fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

A házaspárrá válás időszaka: Érzések a szavak mögött

Közzétéve

Érték, élet, minta. Egy férfi és egy nő életre szóló kalandja, ajándéka, kihívása, örömeinek forrása, játéka, küzdelme. Egyszóval: élet.

Közreadjuk Szénégető Istvánnal a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Családpasztorációs Központjának vezetőjével készített interjúnkat, melyben főleg házaspárokkal végzett szolgálata gyakorlati szempontjait osztja meg olvasóinkkal.

– Egyik záró gondolatod múltkor az volt, hogy ha valakit a figyelmünkről akarunk biztosítani, akkor azonosítanunk kell a szavak mögött megbúvó érzést. De hogyan tegyük ezt?

– A jó kommunikációhoz valóban hozzátartozik, hogy nemcsak a másik ember szavaira kell tudnunk figyelni, hanem a szavak mögött meghúzódó érzésekre is. A beszélgetések szükségképpen telítve vannak érzésekkel. Ezek közül egyesek nyilvánvalóak, mert leolvassuk házastársunk arcáról, következtetünk rájuk gesztusaiból, mások azonban a szív mélyén rejtőznek. Ma arról szeretnék beszélni, hogy egymás megértéséhez és elfogadásához egy házasságban mennyire fontos az ítélkezés nélküli megfigyelés, az érzések kifejezése és az érzések tövében meghúzódó szükségletek kimondása.

Munkám sokán gyakran hallottam olyan általános kijelentéseket, hogy régebb, nagyszüleink korában nem volt ennyire hangsúlyozva az érzések fontossága, mégis sok kapcsolat tartósabb és boldogabb volt, mint manapság. Vagy egy másik ilyen általánosító megjegyzés is eszembe jut: a nőknek van inkább igényük arra, hogy érzésekről beszéljenek, a férfiak inkább a helyes gondolkodásmód és cselekvés útját keresik. Mindkét kijelentésben van valami igazság, de ezek ellenére meggyőződésem, hogy ma csak akkor működik jól egy házasság, ha megfelelő időben és módon, rendszeresen nők is, férfiak is, amennyire csak lehetséges kifejezésre juttatjuk érzéseinket és megbeszéljük azokat.

De mik az érzések? Az érzés spontán belső reakció egy személlyel, hellyel, helyzettel kapcsolatban. Fontos jelzés arról, hogy alapvető emberi igényeink beteljesültek-e vagy sem. Az érzéseknek négy csoportja van. Vannak pozitív érzéseink, ilyen az öröm és annak megannyi fajtája: bátor, békés, bizakodó, derűs, éber, elégedett, felszabadult, gondtalan, hálás, lelkes, reményteli, szárnyaló, vidám, stb. Vannak negatív érzéseink. Ilyen a harag és ennek fajtái: bosszús, féltékeny, izgatott, ideges, mérges, zaklatott. Negatív érzésünk a félelem és ennek fajtái: bátortalan, bizonytalan, fojtogatott, megsebzett, nyugtalan, tanácstalan. Negatív érzésünk a bánat és ennek fajtái: csalódott, elhagyott, elutasított, levert, magányos, megtört, tehetetlen, stb.

Alapvető különbség van a gondolatok és az érzések között. Amikor közöljük gondolatainkat, akkor ötleteinket, véleményünket és elképzeléseinket mondjuk ki. Azt, hogy mi történt ma, kivel, miért, hol és hogyan. Ha az érzéseinket mondjuk ki, akkor az előbb felsorolt dolgokra adott spontán és belső reakcióinkat közöljük, és ez sokkal személyesebb és mélyebb síkon van. Ha felfedezem és megosztom érzéseimet, akkor ezáltal jobban megértem magamat, páromat és másokat is. Ezáltal kapcsolataim mélyebbek és bensőségesebbek lesznek.

– Tudnál házasságápoló és családpasztorációs tapasztalataidból konkrét példát említeni, amikor kézzel fogható volt az érzések megfigyelésének és kifejezésének a gyümölcse egy házasságban?

– Örvendek, hogy ezt a kérdést teszed fel. Gondokkal küzdő családokban gyakran láttam azt, hogy sok kommunikációs zavar és vita oka az lehet, hogy nem figyelték meg az egymásban levő érzéseket, így nem is törekedtek egymás mélyebb megértésére. Családlátogatás alkalmával egy házaspár megosztotta gondjait. Kértem, hogy lelki állapotuk kifejezésére –egyénileg–, keressenek egy képet vagy szimbólumot, és azt osszák meg velem. A férj egy gőzölgő kuktához hasonlította magát, a feleség egy sarokba helyezett virágot rajzolt le. Majd azt kértem, amennyire csak lehetséges azonosítsák be érzéseiket. A gőzölgő kuktában ott volt a düh, a feszültség, az ingerültség, sőt az agresszió és a bosszú érzése, a sarokba állított virágból pedig feltörtek a kiszolgáltatottság, megalázottságság és a magányosság érzései. A férj kimondta érzéseit és megfogalmazta alapigényét, kérését: „Dühös vagyok, ha nem engedsz szóhoz jutni, csak a magadét fújod, hallgass végig, amikor beszélek, ne fojtsd, kérlek, belém a szót”. A feleség ugyanígy: „Félreállítottnak érzem magam, amikor későn jössz haza, tele gondjaiddal és nem figyelsz rám” „Szavaidból azt hallom ki – vágott közbe a férj- hogy magányosnak érzed magad és több érzelmi kapcsolatra vágysz”. Ahogy ezek kimondódtak, újra indult a párbeszéd folyamata és feltört a szívekből az empátia, az egymás mélyebb megértésének és elfogadásának vágya.

– Az érzések kifejezése tehát abban segít, hogy elkerüljük egymás hibáztatását, az erkölcsi megbélyegzést és az egymásra mutogatást, a vádaskodást, és hogy kifejezzük az érzések mögötti szükségleteinket?

– Ennek a házaspárnak sikerült az, hogy leállítsák egymás hibáztatásának és kritizálásának értelmetlen háborúját. Ehelyett érzéseikről kezdtek el beszélni. Így senki nem érezte magát megtámadva, és senki sem kényszerült önvédelemre sem. Pusztán az érzéseket tárták fel. Így könnyen felfedezték az érzések tövében meghúzódó, de eddig nem tudatosított és ki nem mondott alapigényt és szükségletet.
Meg kell tanulnia egy keresztény házaspárnak, hogy ha valaki azt mondja, „Te sosem értesz meg”, akkor valójában nem vádaskodni, megbélyegezni akar, hanem szíve legmélyéről azt üzeni, azt akarja mondani, hogy vágyom a megértésre, de ez a szükségletem nincs kielégítve.

De hadd adjak egy kis feladatot olvasóink számára is. Képzeljük el, hogy a következőket férjünk vagy feleségünk mondta, és mindegyikhez próbáljuk beazonosítani, hogy szerintünk milyen érzést fejeznek ki. „Nem lenne jobb, ha ma este itthon maradnál? A héten minden este egyedül voltam.” Vagy: „Nekem csak az a dolgom ebben a házban, hogy összeszedjem a szétdobált ruhákat. Ha ennek nem lesz vége, én megbolondulok.” Vagy: „Keményen dolgozom, hogy megkeressem a pénzt, és idegesít, ha fölösleges dolgokra költöd”. Ha olyan szókincset fejlesztünk ki, amivel már pontosan és egyértelműen tudjuk megnevezni aktuális érzéseinket, könnyebben tudunk egymással kapcsolatba lépni. Tapasztalatom az, hogy a családok nagyon megszenvedik, ha tagjaik nem képesek érzéseik kifejezésére. Hogy súlyos ára van a ki nem mutatott érzéseknek. Csakis gyakorlás és szerető figyelemmel tudjuk felismerni egy beszélgetésben a megfelelő érzéseket.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

A kisebb költségvetésű esküvők tartósabb házasságokhoz vezethetnek, derül ki egy tanulmányból

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik, hogy az esküvőre fordított összeg nagysága nem feltétlenül arányos a pár boldogságával.

Amikor az emberek a házasságkötésen gondolkodnak, az egyik legfőbb akadályt az anyagiak jelentik, hiszen egy hatalmas, sok vendéget felvonultató esküvő többe kerülhet, mint egy ház. De érdekes módon a nagy összegekből megrendezett házasságkötés nem feltétlenül eredményez boldog párkapcsolatot.

Ezt mutatja egy brit tanulmány, amely a Marriage Foundation (Házasság Alapítvány) megbízásából készült – írja a Daily Mail. Azok a párok, akik egyszerű szertartást választanak, statisztikailag nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.

A megkérdezettek közül azoknak a pároknak a 10%-a, akiknek az esküvője több mint 20.000 fontba (kb. 26.600 amerikai dollár) került, három éven belül elvált. Más szóval: a drága esküvő megrendezésére koncentráltak, megfeledkezve arról, hogy az életük hátralévő részét együtt fogják tölteni. Sara Davison így nyilatkozott a Daily Mailnek:

Egyes esküvőknél a házasságkötés az esküvő megrendezéséről szól, semmi másról. Tehát a házasságkötés napja, a drága ruha, a gyönyörű vidéki kastély, mindez háttérbe szoríthatja a házasságkötés valódi célját. Aztán amikor az esküvő napja véget ér, ott ülsz, nézed az asztal túloldalán azt a személyt, akihez hozzámentél, és arra gondolsz, hogy “Az esküvő jó volt, de ez itt most valami egészen más”.

Harry Benson, a házasságpárti kutatóközpont kutatási igazgatója azt is hozzátette: “A drága esküvők esetében nagyobb az eladósodás kockázata is. Számos adat igazolja az ezzel kapcsolatos korábbi amerikai kutatásokat.”

Ugyanakkor azoknak, akik 10 vagy annál kevesebb vendég részvételével tartottak szertartást, a 34%-a egy évtizeden belül elvált (ami majdnem kétszerese a teljes minta átlagos válási arányának). A tanulmány szerint a több vendég jelenléte “megerősíti a döntést, hogy elkötelezik magukat egy személy mellett, és kizárnak minden más választási lehetőséget”.

Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak egy korábbi, a CNN által ismertetett amerikai tanulmány eredményéhez. “Összességében eredményeink kevéssé támasztják alá az esküvői ipar azon általános üzenetét, miszerint a jó házasság titka a pazar esküvő” – mondta Andrew M. Francis kutató az amerikai hírportálnak.

A több vendég és az alacsonyabb válási arány összefüggését kommentálva elmondta: “Ez a közösség jótékony hatását bizonyítja, vagyis azt, hogy a barátok és a család nagyobb támogatása segíthet a párnak átvészelni a házasság kihívásait. De az is lehet, hogy azok a párok, akiknek sok barátjuk és családtagjuk van, olyan típusba tartoznak, akik kevésbé döntenek a válás mellett.”

A megfelelő indítékok megléte

Nem egy pazar, több százezer dollárba kerülő buli teszi működőképessé a házasságot. Ami miatt egy pár hosszú éveken át együtt marad, az a házastársak közötti szeretet, a család fenntartásának vágya, a kölcsönös tisztelet, az intimitás, a partnerség, a lelki rokonság, a megértés, a társas együttlét, a közös projektek és tervek a közös élet felépítésére, valamint az Isten előtti elkötelezettség. Az anyagi megfontolások (a jó megélhetés alapjain túl) nem tartoznak – vagy legalábbis nem szabadna belekerülniük – ebbe az egyenletbe.

Végső soron nagyon fontos, hogy a megfelelő okokból házasodjunk össze. Sajnos vannak, akiket olyan okok vezetnek a házasságkötéshez, amelyek idegenek a házasság valódi céljától: anyagi érdekből házasodnak, vagy azért, hogy elhagyják a szülői házat, hogy teljesüljön gyermekkoruk álma, hogy olyan esküvőjük legyen, mint egy hercegnek vagy hercegnőnek, vagy egyéb kényelmi vagy illendőségi okokból. A házasság nagy boldogság forrása lehet, de odafigyelést, munkát és állandó karbantartást igényel.

Nem szabad más okból megházasodnunk, mint azért, mert szeretjük azt a személyt, akivel házasságra lépünk, magát a házasságot pedig egy életre szóló szentségi köteléknek tekintjük, amelyben a házastársak támogatják és kiegészítik egymást. És ha jó döntést hoztunk, akkor a szertartás mérete és a vendégek száma lesz a legkevésbé fontos tényező.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

A párkapcsolat aranytartalékai – Dr. Gyuris Petra előadása – VIDEÓ

Közzétéve

Az együtt töltött idő hossza és a párkapcsolat változása címmel tartott előadást Dr. Gyuris Petra pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanára a Pálos Lelki Központban.

„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”

– mondta egykor John Lennon, akinek idézetével a párkapcsolatok, a házasság kérdéskörének mélységére utal, és kijelenti, hogy az esetek többségében nem készülünk fel eléggé a párkapcsolatra, a családi kapcsolatokra, a gyerekvállalásra és gyereknevelésre. Ezért Dr. Gyuris Petra előadásában Bader és Pearson (1988) által meghatározott fejlődési szakaszok mentén mutatja be a házasság szakaszait, segítve ezzel jobban megérteni a férjben és a feleségben így végbemenő folyamatokat. Rávilágít a problémák gyökerére és esetleges megelőzésére is.

A párkapcsolatnak, a házasságnak kell hogy legyenek „aranytartalékai”, melyekből táplálkozva a nehézségek és a krízisek könnyebben vehetők, és amely sokszor megakadályozzák, hogy az életre szóló házastársi kapcsolat válással végződjön. A Pálos Lelki Központban jelenlévő közönség bevonásával Dr. Gyuris Petra feltárja a lehetséges aranytartalékokat, míg annak mozgósításáról is beszél. Szó esik arról, hogy melyik szakaszban jó, ha születik a gyerek, illetve mit lehet tenni, hogy a gyerek nevelése ne távolítsa el a feleket.

A videófelvétel a Katolikus.ma Olvasóinak adománya révén készült. Ha tetszik amit csinálunk, akkor itt támogathatsz bennünket! Köszönjük!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Valóban nélkülözhetetlen a családban végzett imádkozás?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Corinne SIMON I CIRIC

A fárasztó napok után, a fürdést és a vacsorát követően, a legtöbb szülő azért talál fizikai erőt a gyermekeivel való közös imára.  Ez bizonyára fontos pillanat, amelyről gyorsan kiderülhet, hogy nehéz nyugalomban és összeszedetten megvalósítani. Nos, ha feszült az otthoni légkör, lehetséges a családi ima elhagyása?

Ma este Mária kicsit haragszik a gyerekeire, a férjére, önmagára és még Istenre is, aki úgy tűnik, semmit nem tesz, hogy megkönnyítse a családi találkozást az esti imában. „Mindenki épp csak odavonszolja magát, annyira keserves az egész, nem tudom, mire jó” mondja csüggedten a háromgyermekes anyuka. Valóban kell hozzá ragaszkodni? „Kötelező” a családi ima? Igen az, mivel egy család nem hagyhatja el az imát.

Bizonyos családok arra hivatottak, hogy többet imádkozzanak, mint mások. Ugyanakkor minden család hivatott imádkozni. De vigyázat, ne csökkentsük le a családi imát az esti imára. Számos alkalom van, amely vallási értelmet ad a család mindennapi életének: ilyenek az étkezés előtti áldás, iskolába menet az autóban elmondott ima, az ünnepi események rituáléja, az ünnepélyes vasárnapi reggeli, a temetőben a család halottaiért elmondott ima… Az Isten felé irányuló figyelem ilyen sokasága készíti elő, majd lehel életet a családi imába.

A családi ima akadályai

Reggel az óramutatóval való versenyfutás akadályozza legtöbbször a kis csapat gyülekezését közös imára. A hit a családon belül leggyakrabban az esti imában nyilvánul meg, de ez sem könnyű. Szétdarabolt életek, szétszórt napok, állandó rohanás, felgyülemlett fáradtság, sokféle elvárás, váratlan programok, a lélek nehézsége, testi ernyedtség, mind megannyi tényező, ami miatt „az ima” gyakran „gályarabságra” emlékeztet. „Tinédzsereink nyögnek vagy bojkottálnak, a kisebbek húzódoznak, verik a tam-tamot vagy civakodnak. Félek, hogy ez az ima elriasztja őket az imádkozástól!” – mondja Izabel, öt gyermek édesanyja.

Vannak más, belső akadályok : egy apa, aki szerénységből, igénytelenségből vagy individualizmusból vonakodik ettől a közös aktustól, vagy az egyik házastárs, aki nem osztja házastársa hitét, vagy annak nyilvános megvallását, esetleg egy tinédzser, aki azzal fenyeget, hogy balhét csinál…  A 14 éves Jeromos például nyílt ellenségességet mutat az esti ima idején, grimaszol, gúnyolódik, elutasítja a részvételt. Isten az, akit visszautasít? Az imát, vagy éppen a családi imát?  A különbség nem árnyalatnyi.

„Számos kamasz zavarban van, ha hozzátartozóival kell imádkoznia. De ha nem akarunk részt venni a családi imában, az nem annak a jele, hogy elutasítjuk az Urat vagy az imát” – jegyzi meg Élisabeth, négy gyermek édesanyja. „A családi ima a békesség helye kell legyen, nem a viszályé és a „nyomásgyakorlásé – folytatja.  – Nagyobb gyermekem rendszeresen ekkor határozza el, hogy zuhanyozik, férjem feltűnően belemerül az újságjába… De annyi baj legyen!  Talán eljön majd az idő, amikor képesek leszünk együtt imádkozni… addig is, nem fogunk ezen vitatkozni. Az igazán rossz példa lenne.”

 „Ez egy szerény ima … de a miénk!”

Az esti ima nem édes utópia csupán? Nem az, ha két feltétel teljesül: igazán akarni kell és nem kell a lehetetlent akarni. „Egy bizonyos tökéletességre törekvés majdnem megölte az imánkat”- mondta el Bernard. Valódi liturgiáról álmodtunk? Kínkeservesen érkeztünk el egy szegényes kis háromperces imához. Majdnem feladtuk, de aztán azt mondtuk magunknak: „Nem. Ez egy szerény kicsi ima … de a miénk”. Azt gondolom, Isten egyetért ezzel. Ha kevés is, amit megtehetünk, de azt meg kell tennünk. Az Evangéliumban a kenyérszaporító Fiúnak csak öt kenyere és két hala volt, de azokat odaajándékozta…”

Erik, négy gyermek apja, fatalista mosollyal vallja be: „Teréz anya azt mondta, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, nos, nálunk ez fordítva van. Amikor együtt imádkozunk, összeverekszünk! Ezért úgy határoztunk, hogy csak a szombat esti imát őrizzük meg, de azt mini-liturgiává teszünk.  A hétköznap estéken meg barkácsolunk…”

Ha törik, ha szakad, meg kell-e tartanunk a napi imát? A vélemények megoszlanak. Egyesek a rendszerességhez ragaszkodnak, mint olyan erőhöz, hűséghez, ritmushoz, amely megkönnyíti a rítust. Mások, gyakran szükségből hajlanak a hosszabb idejű, de ritkább imaalkalmakra. „ A fontos, hogy megtaláld a ritmusodat, mondta Georgette Blaquière francia katolikus teológus és esszéíró. Néha jobb, ha csak hetente két-háromszor vagy vasárnap imádkozunk a családban. A fontos, hogy ezt igazán „Istenért” éljük meg, úgy éljük meg, mint olyan időt, amelyet valóban Neki szentelünk. Túl gyakran állunk meg az ima „pedagógiai” aspektusánál. Arra törekszünk, hogy gyermekeinket a hitre neveljük, de összetévesztjük „a célt” és a „következményt.”

A személyes imát nem szabad elhanyagolni

Az ideális persze az, ha sikerül hozzászoktatni a családot a keresztény élethez, azért, hogy a gyermek a hitnek ebben a „fürdőjében” nőhessen fel és fejleszthesse az ima iránti elkötelezettségét. De ez az ideális… A sürgős a személyes ima útjának újra megtalálása, amikor azt elvesztettük. Ez a személyes ima a családi ima igaz forrása.  Személyes ima nélkül fennáll a kockázat, hogy a családi ima csupán homlokzat lesz, amely egy napon megreped. A családi ima valójában nem helyettesíti sem a szülők, sem a gyermekek részéről a szív csendjében folytatott személyes párbeszédet Istennel. Ellenkezőleg, a családi imának kell minket oda elvezetnie.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű