Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

A BMW-ről, Magyarországról és keresztünkről

Közzétéve

Forrás: Facebook / BMW Group

Úgy érzem, van abban valami lenyűgöző előny, ha nem az elsődleges célom, hogy mihamarabb, hanem az, hogy minél jobban. Valamennyi újság és portál tudósított már, és véleményt formált arról, hogy Debrecenben nem csak pulykát lehet kapni, hanem lassan BMW is lesz. Nos, a sajtó mindig igyekszik a leghamarabb közölni a dolgokat. Ennek megvan a maga létjogosultsága természetesen. De a legnagyobb élmény végigolvasni ezeket a különböző véleményeket, és Pilinszky Jánossal ismételni: Rettenetes, hogy a tényektől sohasem ismerhetjük meg a valóságot. Miért mondom ezt kedves olvasó?

Egyik újság arról ír, hogy óriási magyar sikernek könyvelhető el az autógyár érkezése. A másik arról beszél, hogy egyre jobban függünk a német ipartól, csak összeszerelünk és igazából semmi jó nem várható. A harmadik portál arról beszél, hogy íme: a kormányunk mégsem olyan ördögi, miként azt nyugaton hirdetik, ha egy olyan cég jön hozzánk, amely világhírű. Mondom én, hogy Pilinszkynek igaza van: Rettenetes, hogy a tényektől…

Nos, ebben a bekezdésben, ha már sikerült megállapítani, hogy senkinek nincs igaza, akkor klasszikus újságírói manőverrel vezethetném rá az olvasót: most én megmondom mi az igazság (valóság). Nem teszem. Elfogadom, hogy a tényektől nem látom a valóságot. Minden bizonnyal van előnye, és van hátránya annak, hogy e cég idejön. Mondhatnám azt: a 90-es években nem így kellett volna átállítani a gazdaságot. Ez már egy dal a mindegyről, mert elmúlt. Mondhatnám azt, hogy miért nem igyekszünk arra, hogy Magyarországon ne összeszereljék a BMW-ket, hanem megtervezzék. Ez jogos, de ide el kell jutnunk.

El kell jutnunk oda, hogy a legkreatívabb magyar ötlet ne az legyen, hogy nyitok egy jó vendéglőt vagy kávézót.

El kell jutnunk oda, hogy a magyar oktatás kemény legyen, olyan kemény, hogy újból világhírű embereket tudjon képezni, miként volt az első világháború előtt. Kellenek matematika tanárok, kellenek fizika tanárok, kellenek kémia tanárok a gimnáziumokba. Sok minden kell. Kellenek magyar arisztokraták (vagy mondjuk így: dúsgazdagok), akik nem ingatlanba, építkező iparba fektetnek, hanem valami magasabb szintű iparágba: pl. motorbicikli gyártás, elektronikai cikkek gyártása, egy jó távcső gyártása stb. Olyasmi gyártása tehát, amely igényel szaktudást, magas színvonalú szaktudást. Van egy pár magyar multi, de az még kevés. Erre mondhatják a kritikusok: hogyan vehetné fel a magyar ipar a versenyt a német iparral? Ez a kérdés jó, de kizárja zsenialitást, kizárja a helyénvaló nemzeti önbecsülést. Kizárja azt, hogy mindig van valami, amit lehet jobban csinálni, mint a másik.

Azonban van egy keresztünk. Van egy magyar kereszt még: el kell ide jutni. Hajlamosak vagyunk egyből csodát várni. Meglátásom szerint, ha ugyanannak a mai generációnak kéne felépítenie a háború utáni Magyarországot, a szétrombolt Budapestet, akkor ennyit hallanánk az utca emberétől: „Bezzeg Németországban, ott olyan könnyen mennek a dolgok.”  Pedig nem! Ott is, a szétlőtt Berlinben is egyik téglát kellett tenni a másik után. Nem repültek helyükre. Minden lakomának megvan a maga böjtje. Ha a kommunizmust lakomának vesszük, akkor szinte 30 éve böjtölünk. Hordozzuk gazdaságilag, társadalmilag és nem kevésbé lelkileg a szocialista diktatúra sebeit. Tehát a keresztünk…

Azt akarom tehát kiemelni kedves olvasó, hogy természetesen nem tökéletes még a helyzetünk. De nem állunk jól gyermekszületések szempontjából sem. Jólét gyerek nélkül nem lesz, de gyerek biztonság nélkül nem lesz. Ezek a német autógyárak adnak egyfajta kiszámíthatóságot az adott régiónak. Tehát ameddig eljutunk oda, hogy olyan oktatásunk, társadalmunk és kultúránk legyen, hogy magas szintű hazai iparunk legyen, előbb el kell fogadnunk a munkahelyeket, amelyeket meg tudunk teremteni. Aztán akik azt mondják, hogy függünk a német ipartól, jegyezzék meg: jobb nekünk, mint Oroszországnak, hiszen ők a kőolajtól függenek. A német ipar nem véletlenül erős: ők olyat csinálnak, amit más nem tud, vagy ha tud is, de nem olyan jól… Eszerint a kormány a legkisebb rosszat választotta. De továbbra is vallom alázatosan: a tényektől én sem látom tökéletesen a valóságot. Rengeteg dolog van, amit nem tudunk.

A tény adott: új beruházás lesz, amely pénzt hoz a nemzeti kasszába, és a magyarok zsebébe. Aki minden faktort ismer, ő talán rápillanthat a valóság egy szeletjére. Azt hiszem, a legjobb kedves olvasó, ha imádkozunk. Imádkozzunk, hogy véget érjen a szocialista lakomának máig tartó böjtje.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

A rendszerváltás után 3 évvel születtem Erdélyben. Katolikus hitem adja életem alapját. Alapszakos bölcsész vagyok, mesteri diplomámat Nemzetközi tanulmányokból fogom megszerezni. Pilinszkytől hallottam Rilke gondolatát először: "Rettenetes, hogy a tényektől sohasem tudhatjuk meg a valóságot." Ez az idézet adja meg cikkeim hangvételének és szemléletének világát. Meggyőződésem, hogy a nemzet jövője az egészséges családokon, mint a társadalom alappillérén múlik a teljes Kárpát-medencében.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések
Hírdetés

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű