Lépj kapcsolatba velünk

Család

A házastársi hűség és hűtlenség ezer módja

Közzétéve

Fotó: fizkes | Shutterstock

A házaséletben sok olyan helyzet adódik, amikor csak többé-kevésbé viselkedünk hűségesen akár tekintetünkkel, akár gondolatainkban, mozdulatainkban, szavainkban, a munka során vagy a számítógép előtt. Ez kezdetben még nem valami súlyos ügy, de a házaspárok ellensége finom, ravasz módszerekkel játszik. Alattomosan és szinte észrevétlenül lecsusszant minket a szívbeli hűtlenségig, mielőtt még ennél is rosszabb történne…

Gabriella és Ferenc nem egészen 2 éve házasok. Boldog házaspár, nagyon szerelmesek egymásba. Gabriellát olyan férjjel áldotta meg a sors, aki tökéletes úriember, szórakoztató és empatikus. Gabriella tudja, milyen szerencséje van. Egy nap azonban felkeres engem, tanácsot kér. Arckifejezése sötét. Egy hétvégét töltöttek el néhány baráti házaspárral. Az egyik fiatalasszony élénk érdeklődést mutatott – szerinte túlságosan is élénk érdeklődést – az ő Ference iránt. Gabriella sírva fakad. Férje nem akarta belátni, hogy ez a helyzet problémát jelentene. Sőt, még ő haragudott.

Véletlenül az a helyzet, hogy ismerem ezt a másik fiatalasszonyt (nevezzük Helénnek). Tanúja voltam egy másik alkalomnak, mikor ugyanígy viselkedett egy másik férfivel. Mindez férje jelenlétében zajlott, akit ez szemmel láthatóan nem zavart. Mindjárt arra gondoltam, hogy a félreértés alapjában Helén egyéniségének téves megítéléséből adódik. Helén vidám, szép, érzékeny fiatal nő. Ilyen a természete, anélkül, hogy rossz szándékok mozgatnák. Ebben biztos vagyok.

Azt lehetne mondani, hogy Gabriella reakciója túlzott. Amit Ferenc szemére vet, semmiség, Ferenc csak barátságos akart lenni. Azt hiszem, mégis mindkettőjük reakciója okának a mélyére kellene nézni. Ha Gabriella úgy érezte, sérelem érte, ez elsősorban nem féltékenységből adódott. És ha Ferenc úgy reagált, ahogyan, az azért volt, mert úgy gondolta, nem történt semmi. Ez a helyzet valójában egy majdnem tudatalatti rossz érzést fed fel. Gabriella tudja, hogy ennek a hétvégének a során „valami nem volt rendjén”. Ferenc is érzi. De Gabriella nem tudta ezt úgy elmondani, hogy azt Ferenc elfogadja vagy megértse. Ő pedig talán nem akarta magát teljesen alávetni felesége véleményének. Hiszen mennyire kellemes, amikor valakit csodálnak, nem? Legbelül Ferenc azt mondja magának, hogy ő nem tett semmi rosszat, semmi komoly nem történt. Mégis, bár Ferenc ártatlan maradt fizikai értelemben, vajon mi történt a szívében?

Megérteni a szívbeli hűtlenség alattomos beférkőzését

Ne aggódjunk kérdőre vonni szívünket. Teremtőnk, aki ismeri természetünk törékenységét, beszél nekünk erről. A Hegyi Beszédben elgondolkoztat minket a szívbeli hűtlenség alattomos beférkőzéséről (Mt 5, 27-28). Arról, amikor befogadok a szívembe egy enyhe hűtlenséget, és ez apró örömöt okoz nekem. Nem azért mondja, hogy vádoljon engem. Arra kér, figyeljek jobban a lelkiismeretemre, legyek szabadabb és igazabb a magam odaadásában a házaséletben.

Yves Semen filozófus az Evangéliumnak ezt a szakaszát a következő, gondolatébresztő szavakkal kommentálja: „A házasságban nem csak azt ígérjük meg társunknak, hogy a testünket ajándékozzuk kizárólag neki, hanem a szívünket is. Ez a szív ugyan ősszüleink bűne miatt sérült és beteg, és szüntelenül rászorul arra, hogy az irgalmasság szentsége gondozza és gyógyítsa. A házasságban élők ennek következtében kötelesek különlegesen éberek és óvatosak lenni abban a tekintetben, hogy hogyan néznek más férfiakra és nőkre. Ezt a magatartást régebben úgy hívták: szerénység … Talán érdemes volna manapság visszafogottságnak nevezni, hiszen a házasfelek teljes mértékben egymásnak vannak fenntartva. (Yves Semen: „La spiritualité conjugale selon Jean Paul II”[ A házastársi lelkület II. János Pál szerint]).

Térjünk vissza Ferencre. Biztos vagyok abban, hogy semmi rossz szándéka sem volt. Azt is mondhatjuk, olyan helyzetet élt át, amit nem ő hozott léte. A kérdés viszont az: ha hagyja ezt, ha minden reagálás nélkül elfogadja ezt a kis rokonszenvhullámot egy olyan asszonytól, aki nem a felesége, tényleg hűséges-e a házasságkötéskor tett ígéreteihez? Szíve mélyén hűséges-e? És ha megfordítjuk a helyzetet, hogy pozitív oldalát nézzük, nem mondhatjuk-e azt, hogy váratlan alkalom kínálkozott fel a számára, hogy megújítsa a feltétel nélküli „igent” felesége felé?

Ferenc tehát úgy látja, hogy nem történt semmi komoly. Tagadhatatlan azonban, hogy felesége ezt a helyzetet jogosan élte meg igen fájdalmasan. Amit Gabriella és Ferenc átélt, annak ki vagyunk téve minden nap. Magunkban vagy házastársunk jelenlétében sok lehetőségünk van a többé-kevésbé hűséges viselkedésre: tekintetünkkel, gondolatainkban, mozdulatainkban vagy szavainkban, munkában vagy a képernyő előtt.

Hűség-ideálunknak igazodnia kell a páros élet új helyzeteihez

Nem szólok itt a súlyos hűtlenségekről, amikor engedünk a pornográfiának, a prostitúciónak vagy egy házasságon kívüli ügynek. Ott nem nehéz látni, hogy az rossz. A finom árnyalatokról beszélek inkább, azokról, amelyek egy igen értékes tartomány határvonalait határozzák meg azok számára, akik növekedni akarnak a hűségben. A hűség sohasem állandó jellegű, nem statikus. A másik fél változik, a körülmények megváltoznak, én magam is változom. Az élet mindenképpen hoz olyan helyzeteket, amikor meg kell újítani a hűségeszményről, a kizárólagosságról, képességeim és önmagam teljes odaadásáról alkotott elképzelésemet. „Amikor házasságra lépnek, kölcsönös szeretetet és tiszteletet ígérnek egymásnak, ez egész életükre szól?” A ki tudja, hány évvel ezelőtt elhangzott félénk „igen” már szűkösnek bizonyul. Meg kell újítani és hozzáalakítani a páros életünk új helyzeteihez.

Ferenc és Gabriella esetében túlzott lenne a házassági ígéretek megszegéséről vagy hűtlenségről beszélni. El kell azonban ismerni, hogy sajnos számtalan hasonló történet van, amik házasságtöréssel vagy akár válással végződnek. Aranyszájú Szent János azt a kérdést tette fel egyik beszédében: Hogyan lehet, hogy Izrael népe, miután olyan hosszan várta a Messiás eljövetelét, el tudott jutni odáig, hogy megostorozza és keresztre feszítse? Hogy meg tudjon felelni erre a kérdésre, idézte Káin és Ábel történetét. Hogyan tudta az ördög rávenni Káint arra, hogy megölje öccsét? Kis cseppekben adagolt kísértésekkel, magyarázta a nagyszerű Egyházatya.

Elsősorban a Gonosz azt sugallja Káinnak, hogy nem kell magyarázkodnia Istennek, hogy miért nem áldozza neki termésének legjavát, hanem csak egy részét. Ez nem valami súlyos dolog, de már egy első kicsiny győzelem. Azután Isten Ábel áldozatát szívesebben fogadja, mint Káinét. Utóbbi ebben irigységének igazoltságát látja. Még mindig semmi súlyos … mégis egy második kis győzelemről van szó. Az irigység a rosszakaraton keresztül átvált gyűlöletre. Ez fogja végzetes tettét indokolni. Végleges a Gonosz győzelme!

A házaspárok ellensége nem fogja sugallni a házasságtörés elkövetését. Ez nem így megy végbe. De lehetnek pillanatok az életben, amikor egy kicsit túlságosan is várakozásban élünk, például WhatsApp vagy SMS üzenetet várunk egy, a másik nemhez tartozó való személytől. Vagy „a kelleténél kicsit jobban örülünk” egy bizalmas beszélgetésnek valakivel a munkahelyen. Ami teljesen ártatlan is lehet, az azt is jelentheti, hogy túlságosan nagy helyet engedtünk szívünkben ennek a személynek. Hogy biztosak lehessünk, hogy nem követünk el semmi komoly dolgot, nagyon egyszerű recept áll rendelkezésünkre. Elég, ha feltesszük magunknak a kérdést, vajon tudnánk-e derűs nyugalommal beszélni erről a másik kapcsolatról házastársunkkal.

Hogy segítségünkre legyen és világosabban láthassunk, Isten ellátott minket a lelkiismeretünkkel. Ez a belső hang eszünkbe juttatja az igazságot. Az erkölcsi lelkiismeret a személy bensőjében az értelem ítélete, mely a megfelelő pillanatban a jó megtételére és a rossz elkerülésére kötelezi az embert. Ennek következtében az emberi személy felfogja egy megteendő vagy már elkövetett cselekedet erkölcsi minőségét és felelőssé válik érte. Ha az ember odahallgat az erkölcsi lelkiismeretre, okosan meghallhatja a hozzá szóló Isten szavát.” (A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 372 sz.).

Újraválasztani saját házastársunkat, minden egyéb felett

Végül vissza szeretnék térni Gabriella Ferencére. Az, hogy Ferenc örömöt talál egy kapcsolatban vagy egy elfoglaltságban, önmagában véve nem rossz. Tetejébe ez jó alkalom, hogy „felértékelje” házastársát, hogy újra őt válassza minden más kapcsolat felett, hogy megújítsa ígéretét. Ahelyett, hogy megharagszik, Ferenc a következőket mondhatta volna magában: „Lám, most jövök rá, hogy tetszett nekem ez a dolog. Ez tehát lehetőség, hogy ezt az új érzelmi dimenziót belevigyem házasságunkba, házastársamnak adjam, inkább neki, mint annak a másik személynek. Mindent összevetve új lehetőség nyílik, hogy a saját házastársamat válasszam, minden egyéb felett”.

Írta: Paul Habsburg atya via Aleteia

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű