Az Egyház már néhány alkalommal kifejtette álláspontját a képregényekkel kapcsolatban, részletezve mind a jó, mind a rossz vonatkozásaikat.
Superman 1938-as bemutatkozása óta a szuperhősök és más képregényszereplők rabul ejtették a felnőttek és a gyerekek képzeletét egyaránt. A képregény az egyik különösképpen népszerű médiatípussá vált és számos kasszasiker létrejöttét inspirálta, melyek dollármilliárdos bevételt hoztak a filmipar számára minden évben.
Habár a katolikus egyház rendszerint távol tartja magát a sajátságos dolgoktól, amikor irodalomról vagy a művészet bármely más formájáról van szó, mégis már több alkalommal említést tett a képregényekről.
A képregények pozitívumai
A Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának 1971-ben publikált lelkipásztori határozata, a Communio et Progressio utalást tesz arra, hogyan lehet a képregényeket a katolikus egyházban jó célra felhasználni.
Ma a vallásos irodalom minden klasszikusa elérhető bárki számára puhakötésű könyvek, nyomtatványok és mindenféle brosúrák formájában. Ugyanez a helyzet minden nemzet saját irodalmi mesterműveivel, tudományos munkáival és bárminemű könnyű olvasmányával, melyek kellemes kikapcsolódást nyújthatnak. A képregényeket és illusztrált történeteket nem szabad alábecsülni. Példának okáért használhatjuk őket a Szentírás és a szentek életének illusztrálására. A sajtó összes ehhez hasonló terméke megérdemli a támogatásunkat és érdeklődésünket. (136)
Akkoriban a képregények felettébb népszerűek voltak, de sokan gyanakvóan tekintettek rájuk. Az Egyesült Államokban egy 1953-as kutatás során – egyfajta próbatételként – azt vizsgálták, hogy vezethetnek-e a képregények fiatalkori bűnözéshez. Ennek következtében megalakult a „Képregénykód Hatóság”, amely több évtizeden át ellenőrizte a képregénytartalmakat, egészen addig, amíg a 2000-es évek elején fel nem oszlatták.
Katolikus képregények
Fontos megjegyezni, hogy a katolikus egyház abban az időben fontosnak tartotta, hogy a képregényeket jó célokra használják, és ne nézzék le ezt a médiumot.
Az Egyesült Államokban ez ahhoz vezetett, hogy megindult a Képregények Kincsesládája (Treasure Chest Comics) című katolikus képregény-folyóirat, mely 1946-1972 között rendszeresen megjelent. A folyóirat bibliai történetek sorát mutatta be, szentek életét, és más kreatív történeteket, melyek szórakoztatóak voltak.
A Marvel Comics még Assisi Szent Ferenc, Szent II. János Pál és Kalkuttai Szent Teréz anya életrajzát is publikálta az 1980-as években.
Újabban sok katolikus kiadó, többek között a Sophia Institute Press, a Tan Books, a Pauline Books és a Voyage Comics ismét elkezdett új katolikus képregényeket kiadni.
Nem mindig szükségszerű az, hogy a katolikus képregények a hitet oktassák, amint ezt Szent II. János Pál írta a művészekhez szóló levelében, kiemelve, hogy a művészet mi módon képes elménket az Úr irányába fordítani.
A szépség iránti mélységes tisztelet e szellemében a II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Consilium című konstitúciója a Szent Liturgiáról emlékeztetett arra, hogy az Egyház történelme során baráti viszonyt ápolt a művészettel, különösen a szakrális művészettel, a vallásos művészet „csúcsával”. A művészeket úgy tartja számon, mint olyanokat, akiknek az a nemes feladat jutott, hogy munkáik valamely módon visszatükrözzék Isten végtelen szépségét, és az emberek elméjét az Úr felé fordítsák.
Ha igazsággal, szépséggel és jósággal párosulnak, a képregényeknek számtalan pozitívuma van.
A képregények veszélyei
Bár a képregényeket jó célokra is felhasználhatjuk, potenciális veszélyforrásokká is válhatnak. Szent II. János Pál említést tett a képregényekről a 14. Kommunikációs Világnapra küldött üzenetében.
Rendszerint a szülők éberen figyelik azt, hogy gyermekeik milyen típusú emberekkel barátkoznak, ugyanakkor nem gyakorolnak hasonló éberséget olyankor, amikor arról van szó, hogy a rádió, televízió, felvételek, újságok és képregények révén milyen információ kerül be otthonaik „védett” és „biztonságos” meghitt környezetébe. Ily módon a tömegkommunikációs eszközök gyakran a legfiatalabb családtagok életébe furakodnak be, lehetőséget sem hagyva a szülőknek és a nevelőknek a szükséges magyarázatra és korrekcióra. Pedig ha lenne lehetőség néhány fontos tényező elmagyarázására, az semlegesíthetné az esetleges káros tényezőket, és elősegítené azt a folyamatot, amely során a gyermekek fokozatosan értelmes felnőttekké alakulnak át.
Nem mindenki használja a képregényeket jó és szent célokra. Ez azt eredményezi a gyermekeknél, hogy az által formálódnak, amit látnak, és amikor felügyelet nélkül hagyjuk őket, előfordulhat, hogy tanúi lesznek annak, hogy a szuperhősök erkölcstelen döntéseket hoznak vagy bűnös tevékenységet folytatnak. Ez összezavarhatja őket, és saját maguk keresztény hitével és lelkiismeretükkel is konfliktusba kerülhetnek.
Fontos, hogy a szülők felismerjék ezt a valós veszélyt és mindezt gyermekeik tudtára hozzák. Ehhez elengedhetetlen figyelemmel kísérni azt, hogy milyen tömegkommunikációs eszközöket használnak (nem csupán képregényekről van szó), megbizonyosodva arról, hogy gyermekeiket Krisztus, és nem Superman alakítja.
Mindent összevetve, a katolikus egyház támogatja a képregényeket és a szuperhősöket, de fontos, hogy bármi, ami megjelenik, az igazságban, a jóban és a szépségben gyökerezzen.
Fordította: Beregi Veronika
Forrás: Aleteia