Már egy éve tart a világjárvány, és sokan azon töprengenek, hogyan fogják ezt a bezártságot tartósan kibírni. Lehet, hogy a keresztények számára a bezártság alkalmat nyújt egy egészen „kivételes” Nagyböjt megélésére? Követhetjük az első századok keresztényeinek példáját, akik 40 napon át önként visszavonultak a világtól, hogy csatlakozzanak Krisztushoz a pusztában.
A hosszú bezártság után egyesek azon gondolkodnak, hogyan fogják kibírni az elkövetkező időszakot. Ez a soha nem tapasztalt helyzet valóban aggasztó, de azok számára, akik egészségesek, a bezártságnak ez az ideje, ami éppen egybeesik a Nagyböjttel, új életet adhat lelki életüknek és rávezethet a Nagyböjt elsődleges értelmére.
Törekedjünk lelki és testi tisztaságra
A Nagyböjt célja elsősorban a lelkek felkészítése annak a nagy misztériumnak megünneplésére, hogy Krisztus értünk meghalt és feltámadt. Mivel a Húsvét nagy ünnepe felülmúlja a liturgikus év minden más ünnepét, amelyek a Húsvétnak csak kisugárzásai, megkívánja, hogy egészen különleges tisztasággal legyen megünnepelve. A Nagyböjt igénye az intenzívebb és tisztább keresztény életre segíthet abban, hogy a keresztények eljuthassanak a valódi testi és lelki tisztaságra.
A Niceai Zsinaton 325-ben először került említésre a Nagyböjt, amelynek eredetileg kissé más formája volt, mint amivé később alakult. Ténylegesen olyan formát öltött, mint egy 40 napos lelkigyakorlat-fajta, amelynek segítségével követhették Krisztus pusztában megélt spirituális megkísértésének tapasztalatát. Ekkor a keresztények visszavonultak, magányba tértek, önként elszakadtak a világtól 40 napra. Hála ennek az elkülönülésnek, az imával és szigorú vezekléssel párosult időnek, újra szembesültek belső világukkal és meg tudták erősíteni lelki életüket.
Kövessük Krisztust a pusztában
A keresztény embert minden körülmény és minden tapasztalat gazdagíthatja. Ezek abban segítik, hogy erősödjék benne az irgalmasság, az Isten és a lelkek iránti szeretet. Az elzártság együtt jár rengeteg, bizalom segítségével leküzdhető akadállyal, amelyeknél lelkileg Mennyei Atyánkra kell ráhagyatkoznunk. Kiváló alkalom Krisztus követésére a pusztában, miközben erősödik imaéletünk és különösen megemlékezünk a betegekről és a haldoklókról. „Jézus, Mária, szeretlek Benneteket, mentsétek meg a lelkeket”: íme egy nagyon szép kis ima, amit napközben szüntelenül ismételhetünk.
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia