Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

A bocsánatkérés 5 nyelve – Te melyiket beszéled?

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

A valódi bocsánatkéréshez és kibéküléshez jó, ha ismerjük a bocsánatkérés különböző alakjait.

Ostobaság, aljasság, egy hirtelen elcsattanó pofon vagy egy oktalan dühkitörés… – olyan sok formája van a különféle sértéseknek, amelyek árthatnak, sőt teljesen meg is szakíthatnak egy kapcsolatot! De az is gyakran előfordul, hogy a bocsánatkérés ellenére a korábbi harmónia már nem tér vissza. Esetleg nem is értjük, miért nem. Gary Chapman keresztény író szerint az ok nagyon egyszerű: a bocsánatkérésnek nem azt a nyelvét beszéljük, amelyet a másik fél. De ez a nyelv megtanulható!

A bocsánatkérésnek öt alapvető szempontja van, ezeket a bocsánatkérés öt nyelvének nevezzük. Mindegyikük nagyon fontos. De az emberek rendszerint ezek egyikéhez (vagy akár többhöz is) jobban kapcsolódnak, mint a többihez. Ha viszont mindegyiket ismerjük, akkor bárki esetében és bármilyen helyzetben a legmegfelelőbb nyelve(ek)et használhatjuk.

Ha azt a fajta bocsánatkérő nyelvet használjuk, amit a környezetünkben élők, akkor ezzel elérhetjük, hogy igazából, szívből megbocsássanak nekünk, állítja Chapman. „Ha viszont úgy beszélek hozzájuk, hogy nem értik meg, akkor nem lesznek biztosak abban, hogy az én bocsánatkérésem őszinte.” Házastársként, szülőként, barátként vagy kollégaként tanuljuk meg dekódolni az ő megbocsátási nyelvüket, és akkor a megbocsátás valódi, a megbékélés pedig mély lesz.

1. A sajnálkozás kifejezése: „Nagyon sajnálom”

Egy egyszerű „Sajnálom!” kulcsszerepet játszhat a jóakarat helyreállításában. Ennek a mondatkának a hiánya kifejezetten szemet szúrhat egyes embereknek. Lehet, hogy a hibát vétő személy nem is gondol bele, hogy megfeledkezett erről a mágikus szóról, de abban biztosak lehetünk, hogy a másik fél tudatosítani fogja az elmaradását.

„Nagyon sajnálom” – de mit? A bocsánatkérésnek nagyobb a hatása, ha pontosítjuk. Ha megbeszéltük, hogy megnézünk együtt egy filmet, nem elég annyit mondani, hogy „Sajnálom, hogy nem mentem el a moziba”. Sokkal többet jelent a másiknak, ha látják, hogy én is értem, hogyan érinthette őket a távolmaradásom. „Tudom, hogy abba kellett hagynod, amit éppen csináltál, és korán elindultál hazulról, hogy időben odaérj. Tudom, hogy a csúcsforgalomban kellett vezetned. Aztán várnod kellett rám, és aggódtál, hogy esetleg valami történt velem” – és így tovább. Az ilyen részletek arról tanúskodnak, hogy nem kicsinylem le a saját hibámat. Bebizonyítják a sértett félnek, hogy értem, mennyire megbántottam őt.

Soha ne tegyük hozzá azt, hogy „DE…! Az őszinte sajnálkozást ne minősítsük!

Minden alkalommal, ha valamit a másikra próbálunk hárítani, a bocsánatkérésből újabb megbántás lesz. Ez pedig pont az ellenkezője a megbocsátásnak és a megbékélésnek.

2. A felelősség elismerése: „Nem volt igazam”

Tegyük fel, hogy elveszítjük türelmünket, és alaposan leszidjuk egyik beosztottunkat. Tulajdonképpen amit mondunk, az mind helytálló, a szemrehányások pedig jogosak, de olyan dühösen beszélünk, ami igazán árthat egy kapcsolatnak. Egy egyszerű bocsánatkérés segíthet, de ehhez el kell ismerni, hogy hibáztunk.

Miért olyan nehéz néha kimondani azt, hogy hibáztunk? Nagyon gyakran azért, mert ez a beismerés árt az önértékelésünknek. Akár gyengeségnek is tekinthetik. Azt gondoljuk, csak a lúzerek szokták elismerni, ha valamit nem jól csináltak. Az igazság azonban az, hogy valamennyien elkövetünk hibákat. Az éretten gondolkodó felnőtt ember azt is megtanulja, hogyan vállalja a felelősséget a hibáiért. Akik éretlenek maradnak, azok próbálják meg állandóan igazolni magukat.

Sokak számára nagyon fontos, hogy a bocsánatkérés során a hibás fél beismerje, hogy rosszul viselkedett. Valaki egyszer azt mondta: „Nem elég, ha csak annyit mondanak: Sajnálom! Biztos akarok lenni abban, hogy megértették, mit csináltak rosszul!”

3. Mondjuk ki: “Mit tehetek, hogy jóvátegyem?”

Vannak olyan emberek, akik úgy vélik, hogy a „Hibáztam, hogy így cselekedtem” mondatot egy másik mondatnak kell követnie, éspedig ennek: „Mit tehetek, hogy lásd, fontos vagy nekem?” A jóvátételi szándék kinyilvánítása nélkül a megbántott személy kételkedni fog a bocsánatkérés őszinteségében. Azt hiheti, hogy nem szeretjük. Szüksége van arra, hogy érezze: a kapcsolat továbbra is erős lábakon áll.

Hogyan tegyük jóvá, amit elkövettünk? Gyakran nem lesz elég, ha épp csak a bocsánatkérés öt nyelvét beszéljük. Lehet, hogy például pótolnunk kell egy tárgyat (egy összetört órát vagy autót) vagy helyre kell állítanunk valamit (a megbántott személy hírét vagy méltóságát).

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a sértett fél elegendőnek tartja a jóvátételt, kérdezzük meg tőlük. Például így: „Sajnálom, hogy megsértettem a becsületét. Akarja, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjek?” Vagy: „Ezerszer is megszegtem már ezt az ígéretet. Adjam most írásba?”

4. Akarjunk megváltozni: “Mindent megteszek majd, hogy ez többé soha ne forduljon elő”

Ahhoz, hogy valóban higgyünk a másik fél őszinte megbánásában, azt is el kell hinnünk, hogy változtat a magatartásán, és nem követi el ugyanazt a hibát a következő héten. Az őszinte megbánás tehát feltételezi a változtatás szándékát. A hívők kérhetik ebben Isten segítségét.

Gyakran hasznosnak találtam, ha felírtam egy cédulára azt, amin változtatni akarok, és a fürdőszobatükörre ragasztottam. Így egész nap az eszemben maradt. Leírás közben a gondolataink pontosabb formát is ölthetnek. Egy olyan mondat nyomán, mint „Nem fogok másokat hibáztatni a saját negatív érzéseimért”, elgondolkodhatunk azon, hogyan néz ez majd ki a gyakorlatban. Lehet, hogy a „Te” helyett egy „Én”-nel kell kezdenünk a mondatot. Azaz nem azt mondjuk, hogy „Dühítesz”, hanem azt, hogy „Dühös vagyok”.

Ha van konkrét elképzelésünk, azt könnyebb megvalósítani, mint valamilyen általános szándékot. Megvalósításával jószándékunkat bizonyítjuk a megbántott félnek.

5. Kifejezetten kérjük a megbocsátást: „Megbocsátasz nekem?”

Elismertük, hogy hibáztunk, kifejeztük sajnálkozásunkat és azt, hogy helyre akarjuk hozni, amit tettünk. Mindez néha még mindig nem elég. Öt emberből egy úgy gondolja, hogy kifejezetten igényli a bocsánatot kérő szavakat. Ezek ugyanis arra utalnak, hogy a kapcsolat jövőjét a megbántott személy kezébe tesszük, az ő belátására bízzuk. „Megbocsátasz?” Erre a kérdésre helyette nem tudunk válaszolni. A döntés az övé. A helyzetet nem mi tartjuk ellenőrzésünk alatt, és van, akinek ez roppant kellemetlen érzés.

A megbocsátást nem követelhetjük ki. Ilyen módon nem kapjuk meg. A megbocsátás annyit tesz, hogy a büntetést elengedjük, és hagyjuk, hogy az adott személy újra elfoglalja a helyét az életünkben. Ajándék, ami nem kikövetelhető. Nem vagyok én király, aki a trónja magasából ítélkezik a megsértett ember felett, akit kőszívűnek tart. Azért se hordhatom le, ha nem bocsát meg nekem. Az manipuláció lenne.

Forrás: Aleteia 1, 2

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű