”

4. Tanuljunk a fogyatékkal élőktől

Saját bátyjával való kapcsolatára utalva az érsek így szólt: „El sem tudok képzelni két testvért, akik jobban kijöttek volna egymással, mint mi ketten”. Majd hozzátette: „Az igazság az, hogy ha valakivel sok időt töltünk, különösen pedig egy olyan személlyel, akinek valamilyen fogyatékossága van, észrevesszük, milyen sokat tanulhatunk tőle.”

5. Hallgassunk az egyház tanítására

A főpap kifejtette, hogyan alakult ki az Egyház alapja, miképpen nyugszik minden „minden személy egyéni méltóságán. Nem aszerint mérjük az embereket, hogy mennyi pénzük van, vagy hogy mi is a munkájuk, így aztán az sem lényeges, hogy egy személy fogyatékossággal él-e, vagy sem. Minden egyes ember értékes Isten szemében, ezért számunkra is mindenki különleges és értékes.”

Kurtz érsek elmondta, 2018-ban egy komoly változást vett észre az egyházban, amikor „a fogyatékosságról nem mint problémáról kezdtünk el beszélni, , hanem az emberről magáról, mint ajándékról”. Ha a fogyatékkal élők részesülnek a szentségekben, az nemcsak nekik, és saját lelki életüknek hasznos, hanem az Egyház egésze számára is.

Az Egyesült Államok katolikus püspökeinek a fogyatékkal élőkről szóló 1978-as lelkipásztori nyilatkozatára hivatkozva, melyet egyébként 2018-ban ismét megerősítettek, Kurtz érsek elmondta: „Az új dokumentum nagy hangsúlyt fektet az összetartozásra – nem csak a kirekesztett emberek befogadására, hanem valójában annak a felismerésére, hogy mindannyiunkban mélyen él a vágy, hogy Krisztushoz tartozzunk, és ezen keresztül egymáshoz, a hit családjához tartozzunk.”

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

4 mondat, amit soha nem mondj Jézusról a gyermekednek

Vannak mondatok, amelyeket néha gondolkodás nélkül kimondunk, pedig előfordulhat, hogy fokozatosan eltávolítják gyermekünket Istentől.

Közzétéve

Szerző:

Ahogy a kis Anna mondja a Mister God, This Is Anna (Isten bácsi, itt Anna beszél) című könyvben, Istent kis skatulyákba rakhatjuk. Például túl gyakran mutatunk a gyerekeknek egy olyan Istent, aki “hasznos”, mert jutalmat oszt, csodákat tesz, mindenre megfelelő magyarázattal szolgál, vagy akivel mondjuk ijesztgetni lehet, mint egy mumussal. Az ilyen mondatok örökre befolyásolhatják gyermekeinket. Hadd mondjunk néhány példát, amit érdemes elkerülni.

Kerüljük, hogy Jézust általában “kicsiként” emlegessük

Tulajdonképpen nem helytelen a “kis Jézusról” beszélni, hiszen Jézus emberré lett, és először természetesen kisgyermek volt ő is. Azonban nem jó ötlet, ha mindig vagy legtöbbször így hivatkozunk rá, mert akkor a gyermek számára Jézus megmarad “Kisjézusnak”, akit a Születés jelenetéből vagy a názáreti házból ismer. Ő lesz a gyermekek “Jézuskája”, aki aztán maradjon meg csak ott a gyermekkori dolgok és emlékek múzeumában. Semmi olyant nem szabad megtanulnunk gyermekkorunkban, amit később el kell felejtenünk.

“Jézus nem szeret téged, ha így viselkedsz”

Ezt a megfogalmazást úgy, ahogy van, be kellene tiltani, mert teljesen hamis. Jézus végtelenül szeret mindannyiunkat, még akkor is, ha a leggonoszabb bűnösök vagyunk. Az a gyermek, aki ezt a mondatot hallja, azzal a félelemmel fog felnőni, hogy elveszíti Isten szeretetét. Meg lesz győződve arról, hogy ezt a szeretetet ki kell érdemelnie, hiszen a bűnösöket nem szereti Isten. Amit a szülők mondanak a gyereknek a korai években, annak olyan hatása van, hogy a gyermekben még felnőttként is megmarad az az elképzelés, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha megfelelően viselkedünk.

Hasonlóképpen ne mondjuk soha azt, hogy “nem szeretem a hazudozó kislányokat (vagy a mindig ordibáló kisfiúkat)”. Ilyenkor feltehetően azt akarjuk mondani, hogy nem szeretjük, ha hazudnak, azaz ezt a cselekedetet nem szeretjük. A gyerekek azonban nem így értik, ők azt gondolják, hogy amikor hazudnak, őket nem szeretjük. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, és bizonyos értelemben az is, de a nevelés ilyen apróságokból áll, és nem szabad elfelejtenünk, hogy az, ahogyan megmutatjuk a gyermekeinknek a szeretetünket, segít nekik abban, hogy érzékeljék és megéljék Isten szeretetét.

“Isten meg fog büntetni téged”

Bár igaz, hogy a szenvedés a bűn következménye, hamis és veszélyes a szenvedést vagy a kudarcot úgy beállítani, hogy az egy adott bűn közvetlen büntetése. Idézzük csak fel, mit is válaszolt Jézus a tanítványainak, amikor egy vak emberről kérdezték őt: „Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9, 2-3).

Ha egy gyermeket engedetlensége miatt bántódás ér, és aztán azt hallja, hogy ez Isten büntetése, azt fogja hinni, hogy a szenvedést mindig “megérdemlik valamiért”, és fordítva, hogy a boldogság (vagy az, amit annak gondolunk – egészség, szerencse, a szenvedések elkerülése, öröm) mindig az Istennek tetsző magatartás eredménye.

“Jézus nem boldog, mert megbántottad Őt”

Ez a mondat kétértelmű, ez az állítás egyszerre igaz és hamis. Klárika egy 10 éves gyerek bátorságával így fogalmazott: “Jézus nem lehet szomorú, mert ő örökké boldog a mennyországban!”. Logikus! De felhívhatjuk Klárika figyelmét arra, hogy az ő bűnei, az ő mai bűnei is keresztre feszítették Jézust. Jézus előre szenvedett minden ember múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneiért. Ha egyedül csak Klárika bűnei léteztek volna, Jézus akkor is az életét adta volna. Tehát nem hamis állítás azt mondani, hogy Jézus szenved a mi bűneink miatt. De nagyon kell vigyáznunk: nem az számít, amit mi mondani akarunk, hanem az, amit a gyermek ebből érzékel és megért. A gyermek azt gondolhatja, hogy Jézus boldogsága őtőle függ: attól, hogy ő jól vagy rosszul viselkedik-e, és ez viszont hamis. A valóságban a bűn nem Jézus boldogságát teszi tönkre, hanem a bűnös boldogságát. Ugyanígy Jézus irántunk érzett szeretetének minősége sem függ a mi válaszainktól. Isten szabadon, teljesen és feltétel nélkül szeret minket. Ezt a szeretetet kell újra és újra átadnunk gyermekeinknek.

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű