Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

A Biblia mint kiváló pénzügyi tanácsadó

Közzétéve

Fotó: Pixabay

A Biblia nem pénzügyi kézikönyv, de sok értékes gyakorlati tanácsot tartalmaz, amelyek mindenkinek segíthetnek a pénz kezelésében és a pénzhez való józan viszonyulásban.

Bűn-e, ha az ember pénzt akar keresni (adott esetben sok pénzt)? Menekülni kell-e tőle, elviselni kell-e vagy gyümölcsöztetni? Mi a pénz felelősségteljes felhasználásának módja? Szükséges rossz a pénz? Időről időre lelkiismeret-vizsgálatot kell tartani a pénzhez és az anyagi javakhoz való kapcsolatunkról. Ez jó módszer lehet anyagi helyzetünk kezelésénél. Pierre Debergé atya könyve, „A pénz a Bibliában – Sem nem gazdagság – sem nem szegénység” e tárgyban némi segítséggel szolgál.

Mit mond a Biblia a pénzről?

Már az első oldalaktól kezdve az anyagi javak pozitív megvilágításban jelennek meg. Az emberek boldogságát fokozzák és Isten jóságának jelei. Sőt, eleinte jutalomként hatnak az emberek hűségéért, ugyanakkor a nyomor isteni büntetésnek értelmezhető. Jób az, aki megszünteti a gazdagság és a hűség ilyen értelmezésű összekapcsolását. Tapasztalatból tudja, hogy aki gazdag, az nem okvetlenül igaz ember, a szegény pedig nem bűnös ember. A próféták szintén sokszorosan elítélik azokat, akik a szegények kárára gyarapítják javaikat. Elég például elolvasni újból Ámosz könyvét! Az elbeszélés során a szegény ember, akit bűnösnek tekintettek, apránként végül Isten kedveltjévé válik.

A gazdagok átkozottak?

Nem. Amikor Jézus azt mondja: „De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat!” (Lk 6:24), nincs szó átokról, hanem panaszról, kesergésről. Jézus szánakozik azok sorsán, akiknek mindene megvan és ezért nem várnak már semmit sem Istentől, sem embertársaiktól. Isten szava nem ítéli el a gazdagságot, hanem figyelmeztet annak veszélyeire. Megtapasztalhattuk ezt magunk is. A pénznek valami lenyűgöző hatása van, gyorsan foglyul tud ejteni minket, körülvesz csalóka biztonságérzettel. Észrevétlenül minden bizalmunkat belé helyezzük, ha csak nem vigyázunk nagyon. Látszólagos elégedettséget ad, és így elszigetel a tényleges boldogságtól. Ezért mondja Jézus: „Jaj nektek, gazdagok!”

Milyen Jézus állásfoglalása a pénzzel kapcsolatban?

Elismeri annak fontosságát a mindennapi életben, amint ezt számtalan példabeszéd megmutatja. Egyébként János Evangéliuma szól arról, hogy létezett egy közös „kassza” Jézus és a tanítványok használatára (Jn 12:6, 13: 29). Lukács pedig asszonyokról számol be, akik követték Jézust és a Tizenkettőt, és „segítették őket vagyonukból”. Jézus nem veti meg a pénzt. Maga a pénz önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Az eszköz csupán. De veszedelmes eszköz, Jézus ezt hangsúlyozottan említi. Ezeket a figyelmeztetéseket különösen Lukács Evangéliumában találjuk meg. Például a szegény Lázár történetében (Lk 16 19-31): a gazdag még csak meg sem látta a szegényt, aki kapujában hevert; ez a vakság a legsúlyosabb bűne.

A pénz ténylegesen megakadályoz abban, hogy meglássuk testvéreinket. Falat épít körénk, ami elválaszt minket másoktól. Vakká és süketté tesz minket. A példabeszédben Jézus Ábrahámmal a következőket mondatja: „még ha valaki feltámad is a halottak közül”, a pénzük rabjaivá vált emberek akkor sem győzhetők meg arról, hogy változtatni kell életükön. Süket fülekre talál náluk jelenlegi életük felülbírálása – nem hallanak meg mást, csak a pénz szavát. Ezek a veszélyek minket is fenyegetnek. Nem is kell, hogy sok legyen a pénzünk, hogy rabjává váljunk!

Akkor hát hogyan szabaduljunk meg a pénz csapdájából?

Istent tegyük az első helyre. Azt mondja ugyanis Jézus „Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is”. (Lk 12:34). Választani kell: „gyűjteni magamnak” vagy „gyarapodni Istenben”. Az első esetben az ember a pénz rabszolgája, vagyis saját magáé. A másik esetben elfogadja alapvető nincstelenségét és hagyja, hogy Isten gazdagítsa. Így megtanulja, hogy mindent Istentől fogadjon el és ugyanakkor testvéreitől is. Ez a döntés nem az erkölcs, hanem a hit rendjébe tartozik.

Konkrétan mi hát a teendő?

Imádkozni és adni kell. Az imában lemondunk magunkról, hogy Istentől kaphassuk magunkat. Hagyjuk, hogy a Szentlélek megváltoztassa egész életünket, beleértve a teljesen anyagi kérdéseket is. Istent szolgálva megtanuljuk a pénztől csak azt kívánni, amit az megadni képes. Megtanuljuk, hogy annak az igazságnak az értelmében használjuk, amit legmélyebb valónkban tudunk: Isten gyermekei vagyunk. Az adakozás nyilvánítja ki szabadságunkat a pénzzel szemben. Az Ószövetség megkívánta a feleslegből való adakozást. Jézus azt kéri, hogy a szükséges javainkból is adjunk. Tudni kell néha esztelenül is adni, hogy mindig képesek legyünk megadni azt, amit Isten megkíván, elvár tőlünk. Mennyit adjunk? Mindenkinek magának kell ezt megállapítania. Az Egyházatyák azt tanítják, hogy minél több szegény van körülöttünk, annál többet kell adni. Az osztozás és érdek nélküli adakozás a keresztény tanítás mindenkori alapvető része. A példaadás segíti leginkább ennek gyakorlását.

A pénz alapjában nem valami szükséges rossz?

Nem! A pénz: eszköz, amit Isten azért ad, hogy mindenkinek szolgálatára lehessünk. Ha megvetjük a pénzt, akkor megvetjük azokat, akiknek létük fenntartásához van szükségük pénzre. Eltűrni a pénzt, mint szükséges rosszat, annyit tesz, mint elzárni lelki életünket a testi szükségletektől. Óvakodni kell attól a téves lelki beállítottságtól, amely elfordul a testi megjelenéstől az emberi élet összes területén. Nem tehetünk úgy, mintha a pénz nem létezne. Ellenkezőleg, olyan területnek kell tekintenünk, mint amelyet Isten rendelkezésünkre bocsájt, hogy embertestvéreinket megsegíthessük. Végül is a pénz megvetése vagy bálványozása egyre megy, mert egyik esetben sem soroljuk be a pénzt megfelelő helyére, és nem ismerjük fel alapvető hivatásunkat, ami abból áll, hogy szolgáljuk Istent és testvéreinket azokkal az eszközökkel, amelyeket ezért kaptunk Tőle. Mindkét esetben elválik a lelki életünk a mindennapi életünktől: az egyik oldalon van Isten, a másikon a pénz és annak minden vonatkozása (érzelmi, szociális és politikai dimenziók). A hiteles lelki élet nem fordíthat el minket konkrét kötelezettségeinktől, és ezek közé tartozik a pénz kezelése.

Mennyiben segíthet Isten szava pénzünk kezelésében?

Meg kell állapítani egy sorrendiséget: csakis Istent választva érhetjük el azt a szabadságot, ami szükséges az anyagi javak helyes felhasználásához. Ez a szabadság az adakozás képességében nyilvánul meg, az örömmel való adakozásban. De adakozni még nem elég. Az adakozás nem lehet ürügy a lustaságunk vagy pazarlásunk fedezésére. Nem ment fel minket pénzünk felelős kezelése alól. Nincs joga senkinek könnyelműségre az anyagi javak felhasználása terén. Főként, amint ez gyakran előfordul az Egyházon belül, amikor az anyagiak adományból vagy gyűjtésből származnak. Még ha pénzünket munkával szereztük is, nem tehetünk vele bármit. Ez mindig olyan tőke, amit az Úr azért bízott ránk, hogy másoknak szolgálhassunk. Mi csak intézői vagyunk.

Hogyan világítson meg az Evangélium anyagi javaink felelős kezelésében?

Úgy kell kezelni az anyagi javainkat, hogy az első célunk a szegénység elleni küzdelem legyen. Senkinek nem szabad hozzászoknia ahhoz a botrányos és bűnös helyzethez, hogy vannak szegények, vagyis olyanok, akik önhibájukon kívül elviselhetetlen körülmények között élnek. A szegénység mindenféle elviselése támadás, sértés Isten léte, lénye ellen. Ez szemben áll Isten tervével, amely szerint minden emberi lényt saját valójában kell szeretni és elfogadni.

Írta: Christine Ponsard | Aleteia

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű