fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

A házaspárrá válás időszaka: A kulcs a kommunikáció

Közzétéve

Érték, élet, minta. Egy férfi és egy nő életre szóló kalandja, ajándéka, kihívása, örömeinek forrása, játéka, küzdelme. Egyszóval: élet.

Közreadjuk Szénégető Istvánnal a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Családpasztorációs Központjának vezetőjével készített interjúnkat, melyben főleg házaspárokkal végzett szolgálata gyakorlati szempontjait osztja meg olvasóinkkal.

– Családépítő sorozatunkban, különösen a házaspárrá válás időszakáról beszélve, a szeretet szó gyakori elhangzása mellett talán legtöbbször a kommunikáció kifejezést használtad legtöbbször. Tudom, hogy sok jegyespárral és házaspárral állsz közvetlen kapcsolatban és ismered a családok gondjait. Hogy látod, milyennek ítéled meg a hétköznapokban megélt kommunikációt?

– Tapasztalatom az, hogy sok házasság és családi élet azért nem boldog, mert hiányos a kommunikáció képessége, vagyis a párbeszéd, a dialógus, a beszélgetés, a dolgok kibeszélése és megbeszélése. Pedig -egy hasonlattal élve- ami a szív az emberi testnek, az a kommunikáció a házasságnak. A jó házasság feltétele a jó kommunikáció. Ha van egyáltalán olyan bölcs tanács, amely nélkül egy fiatal pár nem kezdheti el közös életét, akkor az az, hogy minden áron tanuljanak meg nagy szeretettel és türelemmel jól kommunikálni, és tartsák nyitva minden körülmények között a kommunikáció csatornáit. A házastársak közötti szeretet akkor valósul meg, ha mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól kommunikáljanak. Nagyon fontos, hogy ha azt érezzük is, hogy hát nálunk is gondok vannak a kommunikációval, ne keseredjünk el. Ne érezzük azt, hogy mi lekéstünk valamiről. Mindig lehet újabb és újabb utakat találni, mindig lehet keresni a dialógus által az egymás szívéhez, egymás jobb megértéséhez vezető utat. Ebben akar segítség lenni ez a rádiósorozat is, ezzel témával foglalkozik számos keresztény kiadvány, munkafüzet vagy könyv is, melyeket könnyen beszerezhetünk. És hogy mi a gyümölcse a jó kommunikációnak? 1. önmagunk megértése: amit megfogalmazunk, azt magunk is jobban értjük. Láthatóvá válik a rejtett szeretet is. 2. Lelki békesség: megszűnnek a rejtett zúgok, tudatosodnak elfojtott érzések és gondolatok. 3. Megszületik az egység érzése, a harmónia és a boldogság két ember kapcsolatában.

A házastársak közötti kommunikációnak három egyszerű és hatékony szabálya van: beszéd, figyelem és megértés. Az elkövetkezendőkben, mindenikre majd egy egész műsort szánunk, ma vegyük szemügyre a helyes kommunikáció első alapelvét – a beszédet.

Egyszer egy férfi azt mondta: „Amióta összeházasodtunk, kicsit szétesett a házasságunk. Sosem veszekszünk, de nem is szólunk egymáshoz. Ez a némaság megőrjít.” Később feleségével is elbeszélgettem, ő meg ezt mondta: „Nincs miről beszélnünk. Akárhányszor régebben barátainkhoz mentünk, mindig kritizálta, amit mondtam, vagy ahogyan beszéltem. Úgyhogy aztán le is szoktam a beszédről”. Ez a két, intelligens ember úgy viselkedett, mint az a két zenész, akik duettet játszottak, és amikor rosszhangzásúnak érezték a játékukat, ahelyett hogy tovább gyakoroltak volna, inkább szétváltak és abbahagyták a zenélést. Úgy éreztem, hogy ennek a fiatal házaspárnak zátonyra futott a házassága, mert hagyták, hogy közéjük álljon a sértődés magas fala. Arra bíztattam, hogy merjenek tiszta lappal újra kezdeni. Üljenek le és beszéljék ki magukat, mondják ki összes sérelmeiket. Mivel szerették egymást, megegyeztek, hogy ezentúl ha nézeteltérés adódik, ahelyett hogy elfordulnának egymástól, igyekezni fognak beszélni a gondjaikról.

– A házasságban is úgy van, hogy egyesek túl sokat, mások túl keveset beszélnek egymással, sokak beszédében pedig alig van tartalom. A hatékony kommunikáció tehát az, ha kibeszéljük magunkból az érzéseket, gondjainkat?

– Igen, így van. Az elfojtott neheztelés a házasságok egyik legnagyobb veszedelme. Szerintem az őszinte beszédből csak jó származhat, még akkor is, elsőre az eredmény megdöbbenés vagy sértett büszkeség. Én azért lelkipásztorként hozzáteszek valamit e tanácshoz, mert hiszem, hogy egy keresztény pár számára nem elegendő csupán a beszéd. Beszéljétek ki magatokból – szeretettel! Hát nem erre buzdít minket a Szentírás is? Szent Pál apostol az Efezus 4,15-ben azt tanácsolja, hogy szeretettel mondjuk meg mindig az igazat. Mondjuk meg – ez azt jelenti, hogy készek vagyunk beszélni dolgainkról, és nem menekülünk a hallgatásba, hogy mindenben nyitottak és őszinték igyekszünk lenni egymással szemben.

A jó beszélgetés kezdeményezésének kulcsa egyszerű: tegyünk fel kérdéseket! Mint testnek az étel, olyan a kérdés a házastársi kapcsolatnak. Egy kis gyakorlással hamar rájövünk, milyen kérdésekkel segíthetjük elő a beszélgetést. A „hogy érzed magad” jó kérdés lehet, de szükségképpen csak olyan egyszavas válaszokat válthat ki társunkból, mint „jól” vagy „nem túl jól”. A beszélgetés kérdésekkel való ösztönzésének alapelve az, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel, amelyek arra bátorítják a másikat, hogy elmondja hogyan érez egy bizonyos kérdéssel, eseménnyel kapcsolatban. Pl. Mi volt ma a legjobb dolog, ami veled történt? Miről nem beszéltünk eleget az utóbbi hónapban? Szerinted mit kellene másként csinálnom, hogy jobb feleség vagy férj lehessek? Vannak olyan szokásaim, amelyek bántanak? Tettem valami olyant, ami miatt neheztelsz rám? Mit gondolsz, mivel gazdagította házasságunk az életünket? Mi mindent tanultunk azóta, hogy összeházasodtunk?

Még néhány tanács a beszéd szabályaival kapcsolatosan:

  1. Ne erőltessük a dolgot! Lesznek olyan alkalmak, amikor egyikünk sincs olyan hangulatban hogy túl mély vagy túl bonyolult dolgokat akarna beszélni. A beszélgetésnek természetesnek és szabadnak kell lennie.
  2. Gyakran nézzünk a társunkra, amikor hozzánk beszél, legyen köztünk szemkontaktus.
  3. Legyünk kitartóak és következetesek. Lehet, hogy először némely kérdések megfeneklenek. Ami nem megy ma, lehet bejön holnap. Tudjunk várni, türelmesnek is lenni. Társunk egy tágabb értelmű kérdésre azt válaszolhatja, hogy „nem tudom” vagy „erről nincs semmi véleményem”. Ne adjuk fel! Ragaszkodhatunk a témához, természetesen gyengéden, és mondjunk valami ilyesmit: „Jó, de akkor gondolkozzunk együtt hangosan!”

Sok házaspár, akikkel foglalkoztam, elmondta, hogy ezek a beszélgetést segítő javaslatok elmélyítették kapcsolatukat. Javaslom, próbálják ki kedves olvasóink is: ha időt szentelnek a beszélgetésre, biztosan közelebb fognak kerülni egymáshoz.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

A kisebb költségvetésű esküvők tartósabb házasságokhoz vezethetnek, derül ki egy tanulmányból

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik, hogy az esküvőre fordított összeg nagysága nem feltétlenül arányos a pár boldogságával.

Amikor az emberek a házasságkötésen gondolkodnak, az egyik legfőbb akadályt az anyagiak jelentik, hiszen egy hatalmas, sok vendéget felvonultató esküvő többe kerülhet, mint egy ház. De érdekes módon a nagy összegekből megrendezett házasságkötés nem feltétlenül eredményez boldog párkapcsolatot.

Ezt mutatja egy brit tanulmány, amely a Marriage Foundation (Házasság Alapítvány) megbízásából készült – írja a Daily Mail. Azok a párok, akik egyszerű szertartást választanak, statisztikailag nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.

A megkérdezettek közül azoknak a pároknak a 10%-a, akiknek az esküvője több mint 20.000 fontba (kb. 26.600 amerikai dollár) került, három éven belül elvált. Más szóval: a drága esküvő megrendezésére koncentráltak, megfeledkezve arról, hogy az életük hátralévő részét együtt fogják tölteni. Sara Davison így nyilatkozott a Daily Mailnek:

Egyes esküvőknél a házasságkötés az esküvő megrendezéséről szól, semmi másról. Tehát a házasságkötés napja, a drága ruha, a gyönyörű vidéki kastély, mindez háttérbe szoríthatja a házasságkötés valódi célját. Aztán amikor az esküvő napja véget ér, ott ülsz, nézed az asztal túloldalán azt a személyt, akihez hozzámentél, és arra gondolsz, hogy “Az esküvő jó volt, de ez itt most valami egészen más”.

Harry Benson, a házasságpárti kutatóközpont kutatási igazgatója azt is hozzátette: “A drága esküvők esetében nagyobb az eladósodás kockázata is. Számos adat igazolja az ezzel kapcsolatos korábbi amerikai kutatásokat.”

Ugyanakkor azoknak, akik 10 vagy annál kevesebb vendég részvételével tartottak szertartást, a 34%-a egy évtizeden belül elvált (ami majdnem kétszerese a teljes minta átlagos válási arányának). A tanulmány szerint a több vendég jelenléte “megerősíti a döntést, hogy elkötelezik magukat egy személy mellett, és kizárnak minden más választási lehetőséget”.

Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak egy korábbi, a CNN által ismertetett amerikai tanulmány eredményéhez. “Összességében eredményeink kevéssé támasztják alá az esküvői ipar azon általános üzenetét, miszerint a jó házasság titka a pazar esküvő” – mondta Andrew M. Francis kutató az amerikai hírportálnak.

A több vendég és az alacsonyabb válási arány összefüggését kommentálva elmondta: “Ez a közösség jótékony hatását bizonyítja, vagyis azt, hogy a barátok és a család nagyobb támogatása segíthet a párnak átvészelni a házasság kihívásait. De az is lehet, hogy azok a párok, akiknek sok barátjuk és családtagjuk van, olyan típusba tartoznak, akik kevésbé döntenek a válás mellett.”

A megfelelő indítékok megléte

Nem egy pazar, több százezer dollárba kerülő buli teszi működőképessé a házasságot. Ami miatt egy pár hosszú éveken át együtt marad, az a házastársak közötti szeretet, a család fenntartásának vágya, a kölcsönös tisztelet, az intimitás, a partnerség, a lelki rokonság, a megértés, a társas együttlét, a közös projektek és tervek a közös élet felépítésére, valamint az Isten előtti elkötelezettség. Az anyagi megfontolások (a jó megélhetés alapjain túl) nem tartoznak – vagy legalábbis nem szabadna belekerülniük – ebbe az egyenletbe.

Végső soron nagyon fontos, hogy a megfelelő okokból házasodjunk össze. Sajnos vannak, akiket olyan okok vezetnek a házasságkötéshez, amelyek idegenek a házasság valódi céljától: anyagi érdekből házasodnak, vagy azért, hogy elhagyják a szülői házat, hogy teljesüljön gyermekkoruk álma, hogy olyan esküvőjük legyen, mint egy hercegnek vagy hercegnőnek, vagy egyéb kényelmi vagy illendőségi okokból. A házasság nagy boldogság forrása lehet, de odafigyelést, munkát és állandó karbantartást igényel.

Nem szabad más okból megházasodnunk, mint azért, mert szeretjük azt a személyt, akivel házasságra lépünk, magát a házasságot pedig egy életre szóló szentségi köteléknek tekintjük, amelyben a házastársak támogatják és kiegészítik egymást. És ha jó döntést hoztunk, akkor a szertartás mérete és a vendégek száma lesz a legkevésbé fontos tényező.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

A párkapcsolat aranytartalékai – Dr. Gyuris Petra előadása – VIDEÓ

Közzétéve

Az együtt töltött idő hossza és a párkapcsolat változása címmel tartott előadást Dr. Gyuris Petra pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanára a Pálos Lelki Központban.

„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”

– mondta egykor John Lennon, akinek idézetével a párkapcsolatok, a házasság kérdéskörének mélységére utal, és kijelenti, hogy az esetek többségében nem készülünk fel eléggé a párkapcsolatra, a családi kapcsolatokra, a gyerekvállalásra és gyereknevelésre. Ezért Dr. Gyuris Petra előadásában Bader és Pearson (1988) által meghatározott fejlődési szakaszok mentén mutatja be a házasság szakaszait, segítve ezzel jobban megérteni a férjben és a feleségben így végbemenő folyamatokat. Rávilágít a problémák gyökerére és esetleges megelőzésére is.

A párkapcsolatnak, a házasságnak kell hogy legyenek „aranytartalékai”, melyekből táplálkozva a nehézségek és a krízisek könnyebben vehetők, és amely sokszor megakadályozzák, hogy az életre szóló házastársi kapcsolat válással végződjön. A Pálos Lelki Központban jelenlévő közönség bevonásával Dr. Gyuris Petra feltárja a lehetséges aranytartalékokat, míg annak mozgósításáról is beszél. Szó esik arról, hogy melyik szakaszban jó, ha születik a gyerek, illetve mit lehet tenni, hogy a gyerek nevelése ne távolítsa el a feleket.

A videófelvétel a Katolikus.ma Olvasóinak adománya révén készült. Ha tetszik amit csinálunk, akkor itt támogathatsz bennünket! Köszönjük!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Valóban nélkülözhetetlen a családban végzett imádkozás?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Corinne SIMON I CIRIC

A fárasztó napok után, a fürdést és a vacsorát követően, a legtöbb szülő azért talál fizikai erőt a gyermekeivel való közös imára.  Ez bizonyára fontos pillanat, amelyről gyorsan kiderülhet, hogy nehéz nyugalomban és összeszedetten megvalósítani. Nos, ha feszült az otthoni légkör, lehetséges a családi ima elhagyása?

Ma este Mária kicsit haragszik a gyerekeire, a férjére, önmagára és még Istenre is, aki úgy tűnik, semmit nem tesz, hogy megkönnyítse a családi találkozást az esti imában. „Mindenki épp csak odavonszolja magát, annyira keserves az egész, nem tudom, mire jó” mondja csüggedten a háromgyermekes anyuka. Valóban kell hozzá ragaszkodni? „Kötelező” a családi ima? Igen az, mivel egy család nem hagyhatja el az imát.

Bizonyos családok arra hivatottak, hogy többet imádkozzanak, mint mások. Ugyanakkor minden család hivatott imádkozni. De vigyázat, ne csökkentsük le a családi imát az esti imára. Számos alkalom van, amely vallási értelmet ad a család mindennapi életének: ilyenek az étkezés előtti áldás, iskolába menet az autóban elmondott ima, az ünnepi események rituáléja, az ünnepélyes vasárnapi reggeli, a temetőben a család halottaiért elmondott ima… Az Isten felé irányuló figyelem ilyen sokasága készíti elő, majd lehel életet a családi imába.

A családi ima akadályai

Reggel az óramutatóval való versenyfutás akadályozza legtöbbször a kis csapat gyülekezését közös imára. A hit a családon belül leggyakrabban az esti imában nyilvánul meg, de ez sem könnyű. Szétdarabolt életek, szétszórt napok, állandó rohanás, felgyülemlett fáradtság, sokféle elvárás, váratlan programok, a lélek nehézsége, testi ernyedtség, mind megannyi tényező, ami miatt „az ima” gyakran „gályarabságra” emlékeztet. „Tinédzsereink nyögnek vagy bojkottálnak, a kisebbek húzódoznak, verik a tam-tamot vagy civakodnak. Félek, hogy ez az ima elriasztja őket az imádkozástól!” – mondja Izabel, öt gyermek édesanyja.

Vannak más, belső akadályok : egy apa, aki szerénységből, igénytelenségből vagy individualizmusból vonakodik ettől a közös aktustól, vagy az egyik házastárs, aki nem osztja házastársa hitét, vagy annak nyilvános megvallását, esetleg egy tinédzser, aki azzal fenyeget, hogy balhét csinál…  A 14 éves Jeromos például nyílt ellenségességet mutat az esti ima idején, grimaszol, gúnyolódik, elutasítja a részvételt. Isten az, akit visszautasít? Az imát, vagy éppen a családi imát?  A különbség nem árnyalatnyi.

„Számos kamasz zavarban van, ha hozzátartozóival kell imádkoznia. De ha nem akarunk részt venni a családi imában, az nem annak a jele, hogy elutasítjuk az Urat vagy az imát” – jegyzi meg Élisabeth, négy gyermek édesanyja. „A családi ima a békesség helye kell legyen, nem a viszályé és a „nyomásgyakorlásé – folytatja.  – Nagyobb gyermekem rendszeresen ekkor határozza el, hogy zuhanyozik, férjem feltűnően belemerül az újságjába… De annyi baj legyen!  Talán eljön majd az idő, amikor képesek leszünk együtt imádkozni… addig is, nem fogunk ezen vitatkozni. Az igazán rossz példa lenne.”

 „Ez egy szerény ima … de a miénk!”

Az esti ima nem édes utópia csupán? Nem az, ha két feltétel teljesül: igazán akarni kell és nem kell a lehetetlent akarni. „Egy bizonyos tökéletességre törekvés majdnem megölte az imánkat”- mondta el Bernard. Valódi liturgiáról álmodtunk? Kínkeservesen érkeztünk el egy szegényes kis háromperces imához. Majdnem feladtuk, de aztán azt mondtuk magunknak: „Nem. Ez egy szerény kicsi ima … de a miénk”. Azt gondolom, Isten egyetért ezzel. Ha kevés is, amit megtehetünk, de azt meg kell tennünk. Az Evangéliumban a kenyérszaporító Fiúnak csak öt kenyere és két hala volt, de azokat odaajándékozta…”

Erik, négy gyermek apja, fatalista mosollyal vallja be: „Teréz anya azt mondta, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, nos, nálunk ez fordítva van. Amikor együtt imádkozunk, összeverekszünk! Ezért úgy határoztunk, hogy csak a szombat esti imát őrizzük meg, de azt mini-liturgiává teszünk.  A hétköznap estéken meg barkácsolunk…”

Ha törik, ha szakad, meg kell-e tartanunk a napi imát? A vélemények megoszlanak. Egyesek a rendszerességhez ragaszkodnak, mint olyan erőhöz, hűséghez, ritmushoz, amely megkönnyíti a rítust. Mások, gyakran szükségből hajlanak a hosszabb idejű, de ritkább imaalkalmakra. „ A fontos, hogy megtaláld a ritmusodat, mondta Georgette Blaquière francia katolikus teológus és esszéíró. Néha jobb, ha csak hetente két-háromszor vagy vasárnap imádkozunk a családban. A fontos, hogy ezt igazán „Istenért” éljük meg, úgy éljük meg, mint olyan időt, amelyet valóban Neki szentelünk. Túl gyakran állunk meg az ima „pedagógiai” aspektusánál. Arra törekszünk, hogy gyermekeinket a hitre neveljük, de összetévesztjük „a célt” és a „következményt.”

A személyes imát nem szabad elhanyagolni

Az ideális persze az, ha sikerül hozzászoktatni a családot a keresztény élethez, azért, hogy a gyermek a hitnek ebben a „fürdőjében” nőhessen fel és fejleszthesse az ima iránti elkötelezettségét. De ez az ideális… A sürgős a személyes ima útjának újra megtalálása, amikor azt elvesztettük. Ez a személyes ima a családi ima igaz forrása.  Személyes ima nélkül fennáll a kockázat, hogy a családi ima csupán homlokzat lesz, amely egy napon megreped. A családi ima valójában nem helyettesíti sem a szülők, sem a gyermekek részéről a szív csendjében folytatott személyes párbeszédet Istennel. Ellenkezőleg, a családi imának kell minket oda elvezetnie.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű