fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

A házaspárrá válás időszaka: a négy alapigény

Közzétéve

Érték, élet, minta. Egy férfi és egy nő életre szóló kalandja, ajándéka, kihívása, örömeinek forrása, játéka, küzdelme. Egyszóval: élet.

Közreadjuk Szénégető Istvánnal a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Családpasztorációs Központjának vezetőjével készített interjúnkat, melyben főleg házaspárokkal végzett szolgálata gyakorlati szempontjait osztja meg olvasóinkkal.

– A házaspárrá válás folyamatáról beszélve azt mondtad, hogy az új házasok be kell gyakorolják az egymás felé fordulást, az egymás elfogadását, vagyis minden nap újra és újra dönteniük kell a szeretet mellett. Körül tudnád írni, be tudnád mutatni, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban?

– Ahhoz, hogy két ember szeresse egymást, a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamilyen rendszerességgel kölcsönösen be kell teljesíteniük személyiségük négy alapigényét. A négy alapigény: fontos vagyok, értékes vagyok, szabad vagyok, valakihez tartozok. Azt tapasztalom, hogy ha a házasságban megromlik a kapcsolat, mindig azt kell megvizsgálni, hogy ezek az alapigények részben vagy egészben nyertek-e kielégítést. Mivel a szeretet különféle megnyilvánulási formáiról van szó, az új házasoknak a házaspárrá válás folyamatában és a családi élet megalapozásakor mindenképpen meg kell ismerjék ezeket, és ami ennél fontosabb, tudatosan, önként, szabadon és szeretettel gyakorolniuk kell. De röviden vizsgáljuk meg őket.

Az első alapigénye az embernek, hogy érezze azt, hogy fontos. Fontosnak akkor érzem magam, ha házastársam megajándékoz a figyelmével, elegendő időt tölt velem, beszél hozzám, de meg is hallgat engem. Fontosnak érzem magam, ha a szokványostól és hétköznapitól eltérően néha (vagy gyakran) meglepetést szerez nekem, szerelmét képes új és újabb formákban kifejezni irántam, akár kicsit titokzatos, romantikus módon. Gyökössy Endre, pár évvel ezelőtt elhunyt neves budapesti református pszichológus, lelkész feleségével készítettek interjút. A műsorban felfigyeltem arra, hogy az idős nő mekkora örömmel és pátosszal emlékezett vissza, könnyekkel a szemében, hogy férjétől, aki lelki gondozói beszélgetéseit követően valahányszor sétálni ment délutánonként vagy este, mindig friss virágot kapott, és hogy azt mindig néhány szívből jövő szó kíséretében nyújtotta át neki, mintegy szerelmes vallomásként. Az új házasoknak is szükséges begyakorolni ennek fontosságát: mit tudok mondani vagy tenni ma annak érdekében, hogy párom érezze, hogy ő fontos számomra.

A második alapigénye az emberi személynek az, hogy érezhesse, hogy értékes teremtmény. Értékesnek akkor érezzük magunkat, ha a bennünk rejlő értékeket sikerül másoknak továbbadni, de ehhez hozzá tartozik az is (és megjegyzem: ez nem önzés), hogy mások észrevegyék és elismerjék. Pl. egy szoba kitakarításának vagy egy finom vasárnapi ebéd megkészítésének akkor lesz személyes értéke, ha észrevesszük, elismerjük és ki is fejezzük azt szavakban annak, aki mindazt megcsinálta. Ellenkezőleg is igaz, és sok esetben ez teheti tönkre a házastársi kapcsolatokat: én bevásárolok, főzök, sütök, takarítok, mosok és vasalok, de mivel nem kapok egy elismerő, dicsérő szót, lassan elfogy az erőm, lankad a lelkesedésem és már hinni is nehéz, hogy ennek bármi értelme is lenne. Egy feleség vagy férj szeretve fogja érezni magát, ha elismerjük és vissza is tükrözzük szavakkal és gesztusokkal az ő jóságát, szorgalmát és szolgálatát.

A harmadik ilyen alapigény bennünk, minden emberben a szabadság megtapasztalása. Valaki egyszer, aki házaséletük nehézségeit részletezte, azt mondta, hogy azt érzi, hogy férje a túlzott ragaszkodásával, olykor ellenőrizgető tekintetével, bizalmatlanságaival, máskor féltékenykedésével egyszerűen megfojtja őt. Én akkor érzem magam szabadnak melletted, ha világosan tapasztalom, hogy megbízol bennem, hogy mellettem állsz és támogatsz, de nem akarsz befolyásolni, adsz a szavamra és a véleményemre, ha nem manipulálsz, ha nem akarsz saját képedre és hasonlatosságodra átformálni. Szeretve érzem magam, ha elfogadsz, ha a jót mindenben erősíted bennem, éppen azért, hogy én én legyek, önmagammá váljak, és ez által különbözőségeinket egyformán értékelni tudjuk.

A negyedik alapigény a valakihez való tartozás élménye. Ez az alapigényünk akkor elégül ki, amikor együtt tapasztaljuk meg, hogy együvé tartozunk, és egymást kiegészítjük. De akkor is, amikor mások társaságában védelmet nyújtasz a számomra, befelé és kifelé egyaránt nyilvánvalóvá teszed a számomra, hogy egy testet alkotunk, hogy mindenben egymás első számú támaszai vagyunk és egymásban életre szóló szövetségest találtunk.

– Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy a házaspárrá válás folyamatában a szeretet befogadása és nyújtása nem magától értetődő, nem spontánul működő esemény, hanem sokkal inkább olyan történés, ami figyelmet és tudatos cselekvést igényel mindkét fél részéről. Jól látom ezt?

– Szent János ezt írja első levelében: “Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal” (1 János 3, 18). Ez számomra azt is jelenti, hogy ha valakit igazán szeretni akarok, akkor nem elég, ha szeretgetem a magam módján, úgy ahogy én elképzelem, hogy az neki jó, hanem éppen ellenkezőleg: türelmesen figyelek rá, odaadóan és beleérzően azt fürkészem, hogy most éppen melyik alapigénye maradt kielégítetlen. A szeretet konkrét cselekvést vár tőlem. Nem szabadna félnünk, és egyre inkább mernünk kellene egymás előtt kimondani: szeretlek téged, fontos vagy a számomra, értékes a lényed és a munkád, aki vagy és amit teszel. Szabaddá teszlek, hogy önmagad lehess és örvendek, hogy összetartozunk, hogy egymás társai és szövetségesei lehetünk.

Befejezésül megosztom kedves olvasóinkkal Kahil Gibran: A Próféta című írásának egy részletét.

És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?
És o így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják
napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szelloi táncoljanak kettotök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetbol ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbol.
Kínáljátok egymást kenyeretekbol, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak
egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne orizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

 

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

A kisebb költségvetésű esküvők tartósabb házasságokhoz vezethetnek, derül ki egy tanulmányból

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik, hogy az esküvőre fordított összeg nagysága nem feltétlenül arányos a pár boldogságával.

Amikor az emberek a házasságkötésen gondolkodnak, az egyik legfőbb akadályt az anyagiak jelentik, hiszen egy hatalmas, sok vendéget felvonultató esküvő többe kerülhet, mint egy ház. De érdekes módon a nagy összegekből megrendezett házasságkötés nem feltétlenül eredményez boldog párkapcsolatot.

Ezt mutatja egy brit tanulmány, amely a Marriage Foundation (Házasság Alapítvány) megbízásából készült – írja a Daily Mail. Azok a párok, akik egyszerű szertartást választanak, statisztikailag nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.

A megkérdezettek közül azoknak a pároknak a 10%-a, akiknek az esküvője több mint 20.000 fontba (kb. 26.600 amerikai dollár) került, három éven belül elvált. Más szóval: a drága esküvő megrendezésére koncentráltak, megfeledkezve arról, hogy az életük hátralévő részét együtt fogják tölteni. Sara Davison így nyilatkozott a Daily Mailnek:

Egyes esküvőknél a házasságkötés az esküvő megrendezéséről szól, semmi másról. Tehát a házasságkötés napja, a drága ruha, a gyönyörű vidéki kastély, mindez háttérbe szoríthatja a házasságkötés valódi célját. Aztán amikor az esküvő napja véget ér, ott ülsz, nézed az asztal túloldalán azt a személyt, akihez hozzámentél, és arra gondolsz, hogy “Az esküvő jó volt, de ez itt most valami egészen más”.

Harry Benson, a házasságpárti kutatóközpont kutatási igazgatója azt is hozzátette: “A drága esküvők esetében nagyobb az eladósodás kockázata is. Számos adat igazolja az ezzel kapcsolatos korábbi amerikai kutatásokat.”

Ugyanakkor azoknak, akik 10 vagy annál kevesebb vendég részvételével tartottak szertartást, a 34%-a egy évtizeden belül elvált (ami majdnem kétszerese a teljes minta átlagos válási arányának). A tanulmány szerint a több vendég jelenléte “megerősíti a döntést, hogy elkötelezik magukat egy személy mellett, és kizárnak minden más választási lehetőséget”.

Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak egy korábbi, a CNN által ismertetett amerikai tanulmány eredményéhez. “Összességében eredményeink kevéssé támasztják alá az esküvői ipar azon általános üzenetét, miszerint a jó házasság titka a pazar esküvő” – mondta Andrew M. Francis kutató az amerikai hírportálnak.

A több vendég és az alacsonyabb válási arány összefüggését kommentálva elmondta: “Ez a közösség jótékony hatását bizonyítja, vagyis azt, hogy a barátok és a család nagyobb támogatása segíthet a párnak átvészelni a házasság kihívásait. De az is lehet, hogy azok a párok, akiknek sok barátjuk és családtagjuk van, olyan típusba tartoznak, akik kevésbé döntenek a válás mellett.”

A megfelelő indítékok megléte

Nem egy pazar, több százezer dollárba kerülő buli teszi működőképessé a házasságot. Ami miatt egy pár hosszú éveken át együtt marad, az a házastársak közötti szeretet, a család fenntartásának vágya, a kölcsönös tisztelet, az intimitás, a partnerség, a lelki rokonság, a megértés, a társas együttlét, a közös projektek és tervek a közös élet felépítésére, valamint az Isten előtti elkötelezettség. Az anyagi megfontolások (a jó megélhetés alapjain túl) nem tartoznak – vagy legalábbis nem szabadna belekerülniük – ebbe az egyenletbe.

Végső soron nagyon fontos, hogy a megfelelő okokból házasodjunk össze. Sajnos vannak, akiket olyan okok vezetnek a házasságkötéshez, amelyek idegenek a házasság valódi céljától: anyagi érdekből házasodnak, vagy azért, hogy elhagyják a szülői házat, hogy teljesüljön gyermekkoruk álma, hogy olyan esküvőjük legyen, mint egy hercegnek vagy hercegnőnek, vagy egyéb kényelmi vagy illendőségi okokból. A házasság nagy boldogság forrása lehet, de odafigyelést, munkát és állandó karbantartást igényel.

Nem szabad más okból megházasodnunk, mint azért, mert szeretjük azt a személyt, akivel házasságra lépünk, magát a házasságot pedig egy életre szóló szentségi köteléknek tekintjük, amelyben a házastársak támogatják és kiegészítik egymást. És ha jó döntést hoztunk, akkor a szertartás mérete és a vendégek száma lesz a legkevésbé fontos tényező.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

A párkapcsolat aranytartalékai – Dr. Gyuris Petra előadása – VIDEÓ

Közzétéve

Az együtt töltött idő hossza és a párkapcsolat változása címmel tartott előadást Dr. Gyuris Petra pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanára a Pálos Lelki Központban.

„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”

– mondta egykor John Lennon, akinek idézetével a párkapcsolatok, a házasság kérdéskörének mélységére utal, és kijelenti, hogy az esetek többségében nem készülünk fel eléggé a párkapcsolatra, a családi kapcsolatokra, a gyerekvállalásra és gyereknevelésre. Ezért Dr. Gyuris Petra előadásában Bader és Pearson (1988) által meghatározott fejlődési szakaszok mentén mutatja be a házasság szakaszait, segítve ezzel jobban megérteni a férjben és a feleségben így végbemenő folyamatokat. Rávilágít a problémák gyökerére és esetleges megelőzésére is.

A párkapcsolatnak, a házasságnak kell hogy legyenek „aranytartalékai”, melyekből táplálkozva a nehézségek és a krízisek könnyebben vehetők, és amely sokszor megakadályozzák, hogy az életre szóló házastársi kapcsolat válással végződjön. A Pálos Lelki Központban jelenlévő közönség bevonásával Dr. Gyuris Petra feltárja a lehetséges aranytartalékokat, míg annak mozgósításáról is beszél. Szó esik arról, hogy melyik szakaszban jó, ha születik a gyerek, illetve mit lehet tenni, hogy a gyerek nevelése ne távolítsa el a feleket.

A videófelvétel a Katolikus.ma Olvasóinak adománya révén készült. Ha tetszik amit csinálunk, akkor itt támogathatsz bennünket! Köszönjük!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Valóban nélkülözhetetlen a családban végzett imádkozás?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Corinne SIMON I CIRIC

A fárasztó napok után, a fürdést és a vacsorát követően, a legtöbb szülő azért talál fizikai erőt a gyermekeivel való közös imára.  Ez bizonyára fontos pillanat, amelyről gyorsan kiderülhet, hogy nehéz nyugalomban és összeszedetten megvalósítani. Nos, ha feszült az otthoni légkör, lehetséges a családi ima elhagyása?

Ma este Mária kicsit haragszik a gyerekeire, a férjére, önmagára és még Istenre is, aki úgy tűnik, semmit nem tesz, hogy megkönnyítse a családi találkozást az esti imában. „Mindenki épp csak odavonszolja magát, annyira keserves az egész, nem tudom, mire jó” mondja csüggedten a háromgyermekes anyuka. Valóban kell hozzá ragaszkodni? „Kötelező” a családi ima? Igen az, mivel egy család nem hagyhatja el az imát.

Bizonyos családok arra hivatottak, hogy többet imádkozzanak, mint mások. Ugyanakkor minden család hivatott imádkozni. De vigyázat, ne csökkentsük le a családi imát az esti imára. Számos alkalom van, amely vallási értelmet ad a család mindennapi életének: ilyenek az étkezés előtti áldás, iskolába menet az autóban elmondott ima, az ünnepi események rituáléja, az ünnepélyes vasárnapi reggeli, a temetőben a család halottaiért elmondott ima… Az Isten felé irányuló figyelem ilyen sokasága készíti elő, majd lehel életet a családi imába.

A családi ima akadályai

Reggel az óramutatóval való versenyfutás akadályozza legtöbbször a kis csapat gyülekezését közös imára. A hit a családon belül leggyakrabban az esti imában nyilvánul meg, de ez sem könnyű. Szétdarabolt életek, szétszórt napok, állandó rohanás, felgyülemlett fáradtság, sokféle elvárás, váratlan programok, a lélek nehézsége, testi ernyedtség, mind megannyi tényező, ami miatt „az ima” gyakran „gályarabságra” emlékeztet. „Tinédzsereink nyögnek vagy bojkottálnak, a kisebbek húzódoznak, verik a tam-tamot vagy civakodnak. Félek, hogy ez az ima elriasztja őket az imádkozástól!” – mondja Izabel, öt gyermek édesanyja.

Vannak más, belső akadályok : egy apa, aki szerénységből, igénytelenségből vagy individualizmusból vonakodik ettől a közös aktustól, vagy az egyik házastárs, aki nem osztja házastársa hitét, vagy annak nyilvános megvallását, esetleg egy tinédzser, aki azzal fenyeget, hogy balhét csinál…  A 14 éves Jeromos például nyílt ellenségességet mutat az esti ima idején, grimaszol, gúnyolódik, elutasítja a részvételt. Isten az, akit visszautasít? Az imát, vagy éppen a családi imát?  A különbség nem árnyalatnyi.

„Számos kamasz zavarban van, ha hozzátartozóival kell imádkoznia. De ha nem akarunk részt venni a családi imában, az nem annak a jele, hogy elutasítjuk az Urat vagy az imát” – jegyzi meg Élisabeth, négy gyermek édesanyja. „A családi ima a békesség helye kell legyen, nem a viszályé és a „nyomásgyakorlásé – folytatja.  – Nagyobb gyermekem rendszeresen ekkor határozza el, hogy zuhanyozik, férjem feltűnően belemerül az újságjába… De annyi baj legyen!  Talán eljön majd az idő, amikor képesek leszünk együtt imádkozni… addig is, nem fogunk ezen vitatkozni. Az igazán rossz példa lenne.”

 „Ez egy szerény ima … de a miénk!”

Az esti ima nem édes utópia csupán? Nem az, ha két feltétel teljesül: igazán akarni kell és nem kell a lehetetlent akarni. „Egy bizonyos tökéletességre törekvés majdnem megölte az imánkat”- mondta el Bernard. Valódi liturgiáról álmodtunk? Kínkeservesen érkeztünk el egy szegényes kis háromperces imához. Majdnem feladtuk, de aztán azt mondtuk magunknak: „Nem. Ez egy szerény kicsi ima … de a miénk”. Azt gondolom, Isten egyetért ezzel. Ha kevés is, amit megtehetünk, de azt meg kell tennünk. Az Evangéliumban a kenyérszaporító Fiúnak csak öt kenyere és két hala volt, de azokat odaajándékozta…”

Erik, négy gyermek apja, fatalista mosollyal vallja be: „Teréz anya azt mondta, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, nos, nálunk ez fordítva van. Amikor együtt imádkozunk, összeverekszünk! Ezért úgy határoztunk, hogy csak a szombat esti imát őrizzük meg, de azt mini-liturgiává teszünk.  A hétköznap estéken meg barkácsolunk…”

Ha törik, ha szakad, meg kell-e tartanunk a napi imát? A vélemények megoszlanak. Egyesek a rendszerességhez ragaszkodnak, mint olyan erőhöz, hűséghez, ritmushoz, amely megkönnyíti a rítust. Mások, gyakran szükségből hajlanak a hosszabb idejű, de ritkább imaalkalmakra. „ A fontos, hogy megtaláld a ritmusodat, mondta Georgette Blaquière francia katolikus teológus és esszéíró. Néha jobb, ha csak hetente két-háromszor vagy vasárnap imádkozunk a családban. A fontos, hogy ezt igazán „Istenért” éljük meg, úgy éljük meg, mint olyan időt, amelyet valóban Neki szentelünk. Túl gyakran állunk meg az ima „pedagógiai” aspektusánál. Arra törekszünk, hogy gyermekeinket a hitre neveljük, de összetévesztjük „a célt” és a „következményt.”

A személyes imát nem szabad elhanyagolni

Az ideális persze az, ha sikerül hozzászoktatni a családot a keresztény élethez, azért, hogy a gyermek a hitnek ebben a „fürdőjében” nőhessen fel és fejleszthesse az ima iránti elkötelezettségét. De ez az ideális… A sürgős a személyes ima útjának újra megtalálása, amikor azt elvesztettük. Ez a személyes ima a családi ima igaz forrása.  Személyes ima nélkül fennáll a kockázat, hogy a családi ima csupán homlokzat lesz, amely egy napon megreped. A családi ima valójában nem helyettesíti sem a szülők, sem a gyermekek részéről a szív csendjében folytatott személyes párbeszédet Istennel. Ellenkezőleg, a családi imának kell minket oda elvezetnie.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű