Lépj kapcsolatba velünk

Család

A házaspárrá válás időszaka: A kulcs a kommunikáció

Közzétéve

Érték, élet, minta. Egy férfi és egy nő életre szóló kalandja, ajándéka, kihívása, örömeinek forrása, játéka, küzdelme. Egyszóval: élet.

Közreadjuk Szénégető Istvánnal a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Családpasztorációs Központjának vezetőjével készített interjúnkat, melyben főleg házaspárokkal végzett szolgálata gyakorlati szempontjait osztja meg olvasóinkkal.

– Családépítő sorozatunkban, különösen a házaspárrá válás időszakáról beszélve, a szeretet szó gyakori elhangzása mellett talán legtöbbször a kommunikáció kifejezést használtad legtöbbször. Tudom, hogy sok jegyespárral és házaspárral állsz közvetlen kapcsolatban és ismered a családok gondjait. Hogy látod, milyennek ítéled meg a hétköznapokban megélt kommunikációt?

– Tapasztalatom az, hogy sok házasság és családi élet azért nem boldog, mert hiányos a kommunikáció képessége, vagyis a párbeszéd, a dialógus, a beszélgetés, a dolgok kibeszélése és megbeszélése. Pedig -egy hasonlattal élve- ami a szív az emberi testnek, az a kommunikáció a házasságnak. A jó házasság feltétele a jó kommunikáció. Ha van egyáltalán olyan bölcs tanács, amely nélkül egy fiatal pár nem kezdheti el közös életét, akkor az az, hogy minden áron tanuljanak meg nagy szeretettel és türelemmel jól kommunikálni, és tartsák nyitva minden körülmények között a kommunikáció csatornáit. A házastársak közötti szeretet akkor valósul meg, ha mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól kommunikáljanak. Nagyon fontos, hogy ha azt érezzük is, hogy hát nálunk is gondok vannak a kommunikációval, ne keseredjünk el. Ne érezzük azt, hogy mi lekéstünk valamiről. Mindig lehet újabb és újabb utakat találni, mindig lehet keresni a dialógus által az egymás szívéhez, egymás jobb megértéséhez vezető utat. Ebben akar segítség lenni ez a rádiósorozat is, ezzel témával foglalkozik számos keresztény kiadvány, munkafüzet vagy könyv is, melyeket könnyen beszerezhetünk. És hogy mi a gyümölcse a jó kommunikációnak? 1. önmagunk megértése: amit megfogalmazunk, azt magunk is jobban értjük. Láthatóvá válik a rejtett szeretet is. 2. Lelki békesség: megszűnnek a rejtett zúgok, tudatosodnak elfojtott érzések és gondolatok. 3. Megszületik az egység érzése, a harmónia és a boldogság két ember kapcsolatában.

A házastársak közötti kommunikációnak három egyszerű és hatékony szabálya van: beszéd, figyelem és megértés. Az elkövetkezendőkben, mindenikre majd egy egész műsort szánunk, ma vegyük szemügyre a helyes kommunikáció első alapelvét – a beszédet.

Egyszer egy férfi azt mondta: „Amióta összeházasodtunk, kicsit szétesett a házasságunk. Sosem veszekszünk, de nem is szólunk egymáshoz. Ez a némaság megőrjít.” Később feleségével is elbeszélgettem, ő meg ezt mondta: „Nincs miről beszélnünk. Akárhányszor régebben barátainkhoz mentünk, mindig kritizálta, amit mondtam, vagy ahogyan beszéltem. Úgyhogy aztán le is szoktam a beszédről”. Ez a két, intelligens ember úgy viselkedett, mint az a két zenész, akik duettet játszottak, és amikor rosszhangzásúnak érezték a játékukat, ahelyett hogy tovább gyakoroltak volna, inkább szétváltak és abbahagyták a zenélést. Úgy éreztem, hogy ennek a fiatal házaspárnak zátonyra futott a házassága, mert hagyták, hogy közéjük álljon a sértődés magas fala. Arra bíztattam, hogy merjenek tiszta lappal újra kezdeni. Üljenek le és beszéljék ki magukat, mondják ki összes sérelmeiket. Mivel szerették egymást, megegyeztek, hogy ezentúl ha nézeteltérés adódik, ahelyett hogy elfordulnának egymástól, igyekezni fognak beszélni a gondjaikról.

– A házasságban is úgy van, hogy egyesek túl sokat, mások túl keveset beszélnek egymással, sokak beszédében pedig alig van tartalom. A hatékony kommunikáció tehát az, ha kibeszéljük magunkból az érzéseket, gondjainkat?

– Igen, így van. Az elfojtott neheztelés a házasságok egyik legnagyobb veszedelme. Szerintem az őszinte beszédből csak jó származhat, még akkor is, elsőre az eredmény megdöbbenés vagy sértett büszkeség. Én azért lelkipásztorként hozzáteszek valamit e tanácshoz, mert hiszem, hogy egy keresztény pár számára nem elegendő csupán a beszéd. Beszéljétek ki magatokból – szeretettel! Hát nem erre buzdít minket a Szentírás is? Szent Pál apostol az Efezus 4,15-ben azt tanácsolja, hogy szeretettel mondjuk meg mindig az igazat. Mondjuk meg – ez azt jelenti, hogy készek vagyunk beszélni dolgainkról, és nem menekülünk a hallgatásba, hogy mindenben nyitottak és őszinték igyekszünk lenni egymással szemben.

A jó beszélgetés kezdeményezésének kulcsa egyszerű: tegyünk fel kérdéseket! Mint testnek az étel, olyan a kérdés a házastársi kapcsolatnak. Egy kis gyakorlással hamar rájövünk, milyen kérdésekkel segíthetjük elő a beszélgetést. A „hogy érzed magad” jó kérdés lehet, de szükségképpen csak olyan egyszavas válaszokat válthat ki társunkból, mint „jól” vagy „nem túl jól”. A beszélgetés kérdésekkel való ösztönzésének alapelve az, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel, amelyek arra bátorítják a másikat, hogy elmondja hogyan érez egy bizonyos kérdéssel, eseménnyel kapcsolatban. Pl. Mi volt ma a legjobb dolog, ami veled történt? Miről nem beszéltünk eleget az utóbbi hónapban? Szerinted mit kellene másként csinálnom, hogy jobb feleség vagy férj lehessek? Vannak olyan szokásaim, amelyek bántanak? Tettem valami olyant, ami miatt neheztelsz rám? Mit gondolsz, mivel gazdagította házasságunk az életünket? Mi mindent tanultunk azóta, hogy összeházasodtunk?

Még néhány tanács a beszéd szabályaival kapcsolatosan:

  1. Ne erőltessük a dolgot! Lesznek olyan alkalmak, amikor egyikünk sincs olyan hangulatban hogy túl mély vagy túl bonyolult dolgokat akarna beszélni. A beszélgetésnek természetesnek és szabadnak kell lennie.
  2. Gyakran nézzünk a társunkra, amikor hozzánk beszél, legyen köztünk szemkontaktus.
  3. Legyünk kitartóak és következetesek. Lehet, hogy először némely kérdések megfeneklenek. Ami nem megy ma, lehet bejön holnap. Tudjunk várni, türelmesnek is lenni. Társunk egy tágabb értelmű kérdésre azt válaszolhatja, hogy „nem tudom” vagy „erről nincs semmi véleményem”. Ne adjuk fel! Ragaszkodhatunk a témához, természetesen gyengéden, és mondjunk valami ilyesmit: „Jó, de akkor gondolkozzunk együtt hangosan!”

Sok házaspár, akikkel foglalkoztam, elmondta, hogy ezek a beszélgetést segítő javaslatok elmélyítették kapcsolatukat. Javaslom, próbálják ki kedves olvasóink is: ha időt szentelnek a beszélgetésre, biztosan közelebb fognak kerülni egymáshoz.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...

Család

Élet a családi asztal körül (1.) – Ki vagy mi uralja a te asztalodat?

Közzétéve

Szerző:

A családi asztalnál megült együttlétek összekovácsolhatják a családot. - Fotó: Shutterstock

Fogyasztói társadalmunkban a családi étkezések többnyire véletlenszerűekké váltak. Egyre gyorsabban élünk, egyre felületesebbek leszünk, ha valami tetszik, gyorsan nyomunk egy „lájkot” és megyünk tovább. Ha beletörődünk ebbe, és nem próbáljuk visszafordítani a folyamatot, a családi kapcsolataink építésére fordítható értékes időt veszítjük el.

Egy asztal attól lesz családi, hogy közösséget teremt. A családi asztalon ott kell lennie a testi erőt, életet adó egészséges, tápláló ételnek, de a közös étkezés befejezése után is lehet összetartó szerepe a különleges berendezési tárgynak: jól meghatározott helye lehet a játékoknak, a jó beszélgetéseknek. A bútorkészítés ősi foglalkozásának a magyar megjelölése az „asztalos” kifejezés, amely arra utal, hogy igen fontos bútordarabról van szó.

A családi asztal körül kialakuló kötődések a valahová tartozás érzését mélyítik el a családtagokban, gyermekekben, segítenek a szociális készségek fejlesztésében és önbizalom fejlesztésében. Ezért a családi étkezések nem válhatnak csupán a napi kötelező táplálékbevitel díszleteivé, a „faljál valamit és rohanj tovább” otthoni változataivá.

A tapasztalat azt mutatja, hogy ahonnan kiszorulnak a családi asztalok, ott a képernyők kerülnek a figyelem középpontjába, némely háztartásban a nappali mellett a hálószobákban, sőt még az ebédlőben, a konyhában is szorítanak helyet a tévének, hogy lehetőleg egy perc nyugta se legyen a családnak az információáradattól.

A készülékeink – ha hagyjuk – képesek uralni a családi kapcsolatainkat. A közös étkezésekre amúgy is nehéz „begyűjteni” a családtagokat, de néha még a tányér fölött is a képernyőre bámul az asztaltársaság. Ezért, ha élvezni akarjuk a nemcsak asztali örömöket ígérő családi együttlétek áldásait, kapcsoljuk ki a „varázsdobozt”!

Jézus Krisztus életének kiemelkedő pillanatai voltak azok, amikor „asztalhoz ült” a barátaival, bár abban a korban inkább leheveredtek az asztal körül a vendégek. Az első csodáját egy lakodalmi asztaltársaság szeme láttára tette, az Atya által ígért örök boldogságot ünnepi vacsorához hasonlította, a kenyeret és bort választotta, hogy nekünk adja magát az Oltáriszentségben.

Fontos, hogy a családi étkezéseink az imádság helyei is legyenek! A családi ima egyik leggyakoribb formája épp az étkezés előtti vagy utáni ima és hálaadás. Pedig majdnem biztos, hogy sem a mi, sem a gyermekeink generációja nem tapasztalt valódi éhséget, szinte magától értetődőnek tartjuk, hogy naponta többször is a bőségesen megterített asztal mellé ülhetünk.

„Aligha kérhetjük őszintén: »mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma«, amikor az éléskamrában egyhavi élelmet halmozunk föl.”

– figyelmeztet az imádságról szóló könyvében Philip Yancey amerikai keresztény író.

Ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mennyire kiváltságosak vagyunk, és tudjuk ezért dicsőíteni és áldani Teremtőnket, minden jónak a forrását.

A 2001. szeptember 11-i new yorki terrortámadás után a ledőlt ikertornyok romjai alatt egy súlyosan sérült édesapa a családjára gondolt. Utolsó emléke róluk az aznapi közös étkezés, az indulás előtti reggeli volt. Békességet adott annak a tudata, hogy ha nem is éli túl a katasztrófát, de a felesége, a gyermekei a családi étkezés emlékével együtt gondolnak majd rá. Az édesapát később sikerült kimenteni a romok alól. Néhány év múlva az egyik fia egy újságcikkben arra emlékezett, hogy épp a családi asztalhoz kötődő együttlétek kovácsolták egységbe a családjukat, annyira hogy a bajban hittel, egy szívvel, egy akarattal tudtak Istenhez kiáltani az édesapjukért.

A mi gyermekeinknek milyen emlékeik vannak a családi asztal kapcsán?

(folytatjuk)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

Legyen még több játékosság a házasságunkban! – TESZT

Közzétéve

Szerző:

Játékos házaspár - Fotó: klublu /Fotolia

A játékosság nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is nélkülözhetetlen. Ha jelen van a házasságunkban, olyan fontos „vitaminokkal” látja el a párkapcsolatunkat, mint a kíváncsiság, a humor, a türelem és az alkalmazkodóképesség.

„Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.”

– talán ez a világ egyik legismertebb első mondata, amellyel egy regényt elindítottak. Joseph Heller, a „22-es csapdája” című nagy sikerű szatirikus történelmi regény írója talán nem is sejtette, hogy híres mondata lesz az egyik leggyakrabban idézett meghatározás a hirtelen lecsapó, mindent elsöprő szerelemre. Arról azonban már jóval kevesebbet beszélnek, írnak és értekeznek, hogy hogyan lehetne ezt a csodás pillanatot a lehető leghosszabb ideig fenntartani, esetleg újra meg újra átélni – a házasságban is.

A kíváncsiság a köztünk vibráló szerelem ébren tartásának, az új dolgokra való nyitottságunknak egyik fontos kelléke. Ha a házasfelek már nem érdeklődnek egymás iránt, és azt hiszik, hogy már mindent tudnak a másikról, lassan elveszítik egymást. Kapcsolatuk megszokottá és unalmassá válik és egy idő után már egy másikkal, máshol kezdik keresni a frissességet, a felpörgető élményeket.

A humorérzék a mindennapi összezörrenések, csüggedések és csalódások leküzdésében segít a pároknak, máskülönben ezek a lassan ható „mérgek” kiszívják a kapcsolat erejét. Ha tudunk nevetni a saját hibáinkon, könnyebben túltesszük magunkat társunk hibáin, tökéletlenségein is, sokkal megbocsátóbbak, irgalmasabbak leszünk. Egy kis humor a házasságunk nagy összezördüléseit, a kötelékeinket megerősítő élményekké alakíthatja.

Párkapcsolataink játékos, vidám pillanatai emlékezetünkben a pozitív élmények „tartályába” kerülnek, és könnyen előidézhetőkké válnak a nehéz, megterhelő időszakok idején. Ma is szívesen olvassunk bele azokba a szerelmeslevelekbe, amelyek közös életünk kezdetén születtek, és ugyancsak bizsergető érzésekkel jár házasságunk első, „fészekrakó” hónapjainak felidézése. Ezek a „mi” életérzést erősítő visszatérések az „első szeretethez”… Ma is azok a legszebb pillanataink, amikor tudunk felszabadultan nevetni a hétköznapjaink egy-egy fonákságán, vagy amikor egymás torkának ugorhatnánk, de nem tesszük, hanem inkább kifigurázzuk a helyzetet.

Illusztráció – Fotó: mercatornet.com

A nyitott szemmel való álmodozás, a pajkos képzelődés lehet a játékosságnak az a formája, amelynek leginkább a gyermekek a mesterei. Sajnos ez a színfolt is már alig-alig azonosítható a „nagyon komoly” és „földhözragadt” házasságokban. Mi lenne, ha időnként azon is törnénk a fejünket, hogy milyen új és főként romantikus randevú-ötletekkel tudnánk felfrissíteni házasságunk levegőjét?

A játékosság a szerelmi életünkre is hatással lehet, és ez esetben nem a szexuális játékokra gondoltam. A jól megszervezett, vagy időnként véletlenszerűen alakuló közös szórakozás, együtt lazítás úgy fűz össze bennünket, hogy fogékonyabbá vállunk a szeretetre, és ennek a hangulata átterjed a hálószobánkra is.

Ha ideje volt az elgondolkodásnak, akkor itt az ideje a felmérésnek, de főként a döntéseknek: akarunk-e még több játékosságot engedni a házasságunkba?  

 

Mennyire játékos a párkapcsolatotok?

 

Válaszlehetőségek:

1 napja (5 pont), 2-5 napja (4 pont), 6-12 napja (3 pont), több mint két hete (2 pont), több hónapja (1), már nem is emlékszem rá (0)

  1. Mikor nevettetek együtt utoljára?
  2. Mikor volt az utolsó randevútok, közös sétátok, amikor csak egymásra figyeltetek?
  3. Mennyi idő telt el azóta, hogy valami újjal próbálkoztatok a szerelmi életetekben?
  4. Mikor lepted meg utoljára a párodat valami szokatlan ajándékkal, figyelmességgel?
  5. Mikor voltál igazán kíváncsi arra, hogy a társad mit gondol egy téma kapcsán?
  6. Mikor sikerült legutoljára olyan – páros életetekkel, házasságotokkal kapcsolatos – kellemes emléket, szép pillanatot elraktározni, amelyre később is szeretnél visszaemlékezni?
  7. Mikor volt utoljára, amikor felszabadultan hancúroztatok és szeretgettétek egymást?
  8. Mennyi ideje annak, hogy napközben a társadról álmodoztál, és alig vártad már, hogy találkozhassatok?
  9. Mikor daloltatok vagy táncoltatok együtt utoljára?
  10. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor egy szabadidős tevékenységben együtt voltatok?

 

Minden 15 pont alatti eredmény, jelentős „játékosság-deficitet” jelent. Ideje tenni azért, hogy még több vidámságnak, játékosságnak, hancúrozásnak adjatok helyet a párkapcsolatotokban, házasságotokban! 

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

Csaba testvér véleménye a családot érintő népszavazásról

Közzétéve

Szerző:

Csaba testvér - Fotó: echotv.hu

Böjte Csaba ferences szerzetes a Maszolnak a család fogalma kapcsán elmondta: szerelem tanösvény kialakításán dolgozik annak apropóján, hogy Petőfi Sándor Erdély területén lett szerelmes Szendrey Júliába. „Kilencállomásos tanösvényben próbálom megfogalmazni az ismerkedés, az önismeret, a szerelem, az együtt járás és barátság, házasság, nászút, gyermekvállalás stációit. Ennek a szerelemútnak – amely Nagyváradtól Koltóig tart – első állomásán mindig arról szoktam beszélni, hogy meg kell határozni: „ki vagyok én?”. Isten szent ajándéka vagyok, ugye, mert a Szentírás is úgy fogalmaz „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte”. A huszonegyedik században, én úgy látom, nagyon sokan identitáskrízissel küzdenek: de mindannyian Isten ajándékai vagyunk, egy simogatás, egy jó szó” – vélte a ferences atya, aki szerint az ember azért van a világon, hogy embertársainak, de különösen a családban egy valakinek áldásává váljon, boldoggá tegye őt.

A másik fontos dolog Böjte Csaba szerint az, hogy az ember megkeresse a belőle hiányzó részt, a társát. „Sokat lehet tévedni, de az Isten a Szentírásban is azt mondja: hogy a férfi elhagyja a családját és ragaszkodik feleségéhez, és vele egy test és lélek lesz. Tehát a Szentírás egyértelműen azt mondja, hogy a házasság férfi és nő között köttetik” – hangsúlyozta. Hozzátette: fontos az is, hogy a társak egymást, a másik vágyait és céljait megismerjék. A házasság és a gyermekvállalás ilyen tekintetben a beteljesedés – vélekedett.

„Isten nem egy fapados megoldást akar adni egy fiatalnak, ahol nincsenek meg ezek a lépések, nincs meg igazából a kiteljesedés. Mert az egy társas önzés. De ha ezeket az ember szépen végigjárja, akkor az maga a business class-on való utazás” – foglalta össze a házasságról és családról kialakított elképzelését. „Logikus, hogy én is leadok egy szavazatot a referendumon” – mondta Böjte Csaba, aki szerint az első számú társadalmi prioritás a családi életre való felkészítés kéne hogy legyen, hiszen ennek hiányából „rengeteg fájdalom és szomorúság” adódik. „Mennyi válás, mennyi veszekedés és árva gyermek van. Ennél sokkal több pénzt is elköltenék a referendumra, ha ezzel helyre lehetne ezt hozni” – summázott.

„Én a gyermekeimnek mindig mondom, hogy ha az állomásban valaki leül és egy újságpapírról kolbászt eszik, akkor ettől a Jóistennek biztos, hogy nem fog az agyvize felfőni. De én azt gondolom, hogy az a normális, ha meg van terítve az asztal, párolog a finom húsleves, megfogjuk egymás kezét, együtt eszünk, és hálát adunk a Mindenhatónak, családként ebédelünk. És ahogy a táplálkozásnak megvan a kultúrája, úgy a családalapításnak, szerelemnek és házasságnak is megvan a maga kultúrája” – vélte a ferences atya, aki szerint a referendum erre szeretne valamilyen módon „rávilágítani”. „Sokan mondják, hogy a család, a házasság krízisben van. De ha én kimegyek a sípályára és ott valaki elesik, akkor nem a sízés van krízisben, mert a sízés önmagában egy csodálatos dolog – repülés ég és föld között –, egy álom, de ezt meg kell tanulni. Ugyanígy a családról is azt gondolom, hogy egy csodálatos dolog, de azt is meg kell tanulni” – következtetett a ferences atya.

Hozzátette: ha kevesebb munkája lesz gyermekvédelmi szakemberként, mert kevesebb árva gyermek és szétvert család lesz, akkor a társadalom, a család nyert a referendum nyomán. „Ha kevesebb lesz a magányos és szenvedő szingli, akkor már önmagában is sokat nyert a társadalom. Ezzel a témával mindenképp kell foglalkozni, de úgy gondolom, nem csak a politikusoknak, hanem a közembereknek, a pedagógusoknak és orvosoknak is” – tette hozzá végezetül.

maszol.ro

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Népszerű