Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

A betűk a helyükön vannak – Egy pap gondolatai az új évben, az új évről…

Közzétéve

Ködben a Széchenyi lánchíd Budapesten - Fotó: loveandroad.com
Sebestyén Péter atya egy évvel ezelőtt született cikkét közöljük. Az idők sokat nem változtak, Péter atya “betűi” most is aktuálisak.
Ismerőseim közül többen rám kérdeztek az elmúlt napokban: miért nem írsz, elfogytak a betűk? Nem jön az ihlet? Kifogytál a témából? Lemerült az akku?…

Valahol mindegyikben van részigazság, de megnyugtatom őket: nem a ceruza hegye törött ki, nem a billentyűk betűi fogytak el. Inkább amolyan ünnepek utáni regenerálódás, a „való világ” hétköznapi feladatainak elintézése, no meg a lelkipásztori kötelezettségek töltik ki mostanság napjaimat. Bár kétségtelen, jólesik az érdeklődes. Azt jelzi, fontos az olvasóknak, követik lelki/szellemi rezdüléseimet, már hiányzik a friss eligazítás, az evangélium mai üzenete. Mi tagadás, a tragumúrák és akasztásos elszólások, a migránsok, valamint a jeruzsálemi, meg washingtoni események éppúgy foglalkoztatnak most is, mint szűkebb hazám és egyházam gondjai/örömei, sőt, néha szét is feszítik lelkemet, gondolkodásomat egyaránt. Csak legyen elég időm az elcsendesedésre, az erjedésre, hogy a világ külső történéseiből, vagy a bennem zajló folyamatokból másokat is megpöccintő írások szülessenek…

Látom a diagnózist társadalmunkban, érzékelem a sok panaszt, betegséget, fájdalmat, letargiát és beletörődést, közönyt, de az óvatos optimizmust is. A házszentelések sora is jó alkalom volt arra, hogy érzékeljem, mi foglalkoztatja a híveket, mik az örömeik, hol apadt a lelkesedés, milyen kérdések gyötrik őket valójában. Házak épülnek, új autókkal, beltelkekkel gyarapodnak, többen engedhetnek meg – évente kétszer is  – külföldi kirándulást maguknak, nőnek a gyerekek, érdekli az embereket a saját sorsuk. Gyarapszik a zarándokok száma Rómába, Lourdesbe, Máriazellbe, autóbusszal és gyalogosan egyaránt. Élni akarunk: dolgozni, alkotni, jobb-szebb világot teremteni magunk körül, táplálni lelkünket, gazdagítani személyes ismereteinket, ápolni kultúránkat.

Látom a remény, a boldogság jeleit, a hit szikrájának tovaharapódzását is, ami ugyan nem látványos, de néha kitör, fellángol, megperzsel sokakat, máskor meg szelíden, diszkréten, csendesen adja az éltető erőt, és általa buzog, fejlődik az élet, mint a magzaté, az anyaméhben. Egyéni és közösségi kezdeményezések, kreatív ötletek, lelkiségi gyümölcsök érnek be, válnak sikerekké, lesznek mindenki javára fordítható, elérhető közös kincstárrá. Milyen jó erről hallani. Sok helyen várják-vállalják harmadik, negyedik gyermeküket, magasztosabb, nemesebb célokat tűznek ki maguk elé, és többet tesznek a közösbe, valósággá válik a közteherviselés.

Látom fiataljainkat, amint keresnek, kísérleteznek, aztán eltűnnek a jobb jövő reményében, hátha „odakinn”, ahol szerencsét próbálnak, többet fizetnek egy beteg megmosdatásáért, mint itthon maradt szüleik gondozásáért. Közben sokan elvesznek, lemorzsolódnak, meghúzódnak vagy leállnak félúton és begubóznak, várva a külső segítséget. Látom, ahogy szakadozik a társadalmi háló, a 4 kereszteléshez hogyan viszonyul a 27 temetés és az 5 esküvő, hogyan tűnnek el az ismerős arcok a templomból Karácsony harmadnapjára, hogyan veszi át az uralmat a kütyük és az elektromos-onlájn média eszköztára, mit sem ér a szülői szigor, nevelés, értékrend és elvhűség. A középnemzedéknek lassan az írmagja is kivesz a templomból. Aki húz, dolgozik, annak nincs ideje vallásosnak lenni, s így végleg leszakad a hitélettől, a nagy rohanásban stresszessé válik, kimerül, és már semmi sem boldogítja, csak a munkamánia, a pénz, a szerzés mohósága mindenáron…

Látom, hogyan nyílik a „csipája” a világnak a sok információtól, hogyan akar leválni, szabadulni, önállósulni az egyháztól, az anyától, az ún. civil társadalom példájára, ahol magunk között eldöntjük mi a jó. A kényelemindex, a komfortzóna mindenekfölött. Ez határozza meg az ingerküszöböt… Mi etikus, helyes, üdvözítő, mi erény és mi nem bűn, e szerint szavazzuk meg, demokratikus többséggel. Közben meg a kisebbségek kisebbségei is jogokkal, újabb jogkövetelésekkel állnak elő és törtetnek, egyenrangúak szeretnének lenni a többséggel. Legtöbbször csak azért, hogy devianciájuk normalitásnak tűnjék. Szekuláris világunkban már kormányokat is döntünk, miért ne lehetne egyházat is, vagy ha azt ma még nem is, akkor legalább a saját fejünk, ízlésünk szerint alakítani, mintegy dirigálva Jézusnak, itt segíts, itt ne segíts! Itt jó, ha velünk vagy, ebbe meg ne szólj bele, mi jobban tudjuk, ez a 21.- század. A te igéid már elavultak. Újra kell fordítani, mit fordítani: fogalmazni a Bibliát. Legyen nőiesebb, alkalmazkodjék a jelen kihívásaihoz és trendjeihez, ne legyen avítt, áporodott, elavult, tele a férfitársadalomra hajazó csökevényekkel.

Látom, amint a papokat kinézik maguk közül a felvilágosult nemzedékek, már skatulyába sem teszik, inkább úgy veszik, mintha nem is lenne szükség rájuk, hiszen a tudomány, a pszichológia, a pénz mindent megold. Nemrég, az izlandi fiatalok közül már senki sem hitte, hogy Isten teremtette a világot…

De azért, ha baj van, csak eljutunk a paphoz, csak kérünk lelki segélyt, vagy temetést. És mekkora botrány, ha nem dicséri fel a halottat temetéskor. Hálás szerep, igaz?

A Kossuth rádió múlt vasárnapi adásában (2018. január 14., szerk. megj.) megszólaltatták Székelyhidi László matematikust, az idei Leibniz-díjas magyar professzort, aki úgy fogalmazott, hogy az emberek a mai világban azt tartják fontosnak a tudományban is, ami azonnal hasznosítható a gyakorlatban, vagyis pénzben kifejezhető haszonnal kecsegtet. A matematika nem ilyen. A teológia sem. Mondanám én. De nélküle elvész életünk alapképlete. Megszűnik indítéka és célja. Ezért volna jó minden fenntartható fejlődésünk közepette, újra és újra visszatérnünk életünk ősforrásához. A létet adó Istenhez. S ezt nemcsak olvasóimnak, keresztényeknek ajánlom figyelmébe, így a víg farsangi napok közepette, hanem a kultúránk, értékrendünk, felfogásunk és köztudatunk alakítóinak, a média elkötelezett szakembereinek is. Ennek legyen hírértéke, ami ma is érvényes, igazi szenzáció. Ehhez viszonyítsanak minden hírt. Ehhez képest ne legyenek semlegesek, ők sem…

Mert a rossz, a bűn, a gonoszság jobboldalról is az, és baloldalról is…

Istennek pedig nincsenek politikai oldalai. Ő „csak” szeret.

Van-e még Örá érzékünk?

peterpater.com

Kövesd a Katolikus.mát a Facebookon is!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Római katolikus pap, a marosvásárhelyi Szent Imre templom plébánosa. Önéletrajza itt olvasható.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Reflexió

Jézus az influenszer

Közzétéve

Részlet a Passió című filmből - Fotó: Aeon.com

Világszerte kutatják tudósok és nevelők, szakemberek garmadája, egyháziak és világiak, mit lehet kezdeni az utóbbi évtizedekben született nemzedékkel, akikkel már sokan a huszonegyedik századot is azonosítják. Digitális bennszülötteknek, bedrótozott, behálózott netlakóknak nevezik őket, akikre már nem lehet úgy hatni, ahogyan minket neveltek szüleink. Énfüggő, bizonytalan, kísérletező, elköteleződésre, döntésre képtelen emberek ők, fiaink és leányaink, akik napi hat-tíz órát töltenek el a virtuális világban: csetelnek, instáznak, fészbukoznak, gyűjtik a lájkot és pörögnek a folyton változó eseményekkel, de közben nem képesek lépést tartani magukkal és a valósággal. A zömében fölösleges adathalmazt bújják, a vibráló, változékony audió-vizuális ingereket hajkurásszák; és a pénz-piac-profit diktatúrájának, agymosodájának, elvárásainak fegyvertelen áldozatai.

Ezzel egy időben az egész társadalom gondban van, mert ez a kvázi, onlájn művilág azt szeretné elhitetni, hogy a valós élet értékrendjét, üzeneteit csakis a kibertéren keresztül lehet eljuttatni másokhoz. Az áruk, a termékek, a szolgáltatások is csak úgy érnek a fogyasztókhoz, ha oda visszük azokat, ahol a potenciális vásárlók vannak. Vagyis, ha az „eladó” is ott lóg a neten, ahol a vevők is tanyáznak. Ehhez legjobb módszer, ha bevetjük a marketingesek trükkjeit, például a legújabb médiumokat, az influenszereket. Csupa trendi kifejezés. Influenszer az, aki képes minél több embert befolyásolni, aki képes minél több emberre hatni. Akinek véleménye, arca, alakja, megjelenése fondorlatos módon meggyőzi a többséget arról is, ami nem igaz. Rájuk épül a reklámipar. Gonosz énjüket is pirulás nélkül bevetik a siker érdekében. Túlfűtött önbizalmukban testüket, fényképüket, szelfijüket is reklámarcként használják, mert tudják, követőik óránként lesik, mit posztolt az ideáljuk. Ők a véleményvezérek, akik egymaguk „képviselik” a márkát, legyen az ruha, illatszer, külföldi utazás, menő cucc, stb.; mert a rajongók rögtön kezdik lájkolni, követni, s az üzlet máris megköttetett. Dől a pénz. Már a jutub s a fészbuk is fizet a kattintások alapján. Másrészt a törvény kemény börtönévekkel bünteti a befolyással való üzérkedést. Hát nem különös?…

A megvezetett, éretlen követők meg így építik fel „saját magukat,” s elhiszik, hogy a látott-hallott, elillanó illúzió maga a valóság. Ők maguk is olyan gazadagok, örök fiatalok, szépek és sikeresek lesznek, mint akit bálványoznak.

Elgondolkodom, vajon ma Jézus is csak így lenne menő: kezében a legújabb simogatós kütyüvel, fülében a drótos fülhallgatóval, fél szemmel mindig az Instagrammjára figyelve, vajon posztolt-e neki valaki? Pedig mindössze tizenkét „követője” volt…

Mikor lett százezres „brand” belőle? Ha jól tudom, az első század végi keresztényüldözések idején, amikor követői életüket adták érte.

De azért ez egy hosszasabb folyamat. És mélyebb. És magasabb (rendű). Ahhoz: hinni kellene benne, végigmenni a keresztúton, vállalni az áldozatot, tanulást, begyakorolni a szakmát, kijárni az élet iskoláját, menni fel vele a Golgotára, majd belátva a megfutamodást, a tagadást, előmerészkedni a félelemtől megvédő komfortzónából, s kiállni bátran mellette jó- és balsorsban. Emlékszünk Jézus perére: amikor az akkori korrupcióellenes ügyész, DNA-s pribék politikai megrendelésre arcul csapta, akkor higgadtan visszakérdezett: Ha rosszul szóltam bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem? (Jn 18, 23) Melyik jócselekedetemért akartok megkövezni? – kérdezte Jézus a farizeusoktól. Persze a nagyképű válasz sem maradt el: Nem a jócselekedetekért, hanem, mert Isten Fiának mondtad magad! (Jn 10, 32-33)

Nemde pont ezt kérné a mai fejlett világ is az Egyháztól – nemcsak az egyháziaktól -, minden Krisztus követőtől. Higgyél benne, de ne zavard az üzletünket. Állj be a sorba, te is. Fogyassz, vegyed, egyed azt a terméket, amit kínálunk, imádjad magad s a pénzt, a testedet s a civilizációdat –, de elégedj meg vele. Ne akarj Isten gyermeke lenni. Jó az Egyház, támogatjuk is, ha óvodát, szociális otthont, árvaházat épít, és elvégzi az ilyen piszkos munkát, de ne merje állítani, hogy a mi hazánk a mennyben van, hogy Jézus Isten fia. Hogy ez az élet keresztút, de Jézus legyőzte a hálált, s majd odaát dicsőít meg minket is. Ez már sok(k) a fejlett világnak.

Talán gyermekeink viselkedése, a környezet rájuk gyakorolt hatása döbbent rá minket is, hogy merjünk másképp látni, és élni, mint az a külvilág, közvélemény, amelyet elvakít a saját gazdagsága, tudománya, virtuális adathalmaza. Merjünk életünknek egy másik dimenziót találni, amelyet csak a Krisztusba vetett hit adhat meg. S akkor nem lesz uncsi a szentmise, nem lesz fárasztó az imádság, nem lesz fölösleges a családi és egyházi közösség.

A legutóbbi nyíregyházi egyházmegyei ifjúsági találkozón, Kovács Csaba, a Szent Miklós Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium lelki-igazgatója egy találó hasonlattal szemléltette életünket, ami nagyböjti házi feladatként is megjárja. Azzal kezdte, hogy mi ne a hogyanra összpontosítsunk, hanem a dolgok okait, miértjét keressük elsőként.

Majd életünket egy 3D-s filmhez hasonlította, amihez megfelelő szemüveg kell.

Mert nézhetjük 3D-s szemüveg nélkül is, ahhoz is hozzászokik a szem, de mennyivel más az élet, ha Isten dimenzióját is beengedjük. Mert Ő azt mondta tanítványainak: Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)

Ha hagynánk, hogy Jézus Krisztus legyen a mi közösségi hálónkon a leghatásosabb „influenszer”, na az lenne a legnagyobb haladás.

peterpater.com

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Reflexió

A pápát támadók – számokban

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa - Fotó: Shutterstock

A Ferenc pápa ellen irányuló támadások megnövekedett számát tapasztalva több újságíró és társadalomkutató nekifogott, hogy felkutassák és kielemezzék a pápával szemben álló csoportosulásokat és indítékaikat. [1]  Voltak, akik személyesen végiglátogatták e csoportokat (vagy azok vezetőit) és a blogok-honlapok szerkesztői közül az elérhetőeket, hogy személyesen tudakozódjanak motivációjukról, céljaikról. A beszélgetéseket magnóra, filmre vették, és megegyeztek partnereikkel, hogy ezeket a nyilvánosságra hozhatják. [2]

A pápa elleni kritikák eredetéről számos összefoglalást jelent meg nagy nyugati újságokban, és sok írás található a világhálón is. Külön figyelmet keltett egyik – könyv alakban is megjelent – kutatás, ezért ennek vezetőjével (aki ismert olasz újságíró, a La Stampa napilap Vatikán szakértője) sok médium készített interjút. Amellett hogy kikérdezték őket vizsgálat lefolyásáról, az egyes csoportokkal vagy személyekkel való találkozásokról, a pápát támadó vagy kritizáló honlapok elemzésének eredményeiről (melyekről a későbbiekben szólunk), feltették a kérdést: van-e elképzelésük a számokról.

 

– Hány ember vesz részt a pápa támadásában, illetve hányan helyeslik azt?

Arra az eredményre jutottunk, válaszolta, hogy „Ferenc pápa nyugodtan aludhat”, és nyugodtan alhatnak a katolikusok is, akik aggódtak, hogy e támadások nem sebzik-e meg nagyon az egyházat. – A kutatás során törekedtünk megtudni a számokat, és ilyen céllal vizsgáltuk témával foglalkozó honlapok látogatottságát is. (Az interjú megadja az pápát támadó olasz honlapok, blogok nevét és látogatottságuk számát, s utal más országok ilyen lapjaira.) – Mindezeket összevetve megállapítottuk, amit kezdettől is sejtettünk, hogy a támadók kevesen vannak: például az olasz a honlapokat, blogokat mindössze 29.123 ember látogatja rendszeresen. Meglepő, hogy ilyen kis csoport, képes ekkora zajt csapni, és országos visszhangot kelteni. Persze a zaj-keltők közé tartoznak mások is, mint néhány tiltakozó főpap, s mellettük több szenzáció-vadász újság, újságíró. De a hírek gerjesztését és továbbadásának jelentős részét mégis e csoportok, és az ő internetes médiájuk végzi, amelyek jelentőségét tehát a köztudat messze nagyobbra értékeli, mint a valóság.

A helyzet megítéléséhez azt is tudni kell, hogy a lefebvrista vagy X. Piuszos honlapok és csoportok mellett néhány más pápa ellenes irány is megjelenik az interneten. Vannak köztük, akik katolikusnak vallják magukat, de XVI Benedek pápát sírják vissza. Ők arra a rég megcáfolt hitre építenek, hogy Ferenc pápa választása nem volt törvényes, és ennek alapján támadják őt. Más, magukat katolikusnak mondó csoportoknak elsősorban Ferenc pápa egyes nyilatkozatai ellen van kifogásuk, különösen az Amoris Laetitia közismert lábjegyzete, illetve az elvált újraházasodottaknak áldozása ellen. Sokan közülük ezen a torzító lencsén át szemlélik Ferenc pápa minden szavát és tettét. Önálló csoportot alkotnak, akik politikai indítékokból és ezen témákban kritizálnak, és kevéssé érdeklik őket a pápa liturgikus vagy hitet érintő megnyilvánulásai.[3] Őket mindannyiukat csak az internet kapcsolja (látszólag) össze, és az hogy Ferenc pápát támadják. Mindennek ellenére vádjaik egyetlen kórussá látszanak olvadni, s ez azt a benyomást kelti sokakban, hogy az ellenfelek egy nagy egységes összefogást alkotnak.

 

– Mennyien lehetnek a pápával szemben álló püspökök?

– Mintegy 10 bíboros és püspök nyilatkozott ilyen értelemben és néhány csoport teológus. Közülük csak néhányan írnak vagy tartanak előadásokat a pápát kritizáló szellemben, mint Athanasius Schneider kazahsztáni segédpüspök, akinek több írása megjelent a pápát kritizáló magyar honlapokon is. – Kívülük számba kell még venni a rejtekben ellenzőket. Ezek egy része a vatikáni Kúriában dolgozik, mások szerte a világon. De ezekkel együtt is a főpapok (és a teológusok) döntően nagy többsége Ferenc pápa szemlélete mellett áll; és vallják, hogy a pápával való egység alapvető teológiai jelentőségű a Katolikus Egyház számára.

Ferenc pápa arca közelről – Fotó: akacatholic.com

A Kúria a Vatikánban

 Kúriának nevezik az egyház központi vezetőségét. Ennek részei az un. kongregációk, illetve pápai tanácsok, amelyek úgy működnek az egyházban, mint egy országban a minisztériumok. Létezik a hittel, a liturgiával, a világiakkal, papsággal, püspökökkel, szerzetesrendekkel, a családokkal, neveléssel, kispapneveléssel, a missziókkal stb. stb. foglalkozó kongregáció, illetve tanács. E vezető hivatalok mintegy 2500 embert foglalkoztatnak, és 800 körül van nyugdíjasaiknak száma. A dolgozóknak ma csak kisebb része főpap, pap vagy szerzetes, és sok a világi alkalmazott. A dolgozók 19%-a nő.[4] (A Vatikánban dolgozó nők szabadon mehetnek szülési szabadságra, s a világ talán egyetlen állama ez, ahol a nők fizetése azonos a férfiakéval.)

A kongregációk vezetői bíborosok, püspökök szoktak lenni (a kuriális bíborosok), de Ferenc pápa újított e téren is. A Kommunikációs Dikasztérium élére egy világi szakembert nevezett ki 2017-ben. A Kultúra Pápai Tanácsának tagjai között is sok világi van, egyetemi tanárok, vállalkozók, politikusok, művészek, újságírók.

A Kultúra Pápai Tanácsán belül női tagokból álló tanácskozó testületet hozott létre 2015-ben, azzal a céllal, hogy hangot és teret adjon a nőknek. A testület koordinátora egy egyetemi tanárnő. (Eddig egyetlen nő sem volt a e tanácsban vezetői szinten.)[5] – A Világiak, Család és Élet Kongregációja titkárhelyettesévé egy jogásznőt nevezett ki. – Először nevezett ki a Hittani Kongregációba három női tanácsadót (egyetemi teológiai tanárokat) 2018-ban  A Nemzetközi Teológiai Bizottságnak már régebb óta vannak nő tagjai.

– A Kúria egyházi és világi munkatársai között sokan vannak, akik a pápa szemléletét támogatják, de vannak olyanok is, akik az „eddig nem így volt” elv alapján tartózkodóak- vagy szemben állnak az újításokkal (elsősorban az idősebb főpapok), bár ezt csendesen teszik, hiszen a pápa „beosztottjaiként” dolgoznak. Ők azok, akik általában féltik az egyházat a változásoktól, s a pápa törekvéseitől.

Már Szent XXIII. János pápa elmondta R. Tucci későbbi bíborosnak, hogy több támogatója mellett, milyen erős ellenállást tapasztalt egyes vatikáni munkatársak, esetenként bíborosok részéről is, újításaival szemben.[6]

Ennek érhető a magyarázatáról szóltunk már: hogy az intézményt vezető munkatársak képesek általában a legkevésbé a megújulásra. Hiszen ők hivatalból képviselik és védik az intézmény előírásait, jogszabályait. Az ő feladtuk, hogy megakadályozzák az evangéliumtól és az egyházi hagyománytól eltérő tanítások terjedését. A II. vatikáni zsinat előtt a Kúriai munkatársaknak 400 éven át az volt a feladata, hogy védjék az egyház fennálló jogszabályait, és változhatatlanságát, egységben a pápával. Villámcsapásként hatott tehát számukra, amikor megjelent egy pápa, aki meg akarta változtatni e 400 éve szentnek tartott előírásokat. Így érthető a gyanakvás, amely XXIII. János pápa újításait fogadta, s amely fogadja többek részéről (akiket még nem járt át a II. Vatikáni Zsinat szelleme) ma is Ferenc pápát.[7]

– Ferenc pápa különösen nehéz helyzetbe került a Kúriával kapcsolatban, hiszen pápává választásakor már sok bíboros és valamiképp az egész egyház az ő feladatai között tartotta számon a Kúria megújítását, jelen korhoz alakítását. E megújítás már a zsinat óta esedékes. És bár sok lépés történt e téren, a lényegi átalakítás halasztódott. Ennek oka, hogy ez nem egy olyan egyszerű folyamat, mint egy ház technikai berendezéseinek lecserélése. Hiszen itt élő emberek, csoportok, s egy élő emberek által képviselt (bár sokban idejét múlt) struktúra az átalakítás célzottja. A Kúria munkatársai között ezért vannak, akik partnerei a pápának, míg mások, akár teológiai szemléletükből, akár személyes érintettségükből kifolyólag nem idegenkednek az átszervezés gondolatától. Utóbb Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi vezetője vallotta meg, hogy a Kúria munkatársainak egy része őt kérte, hogy vezesse azt a csoportot, mely össze akar fogni, hogy a pápa veszélyes újításaival szemben „fék” legyen, és védjék az egyháznak szerintük változatlan tanítását, formáit. A bíboros azonban, a pápával való egység szellemében elutasította a felkérést, bár vannak a szentatyának újításai, amelyekkel ő sem ért egyet. [8]

A katolikus sajtó évről évre beszámol, hogy egy-egy alkalommal a pápa körvonalazta a Kongregációkat vezető bíborosok, illetve munkatársaik előtt, milyen hibákat, torzulásokat kell megújítani a Kúriában, az egyház vezetésében. (A megújulás alapvető elemének tartják számon pl. a Kúria nemzetközibbé és ember-közelibbé tételét, az évszázadokon át megnövekedett munkatársi létszámnak, és a bizottságoknak csökkentését – összevonását -, az adminisztráció egyszerűsítését stb.) – „A kúria reformja kényes folyamat – fogalmazott a szentatya -, melynek megéléséhez a következőkre van szükség: hűség a lényegeshez, evangéliumi bátorság, egyházi bölcsesség, konkrét lépések előre, feltétlen engedelmesség, de első helyen a Szentlélek vezetésére való ráhagyatkozás, és sok, sok ima!” – A reform néhány fő irányelve: „a lelkipásztori irányultság, missziós törekvés, észszerűség, szakszerűség, korszerűség, működőképesség, fokozatosság, szubszidiaritás, szinodalitás, katolicitás.”[9]

A megújítás a pápa megválasztása után rövidesen elkezdődött és lépésről lépésre haladt, a vatikáni pénzintézetek vezetőségének átalakításával, több dikasztérium összevonásával és néhány új létrehozásával, megújult célok és egyszerűbb struktúra kijelölésével. – Ferenc pápa kinevezett egy 9 bíborosból álló nemzetközi bizottságot, amelynek feladata, hogy a vele közösen dolgozzon a Kúria megújításának tervén. E bizottság 2018-ban átadta neki a tervezetet, a Kúria még hátralevő megújításáról.[10]

 

[1] Giacomo Galeazzi A kyber háború Ferenc pápa ellen. RaiNews 2016.10.18 http://www.rainews.it/dl/rainews/articoli/Cyber-guerra-Papa-Francesco-Giacomo-Galeazzi/;  Pl. Matteo Matzuzzi Porpora: Utazás tradicionalisták közt, akik Ferenc pápa megszállott ellenségei. http://formiche.net/2013/11/papa-francesco-tradizionalisti/;  Giacomo Galeazzi: im.

[2] Az ultrakonzervatív katolikusok Ferenc pápa ellen. https://www.ilsalto.net/papa-francesco-attacchi-critiche/;

https://www.wir-sind-kirche.de/files/002666_ARNTZ_und_FAGGIOLI.pdf ; Pápaellenes mozgalom – Bergoglio ellenesek terve http://www.ilgiornale.it/news/cronache/movimento-contro-papa-ecco-piano-degli-antibergoglio/ ; A pápa ellenségei az egyházban vannak, és harcot viselnek. https://www.agi.it/cronaca/papa_francesco_nemici_in_vaticano-2297892/news/2017-10-27/

Giacomo Galeazzi, Andrea Tornielli: Katolikusok Ferenc ellen, akik Putyint imádják. http://www.lastampa.it/2016/10/16/italia/quei-cattolici-controfrancesco-che-adorano-putin/; Ellenállás a Vatikánon belül – https://www.theguardian.com/news/2017/oct/27/the-war-against-pope-francis; http://notizie.tiscali.it/cronaca/articoli/francesco-resistenze-dentro-vaticano/ stb.

[3] Ki hallgattatja el ezt az embert? (Kritika helyett szavaikkal támadnak a pápára). Wer bringt diesen Mann nur zum Schweigen?” Verbale Attentate auf den Papst statt Kritik;

1 http://www.katholisches.info/2016/08/02/wer-bringt-diesen-mann-nur-zum-schweigen-der-papst-der-islam-und-ein-schlag-gegen-die-eucharistie/

[4] Vö. Érszegi Márk A.: Pápa, Szentszék, Vatikán – SZIT, 2014; Klaus Mertens sj: Aminek az egyházban meg kell változnia. Koinonia 2014. okt. 2664-2666

[5] Boldog VI. Pál pápa tett nagy lépéseket a nők bevonása terén. Mindenki meglepetésére 23 női ügyhallgatót nevezett ki a zsinatra. Majd 1970-ben egyházdoktornak hirdetett ki egy nőt, Sziénai Szent Katalint. Az első volt abban is, hogy az egyházi kormányzás egy posztjára nőt nevezett ki: a Világiak Pápai Tanácsának egyik altitkárává.

[6] P. Roberto Tucci: Giovanni XXIII e la preparazione del Concilio Vaticano II. Nei diari inediti del direttore della Civiltà Cattolica. Libri Civiltà Cattolica 2012

[7] Vö: Tomka Ferenc: Intézmény és karizma az egyházban. im.

[8] Müller bíboros elutasítja a pápa elleni összefogás vezetését. http://www.today.it/rassegna/cardinale-muller-papa-francesco.html

[9] Vö. MK 2018. 06.19.

[10] Hogyan folyik a Római Kúria reformja?  Magyar Kurír 2016.12. 24; Elkészült a Római Kúria új apostoli konstitúciójának vázlata. MK 2018.06.19.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Reflexió

Add nekem!

Közzétéve

Illusztráció - Fotó: Scripture for Today

Gyermekkorom anekdotája jut eszembe. A székely bácsit ellenőrzi otthon a felesége a vasárnapi mise után: – Miről prédikált a pap? – A bűnről, mondja János bácsi szemrebbenés nélkül. – S hát aztán, mit mondott róla? És jön a flegma válasz: – Erőst ellene vót…

De egy fészbukos karikatúra képe is előjön. Gyónást végez egy mai fiatal: – Atyám, vétkeztem. Mire a pap: – Tudom fiam, olvastam a fészbukon…

Milyen könnyen elbagatellizáljuk, elmaszatoljuk a bűn súlyát. Már azzal, ahogyan kétségbe vonjuk létjogosultságát. Már egy első osztályos gyerek is így beszél: Szerintem… Hiszen ez nem is bűn volt, csak tévedés, gyengeség, meggondolatlanság.

Kimagyarázzuk, kicsinyítjük, relativizáljuk. Nem érzünk felelősséget iránta, nem vesszük komolyan következményeit, miközben érezzük. Inkább hárítunk, kibeszéljük, elpszichologizáljuk, felmentjük magunkat. És közben hívőnek tartjuk magunkat. Intim szféra, nem tartozik másra, majd lerendezzük. De nem neveztük nevén, nem tartottuk annak, ami. Isten szeretete, irgalma, haragja és szigora között ingadozunk, trükközünk. Ha nem bocsát meg, akkor kegyetlen zsarnok, szeszélyes ítélőbíró, ha meg túl könnyen megbocsát, elnéz nekünk mindent, akkor csak egy jóságos, de inkább ártalmatlan nagyapa, akivel mindent meg lehet tenni, akivel könnyű packázni, játszani, mint egérnek a macskával.

Azzal védekezünk, hogy csak a nagy bűnök a bűnök, a többi csekélység, sóder. Elnyomjuk lelkiismeretünk szavát, már nem gyónunk, mert az ciki, ahhoz őszinteség és jó szándék, sőt, erős elhatározás kell a megtérésre. Könnyebb a felszínen maradni, és saját magunkat isteníteni. Ne mondja meg senki, rajtunk kívül, mi a bűn. Így könnyebb hazudni, a másikat kihasználni, áskálódni ellene, meglopni, és egyáltalán minden parancsot könnyedén megszegni. Nem nagy tételben, csak úgy, apránként. S ha szükség, támadunk: ne sulykolja belé az egyház, a vallásos szülő a gyermekbe a bűntudatot… Ugyanakkor meg…, hogy sikítunk, ha állatvédelemről, jogainkról, a különféle vélt erőszakról hallunk, vagy annak veszünk egy fegyelmező szót, egy tanítást. A rossz szokások lassan hatalmukba kerítenek, bűnös állapotba kerülünk, szinte állandó jelleggel abban tobzódunk, mint, amikor a vírus hetekig vagy évekig ott lappang a szervezetben, s csak a kedvező körülményekre vár, hogy felemészthesse.

A böjti időszak arra is alkalmas, hogy szembesítsen bűneinkkel. Arra kényszerít, hogy hallgassunk belső vészjelző rendszerünkre, s javítsuk ki a „hibákat” addig, amíg nem késő. Ha a Lélek szavára hallgatva bemerészkedünk lelkünk pusztájába, nem csak a kísértő acsarkodását halljuk, hanem bűneink is lelepleződnek. Ezt pedig igenis akarni kell. Orvos nélkül nincs gyógyulás.

„Doktor úr, itt fáj!” Uram, beismerem, én vétkeztem, ezt és ezt tettem, vagy elmulasztottam. Csak a saját kényelmemet néztem, meggondolatlanul kibeszéltem más hibáját, évekig hazudtam férjemnek, feleségemnek, barátomnak, gyermekemnek, előítélettel szemléltem egyházamat, kritikátlanul átvettem a szóbészedet másokról, szórakozásba, munkába menekültem előled, szüneteltettem a veled való kapcsolatot, magamat másoknál jobbnak tartottam, csak azért dolgoztam hétvégén is, hogy több pénzem legyen, kínoztam, zsaroltam családtagjaimat: szóval, türelmetlenségemmel, szennyeztem a környezetemet, pazaroltam, visszaéltem mások jóindulatával, szeretetével, lusta voltam és elhanyagoltam kötelességeimet…

A megtérés a bűn beismerésével kezdődik. Innen jön a fordulat: a szív megrendülése, a bocsánatkérés. Rá merem bízni magam Istenre: Uram, vedd el önzésemet, szabadíts meg önközpontúságomtól! Szereteted égesse ki szívemből a bűn minden foltját. Add, hogy jobban bízzam benned, mint magamban, mert te jobban ismersz engem.

Gyónás közben… – Fotó: Pinterest

A beismerés ekkor már hálává, eukarisztiává magasztosul. Ő hamarabb megbocsát, mint, ahogy egy anya kimentené tűzben égő gyermekét. Ő, amikor a bocsánatáért könyörgök, már előre széttépi a hitelszerződést, amit még alá sem írtam, mert azt mondja: valaki már kifizette helyetted, a kereszten… És jöhetnek a bánat könnyei. Csak így indulhatok el Krisztus útján. Egyetlen más vallásban sincs bűnbánat, csak a Krisztuséban. Ez az evangélium sajátja. Ez a keresztény örömhírünk. Ezért jó megfürödni Isten irgalmában, hiszen ekkor éljük át, hogy megváltottak vagyunk. Ezért jó a szentgyónásban kipakolni lelkünk szemetét, és engedni, hogy eldobja, hogy szeretetének patyolatruhájába öltöztessen, újra.

Szent Jeromosról írják, hogy amikor az ifjú, jóképű, öntelt tudós egzegéta, a római hölgyek nagy hírű lelki vezetője lett, hogy önzését féken tartsa, és némi alázatra tegyen szert, önként elvonult a Júdeai sivatagba, hogy ott remeteként éljen. A gyümölcsök azonban várattak magukra. Rájött, sokat kell még tanulnia. Özönvízszerűen támadtak rá a kísértések, és minden bátorságát, önbizalmát földbe döngölték. Ekkor egy kiszáradt fa ágai között észrevett egy feszületet. A földre vetette magát, és ószövetségi szokás szerint ünnepélyesen verni kezdte a mellét: Uram, könyörülj rajtam!

A csendet Jézus törte meg: – Jeromos, mit adsz nekem? – A magányt, Uram, amivel küzdök. – Ez szép tőled, de tudnál-e valami többet is adni? – Természetesen Uram, válaszolta a szerzetes: a böjtjeimet, az éhségemet, a szomjúságomat. – Kiváló, Jeromos, van-e még valami más, amit nekem tudsz adni? Jeromos gondolkodóba esett. Eszébe jutottak a zsoltárfordítások, a Biblia hűséges tanulmányozása, az éjjel-nappali imádságok, a cölibátusa, a szegénysége, az alkalmatlankodó vendégek, a nap melege, az éjszaka hidege. Jézus ezekhez mind gratulált, s értékelte, hogy Jeromos mennyire igyekszik, de tovább faggatta: – Jeromos, tudsz-e még ennél is többet adni nekem? Jeromos megszeppent, bátortalanul csak ennyit tudott mondani: – Uram, már mindent odaadtam, most már valóban nincs semmim, amit neked adhatnék. Ekkor Júda egész sivatagában olyan csend lett, mint a barlangban, ahol Jeromos feküdt.

Jézus utoljára azt mondta neki:

– Nem, Jeromos, egyvalamit elfelejtettél: add nekem bűneidet is, hogy meg tudjam őket bocsátani…!

A bűnbánatban Isten Báránya a mi vállunkról is leveszi a terhet. A világ rendje helyreáll. Amit elvesztettünk, visszakaptuk.

peterpater.com

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Népszerű