fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Múltidéző

„A Jóisten mindenütt jelen van” – 80 éve halt meg Szent Maximilian Kolbe

Közzétéve

Oświęcim – kisváros Krakkó közelében. A második világháború idején itt hozták létre a német megszállók a legnagyobb lágerkomplexumot. A település német neve, Auschwitz, ma már szimbólum: amikor 15 évvel ezelőtt XVI. Benedek pápa ellátogatott Oświęcimbe, azt mondta, az egyes népek áldozatait idéző emlékkövek „azt bizonyítják, hogy milyen rettenetes a gyűlölet műve”. A gyűlölet mellett azonban jelen volt a szeretet is. Ma, Nagyboldogasszony ünnepének vigíliáján Kolbe atya példáját felidézve a szeretet diadalára is emlékezünk.

Maximilian Kolbe 1894. január nyolcadikán született egy Łódźhoz közel fekvő lengyel kisvárosban,  Zduńska Wolában.  Két testvéréhez hasonlóan ő is a szerzetesi hivatást választotta, 1910-ben belépett a minorita rendbe. Rómában tanult, itt doktorált, 1918-ban szentelték pappá.

Szentelése előtt egy évvel ünnepelték Rómában a szabadkőművesek megalakulásuk 200. évfordulóját. Fölvonulásukon az egyik táblán ez állt: a Sátán fog uralkodni a Vatikánban, az ő szolgája lesz a pápa. A fiatal Kolbe döntött. Elhatározta, hogy néhány novícius társával létrehozza a „Szeplőtelen Hadseregét” azzal a céllal, hogy az ateista-szabadkőműves rombolást ellensúlyozva elvezesse az embereket a Szent Szűz tiszteletéhez. Ahogy később írta:

Szeplőtelen Lovagja

„Van valami, ami alapján meg lehet állapítani, hogy egy lélek a tökéletesség útján halad és a Szeplőtelen felé közeledik-e. Ez az engedelmesség. Ha a lélek minden nehézség és belső ellenállás ellenére az engedelmesség útmutatásait követi – jó úton jár.”

A kezdeményezésre 1918-ban XV. Benedek pápa áldását adta. 1941-ben, visszaemlékezve a kezdetekre és utalva kora új barbárságára, Kolbe atya így fogalmazott (szavai ma sem vesztettek érvényükből):

„Naponta váltanak álarcot és fegyvert. A szégyenbélyeg azonban mindig ugyanaz: a gyűlölet. Az igazság gyűlölete, gyűlölet az Egyház, a pápa ellen.”

Kolbe atya azt vallotta, hogy a Szent Szűz katonáinak négy „eszköz” van birtokukban: példamutató élet, ima, szenvedés és munka. A második világháború előestéjén egy szemtanú szerint az atya ezt mondta: „Mily nagy öröm katonaként meghalni! Nem ágyban, hanem kivégzőhelyen, egy golyóval a szívemben, ami megpecsételi a Szeplőtelen iránti szeretetünket a saját vérünkkel.”

portré

Fiatalon, az első világháború végén támadta meg a tüdőbaj, az orvosok néhány hónapot jósoltak csak neki. Igaz, a krakkói szemináriumban végzett tanári munkáját abba kellett hagynia a gyógykezelés miatt, de Isten akaratából fölépült, s új útra indult. A Szeplőtelen katonái közé nem annyira a szerzetestársak csatlakoztak, hanem laikus testvérek. 1919-ben, egyik beszédében az akkor 25 éves Kolbe ezt mondta:

„Nem szabad keseregnünk, ha nem látjuk a munkánk gyümölcsét itt a földön, Isten akarata talán az, hogy majd a halálunk után gyűjtsük össze a gyümölcsöket.”

Kolbe atya fölismerte, mekkora ereje van a sajtónak. 1922-ben megalapítja a Szeplőtelen Szűz Lovagja (Rycerz Niepokalanej) című lapot. Az indulás nehéz, nincs pénz, a lap cikkeit jószerével egyedül ő írja. Isten segítségével mégis sínre kerül a vállalkozás, adományokból sikerül nyomdagépet vásárolni, s miután Kolbe atyát elöljárói Krakkóból áthelyezik Grodnóba, ott állítják elő a lapot, amely elindul hódító útjára: míg az első lapszám néhány ezer példányban jelent meg, 1939-ben már közel egymillió példányban nyomtatják a lapot. Közben gyarapodik a Szeplőtelen katonáinak száma, ezért 1927-ben új helyen folytatódik a munka. Varsó közelében eladásra hirdettek egy telket, amelyet az egyik életrajz szerint a tulajdonos (egy lengyel herceg) végül ingyen bocsátott Kolbe és társai rendelkezésére. Itt épült fel a kolostoruk – a helyet Niepokalanownak nevezték el, ami magyarul: a Szeplőtelen városa. Itt érik be igazán a Szent Szűz katonáinak vetése: évekkel később Kolbe Kis Újság (Mały Dziennik) címmel napilapot alapít, amelynek fejlécét a Szent Szűzre utalva kék színben nyomták, de latin nyelvű lapot is indít. Közben néhány évre elhagyja szülőföldjét: 1930-ban Japánba indul missziós munkára. Mi mást is tenne: ott is kolostort alapít, s a Szeplőtelen Szűz Lovagja című lap japán kiadását is ő gondozza, amely hamarosan tekintélyes példányszámot ér el.

Maly Dzennik – Kolbe Kis Újság című napilapja

Hazatérve, 1936-ban Niepokalanow házfőnöke lett. Három év múlva kitört a háború. Visszaemlékezések szerint Kolbe atya ekkor már a halálra készült.

„Aki Isten akaratát tökéletesen teljesíti, az bátran elmondhatja magáról: olyan sokat tesz, hogy az ő helyében a mindenható Isten sem tudna többet tenni”

– írta egyhelyütt.  Máskor:

„Ezen a földön egyetlen dologgal foglalkozz – lelked üdvösségével, megnyugodva Isten akaratában.”

A háború kirobbanása után alig három héttel Niepokalanowban megjelennek a németek, a szerzeteseket táborba szállítják, majd decemberben szabadon engedik őket, s visszatérhetnek a Szeplőtelen városába. Kolbe lapjának, a Szent Szűz lovagjának, utolsó lapszáma 1940 decemberében jelenik meg, épp a szeplőtelen fogantatás ünnepén. Milyen jelképes ez is! – Kolbe atya életében rendre „fölbukkan” Szűz Mária.

Legutolsó cikkében írta:

„Ha a jó jelenti az Isten szeretetét és mindent, ami ebből a szeretetből származik, akkor a gonosz a természete szerint a szeretet megtagadása. /…/ Senki a világon nem másíthatja meg az igazságot. Csak azt tehetjük, hogy keressük, megtaláljuk és megéljük.”

1941. február 17-én Niepokalanowban ismét megjelenik a Gestapo. Kolbe atyát és négy társát őrizetbe veszik (közülük csak ketten élik túl a háborút), előbb a hírhedt varsói börtönbe, a Pawiakba, majd májusban Oświęcimbe viszik, ahol megkapja a maga számát: 16670. Ez a végállomás.

Évekkel korábban írta:

„Az egyetlen célunk az, hogy szentek legyünk. Mindazt, ami nem efelé a cél felé vezet – határozottan kerüljük, ami pedig a célunkat szolgálja, mindig csak eszköznek tekintsük.”

Kolbe atya Oświęcimben is ehhez tartotta magát.

Júliusban a barakkjukból megszökött egy rab. A lágerparancsnok, Karl Fritzsch, elrendelte, hogy a barakk foglyai közül tízet éhhalálra kell ítélni. Az egyik éhhalálra kiválasztott, Franciszek Gajowniczek, kétgyermekes családapa, lengyel katona volt. Kolbe atya évekkel korábban ezeket a szavakat vetette papírra: „Ezen a földön csak vándorok vagyunk, csak jótetteink maradnak meg utánunk.” S jól ismerte Jézus szavait János evangéliumából: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” Kolbe atya kilépett a sorból, s fölajánlotta magát a családos Gajowniczek helyett. A táborparancsnok elfogadta Kolbe atya kérését, Gajowniczek helyett a minorita szerzetes vonult kilenc társával együtt a földbe ásott éhségcellába. Ez a július 29-én megtett néhány lépés volt Kolbe életművének megkoronázása. 75 évvel később éppen ezen a napon látogatta meg a koncentrációs tábort Ferenc pápa, s itt, ebben a cellában imádkozott.

Bruno Borgowiecz – ő volt az a kijelölt lengyel rab, aki minden nap bement az éhhalálra ítélt foglyokhoz; a holttesteket (köztük Kolbe atyáét is) ő vitte ki a cellából. Visszaemlékezéséből tudjuk, mi történt az elkövetkező napokon: a tíz rab zsoltárénekléssel és imával töltötte az időt. Ahogy Böjte Csaba írta nem oly rég: Kolbe atya „szentéllyé nemesíti a koncentrációs tábort”. A foglyok közül utolsóként a böjtöléshez szokott Kolbe atya maradt életben – Nagyboldogasszony ünnepének vigíliáján fenolinjekcióval ölték meg. Másnap, Szűz Mária mennybevételének ünnepén a Szent Szűz katonáját elhamvasztották – mint oly sok fogolytársát, megannyi nép fiait.

II. János Pál és Franciszek Gajowniczek (aki helyett Kolbe vállalta a halált) – Vatikán, 1982. október 10. – Kolbe szentté avatásakor.

Kolbe atya boldoggá avatási eljárása XXIII. János pontifikátusa idején indult el. Harminc évvel halála után VI. Pál pápa boldoggá, majd 1982. október 10-én II. János Pál pápa szentté avatta „a szeretet vértanúját”. Mindkét szertartáson jelen volt Franciszek Gajowniczek, aki 1995-ben, 93 éves korában hunyt el.

*

Pilinszky János írta hatvan évvel ezelőtt:

„Kolbe atya közvetlenül egy emberért halt meg, de valójában mindannyiunk helyett, akik gyávábbak, megalkuvóbbak voltunk nálánál. S itt van a szeretet hatalmas ereje és súlya: ezer és ezer bűnnel, gyengeséggel szemben egyetlen szent áldozata is titokzatos egyensúlyt teremt. A gonoszság ’mennyiségi’ támadásával szemben a jóság valami csodálatos ’minőségként’ jelentkezik a történelemben. S a bűnösök, s a gyengék, meg a ’csak emberi’ szívek ma már tudhatják, hogy ő nemcsak hős volt és szent azon az éjszakán, hanem tökéletesen boldog is.”

[Pilinszky: Hős és szent. Új Ember, 1961. december 24. 3. o.]

*

Sok-sok évvel ezelőtt e sorok írója elment Oświęcimbe. Látni akarta azt a helyet, ahol Kolbe atya életét adta felebarátjáért. Hosszú percekig állt a cella előtt, s arra gondolt, mily sokan tették föl a kérdést az elmúlt évtizedekben: ennyi szenvedés idején hol volt az Isten? Akkor és ott úgy érezte, a cella az egyszerű válasz: itt volt. Oświęcimben. Ebben a cellában is. E sorok írója akkor még nem ismerte Kolbe atya utolsó, táborból küldött levelét (dátuma: 1941. június 15.), melynek címzettje édesanyja volt:

„Ne aggódjon értem, drága mama, legyen nyugodt, az egészségemmel sincs semmi gond, mivel a Jóisten mindenütt jelen van, és nagy szeretettel gondoskodik mindenről és mindenkiről.”

Igaza volt Pilinszkynek: Kolbe atya – aki hitt abban, hogy a szeretet „ragályosabb” a gyűlöletnél – tökéletesen boldog volt. Vele volt a Jóisten, aki – ahogy a szent írta – „minden kegyelmet kieszközöl számunkra, amire szükségünk van”.

Szalay László

Felhasznált irodalom:

Berta Weibel: Legnagyobb a szeretet. Szeged, 1997, 87 o.
Kolbe atya breviáriuma. Bp., 2007, 119 o.
Maria Winowska: Akit a haláltábor igazolt. Szeged, 2013. 181 o.
Maximilan Kolbe: A Szeplőtelen lovagja. Bp., 2019, 203 o.

Wojciech Kilar, nemrég elhunyt lengyel zeneszerző Requiemje Kolbe atyáért:

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű