fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Szentek

„..a kereszténység öröme és dicsősége” – Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapjára

Közzétéve

1231. november 17-én, 24 éves korában hunyt el Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András király leánya, IV. Lajos türingiai őrgróf felesége. Néhány nappal ezelőtt Ferenc pápa az ő életszentségére hívta föl a ferences világiak figyelmét, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemrég közétett körlevele pedig úgy fogalmaz: Erzsébetben „Jézusnak egy olyan követőjét tisztelhetjük, aki Mestere példája szerint mindhalálig szeretett és mindent odaadott”. A felebaráti szeretet nagy magyar szentjére – akinek liturgikus emléknapja november 19. – Prohászka Ottokár költői szépségű soraival emlékezünk.

Valamint a hegyek közt zúgó folyó majd meredek szirteket, majd árnyas erdőt vagy pázsitos, lankás lejtőket mos, fordulataival gyönyörű tájakat nyit, de egynél sem áll meg, hanem tovasiet: úgy Szent Erzsébet élete szép és fönséges távlatokat nyit; erényekben, áldozatokban, örömökben, fájdalmakban áradozik; naiv, mint a réten játszó gyermek, hősies, mint a pusztának prófétája, s amellett oly gyorsan tűnik le, siet elmenni, alig enged időt, hogy a földön magunkénak mondhassuk.

Komoly, fönséges, szinte rideg; de egyszersmind kedves, szerető és elragadó; második hazájában csak úgy nevezték: „die liebe heilige Elisabeth”. A női szív összes bájaival és vonzalmaival s a középkor mély kereszténységének szigorával; változatos fiatal élet varázsával s az égbe emelkedő erény érettségével lép elénk. Tizenhárom évvel már hitves, tizenkilenccel özvegy, huszonnégy évvel halott lett Erzsébet, a kereszténység öröme és dicsősége. A keresztény asszonyideál, Szent Ferenc „nővére”, Fra Angelico ecsetjének alakja; „spectaculum mundo et angelis”.

S mily réven lett a wartburgi leánykából a világ szentje s ünnepeltje? Mily réven hintette be az élet realizmusát az erény idealizmusával? A szerencsésen hangolt, minden jóra hajló, gyöngéd, nőies, aranyos szíve s e szívre hulló bő kegyelem által.

Az élet csodálatosan finom s a legparányibb sejtbe hat el. A legfinomabb szövetek össze nem hasonlíthatók az élet szövetével; merő durva darócok. Aki az erény életét élni kívánja, annak ily finom érzékű lélekkel kell bírnia. Finom észrevevés, hajlíthatóság, érzék kell hozzá. S az ilyen jó, szerencsés szívet a kegyelem nemesíti. Természet és kegyelem egymásba fonódva, egybenőve állítják a világba azokat a szép lelkeket, kik hitből és szeretetből élnek, kik az életet a vágyódás honának, a földet a menny lépcsőjének, a szenvedést rubint termő gyökérnek nézik, kik a nefelejcsben a Szent Szűz szemeire, a szarkalábban a Szent Szűz sarujára, a tejútban a lelkek útjára ismernek; kik a szélzúgásban a tisztítótűz lelkeinek nyögését hallják s az illatban az erény leheletét érzik. Ilyen volt Erzsébet! A hitből vett benyomások iránt csupa érzékenység, csupa lélek.

Gyermeksége óta indult ő meg e szerencsés irányban. Kisgyermek korában, midőn még olvasni nem tudott, ott térdel a templomban megfordított könyvvel; játék közben egy lábon ugrálva kerülte meg a kápolnát s úgy tett, mintha odaesett volna falához, hogy azt megcsókolhassa; zálogot kiváltani nem csókkal, hanem „Üdvözlégy”-gyel kellett. Hibáit érző szívvel teszi jóvá; ha szemeit mise közben Lajoson felejti, mindjárt a vértől csepegő Úr Jézus jön eszébe, akinek áldozatánál ő most jelen van. A templomban nem imazsámolyra, hanem a földre térdelt; leveszi fejéről a koronáját, mert megakadt szeme Krisztus Urunk töviskoronáján. Megvan benne az Isten-félelem s a hozzá való vonzódás érzéke, az Isten jelenlétének érzéke, az áhítat s a felebaráti szeretet érzéke, a könyörület s az odaadás érzéke. S ezt a finom, bensőséges életet hintette szét környezetére is a „kedves Szent Erzsébet”, sőt most is ott lebeg Erzsébet emlékével ez a hangulat Wartburg várán és vidékén. Csupasz és mohos a magas wartburgi kápolna, de mily meleg színben jelenik meg sötétlő, mohos fala lelkünkben a kis Erzsébet áhítatától. Ijesztő a régi keresztkép az eisenachi templomban; a töviskoszorúról s a véres erekről szívesen vonjuk el tekintetünket; de mily kedves előttünk e komoly szent keresztkép, ha előtte Szent Erzsébetünket mély részvétben elolvadva látjuk. Hideg ott lenn a temető; dűlt keresztjei, behorpadt sírjai, zörgő avarja nem vonzanak; de ragyogó dicsőségben látjuk minden sírból fölemelkedni Krisztusnak hithű és szerető testvéreit, ha Szent Erzsébet gondolataival megyünk végig rajta.

Emellett ez az érzékeny lélek nem szentimentális. Kemény fegyelemben tartja testét; hideget-meleget tűr; utazik lóháton hegyen-völgyön s a bűnbánat ostorát suhogatja maga fölött, ő, a fiatal jegyes s később boldog anya. Mezítláb jár a körmenetekben; szegény asszonynak öltözve látogatja nagypénteken Krisztus koporsóját. A hit ez örök poézise dacára Erzsébet mindig a földön jár; emberek körítik; anyósának nehéz a szíve rá, sok irigy s tüskés szívű ember veszi körül. Erzsébet tűrni tud s tud kedves feleség s előkelő asszony lenni. Erzsébet nem valami, a világról fogalommal nem bíró kis zárdanövendék. Egyszerűen öltözködik s az egyszerűség s kedvesség mezei virágai szebben ékesítik őt, mint a gyöngyök a „francia királynét”. Juditnak Isten ad szépséget; Szent Erzsébetnek is; mikor gyapjúruhájában megjelenik a magyar követség előtt – mert selymén és bársonyán már túladott -, elbűvöli a magyar urak lelkét.

Így élt boldogan, szíve férjén függött, háromszor lett áldott, boldog anya; de mivel hősies volt s nemcsak izzó rózsa, forró szívű feleség, hanem tiszta lélek, tehát hóvirág is volt: azért hóban, fagyban, kegyetlenkedésben, emberek részéről szívtelenségben kellett megpróbáltatnia s megnyílnia; a Wartburg-várból istállóba került, midőn kiutasíttatva, három gyermekével az eisenachi kocsmának istállójában húzta meg magát; onnan indult templomba, midőn éjféli zsolozsmára harangoztak a barátok s kérte őket, hogy e nagy kegyelemért, e Krisztus-hasonlatosságért, hogy ő Wartburgból téli éjben istállóba kerülhetett, Te Deumot zengjenek.

Szent Ferencnek köpenyét küldte el neki IX. Gergely pápa; azóta nem kellett neki II. Frigyes koronája, aki kezét kérte; ott maradt a marburgi szegényházban, melyet ő alapított; ott szolgált, ott halt meg s három év múlva kiemelték sírjából; a hét választófejedelem vitte koporsóját s II. Frigyes rátette a koporsóra azt a koronát, melyet Erzsébet elfogadni vonakodott életében.

Mit csodáljunk benne? Azt az örökszép hitéletet, mely őt a világból fölsőbb, tisztább fénybe emelte, vagy azt a fesztelen, kedves lelkületet, mely erőszak nélkül mindent eligazít, eltűr s kellemével bilincsel és győz? Azt a tökéletességet, mely a kegyelem erényében minden emberi bölcsességet megszégyenít, minden ideális alkotást elhomályosít, azt a lelket, mely a hitből él s legyőzi a világot? Mit csodáljunk benne, azt, hogy gyermek maradt végig s huszonnégy évvel már a paradicsomot s a golgotát bejárta? Azt-e, hogy Szent Ferenc köpenyét II. Frigyes koronájánál többre becsülte? Mit csodáljunk benne? Azt a Te Deumot az éjjeli, téli csöndben, vagy azt az éneket, melyet halálakor a legenda szerint Marburg vidékének éneklőmadarai zengtek a halottasház szerháján? Harmónia, glória, Te Deum az egész élet. Íme az Istennel egyesült, gazdag, fogékony léleknek élete; a tudomány szétszedi elemeit, a bölcsészet kommentálja; de azt megalkotni egyik sem képes: az Isten kertjében szokott az nőni, ott feslik, ott virul és illatozik. A magyar egyháznak nincs más emléke Szent Erzsébettől, mint egy darab szárazfa nyoszolyájából az esztergomi székesegyház kincstárában; bár virágoznék ki a hétszáz éves emlékeknek szárazfája Szent Erzsébet erényeinek követésében; bár éledne föl köztünk szelleme, a gyakorlati hit, mely az égbe néz, midőn a földön jár, mely nemcsak lát, de tesz is.

[Prohászka Ottokár: Gondolatok a századvégi hódolatnak és a magyar katholicizmus 900. jubileumának ünnepére. Bp., 1900, 74-77. p.]

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem, a pesti bölcsészkaron szereztem diplomát. Szeretek erős mondatokban megkapaszkodni. A Balaton nagy festője, Egry József írta: "Néha az az érzésem, mintha értékeink egy részét igényünkkel együtt zálogházba tettük volna." Az elzálogosítás ellenében áll a jézusi parancs: "Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem nem; ami ezeknél több, a gonosztól van." (Mt. 5,37)

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Szentek

Ferenc pápa 10 új szentet avatott május 15-én – kik ők?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa 10 új szentet avatott vasárnap, május 15-én. Közülük hatan férfiak, négyen nők, és van közöttük három vértanú is. Röviden ismertetjük, kikről is van szó.

Boldog Maria Francesca Rubatto

Maria Francesca Rubatto olasz apáca 1844. február 14-én született. A Rubatto Anya Kapucinus Nővérek rendjének megalapítója. 18 ilyen kapucinus otthont nyitott húsz év leforgása alatt. A betegekkel és gyengékkel szembeni példamutató szeretetszolgálatáról ismert. 1993-ban II. János Pál avatta boldoggá. Munkája nagy részét Uruguayban végezte. 1904. augusztus 4-én, 59 éves korában halt meg, természetes halállal. Ünnepe augusztus 6-án van.

Boldog Carolina Santocanale

Boldog Carolina Santocanale szintén olasz apáca volt. Nemesi családban született 1852. október 2-án. Nagy hatással volt rá édesanyja erős hite és a családban kapott vallásos nevelés. Kivételesen sokat jótékonykodott a szegények és a betegek érdekében. Önmagának a „Jézus Máriája” nevet adta, amikor megalapította a Lourdes-i Szeplőtelen Szűz Kapucinus Nővérei kongregációját. 1923. január 27-én halt meg 70 éves korában. Ferenc pápa avatta 2016-ban boldoggá. Ünnepnapja halála napján van.

Boldog César de Bus

Boldog. César de Bus 1544. február 3-án született, francia katolikus pap volt, és ő alapította a Keresztény Tanítás Atyáinak és a Keresztény Tanítás Leányainak kongregációját, amikor felismerte, mekkora a vallási tudatlanság a francia vidékeken. Kiemelkedő munkát végzett a katekézis terén. VI. Pál pápa avatta boldoggá 1975-ben. 1607. április 15-én halt meg, ünnepe ezen a napon van.

Boldog Charles de Foucauld

Boldog Charles de Foucauld 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban. A francia hadsereg tüzértisztje, földrajztudós, nyelvész (a francia-tuareg szótár megalkotója), remete és pap volt. A “sivatag misztikusa” néven ismert, hiszen hosszú éveken át a Szaharában élt. Az ő lelki öröksége nyomán jött létre a Jézus Kistestvérei férfi, illetve női szerzetesközösség. Az egyház mártírnak tekinti, mivel 1916-ban, 58 éves korában egy muszlim szekta tagjai meggyilkolták. XVI. Benedek pápa 2005-ben boldoggá avatta. Ünnepe december 1-jén van.

Boldog Devasahayam Pillai

Ő az első indiai világi vértanú, akit boldoggá avattak (2012, XVI. Benedek pápa). Az egyetlen a szentté avatandók közül, aki nős volt. 1812. április 23-án született, és 39 évesen szenvedett mártírhalált, három évig tartó kínzások után, mivel a travancore-i király udvarának tisztviselőjeként nem akarta megtagadni keresztény hitét. Ünnepe január 14-én van.

Boldog Giustino Maria Russolillo

Boldog Giustino Maria Russolillo atya 1891. január 18-án született. Olasz pap volt, aki megalapította az iskolákat és kollégiumokat fenntartó Isteni Hivatások Társaságát. Életét annak szentelte, hogy oktassa a fiatalokat a vallásos hivatásokról, és népszerűsítse az Isteni hívás követését. 1955-ben, 64 éves korában halt meg. XVI. Benedek pápa 2011-ben avatta boldoggá. Ünnepe halála napján, augusztus 2-án van.

Boldog Maria Domenica Mantovani

Az 1862-ben született Boldog Maria Domenica Mantovani olasz apáca lelkiatyjával, Boldog Giuseppe Nascimbeni katolikus pappal közösen alapította meg 1892-ben a Szent Család Kis Nővérei kongregációját, amelyet négy évtizeden át vezetett. Életét a szegények, betegek és idősek megsegítésének szentelte. A Szent Családra és Mária Szeplőtelen Szívére bízta magát. Életének 71. évében, 1934. február 2-án halt meg. Szent János Pál pápa 2003-ban boldoggá avatta. Ünnepe február 2-án van.

Boldog Luigi Maria Palazzolo

Boldog Luigi Maria Palazzolo olasz pap volt, ő alapította a Szegények Nővérei kongregációt, a „Palazzolo Intézetet”. Az elárvult vagy elhagyott gyermekek szolgálatának szentelte az életét, több árvaházat is nyitott. Jézus nevét mormolva halt meg 1886. június 15-én, 58 éves korában. A bergamói egyházmegye patrónusaként tisztelik. XXIII. Szent János avatta 1963-ban boldoggá. Ünnepe halála napján van.

Boldog Anne-Marie Rivier

Boldog Anne-Marie Rivier francia apáca 1768-ban született. Gyermekkorában leejtették, ami miatt mozgássérült lett. Ő alapította a Mária Bemutatása Nővérek rendjét a francia forradalom előtt, üldöztetés közepette. Munkájának középpontjában a gyermeknevelés állt. Boldog Anna-Marie 1838-ban halt meg 68 éves korában. Az Egyesült Államokban, New Hampshire-ben egy katolikus egyetem viseli nevét. Szent János Pál pápa 1982-ben boldoggá avatta. Ünnepe február 3-án van.

Boldog Titus Brandsma

Boldog Titus Brandsma 1881-ben született, holland újságíró, karmelita szerzetes, pap és vértanú volt, a katolikus eszperantisták védőszentje. 1942-ben, 61 évesen gyilkolták meg a dachaui koncentrációs táborban, ahova a náci ideológiát ellenző, az Evangélium igazságára figyelmeztető újságcikkei miatt hurcolták. Szent János Pál pápa 1985-ben boldoggá avatta. Ünnepe július 27-én van.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Szentek

Miért nem avatták még szentté Fatimai Lucia nővért?

Közzétéve

Szerző:

Lucia nővér unokatestvéreit, Franciscót és Jacintát 2017-ben avatták szentté Fatimában, de az ő saját szentté avatási ügye még mindig függőben van.

2017. május 13-án Ferenc pápa szentté avatta Francisco és Jacinta Martót, a három látnok közül kettőt, akik 1917-ben tanúi voltak a fatimai Szűzanya jelenéseinek. Unokatestvérük, a fatimai Lucia nővér, viszont nem volt részese a szertartásnak.

Miért van ez így?

Lucia nővér sokkal hosszabb életet élt.

Annak, hogy Lucia nővért még nem avatták szentté, az elsődleges oka a hosszú élete. Francisco és Jacinta 10 és 9 éves korában halt meg, mindössze néhány évvel az 1917-es jelenések után.

Minden szentté avatási folyamat során alaposan tanulmányozzák egy személy életét. Ha ez az élet csak 9 vagy 10 évet ölelt fel, akkor nagyon kevés a tanulmányoznivaló.

Lucia nővér 97 évet élt, és 2005. február 13-án halt meg.

A National Catholic Register szerint “60 tanúnak a vallomását kellett begyűjteni”, és Lucia nővér „minden írását össze kellett gyűjteni és meg kellett vizsgálni. Minden egyes oldalt, amit Lucia nővér írt, aprólékosan elemezni kellett, és itt most egy 10.000 levelet tartalmazó hatalmas halmazról van szó, amit sikerült összegyűjtenünk, és más, személyesebb szövegek mellett van még egy 2000 oldalas napló is.”

Nagyjából 30 ember dolgozott teljes munkaidőben ahhoz, hogy elemezzék a nővér életét, és elismerjék hősies erényeit.

Isten szolgája

Fatimai Lucia nővér ugyan nem kanonizált szent, azonban 2017. február 13-án, ugyanabban az évben, amikor unokatestvéreit szentté avatták, Sr. Lucia megkapta az “Isten szolgája” címet.

A kanonizációs folyamat következő lépéseként a Vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációja áttekinti az összegyűjtött anyagot, és megállapítja, hogy Lucia nővér a “hősies erények” életét élte-e. (Az ő életét Jézus követőjeként vizsgálják, mint bármelyikünkkel tennék, nem pedig a Szűzanya jelenéseiben játszott szerepét tekintve.) Ha a döntés kedvező lesz, Sr. Luciát ezután “Tiszteletreméltónak” nyilvánítják.

Azóta nem érkezett hivatalos bejelentés az ügy előrehaladásáról, mivel valószínű, hogy a Vatikán még mindig vizsgálja az összes benyújtott anyagot.

Ezen felül szükség lesz egy Lucia nővér közbenjárásával történt csodára is, amely mennyei jelenlétét megerősítve megszilárdítja Sr. Lucia státuszát.

Jelenleg még nem érkezett olyan állítás, amely hiteltelenítené a nővér személyes szentségét, és a Vatikán általában véve kedvezően ítéli meg az életét.

Fordította: Medgyessy László
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Szentek

Miért választották a Károly nevet II. János Pál számára a szülei?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Aleteia montázs / Martin Athenstaedt | DPA | AFP

Karol Wojtylának, a későbbi II. János Pál pápának a szülei, fiuk keresztnevét Boldog Ausztriai Károly tiszteletére adták, akinek halála 100. évfordulójára 2022. április 1-jén emlékeztünk.

Megdöbbentő megnyilatkozás. A 100 évvel ezelőtt (1922.04.01) elhunyt Ausztriai Károly fia, Rudolf főherceg (1919-2010) az emlékirataiban elmeséli, hogy II. János Pál egy vatikáni magánaudiencián, különös tekintettel édesanyja Zita császárné jelenlétére (1892-1989) egy vallomást tett. Az audienciára egész családját meghívta.

Önmagához híven, II. János Pál nagyon szívélyesen fogadta az egész Habsburg családot. Egy adott pillanatban a pápa láthatóan örömmel közeledett a császárnéhoz. Ez utóbbi letérdelt és megcsókolta a pápai gyűrűt. Mindenki meglepetésére a pápa is így tett, magyarázván, hogy ő meg a „császárnéjával” áll szemben. A lengyel pápa, miután hosszan és szeretettel beszéltek a császárné elhunyt hitveséről, megkérdezte: „Tudja Ön, hogy miért hívnak engem Karolnak? (Karol=Károly) Mert apám nagyon csodálta Ausztriai Károly osztrák császárt, akinek ő is a katonája volt! Az ő tiszteletére nevezett el engem Karolnak.”

János Pál pápa és Zita császárnő találkozása

Valóban, II. János Pál édesapja a birodalmi hadsereg altisztje volt abban az időben, amikor szülővárosa, Wadowice az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte (1772-től 1918-ig). Ő tehát 1916. november 21-től, Ferenc József halálának napjától kezdve Ausztriai Károly főparancsnok katonája volt.

1918. november 11-én a hosszú ideje az orosz, német és osztrák-magyar birodalom között felosztott Lengyelország újra visszanyerte a függetlenségét. Ausztriai Károly ezt jegyezte fel 1920-ban a naplójába: „A lengyel állam újjászületése igazságos cselekedet volt, mert nincs a lengyel népnél hazafiasabb nemzet, és a történelemben nem volt nagyobb igazságtalanság, mint Lengyelország felosztása.”

Karol Wojtyla atyja örvendett ennek a nem remélt újjászületésnek, és nagy csodálója maradt Ausztria Károly alakjának, mind annak Lengyelország Európában elfoglalt helyéről alkotott elképzelése, mind pedig mindenekelőtt Károlynak a hite által diktált meggyőződése miatt, mivel ennek az uralkodónak az élete középpontjában Isten állt. Ausztriai Károly a trónralépésétől kezdve szüntelenül a szétszakadó Európa békéjének előmozdításán munkálkodott. Ráadásul ő volt az egyetlen uralkodó, aki elfogadta XV. Benedek pápa békejavaslatát.

Károly boldoggá avatása, 2004. október 3., a római Szent Péter tér. Fotó: VINCENZO PINTO / AFP

A történelem szeszélye: Károly 2004. október 3-i, Szent Péter téri boldoggá avatásán II. János Pál pápa volt az, aki kiemelte:

„A keresztény alapvető kötelessége abban áll, hogy mindenben a Isten akaratát keresse, azt felismerje és kövesse. Az államférfi és keresztény Ausztriai Károly naponta tűzte ki maga elé ezt a kihívást. A béke barátja volt. Számára a háború „rettenetes dolognak” tűnt. Hatalomra kerülve, az első világháború forgatagában igyekezett elődöm, XV. Benedek békekezdeményezését előmozdítani. Károly császár már a kezdetektől fogva az alattvalóinak szentelt szolgálatnak tekintette a hivatalát. Legfőbb célkitűzése az volt, hogy politikai tevékenységében is a keresztény szentségre való hivatását kövesse. Ez volt az oka, hogy a szociális támogatásnak olyan nagy jelentősége volt a szemében. Legyen példakép számunkra, különösen azoknak, akik ma politikai felelősséget viselnek Európában!”

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű