Kinek jut egyáltalán fiatalként eszébe a 21. században kolostorba vonulni? Philipp Meyer bencés szerzetesnek például. A Maria Laach-i monostorban él, a zenét és az internetet hívja segítségül, hogy a hitből fakadó örömét másokkal is megossza.
DOMRADIO.DE: Ön a legfiatalabb rendtársak közé tartozik. Miért döntött úgy, hogy belép a monostorba?
Philipp Meyer atya (bencés szerzetes Maria Laachban és az „Esti imádság” című műsor házigazdája a katholisch.de portálon): Számos oka volt, amelyeket külön-külön nem tudnék megmagyarázni. Ez olyan, mintha valakitől azt kérdeznék, miért szeretett bele éppen a párjába és nem valaki másba. Nagyon vonzott a közösségi élet. Alapképzettségemen és az egyházzenei és kórusvezetői képzettségemen túl a gregorián ének, a liturgia, az Egyház és a gyönyörű Rajna-vidék iránti szeretetem is meggyőző erővel hatott.
A Laachi-tó mellett áll a világ egyik legyszebb román kori temploma. Mondom én, habár Braunschweigből származom, és azelőtt a Braunschweigi Dómba jártam. A Maria Laach‑i monostor mindig is a szülőföldemre emlékeztetett. Szerelem volt első látásra. A zenei tanulmányaim után 2006-ban léptem be oda.
DOMRADIO.DE: Hogy fogadta a családja a hírt, hogy úgy döntött, kolostorba vonul?
Meyer: Édesanyám egyáltalán nem lelkesedett érte. Én zenész vagyok, szerzetes és pap. A családom viszont sem a zenéhez, sem az egyházhoz nem kötődik igazán. Úgy hiszem, a Jóisten belém plántált valamit, ami nagyobb és erősebb, mint a családhoz való tartozás. A családomnak világosan elmagyaráztam, hogy ennek semmi köze a hozzájuk fűződő szeretetemhez.
Nem azért jöttem a világra, hogy a szüleim igényeit kielégítsem, vagy hogy azt az utat járjam, amit ők elképzeltek számomra. Sokkal inkább járom azt az utat, amelyet magaménak érzek, amelyre vágyom, és amelyről úgy hiszem, hogy a Jóisten helyezte a szívembe.
DOMRADIO.DE: Maria Laachban Ön az egyházzenei felelős. Mit takar Maria Laachban a zenei szolgálat?
Meyer: Legeslegelőször a mindennapi liturgiát kell megemlítenem. Valószínűleg azon kevés kolostorok közé tartozunk, ahol a liturgia legnagyobb részében gregorián dallamokat éneklünk. Ez azt jelenti, hogy minden nap latin nyelven mondjuk a vesperást, tartunk egy latin nyelvű kóruszenét, a laudes és a vigília nagy részét, valamint a napközi és a déli imaórát is latin nyelven mondjuk, gregorián énekkel. A liturgia ünneplése közösségben zajlik. Ez volt az egyik legfőbb indok, amiért ezt az életformát választottam.
Ennek köszönhetően jutottam arra a felismerésre önmagammal kapcsolatban, hogy félnék egyházmegyei szolgálatban egyedül élni egy plébánián, ahol alighanem sem erőm, sem kedvem nem lenne esténként egyedül elmondani az imákat. Mélyen tisztelem az egyházmegyei szolgálatban élő testvéreket, mert azt hiszem, a jelenlegi plébániai struktúrában a papi szolgálat extrém kihívásai mellett különösen nehéz erre időt szakítani.
Nálunk az imaidőkre egészen más előírások vonatkoznak, ezek teszik ki a napunk nagy részét. Hétköznapokon 2,5-3 óra liturgiát ünneplünk közösen. Számomra ez egy tartóoszlop, amely megtart akkor is, ha elgyengülök. Kérdezés nélkül részt veszek rajta akkor is, ha éppen nincsen kedvem imádkozni.
DOMRADIO.DE: Ön fontosnak tartja azt is, hogy a hitet és a szerzetesi életet megjelenítse a médiában, ezért készíti az „Esti imádság” című videósorozatot a katholisch.de portálon. Nem mond ez ellent az elvonult kolostori életnek?
Meyer: A katholisch.de megkereste a Németországi Szerzetesrendek Konferenciáját, hogy ki tudná ezt az ötletet megvalósítani, s valahogy eljutottak Laachba és hozzám. Úgy gondolom, a közösségi média nagyon veszélyes lehet, de az apátság, az Egyház, illetve a teológia médiajelenlététől függetlenül is a média minden kapcsolat számára nagy veszélyt hordozhat. Másrészt viszont az esti imádsággal napont 3-5 ezer embert érünk el, akik velünk imádkoznak.
A videók lehetőséget adnak arra, hogy legfőbb feladatunkkal, a napi imádsággal a kolostor falain kívül is hatást gyakorolhassunk. Ez nem különbözik attól, amikor az emberek felkeresik a templomunkat, hogy imaszándékaikat ránk bízzák.
Én például az Instagramon is jelen vagyok, mert szórakoztatónak tartom a tartalmak megosztását. Ugyanúgy, ahogy a zenén keresztül azokat az embereket bevonzzuk a templomba, akik egyébként nem kerülnének kapcsolatba az Egyházzal, úgy egy-egy egyperces videóklippel vagy az én „Prédikáció to go” felvételeimmel elgondolkodásra bírhatjuk őket. Úgy gondolom, tisztában kell lennünk a közösségi média veszélyeivel, de ezek a veszélyek nem csak ránk szerzetesekre, hanem mindenki másra is leselkednek.
DOMRADIO.DE: Az „Esti imádság” sorozat már a 2000. részénél tart. Hogyan tekint erre a projektre?
Meyer: Ezt egyáltalán nem lehetett előre látni. Azt hiszem, a katholisch.de számára hamar világossá vált, hogy sikeres eszköze a pasztorális szolgálatnak, ami egy hírportálon ráadásul különlegességnek számít. Kezdetben egyáltalán nem voltam tisztában a számokkal. Csak később a YouTube-on láttam, hogy milyen sok ember nézi meg naponta.
Egy nagy közösség alakult. Örülök, hogy már a 2000. résznél tartunk.
DOMRADIO.DE: Hogyan győzné meg ma arról a fiatalokat, hogy kolostorba vonuljanak?
Meyer: Úgy gondolom, hogy ez nem a meggyőzésről szól. Sok fiataltól azt hallom, hogy konkrét megszólításra várnak. Az 1980-as és 90-es években még elképzelhetetlen volt, hogy csak úgy odamenjünk az emberekhez. Ez szóba sem jöhetett. Ma pedig elvárás. A fiatalok arra várnak, hogy valaki odamenjen hozzájuk, szólítsa meg őket, és hitelesen mutassa be, hogy mire való a rendi élet. Van egy ifjúsági vigíliánk, amit azonban nem azért tartunk, hogy a fiatalokat a kolostorhoz kössük.
Úgy gondolom, hogy a munkánkkal, az életünkkel és azzal a tanúságtétellel, hogy ott élünk, vagyunk annyira hitelesek, hogy az emberek maguk is szeretnének bevonódni az Istenkeresés kalandjába. Minden útnak egészen személyes Istenkeresésnek kell lennie, amelyet az apátságnak és a konventnek a bencés regula által megerősítve támogatnia kell.
Ha ezt hitelesen és hihetően éljük meg, akkor ez ma is egy rendkívül vonzó életforma.
Az interjút Tim Helssen készítette.
Fordította: Klausz Eszter
Forrás: domradio.de
