Lépj kapcsolatba velünk

Interjú

„A bazilika valódi szépségét a jelenlévő hívek adják meg”

Közzétéve

Monsignore Valentino Miserachs Grau - Fotó: Walter Breitenmoser / CNA Deutsch

Interjú Monsignore Valentio Miserachs Grauval, a Santa Maria Maggiore bazilika káptalanjának dékánjával.

Rómában május végétől újra engedélyezték a nyilvános istentiszteletek tartását, szigorú előírások mellett. Két és fél hónapon át a papok Olaszországban is szentmisét csak magányosan ünnepelhettek. A Santa Maria Maggiore bazilika az öt pápai bazilika egyike. Monsignore Valentino Miserachs, a bazilika káptalanjának dékánja elmondja, hogyan élte meg az elmúlt heteket.

A Santa Maria Maggiore bazilika a világ legrégebbi és legpompásabb Mária-tiszteleti szentélyeinek egyike. Rendes körülmények között naponta több ezer látogató keresi fel. Milyen érzés volt Önnek a bazilikát az elmúlt hetekben majdnem üresen látni?

Bizony, kissé szomorú érzés volt. Bazilikánk valóban nagyszerű és csodálatosan szép mesteri alkotás. A benne lévő műalkotásokat talán jobban meg lehet csodálni a sok turista nélkül. De a bazilika valódi szépsége a hívők jelenlétében rejlik. A templomok elsősorban az Isten Népe számára épültek.

Sok hívő számára sokk-hatású volt, amikor a koronavírus járvány kezdetekor kihirdették azt az egyházmegyei határozatot, miszerint nemcsak a szentmiséket nem lehet nyilvánosan bemutatni, hanem még a templomok is zárva maradnak. Egy nappal később a határozatot visszavonták és a templomokat megint megnyitották. Mi történt?

Ferenc pápa személyesen járt közbe, és ragaszkodott ahhoz, hogy a templomok nyitva maradjanak az imádkozás céljaira, és hogy a lelkipásztorok jelen legyenek a hívők számára. A Római Vikariátus és a Szentatya között szemmel láthatóan véleménykülönbség volt ezen a téren. De a pápa szavára a templomokat azonnal megnyitották. A mi bazilikánk csak egyetlen reggelen maradt zárva.

Santa Maria Maggiore bazilika belseje – Fotó: wga.hu

A Santa Maria Maggiore bazilika nem csak nyitva lehetett, hanem a papok folyamatosan gyóntattak is. Ez határozott bizonyíték a hit mellett.

Igen, valóban, minden nap rendelkezésre állt három domonkos atya, akik itt a bazilikában a gyóntatásokat végzik. Adódtak kritikus hangok, amelyek úgy vélték, hogy ez felelőtlenség, és mindenkinek követnie kell az állami előírásokat. Mások, így magam is, úgy gondoltuk, hogy tetszik Istennek, és a pápának is, ahogy mi a gyóntatás szentségét kezeljük. A bazilikában egyébként nagyon komolyan vesszük a biztonsági előírásokat. De lelkipásztorként komolyan kell vennünk híveink lelki igényeit.

Minden nap 11 órakor szentmisét mutattak be a Szűzanya kegyképe, a „Salus populi romani” (lat.: A római nép üdvösségéért) előtt. Korábbi időkben ezt a kegyképet járványok esetén a pápák körmenetben vitték körül Róma utcáin. Ferenc pápa is nagy tiszteletben tartja ezt a kegyképet, és márciusban és áprilisban több alkalommal is a Vatikánba hozatta, különböző liturgikus ünnepek alkalmából. A gyermekek először édesanyjukhoz fordulnak, ha valami igazán fáj. Ez érvényes ugye akkor is, amikor Égi Édesanyánkról van szó?

A gyermekeknek nem lehet megtiltani, hogy édesanyjukhoz menjenek. Ezért is volt számunkra fontos a bazilika kapuit lehetőség szerint tárva-nyitva tartani. Mert a Szűzanya háza mindig nyitva kell legyen gyermekei számára, különösen akkor, amikor bajban vannak.

Ezen felül minden nap, a szentmise befejezése után körmenetet is tartottunk az Oltáriszentséggel a bazilika keleti és nyugati kapujához, hogy a várost, az országot és az egész világot megáldhassuk. Papként ezek a hetek engem nagyon mélyen érintettek. Ugyanis karnagyként és egyetemi tanárként sajnos nem volt mindig alkalmam olyan intenzív lelkipásztori tevékenységet folytatni, mint az elmúlt hetekben. Papként én elsősorban pásztor vagyok. Pásztorként paptestvéreimmel együtt a papi szolgálat keretében a hívek mellett akartam állni ezekben a nehéz időkben.

Pater Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház hivatalos prédikátora, nemrégiben így írt a mostani koronavírus-járvány kapcsán: „Istent nem a csapásért dicsőítjük, amely az egész emberiséget térdre kényszeríti, hanem azért, mert biztosak vagyunk abban, hogy hatalmában áll számunkra és az egész világ számára jót létrehozni éppen ebből a csapásból. Önnek erről mi a véleménye?

Pontosan így látom én is. Azoknak a hívőknek szemében, akik ezekben a hetekben a bazilikánkat látogatták, új buzgóságot fedeztem fel, örömöt az imában, a szentségek vételében. Megtérésekről is hallottam. Olaszországban van egy közmondás: A bajból gyakran áldás fakad. Nézzünk tehát reménységgel és Istenbe vetett bizalommal a jövő elé.

Forrás: Walter Breitenmoser | CNA

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű