Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

A hit kiárusítása – Ami a film és az ügy mögött van – interjú (II. rész)

Közzétéve

Los Angelesben, a La Femme Nemzetközi Filmfesztiválon tartották az amerikai templombezárásokról készült magyar dokumentumfilm világpremierjét, mely A hit kiárusítása címet viseli. A Vatikáni Rádió magyar adásának munkatársa, Somogyi Viktória és az Emmy-díjas Jeff MacIntyre operatőr-producer munkája által tekinthettünk bele az amerikai egyházmegyék botrányos ügyeibe január 7-én, a Duna World csatornán keresztül. A helyi hívek számára is megrázó volt az üggyel való megismerkedés, sokak a közösségi médiában is hangot adtak megjegyzéseiknek, véleményüknek. A felmerülő kérdésekre a katolikus.ma szerkesztősége megpróbált választ keresni és megkérdeztük Somogyi Viktóriát, a film társrendezőjét.

Az interjú I. része itt olvasható. Közöljük a folytatást:

– Tanult a papság a pedofil és homoszexuális botrányaiból vagy újra ismétlődik, ismétlődhet a történet? Vannak-e erre vonatkozó információid?

Ebben a kérdéskörben nem merültem el, a templombezárások jelenségére összpontosítottam és azt tanulmányoztam éveken keresztül. A film nem foglalkozik a visszaélési botrányokkal, pusztán az amerikai templombezárások utolsó hullámával kapcsolatban felmerülő összefüggéseivel egyes helyeken.

– Mivel magyarázható az, hogy a hívek adományaiból felépített templomokat a püspökök, bíborosok képesek értékesíteni cégeknél ismert átszervezések racionalizálása gyanánt? Esetenként még akkor is, amikor életképes közösségről beszélünk?

Ezeknek a templomoknak a jogi státusza teszi ezt lehetővé. Bár az adott etnikai közösségek építették saját pénzükből ezeket a templomokat száz éve vagy korábban, az amerikai helyi egyházban és a kánonjogban azóta bekövetkezett változások miatt a tulajdonosi szerkezet átalakult az idők során. Sok közösség ma is abban a tudatban él, hogy a saját tulajdonuk a templom, mert ők vagy őseik építették. Sajnos nem ez a helyzet.

Ezentúl pedig az egyházjog ad lehetőséget a templomok bezárására. Amennyiben a püspökök jogi szempontból kifogástalanul folytatják le a folyamatot, bezárhatják életképes közösségek templomait is.

Fotó:: foreclosingonfaith.com

– A film egy olyan képet is megszellőztet, mely szerint templomok, plébániák közösségei sorvadnak el. Mivel magyarázható ez az Amerikai Egyesült Államokban?

A templombezárások jelensége nagyon összetett kérdés, számos tényező játszik benne szerepet. Számomra a hivatalos indokok és az egyházmegyék pénzügyi nehézségei miatt felszámolásra kerülő templomok problémája mögött alapvetően egy mélyebbre vezető ok áll, ami talán a probléma gyökere. Ez pedig szerintem nem más, mint az, hogy talán elvesztettük a Szent/a szent mivolt iránti tiszteletet. A bezárások ebből a szemszögből tekintve tehát csak következmények.

A kereszténység, a katolikus egyház, a hívek régre visszanyúló hagyománya, hogy a templomra, mint szent helyre tekint, amely örökre az, nemcsak addig, amíg valaki pillanatnyi érdektől, szükségtől motiválva másként nem dönt. Azt gondolom, hogy a mai ember bármennyire is elszakadt spirituális, transzcendens dimenziójától, tudat alatt benne él a Szentséghez (nem az egyházi szentségek értelemben) való kötődés. Ez megnyilvánul abban is, hogy a hívek miért kötődnek olyan erősen ezekhez a helyekhez és miért küzdenek értük olyan elszántan.

A templombezárásokra azért is kerülhet sor, mert a döntéshozók figyelmen kívül hagyják a templomok, mint alapvetően fontos közösségépítő és megtartó erők szerepét. Az etnikai, így a magyar közösségek számára pedig egy másik nélkülözhetetlen feladatot is betöltenek: a magyar identitás, kultúra, hagyományok (a magyar egyházi hagyományok, szokások) megőrzésének és továbbadásának helyei.

A templom jelenléte egy városrészben a nem vallásos emberek számára is fontos lehet, az USA-ban mindenképpen. Amerikai felmérések szerint ugyanis egy templom bezárása egy városnegyedben magával vonja a közbiztonság romlását, az üzleti vállalkozások forgalmának visszaesését, a szociális háló meggyengülését, az ingatlanok értékének csökkenését.

Fotó: foreclosingonfaith.com

Érdekes kezdeményezés indult a templomok megőrzésére és a társadalomba való újra bekapcsolásukra az USA egyes részein: a Mass Mob mozgalom. Ennek keretében magánszemélyek a közösségi hálókon hívják az embereket, nem feltétlenül csak katolikusokat egy-egy hétvégén régi, már kevésbé aktív vagy bezárt, de még jó állapotban levő templomok felkeresésére, ahol ismertetést tartanak azok történetéről, kulturális örökségéről, értékeiről, illetve koncertet szerveznek bennük. Az adományokból a templom fennmaradását, helyreállítását támogatják eredményesen. Sokan, nem hívő, de a kultúrát szerető, a történelmi örökség megőrzését fontosnak tartó személyek bekapcsolódnak a kezdeményezésbe.

Szélesebb kontextusba helyezve a problémát felmerül: Mi az amerikai helyi katolikus egyház önmagáról alkotott koncepciója, ha saját szándékából eltünteti a látóhatárról a templomokat, amelyek a transzcendenshez kötődő kapcsolatunkra emlékeztető fizikális jelek a társadalom, a más vallású vagy esetleg nem vallásos emberek számára is? Egyes interjúalanyaink megjegyezték, hogy annak idején Magyarországon még a kommunisták sem csináltak ilyet, hogy bezárjanak templomokat…

A templomok bezárása egy további fontos kérdést is felvet: Milyen hosszú távú elképzelése van a helyi amerikai egyháznak a saját jövőjéről, ha felszámolja egyes bázisközösségeit, amelyre épül, illetve ha saját döntésének és nem külső nyomásnak következtében elősegíti, hogy híveinek 40%-a elhagyja az egyházat?

Fotó: foreclosingonfaith.com

– Az új püspöknek milyen a hozzáállása a plébániákhoz és azok közösségéhez?

A filmben több amerikai egyházmegyéről is szó van, ezek közül csak az egyikben van új püspök a történtek óta. Nemrég került ebbe a pozícióba, de az első hírek szerint nagyon erősen lelkipásztori jellegű a szolgálata és a sebek begyógyítására törekszik. A hívek örömmel fogadták.

– Európában már számos templomot adtak el, mert Isten háza hívek nélkül maradt. Időről-időre előkerül egy-egy ügy, megbotránkoztató fotókat láthatunk a szentélyek új rendeltetéséről. Már Magyarországon is találunk problémás egyházmegyéket, ahol a hívek száma megcsappant vagy egyszerűen súlyos paphiánnyal küzdenek. Mit javasolsz az amerikai tapasztalataidból fakadóan?

Dokumentaristaként a cél a kérdésfelvetés, a rávilágítás, a figyelem-felkeltés egy súlyos problémára, nem elsősorban a válaszadás. A magyar vagy az európai templombezárások, egyházmegyék problémáját nem ismerem olyan mélységgel, mint az amerikait, ezért nem vállalkoznék arra, hogy megoldásokat adjak. Erre vannak megfelelő egyházi fórumok és a kánonjog. Az USA-ban teljesen más a plébániák helyzete, mert ott az egyházak nem kapnak állami támogatást, tehát önfenntartó közösségekről van szó.

A filmkészítés során talált információk alapján az amerikai tapasztalatokat illetően azt tudom mondani, hogy a Georgetown Egyetem CARA kutatócsoportja, amely az USA püspöki konferenciájának készíti a különböző statisztikákat, hat-hét különböző alternatívát nyújtott be, amelyek segíthetnek a probléma áthidalásában. Egyéb amerikai egyházi csoportok felmérései, kutatásai is már évtizedekkel ezelőtt javaslatokat vetettek fel a bezárások helyett. Mindegyik esetben a megoldások között élen szerepel a diakonátus előmozdítása, ezáltal a csökkenő számú, túlterhelt papság nehézségeinek enyhítése és a világi hívek szerepének növelése.

Ezen túl pedig az USA-ban éppen azért, mert pénzügyi szempontból önfenntartó plébániaközösségekről van szó, fontossá vált, hogy a plébániatagok tudatosítsák magukban: ha nem tesznek anyagi és lelki értelemben semmit a plébániájukért, ha nem juttatják kifejezésre pénzügyi támogatás, aktív lelkiélet, a plébánia mindennapjaiba való élénk bekapcsolódás formájában azt, hogy számukra ez a hely és közösség igen is számít, akkor sajnos elveszítik templomaikat. Az Egyesült Államokban a templomaik bezárását megélt, aztán püspöki vagy vatikáni döntés miatt templomaikat visszanyert plébániaközösségeknél kiválóan nyomon követhető, hogy a hívekben az átélt kálvária után nagyon is tudatosul mindez. A kapott újabb életlehetőségnek köszönhetően olyan aktív és életerős plébániai, közösségi élet alakul ki köreikben, amilyen a bezárás előtt talán sosem volt.

Fotó: foreclosingonfaith.com

– Milyen értékeléseket, üzeneteket kaptatok a nézőktől? Milyen a film utóélete?

Legtöbbször mélyen megérinti és elgondolkodtatja a nézőket a film. Hosszú beszélgetéseket, kérdésfelvetéseket eredményez. Ennek nagyon örülök, mert éppen ez volt a cél és az, hogy elindítson egy közös eszmecserét a témáról. Az eddigi zártkörű, kis csoportokban szervezett bemutatókon hosszú véleménycserék alakultak ki. Nagyon pozitív visszajelzések érkeztek idáig, sok katolikus – még amerikai katolikus – számára is ismeretlen témára hívja fel a film a figyelmet.

Igazából a film utóélete nemrég, a Los Angeles-i bemutatót követően indult el, tehát sok mindenről még nem tudok beszámolni. Magyarországon különböző televíziók érdeklődnek, hogy levetítenék a filmet. Az Egyesült Államokban még folyamatban van a fesztiváloztatása, ezért ott még nagy közönség elé nem kerülhetett. Nagyon nagy azonban az érdeklődés amerikai katolikus körökben a film iránt, mert számukra a saját bőrükön megtapasztalt problémáról van szó, amiről eddig senki sem beszélt és mielőbbi változás elindítására van szükség a templombezárások terén. Már érkeznek meghívások amerikai plébániákról a vetítésre és több helyen konferenciát, kerekasztal beszélgetést is szeretnének tartani a film bemutatásával párhuzamosan. Rómában pápai egyetemek érdeklődnek a bemutatás iránt, a legváratlanabb helyekről érkeznek meghívások. A Szent Kereszt Pápai Egyetemen például a „Válságmenedzsment az egyházban” kurzuson bemutatásra és megvitatásra került a harmadéves hallgatók között a dékán vezetésével. Hálás vagyok a várakozáson felüli sok megkeresésért, ami reményt ad arra, hogy a film majd hosszú távon érdemben elő tud idézni változást az amerikai templombezárások romboló megoldása terén.

– Sokan sokféleképpen értelmezhetnek egy filmet. Téged mi vezetett?

Végső soron azt akartam feltárni, hogy a fennmaradásukban, létükben erősen fenyegetett kisközösségek hogyan tudnak eredményesen reagálni egy válsághelyzetre? Az érdekelt leginkább, hogy milyen tényezők tesznek képessé egy látszólag erőtlen közösséget arra, hogy ki tudjon alakítani egy nyerő stratégiát túlélése biztosításához? Milyen közösségen belüli jellemzőkre van ehhez szükség és milyen külső erők együttműködése segítheti elő eredményes küzdelmüket?

Továbbá az vezetett még, hogy reményt nyújtsak a súlyos sokkhullámoknak kitett kisközösségeknek. A legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is mindig érdemes küzdeni.

Kövesse a film utóéletét a Facebookon vagy a Twitteren.

 

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Keresztény médiaszakember, a Katolikus.ma alapító-főszerkesztője. Meggyőződése, hogy az evangéliumnak helye van a multimediális térben (is), mert a megélt istenkapcsolatot, szeretetet, örömöt terjeszteni kell az emberek között. Lásd még a Mt 5,13-at.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű