fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

A háromkirályok tanítása: a hit lenyűgöző utazás – Ferenc pápa homíliája Vízkereszt ünnepén

Közzétéve

Fotó: Vatican Media

Január 6-án, Urunk megjelenésének ünnepén a pápa a Szent Péter-bazilikában mutatott be szentmisét 21 bíboros, 19 püspök és mintegy 150 pap koncelebrálásával. Homíliájában a hit megújulására buzdított, arra, hogy ne tespedjünk bele a megszokott vallásosságba, hanem merjük kinyitni szívünket és keressük az Urat.

Ahogy a napkeleti bölcsek elindultak Betlehembe, hogy a sarkcsillag fényét követve megtalálják az égi világosságot és a valódi örömöt: Jézust, úgy hagyjuk mi is vezetni magunkat szívünk nyugtalansága által, mindig készen újra felfedezni Istent. A háromkirályok azért indultak útnak, mert vágy élt a szívükben, ami hajtotta őket előre, túl a látható világon, befogadni az élet misztériumát.

Mint egy fehér vászon, amelynek színekre van szüksége. Vincent Van Gogh írta, hogy az Isten utáni vágy hajtotta ki éjszaka, hogy lefesse a csillagokat. Isten éppen ilyennek teremtett minket: belénk ültette a vágyat a csillagok iránt, csakúgy, mint a napkeleti bölcseknek. Ferenc pápa kijelentette: Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egyek vagyunk vágyainkkal. Ugyanis éppen a vágyaink tágítják ki látóhatárunkat és viszik előre életünket: túl a megszokás korlátain, a fogyasztástól ellaposodott életen, túl a sablonos, megfáradt hiten, hogy merjük felvállalni az életet a maga kockázataival, tenni egymásért és a közjóért. 

Ahogy a háromkirályoknak, úgy nekünk is szükségünk van belső lendületre, vágyra, ami előre visz bennünket életünkben és hitünkben egyaránt. Olykor parkolópályán érezzük magunkat, kihűl az előre vivő vágy bennünk. Jót fog tenni nekünk, ha magunkba nézünk és megvizsgáljuk: hol tartunk a hit útján? Vajon nem vagyunk-e túl régóta belemerevedve egy sablonos, formális vallásosságba, ami már nem melegíti a szívünket és nem változtatja meg az életünket? Vajon szavainkkal és szertartásainkkal megérintjük-e az emberek lelkét, beléjük ültetjük-e a vágyat Isten iránt, vagy csak halott szavak maradnak? Szomorú látni olyan hívő közösségeket, melyekben már kihunyt ez a vágy, megfáradtak, a megszokás viszi őket előre, ahelyett, hogy helyet hagynának Jézusnak, aki az evangélium kirobbanó és felkavaró örömével meglep minket. Szomorú látni olyan papokat, akik becsukták az ajtót az Isten utáni vágy előtt, akik klerikálissá váltak – sorolta a pápa.

A hit válsága életünkben és társadalmunkban összefügg az Isten utáni vágy eltűnésével is. Amikor túlságosan a földi dolgok kötik le figyelmünket és nem emeljük föl szemünket az égre, nem érezzük a nosztalgiát Isten iránt. Az evés, ivás, öltözködés kitölti életünket, és nem vágyunk valami többre. A pápa közösségi bulimiának nevezi ezt az állapotot, amikor mindenünk megvan, de a szívünk már érzéketlen. Bezárkózott emberek, közösségek, bezárkózott püspökök, papok, szerzetesek. A vágy hiánya ugyanis szomorúvá és közönyössé tesz. Ezek a közösségek, papok és püspökök szomorúak – tette hozzá a Szentatya.

Fontos tehát, hogy megvizsgáljuk hitünket, mennyire élő, és tápláljuk magunkban a vágyat Isten után. Ezt pedig a napkeleti bölcsektől tanulhatjuk meg, követve az ő lépteiket és tanításukat. Melyek ezek? Először is ők a csillag megjelenésekor indulnak útnak, vagyis azt tanítják, hogy minden nap újra kell indulnunk. A hit nem páncél, hanem egy lenyűgöző utazás, folyamatos és nyugtalan mozgásban levés, amelynek során keressük Istent. A háromkirályok aztán Jeruzsálembe érve érdeklődnek, megkérdezik, hol van a Gyermek? Azt tanítják ezzel nekünk, hogy mi is tegyünk fel kérdéseket, figyeljünk oda, mit kérdez a szívünk, a lelkiismeretünk? Isten ugyanis gyakran inkább kérdéseken át szól hozzánk, nem annyira válaszokon át, ezt jegyezzük meg.

A napkeleti bölcsek kihívják Heródest. Ezzel azt tanítják, hogy nekünk is bátor hitre van szükségünk, ne féljünk kihívni magunk ellen a hatalom sötét rendszerét. Hintsük el az igazságosság és a testvériség magvát azokban a társadalmakban, ahol ma is sok Heródes halált hoz, szegényeket és ártatlanokat mészárol le, miközben sokan közönyösen szemlélik mindezt.

Végül pedig a bölcsek más úton mentek vissza hazájukba (vö. Mt 2,12), amivel minket is arra ösztönöznek, hogy merjünk új utakat kipróbálni. A Szentlélek kreativitása visz mindig új utakra. A most zajló szinódus egyik feladata éppen ez: együtt haladni, figyelmesen a Szentlélekre, aki mindig új utakra hív, hogy elvigyük az evangéliumot azoknak az embereknek, akik közömbösek, messze vannak, vagy már elvesztették a reményt, de keresik a nagy örömöt, amit a háromkirályok megtaláltak.

A bölcsek utazásának van egy kulcspontja: amikor megérkeznek Betlehembe, hódolnak a Gyermek előtt. Imádják Őt. Ezt ne feledjük: a hit útján csak Isten jelenléte adhat lendületet és teljességet. Csak akkor újul meg bennünk a vágy, ha újra rátalálunk a hódolat, az imádás ízére. Ez a két dolog erősíti egymást, és segít kitörni a szükségletek rabságából. Szívünk megbetegszik, ha a vágyak csak a szükségletekre irányulnak. Isten felemeli vágyainkat, megtisztítja azokat, kigyógyít az önzésből, megnyit a szeretetnek az Atya és a testvérek előtt. Ezért hát ne feledjük a csöndes szentségimádást! – buzdított Ferenc pápa.

Ha nap mint nap így haladunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy még a legsötétebb éjjelen is egyszer csak felizzik egy csillag, az Úr csillaga, aki eljön, hogy gondjaiba vegye törékeny emberségünket. Induljunk el Felé, ne ragadjunk bele az apátiába, az ellaposodott élet szomorúságába! Fogadjuk el a Lélek nyugtalanságát, a szív nyugtalanságát! A világ olyan hívőkre vár, akik megújult lendülettel haladnak az ég felé. Hajtsuk meg fejünket, mint a napkeleti bölcsek, hallgassuk meg a szív vágyát, kövessük a csillagot, amelyet Isten ragyogtat felettünk! Maradjunk mindig nyitottak Isten meglepetéseire! Kedves testvéreim! Álmodjunk, keressük, imádjuk az Urat! – zárta Vízkereszt ünnepén mondott homíliáját a pápa.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Kerek Imréné

    2022-01-07 at 21:26

    Elgondolkodtatóak és követendek Ferenc pápa gondolatai. Őseink még tudták, hogy a betlehemi csillagot követve juthatnak fel Isten szent hegyére. “Emmanuel! Velünk az Isten!” Felfogjuk-e ezt a felbecsülhetetlen ajándékot? Sebzett, sötét világunkban nem vagyunk árvák,reményvesztettek. Négy hónappal korábban emberek tömegei tettek tanúságot Budapesten az oltáriszentségben felragyogó Jézus Krisztus imádatáról,követéséről. Ezen az úton kell továbbmennünk.Ő velünk van, ahogy ígérte, minden nap, a világ végéig.

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ferenc pápa

Őrizzük kincsként Isten jeleit életünkben – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican News

Az évközi második vasárnap kánai menyegzőről szóló evangéliumi szakaszát elemezve Ferenc pápa arra buzdított, hogy ismerjük fel életünkben Isten jelenlétének, szeretetének jeleit. Jézus nyilvános működésének első jele nem egy rendkívüli csodás gyógyulás, vagy egyéb csodás jelenség volt, hanem a hétköznapi élet egy gesztusa – mutatott rá beszédében a pápa.

A kánai menyegző közismert jelenete, amikor Jézus a vizet borrá változtatja, felébreszti a hitet tanítványaiban, akik felismerik benne Isten szeretetének jelenlétét – fejtette ki tanításában a pápa, hangsúlyozva, hogy az epizód nem a gesztus hatalmára, hanem az azt kiváltó szeretetre kívánja felhívni a figyelmet.

A mai evangéliumi szakasz a kánai menyegző epizódját beszéli el, amikor Jézus a vizet borrá változtatja a házastársak nagy örömére – kezdte beszédét a pápa, idézve a leírás befejező szavait: „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). A pápa megjegyezte, hogy János evangelista nem csodáról beszél, vagyis nem egy nagyhatású és rendkívüli tényről, amely csodálatot ébreszt. Azt írja, hogy Kánában egy jel történik, amely felkelti a tanítványok hitét. Feltehetjük tehát a kérdést: mi a „jel” az evangélium szerint?

Isten szeretete mindig közeli, gyöngéd és együttérző

A jel Isten szeretetét tárja fel, olyan előjel, amely a figyelmet nem a gesztus erejére, hanem az azt kiváltó szeretetre hívja fel. Megtanít nekünk valamit Isten szeretetéről, amely mindig közeli, gyöngéd és együttérző – magyarázta Ferenc pápa. Az első jelre éppen akkor kerül sor, amikor az esküvőjét ünneplő jegyespár bajban van életük legfontosabb napján. Az ünnep kellős közepén hiányzik egy alapvető elem, a bor és fennáll a veszélye, hogy az öröm kialszik a vendégek bírálatai és elégedetlensége közepette. Képzeljük csak el, hogy hogyan folytatódhat egy esküvői lakoma pusztán vízzel! Rettenetes, milyen rossz fényt vetne a vőlegényre és a menyasszonyra! – mondta napjainkra alkalmazva a kánai menyegzőn történteket Ferenc pápa.

Folytatva az evangéliumi szakasz elemzését, ezután Mária szerepére mutatott rá. A problémát a Szűzanya veszi észre és tapintatosan jelzi Jézusnak. Ő pedig feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül lép közbe. Minden titokban, a „színfalak mögött” zajlik. Jézus azt mondja a szolgáknak, hogy töltsék meg a kőkorsókat vízzel, ami borrá változik. Így cselekszik Isten, közelséggel és diszkréten. Jézus tanítványai pedig a következőket vonják le a gesztusból: látják, hogy Jézusnak köszönhetően még szebb lett a menyegző. És látják Jézus cselekvési módját is, ezt a rejtett szolgálatot – ilyen Jézus: segít nekünk, a rejtettségben szolgál bennünket. A dicséreteket a vőlegény kapja a jó borért, senki sem veszi észre, hogy mi történt, csak a szolgák tudják. Így kezd kifejlődni bennünk a hit csírája, vagyis hiszik, hogy Jézusban jelen van Isten, Isten szeretete.

Hagyjuk, hogy meghódítsa szívünket Isten szeretete

A pápa hangsúlyozta: jó belegondolni, hogy Jézus első jele nem egy rendkívüli gyógyulás vagy egy csodás jelenség a jeruzsálemi templomban, hanem egy olyan gesztus, amely a hétköznapi emberek egyszerű és konkrét szükségletét elégíti ki, egy házi, otthonias gesztus, egyfajta „lábujjhegyen” érkező diszkrét, csöndes csoda. Jézus készen áll, hogy segítsen nekünk és felemeljen bennünket. És ha figyelmesek vagyunk ezekre a „jelekre”, akkor meghódít bennünket szeretete és tanítványaivá válunk.

Ferenc pápa ezután a kánai jelnek egy másik megkülönböztető vonására mutatott rá. A bor, amit a menyegző végén szolgáltak fel, kevésbé volt jó minőségű; ma is így csinálják, az emberek a végén már nem tudják olyan jól megkülönböztetni a jó bort a kissé vizezett bortól. Jézus azonban úgy cselekszik, hogy az ünnep a legjobb borral végződjön. Jelképesen ez azt fejezi ki, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk, azt akarja, hogy boldogok legyünk.  Nem szab határokat és nem kér kamatot tőlünk. Jézus jelében nincs helye másodlagos szándékoknak, a házaspárral szembeni követeléseknek. Az öröm, amelyet Jézus a szívekben hagy, teljes és önzetlen öröm, nem egy vizezett öröm!

Fedezzük fel életünkben Isten diszkrét jeleit

Ferenc pápa ekkor a következő gyakorlatot javasolta, amely jót tesz mindannyiunknak. Próbáljunk meg kutatni emlékeink között, keresve a jeleket, amelyeket az Úr az életünkben véghez vitt. Tegyük fel a kérdést: melyek azok a jelek, amelyeket az Úr valósított meg életemben? Melyek az utalások jelenlétére? Jelek, amelyeket azért tett, hogy megmutassa nekünk szeretetét. Gondoljunk arra a nehéz pillanatra, amelyben Isten lehetővé tette, hogy megtapasztaljuk a szeretetét. Milyen tapintatos és gondos jelekkel éreztette gyöngédségét? Mikor éreztem közelebb az Urat, mikor éreztem gyöngédségét, együttérzését? Mindannyiunk történetében vannak ilyen pillanatok. Keressük meg azokat a jeleket, emlékezzünk. Hogyan fedeztem fel Isten közelségét? Hogyan maradt meg a szívemben a nagy öröm? – tanácsolta Ferenc pápa, majd arra buzdított, hogy éljük át újból azokat a pillanatokat, amikor megtapasztaltuk Isten jelenlétét és Mária közbenjárását.

Ő, az Anya, aki mindig figyelmes, mint Kánában, segítsen bennünket, hogy Isten jeleit kincsként őrizzük életünkben – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa a Szűzanyához intézett fohászával.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Miért látogatott el Ferenc pápa egy lemezboltba Rómában?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Javier Martinez-Brocal / Rome Reports TV News Agency

Nagy feltűnést keltett a közösségi médiában kedden egy fotó, amelyen Ferenc pápa kilép egy lemezboltból. Az emberek azt kérdezgették, hogy vajon mit vásárolt a pápa.

Javier Martínez-Brocal, a Rome Reports Nemzetközi Hírügynökség igazgatója egy albumborítóra emlékeztető fekete-fehér fotót tett közzé a Twitteren, rajta egy spanyol felirattal, ami lefordítva azt jelenti, hogy “A pápa egy lemezboltban Rómában.”

A fotón a pápa látható maszkban, amint épp kilép egy boltból, az ajtó fölött pedig a “Stereosound” felirat. Egy másik közeli táblán a “dischi”, azaz “lemezek” szó olvasható.” A kirakatban a fotón egy lemezekkel díszített karácsonyfa látható.

A La Stampa szerint Ferenc pápa azért látogatta meg a frissen felújított üzletet, hogy megáldja azt. A Pantheonhoz közeli boltban 12 percet töltött és egy komolyzenei lemezt kapott a bolt tulajdonosaitól. A lap arról is beszámolt, hogy a Letizia nevű tulajdonos, lányával és vejével együtt régi barátai a pápának, aki jóval még pápává válása előtt a vásárlójuk volt. A beszámoló szerint megígérte, hogy egy nap visszatér és meglátogatja őket pápaként. Kedden úgy tűnt, éppen ezt teszi.

A Famiglia Cristiana tudósít a tulajdonos szavairól: “Ő már akkor is idejárt, amikor bíboros volt. Nagyon érzelmes volt. Egy komolyzenei lemezt adtunk neki ajándékba.”

A CNN munkatársa, Delia Gallagher szerint a Vatikán szóvivője megerősítette, hogy Ferenc pápa megáldotta az üzletet. A fotón kívül Martínez-Brocal még egy 24 másodperces videót is megosztott Ferenc pápa távozásáról, amint kilép az üzletből és egy fehér Fiat 500L-be ül be.

2016-ban az Aleteia beszámolt arról, hogy a pápa szereti a klasszikus zenét, beleértve Mozart, Bach és Beethoven alkotásait.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Catholic News Agency

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Az ima megnyitja számunkra az eget – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a pápa arra buzdította a híveket, hogy kövessék Jézus példáját, aki az Atyához imádkozik, miközben felveszi a keresztséget. Az ima egyesít bennünket Istennel, megnyitja előtte szívünket, oxigén a léleknek, lélegzet a nehézségek között – tanította Ferenc pápa.

Ez alkalommal is ismételten hangsúlyozta, hogy ünnepeljük meg azt a napot, amikor felvettük a keresztséget, mert a szentség révén váltunk Isten szeretett gyermekeivé. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan imádkozunk: csak belénk rögződött szavakat ismétlünk, vagy párbeszédet folytatunk Istennel? Számos teendőnk mellett mindig szánjunk időt az imára, fohászkodjunk gyakran az Úrhoz és minden nap olvassunk egy-egy szakaszt az evangéliumból – ajánlotta a pápa.

A vasárnapi evangéliumi szakasz azt a jelenetet mutatja be, amellyel Jézus megkezdi nyilvános működését: Ő, aki Isten Fia és a Messiás, a Jordán folyó partjára megy és megkeresztelteti magát Keresztelő Jánossal – kezdte beszédét Ferenc pápa. Rámutatott, hogy mintegy harminc év rejtett élete után Jézus nem egy csodával jelentkezik, vagy nem lép katedrára, hogy tanítson, hanem beáll a sorba a nép közé, azok közé, akik Jánostól felvették a keresztséget. A pápa utalt rá, hogy az ünnep liturgikus himnusza szerint a nép mezítelen lélekkel és mezítláb, alázattal ment a keresztség színhelyére. És Jézus osztozik sorsunkban, a bűnösök sorsában, leereszkedik hozzánk: alászáll a folyóba, mint az emberiség sebzett történelmébe, alámerül vizeinkbe, hogy meggyógyítsa azokat, alámerül velünk, alámerül közöttünk. Nem fölénk emelkedik, hanem leereszkedik felénk, mezítelen lélekkel és mezítláb, mint a nép. Nem egyedül megy, nem a kiváltságos kiválasztottak egy csoportjával, hanem a néppel. Ahhoz a néphez tartozik és velük, azzal az alázatos néppel megy, hogy megkeresztelkedjen – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ezután az evangéliumi szakasz szövegének annál a fontos pontjánál állt meg, amely szerint Jézus „imádkozott” (Lk 3,21) abban a pillanatban, amikor felvette a keresztséget. Jót tesz nekünk, ha szemléljük ezt: Jézus imádkozott – buzdított rá a pápa, feltéve a kérdést: hogyan lehetséges ez? Ő, aki az Úr, Isten Fia, imádkozik, mint mi? Igen, az evangéliumok sokszor ismétlik, hogy Jézus sok időt tölt imával: minden nap kezdetén, gyakran éjjelente, mielőtt fontos döntéseket hozna. Imája párbeszéd, kapcsolat az Atyával – fejtette ki a pápa, majd arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy a vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus életének „két mozzanatát” láthatjuk: egyrészt leszáll felénk a Jordán folyó vizébe; másrészt felemeli tekintetét és szívét, imádkozva az Atyához.

Ez egy nagyszerű tanítás mindnyájunk számára: mindannyian elmerülünk az élet problémáiban és olyan sok összekuszált helyzetben, szembe kell néznünk nehéz pillanatokkal és döntésekkel, amelyek lefelé húznak minket. De ha nem akarjuk, hogy a problémák leterítsenek bennünket, akkor szükségünk van rá, hogy mindent a magasba emeljünk – mondta a pápa, majd rámutatott az ima lényegére: éppen ezt teszi az ima, ami nem a menekülés egy útja, nem egy mágikus rítus vagy emlékezetünkbe vésett szövegek monoton ismételgetése. Az ima annak az útja, hogy hagyjuk, hogy Isten cselekedjen bennünk, hogy a legnehezebb helyzetekben is megértsük, mit akar közölni velünk, hogy legyen erőnk tovább folytatni utunkat. Sokan úgy érzik, hogy nem tudnak továbblépni és így imádkoznak: „Uram, adj erőt, hogy előre haladhassak”. Az ima segít nekünk, mert Istennel egyesít bennünket, megnyit minket az Ővele való találkozásra. Az ima az a kulcs, amely megnyitja szívünket az Úr előtt, párbeszéd Istennel, Szavának meghallgatása, imádás: az ima azt jelenti, hogy csöndben Istenre bízzuk életünket. És olykor kiáltunk is Őhozzá, mint ahogy Jób tette, kiöntve szívét az Úrnak. És Jézus imádkozik – mondta nyomatékkal Ferenc pápa.

Utalt a vasárnapi evangéliumi szakasz gyönyörű képére, miszerint Jézus imája közben „megnyílt az ég”: az ima oxigén az életnek, lélegzet az aggodalmak között és szélesebb távlatokban mutatja meg a dolgokat. Mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy mi is megéljük Jézus tapasztalatát a Jordán folyónál: érezteti velünk, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk. Amikor imádkozunk, az Atya nekünk is azt mondja, mint Jézusnak az evangéliumban: „Te vagy az én szeretett Fiam”. Gyermeki létünk keresztségünk napján kezdődött, ami révén elmerültünk Krisztusban és Isten népének tagjaiként az Atya szeretett gyermekeivé tett bennünket. A pápa ismételten kérte: ne felejtsük el megkeresztelkedésünk időpontját, mert ez újjászületésünk pillanata, amikor Jézussal Isten gyermekeivé váltunk. A következő szavakkal fordult a Szent Péter téren megjelent hívekhez:

„Amikor hazamentek – ha nem tudjátok – kérdezzétek meg édesanyátokat, a nagynénit vagy a nagyszülőket: „Mikor lettem megkeresztelve?” – és tanuljátok meg megünnepelni ezt a napot, hogy hálát adjatok az Úrnak. És most tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan imádkozom? Szokásból, kelletlenül, csak formulákat ismételve, vagy imádságom találkozás Istennel? Én, bűnös, mindig Isten népének a tagja, aki soha nem vagyok elszigetelt? Ápolom az Istennel való bensőséges kapcsolatot, párbeszédet folytatok Ővele, meghallgatom Szavát? A sok tevékenységünk között ne hanyagoljuk el az imát: szánjunk rá időt, használjunk rövid fohászokat, amelyeket gyakran ismétlünk, olvassuk minden nap az evangéliumot. Az ima, amely megnyitja számunkra az eget” – szögezte le Ferenc pápa, majd beszédét a következő felhívással zárta:

„És most forduljunk Máriához, az imádkozó Szűzhöz, aki életét Isten dicséretének himnuszává tette”.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű