fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

A Kongresszus mint felkiáltójel – Varga Péter atya és a Zürichi Magyar Katolikus Misszió készülete a NEK-re

Közzétéve

„A szentmise csodájára, az Eucharisztiára fel kell hívni erősen a katolikusok figyelmét – ezért kellenek az eucharisztikus kongresszusok. Olyan ez tehát, mint egy nagy felkiáltójel mindenki számára, így azok számára is, akiknek az életéből hiányzik ez a heti egyszeri ünnep” – szögezi le Varga Péter atya, a Zürichi Magyar Katolikus Misszió plébánosa a lelkészség honlapján. Az elmúlt hónapokban az ő hívekkel való kapcsolattartása is többnyire az online térre összpontosult, és Péter atya nem is hagyta kihasználatlanul ezt a kommunikációs csatornát: időről időre újabb és újabb ismertető, tanító és buzdító tartalmakat tett közzé e felületen, többek között az Eucharisztiáról és az Eucharisztikus Kongresszusról is. Mindezekből világosan kirajzolódik, hogy a diaszpórai szolgálatra, konkrétan az Augsburgi Magyar Katolikus Misszió vezetésére öt évvel ezelőtt a Váci Egyházmegyéből érkező, onnan pedig három éve Zürichbe elhívott Varga Péter atya példás elkötelezettséggel csatlakozott a katolikus világeseményre való előkészülethez, a jövő év szeptemberéig hátralévő időszakot Svájc legnagyobb városában is ennek akarja szentelni ott élő magyar hívei körében. Péter atya iránymutatását és tanítását érdemes megismerni.

„Az Eucharisztia az egyház középpontja, mert Jézust jelenti, amire épül egyházunk és hitünk” – kezdte Úrnapi videóüzenetét Varga Péter atya. A Zürichi Magyar Katolikus Misszió vezetője minden tőle telhető módon igyekszik bekapcsolódni az Eucharisztikus Kongresszus előkészületeibe. A közösség év elején a NEK által kidolgozott, tizenkét találkozási alkalmat jelentő, előadásokra-videóvetítésekre, beszélgetésekre és imádságra épített imakurzust is megkezdte, és ezt a járványhelyzet megszakította ugyan, de reményeik szerint szeptembertől folytathatják majd. Péter atya a misszió honlapján a számos információközlés és olvasmányajánlás mellett online magyar szentmiseközvetítéseket és a világ legkülönbözőbb pontjairól online szentségimádási alkalmakat is összegyűjtött és ajánlott híveinek. „Egy információkkal gazdagon ellátott honlapot kísérhetünk figyelemmel a kongresszusra” szavakkal a NEK weboldalára és az ott több nyelven elérhető imádságra is felhívta hívei figyelmét, nem utolsósorban a Kongresszuson való részvételhez szükséges regisztráció elvégzését is felkínálta számukra. „A kongresszus szó helyett használhatjuk akár a népünnepély szót is” – állapítja meg Varga Péter atya, és az Eucharisztikus Kongresszusról hangsúlyozza: az keresztény népünk minden tagjának a hitét és közösségi hovatartozását szeretné megerősíteni. „Mai korunkban egyre nagyobb szükségünk van legnagyobb kincsünk, Jézus jelenlétének, az Eucharisztiának (Oltáriszentségnek) a megünneplésére, a róla és vele való kapcsolatunk átgondolására. A szentmise csodájára, az Eucharisztiára fel kell hívni erősen a figyelmet, ez katolikus voltunk és önazonosságunk központi témája” – fogalmaz a zürichi magyar katolikus misszió vezetője, és a szentmise, a szentségimádás csodájára az alábbi gondolatokkal hívja fel a figyelmet.

A szentmise mint hálaadó ünnep

A keresztények kezdettől fogva megtették azt, amit a zsidók is: a hétvégi istentiszteletek első célja a hálaadás volt a Teremtőnek. Szentmiséinken a hálaadásunk megtöbbszöröződik: hálát adunk a Teremtőnek az életünkért és az elmúlt hat napért, és éppúgy hálát adunk a Megváltásért, Jézusért, aki itt maradt közöttünk titokzatosan az Oltáriszentségben, az Eucharisztiában. Az első keresztények ezért a szentmisét először hálaadásnak nevezték, pontosabban görögül Eucharisztiának, és ez lett a neve az átváltoztatott kenyérnek és bornak is, illetve magának az istentiszteletnek. Ha megkérdezték egymást, hogy hová mégy, a válasz ez volt: „Megyek az Eucharisztiára”, vagyis: „Megyek a hálaadásra.”

Gyere Te is minden héten közösen hálát adni életedért, szeretteidért, az elmúlt hat napért és minden másért, amit kaptál! Add meg Te is a hálaadást és dicsőítést az Úrnak, amivel tartozol neki – biztat Varga Péter atya.

A katolikus egyház válasza a modern világ számára: a szentségimádás

Az evangéliumban Jézus azt kéri, hogy maradjunk meg szeretetében. Ehhez a legnagyobb segítséget a katolikus egyház adja: az Eucharisztia lehetőségét a szentmisében, a szentáldozásban és a szentségimádásban. A szentségimádás lényege, hogy leülünk a templomban a Tabernákulum vagy a kitett Oltáriszentség elé és csendben Jézussal vagyunk. Ez a csendes szentségimádás a katolikus egyház legzseniálisabb, igazi válasza a XX–XXI. század rohanásban élő embere számára – fogalmaz Péter atya.

Emlékeztette híveit arra is, hogy 2018. május 1-jén a magyar egyház boldoggá avathatta a rábakethelyi Brenner János áldozópapot, aki az Oltáriszentség szentje lett, mivel 1957-ben a december 14-éről 15-ére virradó éjjelen nyakába akasztva vitte az Eucharisztiát egy állítólagos nagybeteghez, amikor a kommunista hatalom bérencei harminckét késszúrással megölték. Ez a boldoggá avatás a magyar egyház életének csúcspontja volt az Eucharisztikus Kongresszus készületi évében. Az egyháztörténelmi eseményre országszerte szentségimádásokkal készültek. Méltó készület volt ez az Oltáriszentség szentjének ünnepére és méltó így készülni a közelgő Eucharisztikus Kongresszusra – hangsúlyozza Péter atya, és felidézi Boldog Brenner Jánosnak a naplójába bejegyzett szavait: „Minél mélyebben átéled Krisztus lényegi valóságát az Oltáriszentségben, annál mélyebb lesz lelkiéleted. Ha nem megy az ima és az elmélkedés, éld át a Valóságot: hogy Krisztus éppen úgy ott van jelen, mint te.”

Az Eucharisztia kell hogy legyen a kiindulópontja a mi missziós közösségünknek is és csak itt lehet látni a jövőnket is. Előttünk áll még az a feladat, hogy rendszeres szentségimádásaink legyenek. Missziós helyzetünk ezt igencsak nehezíti, de akkor is feladat számunkra, hogy fogjunk össze a szentségimádásokban. Mert amikor leülünk az Oltáriszentség elé, Vele vagyunk, akkor az Ő ereje jár át bennünket – hallhattuk Péter atya úrnapi videóüzenetében.

Szent II. János Pál pápa az Eucharisztiáról

Az Eucharisztia másik nagy szentje Szent II. János Pál pápa, akinek a vezetése alatt a katolikus egyház addig nem látott intenzitással tárta elénk a köztünk lévő Jézust, a szentségimádást. Milyen nagy buzgalommal szerette volna a Szentatya a szívünkre helyezni, hogy találjunk rá gyökereinkre, amitől keresztények, krisztusiak vagyunk. Hogy Jézussal legyen szoros kapcsolatunk, és ami miatt leginkább katolikusok vagyunk: az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal legyen szoros a kapcsolatunk. Ezt szolgálja minden szentmise és különösen a szentségimádás – folytatja Péter atya –. Szent II. János Pál pápa felismerte, hogy az egyház jövője az, ha tudatosítjuk az Oltáriszentség, Jézus iránti szeretetünket, ezért hirdette meg az Oltáriszentség évét 2004–2005 között. Azt megelőzően, 2003-ban Az Egyház az Eucharisztiából él című pápai enciklikában Szent II. János Pál pápa így írt: „Az Egyház az Eucharisztiából él. …Az Eucharisztia… az egyházi élet középpontja. Ez látható az Egyház életének első perceitől kezdve. Ezt az eucharisztikus »csodálatot« szeretném élénkíteni bennetek. Szemlélni Krisztus arcát, éspedig Máriával együtt szemlélni – ez az a program, amelyet a harmadik évezred hajnalán az Egyháznak adtam…”

Metanoia az Eucharisztiához

Megtérés, másként gondolkodás = metanoia. Másként kell gondolkodnia sok katolikusnak az Oltáriszentségről is. A NEK-re való első készületi év mottója volt: „Az Eucharisztia mint az egyéni keresztény élet forrása” – emlékeztet Varga Péter atya, és a metanoiához vezető tanácsait így foglalja össze:

  • Imádd Jézust az átváltozott kenyér és bor alakjában! Igen, mert hiszem, hogy az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van.
  • Vágyakozz arra, hogy magadhoz vehesd és áldozhass! Már hétköznap várd a vasárnapi szentáldozást. Mint a pestistől és ráktól, úgy őrizkedj a vasárnapi mulasztástól. És ha valaki vagy valami visszatart, tartsd a gonosz kísértésének. Csodálatos lelki forrás minden szentáldozás. Vagyis minden szentmise forrás a következő hétre, a hétköznapjaink számára. Ahogy egy templomi robbantás után nem is olyan régen egyiptomi keresztények kifejezték: Akkor sem maradhatunk el a szentmisékről, mert szentmisék nélkül nem tudunk élni.” Ugyanezekkel a szavakkal vallották meg az első századok keresztényei is a hitüket. Tegyük fel a kérdést: számunkra is forrás az Eucharisztia? Hitünk erősítésére érdemes az eucharisztikus csodákról is olvasni, amelyek közül többet a múlt században, sőt az elmúlt húsz évben is megerősítettek.
  • Nem a papot és a szentmisét kell keresni, hanem a közösséget és az Eucharisztiát. Vagyis akkor is jövök, ha szentmise helyett igeliturgia van, mert a közösséget szolgálja az Eucharisztia. Ezért volt a NEK második készületi évének mottója: „Az Eucharisztia az Egyház forrása.” Az az érett keresztény, aki akkor is elmegy a vasárnapi istentiszteletre, ha nincs pap, de van áldozás és felolvasás a Bibliából, és az egyház tanításából is hallunk valamit (nagy tiszteletet érdemelnek azok a közösségek, akik így is tudnak rendszeresen ünnepelni a mai nagy pap nélküli világban).
  • Mindegy, kinek a kezéből kapom az Oltáriszentséget, hiszen úgyis mindenki méltatlan Őhozzá! A pap csupán megkapta a kegyelmet, hogy az átváltoztatáskor Jézus keze legyen. De az áldozáskor már minden áldoztató személy Jézus keze, legyen az férfi vagy nő.

Hálaadás és fohász

Péter atya így öntötte szavakba nemrég érzéseit és gondolatait: „Hálát adok minden hívőért itt a közösségünkben, akik nem csupán egy általános vallásos érzületből jönnek el vasárnapról vasárnapra a szentmisére, és nem is az az első számukra, hogy másokkal találkozzanak, hanem azzal a vággyal jönnek, hogy hétről hétre jobban Jézusévá váljanak a Szentírás, az egyház tanítása, az Oltáriszentség által. Hálát adok minden hívőért, aki ezt tudatosan teszi.” Hálaadásához hozzátette a híveihez intézett kérését is: „Ne hanyagoljuk el azt, hogy vigasztaljuk Jézust, a hitükkel nem törődő itteni magyarok miatt is, akik az Oltáriszentségben nem ismerik fel a jelenlévő Jézust, és nem jönnek, hogy Vele egyesüljenek, hogy imádkozzanak.”

A Zürichi Szent István Magyar Katolikus Misszió buzgó hívei és ezüstmisés plébánosuk, a váci egyházmegyés Varga Péter atya vallja a 31 évesen meggyilkolt iraki pap, Ganni atya szavaival: „Vasárnap nélkül, Eucharisztia nélkül nem tudunk élni.” Ilyen lelkülettel készülnek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Aktuális

Francia orvosok és értelmiségiek is felemelik hangjukat a gyermekek nemi önmeghatározásának ideológiája ellen

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A francia országos terjesztésű jobboldali Express című hetilapban szeptember 20-án megjelent véleménycikkben félszáz orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, jogász, bíró és filozófus emeli fel hangját az ellen az ideológiai befolyás ellen, amelyet a „transznemű” gyermekek emancipációjának nevében fejtenek ki. (Úgy tűnik, nem csak Magyarországon élnek olyan emberek, akik nem értenek egyet a nemek megváltoztatásával és az erre irányuló érzékenyítéssel – a szerk.)

Hátborzongató számokat látni. Néhány éve egyértelműen emelkedik a nemváltási kérések száma a gyermekek – különösen a serdülők – körében. Jean Chambry, a párizsi Serdülők Ágazatközi Befogadó Központjának (CIAPA) illetékes gyermekpszichiátere kiemeli, hogy tíz évvel ezelőtt évente tíz ilyen kérelem érkezett. Ezzel szemben 2020-ban az Ile-de-France régióban (amely a legnépesebb francia régió) havonta regisztrálnak tíz kérelmet. Skóciában a kormány, reagálva e tendenciára, ez év augusztus 12. óta már általános iskolás kortól kezdve engedélyezi a gyermekeknek, hogy szülői beleegyezés nélkül megváltoztassák nevüket és nemüket az iskolában.

Ferenc pápa nyugtalanságának adott hangot szeptember 12-én, szlovákiai útja alkalmával a gender ideológia banálissá, köznapivá tétele miatt, és úgy vélte, hogy ennek „ördögi vonzereje” van: „Veszélyes ez az ideológia, mert elvont az egyén konkrét életéhez viszonyítva, mintha az egyén elvontan és önkényesen dönthetné el férfivá vagy nővé válásának tényét és időpontját.”

Az Express véleménycikkét aláíró orvosok és értelmiségiek kijelentik, hogy „nem nézhetik tovább szótlanul azt a szerintük súlyos elhajlást, amelyet a transznemű gyermek emancipációjának nevében követnek el, akit úgy határoznak meg, mint olyan gyermeket, aki kinyilvánítja, hogy „nem a megfelelő” testbe született.

Valóságnak beállított érzések

„Én magam választhatom meg, hogy milyen testet akarok.” A nemi önmeghatározásnak ez a jelszava árad a közösségi médiumokból, ahol számos identitását kereső fiatal próbál megoldásokat találni a bajaira. Következésképpen sok fiatal meggyőződéssel hiszi, hogy megváltoztathatja nemét hormonkezelések vagy csonkoló műtétek segítségével.

„Elhitetik a gyerekekkel, hogy egy lány fiúvá lehet és fordítva, pusztán saját döntése alapján, a felnőttek véleményének kikérése nélkül, és mindezt egyre fiatalabb korban tehetik meg”

– fogalmazzák meg a cikk aláírói, hozzátéve: eközben a banalizáló közbeszéd azt sugallja, hogy lehetséges „megszabadulni a biológiai valóságtól, a férfi és a nő közti nemi különbözőségtől a csupán érzések alapján megválasztott jelleg érdekében.”

Napjaink átverése, amely az ideológiai indoktrináció része

Az aláírókat elsősorban az aggasztja, hogy elsőbbséget kapnak a gyermek vagy serdülő „érzései”, ami súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel jár a testükre nézve: orvosi kezelés vagy sebészeti beavatkozás, mint például az emlők leoperálása vagy a here eltávolítása. Az aláírók szerint a transznemű gyermek jelensége valójában korunk olyan átverése, amely az ideológiai indoktrináció része.

A gyermek kialakulóban lévő lény

A kisgyermekkor szakértői egyöntetűen úgy vélik, hogy „a gyermek kialakulóban lévő lény, aki állandóan változik és fejlődik, mígnem eléri az érettség állapotát.” Velünk viszont azt akarják elhitetni, hogy az egyes ember jó közérzete és szabadsága nevében a gyermek, szülei beleegyezését mellőzve, maga választhatná meg saját „gender identitását”. Az aláírók kipellengérezik a gyermeknek ezt a befolyásolását, „amelynek a következményei a mentális elbizonytalanodás és a szakítás a családdal, amennyiben az nem támogatja a gyermeket.”

Az aláírók felemelik hangjukat a gyermekek testének az egész életre szóló árucikké alakítása ellen is: „Azzal, hogy bebeszélik ezeknek a gyermekeknek, hogy születésükkor „kijelöltek” nekik egy nemet és hogy ezt szabadon megváltoztathatják, egész életükre betegeket, pácienseket csinálnak belőlük” – hívják fel a figyelmet, utalva a hormonális készítmények és műtéti beavatkozások ismételt igénybevételének szükségességére.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Aktuális

Ausztrália úton a teljes megfigyelés felé

Közzétéve

Szerző:

Ez a szöveg méltó George Orwell 1984 c. könyvéhez. Dél-Ausztráliában 24 óra leforgása alatt olyan törvényt fogadtak el, amely az egyéni szabadság minden formáját aláássa.

Manapság, a COVID-19 világjárvány idején a rendőrség figyelme már a lakosság legapróbb fizikai és digitális cselekedeteire és mozgásaira is kiterjed. Ez az új törvényszöveg lehetővé teszi a rendfenntartó erők számára, hogy rátegye a kezét az ausztrál állampolgárok összes közösségi hálózati fiókjára, feltörje a termináljaikat, és onnan adatokat gyűjtsön, más adatokat adjon hozzá vagy adatokat semmisítsen meg.

Azok az emberek, akiknek otthoni karanténban kell lenniük, le kell majd tölteniük egy arcfelismerő alkalmazást, a Home Quarantine SA-t. Ezzel tudják majd igazolni, hogy valóban otthon tartózkodnak. Az ellenőrzött polgárokat véletlenszerű módon, váratlanul, SMS-ben értesítik, és 15 perc áll majd rendelkezésükre, hogy megmutassák arcukat az okostelefonjuk kamerájának. Ezután ellenőrzik a dátumot, az időpontot és a helyszínt, hogy bizonyítható legyen, hogy a lefotózott alany élő adásban, ténylegesen otthon van. Végül az arcfelismerő szoftver ellenőrzi, hogy a kép megegyezik-e a rögzített személy profiljával. Ha egy polgár nem tartja be ezeket a szabályokat, a rendőrség kényszerkaranténba irányítja.

Kérdéses, hogy miért van szükség ilyen intézkedésre, hiszen a Johns Hopkins Egyetem adatai szerint az 1,8 millió lakosú Dél-Ausztráliában augusztus 23. óta nem fordult elő új COVID-19-es megbetegedés, és április 12. óta nem volt haláleset. Miközben az egész államban már szigorú karanténtáborokat állítottak fel, a kamionsofőrök nemrégiben sztrájkba léptek, hogy tiltakozzanak a Covid-19-hez kapcsolódó korlátozások ellen.

Az Emberi Jogok Központja bírálta a “megfelelő biztosítékok” hiányát, valamint azt, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta azokat a kulcsfontosságú ajánlásokat, amelyeket “egy kétpárti hírszerzési és biztonsági bizottság fogalmazott meg arról, hogy erős biztosítékokra van szükség az ausztrálok magánéletének védelméhez”. Ez a törvényszöveg lehetővé teszi, hogy az ausztrál hatóságok egyszerre legyenek “bírák, esküdtek és végrehajtók”. Ausztrália gyakorlatilag el van vágva a világtól. Betiltottak minden nemzetközi repülőjáratot, az ország elhagyására úgy adnak engedélyt, hogy minden esetet külön kivizsgálnak. Hazatérésük után a lakosoknak kéthetes szigorú karanténnak kell alávetniük magukat egy szállodában, saját költségükre, ami körülbelül 2500 euróba kerül. A belföldi járatokat ugyanilyen mértékben korlátozták.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: infochretienne.com

Olvasás folytatása

Aktuális

Kínában a katolikusoknak azt mondták, hogy a kommunista pártot ünnepeljék, és mondjanak le a Mária zarándoklatról

Közzétéve

Szerző:

Kínai katolikusok a Hebei-provinciai Szűz Mária kegyképének másolatát tartva - Fotó: AFP via Getty Images / CNA.

Az idén a katolikus egyházmegyék egész Kínában ünnepségeket rendeztek a Kommunista Párt (KKP) megalakulásának 100. évfordulója alkalmából, míg a zarándoklatokat Kína nemzeti Mária kegyhelyére megtiltották.

„Minden közösség, minden egyházmegye kongresszusokat, előadásokat, színházat szervezett, sőt még zarándoklatokat is tartottak olyan helyekre, amelyek a kommunista párt történetében szerepet játszottak”, mondta Bernardo Cervellera  misszionárius atya, aki az AsiaNews főszerkesztőjeként számolt be rendszeresen az elmúlt két évtizedben a kínai egyházról, jelentette a CNA.

Joseph Li Shan pekingi püspök rezidenciáján látta vendégül közös tv-nézésre azokat, akik Xi Jinping elnöknek a párt 100. évfordulóján tartott július 1-i beszédét hallgatták. Jiangxi tartományban egy szimpóziumon negyven pap és egyházi személy vett részt, azt vizsgálva, hogyan alkalmazandó a gyakorlatban Xi beszédének „szellemisége”. A Hubei-i katolikusok pedig zászlólengető szertartással ünnepelték a pártot, jelent meg a Kínai Hazafias Katolikus Szövetség weboldalán.

„Azt azonban megtiltották nekik, hogy elzarándokoljanak a sheshani Miasszonyunk szentélyhez, amely Kínában Mária búcsújáró helye”, mondta a pap.

Cervellera számára a helyzet jól példázza azt a kihívást, milyen lehet a katolikus közösségek élete a párt figyelő szemei előtt.

Három évvel a Vatikán-Kína egyezmény után

A közel három év alatt, mióta 2018 szeptemberében a Szentszék egyezményt kötött a kínai hatóságokkal, a rejtőzködő katolikusok helyzete merőben más volt, mint azoké, akik a kormány által jóváhagyott Hazafias Szövetség irányítása alá tartoznak.

Az illegális katolikus közösség élete „nagyon kemény”, magyarázta Cervellera.

„Megéltük, hogy nővérek zárdáját lerombolták, templomokat zártak be. Láttuk, hogy papokat üldöztek el plébániáikról, és szeminaristáknak tiltották meg, hogy teológiát tanuljanak, és tudunk püspökökről is, akiket letartóztattak, vagy akik napi 24 órás házi őrizetben vannak”, mondta.

Ezzel szemben a kormány által jóváhagyott katolikus templomokban viszonylag nagyobb szabadságot élveznek a hívek, de más kihívásokkal néznek szembe. A kormány nyomására cenzúrázzák a katolikus tanítás egyes részeit, míg a kínai nacionalizmust és a párt szeretetét beleszövik a prédikációba.

Azoknak a katolikus papoknak, akik Kínában legálisan működnek, alá kell írniuk egy papírt, melyben megígérik, hogy támogatják a Kínai Kommunista Pártot. Csak engedélyezett helyeken működhetnek, ahova a 18 évnél fiatalabbak nem léphetnek be.

„És mindenekfelett a Kommunista Párt dicsőségét kell magasztalniuk”, mondta Cervellera.

A Vatikán szerint a fenti egyezmény keretében 2018 óta öt püspököt neveztek ki. Az egyháznak azonban még legalább 40 püspök kinevezésére lenne szüksége Kínában, véli Cervellera. „Ahogy én láttam, a kijelölt vagy felszentelt püspökök mind a Hazafias Szövetség elnökei vagy titkárai. Ez azt jelenti, hogy nagyon közel állnak a kormányhoz.”

A történelem kiradírozása

A KKP 100. évfordulóját megelőzően áprilisban a kormány egy applikációt és egy forróvonalat indított el, felszólítva a polgárokat, hogy jelentsenek mindenkit, aki megkérdőjelezi azt, amit a párt a saját történelméről állít, s amit a kormány „történelmi nihilizmus”-nak nevez.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos pártintézkedéseket – mint például Mao Ce-tungnak a „Nagy ugrás előre” szlogennel jegyzett ötéves földművelési tervét, amely éhínséget és több mint 20 millió ember halálát okozta 1959 és 1962 között – egyszerűen kihagytak a párt történelmi narratívájából.

Ez a fajta cenzúra szinte lehetetlenné teszi, hogy a kínai katolikusok a saját történelmüknek az 1949-es kommunista forradalmat követő évtizedeiről beszélhessenek.

A Kínai Népköztársaság megalakulását követő években sok katolikust letartóztattak, mert nem voltak hajlandók együttműködni a kormánynak abban a programjában, hogy a külföldi befolyást megszüntesse és államosítsa a magániskolákat.

XII. Piusz pápa Evangelii praecones kezdetű enciklikájában erre a szenvedésre hívta fel a figyelmet 1951-ben.

„Megtudtuk, hogy a hívők közül sokakat, sőt apácákat, misszionáriusokat, kínai papokat és püspököket is elüldöztek az otthonukból, megfosztottak a tulajdonuktól, és száműzetésükben szükséget szenvednek. Letartóztatták, börtönbe, koncentrációs táborba zárták, vagy kegyetlenül megölték őket, mert hűségesen ragaszkodtak hitükhöz. Szívünket elönti a fájdalom, ha szeretett gyermekeink nehézségeire, szenvedésére vagy halálára gondolunk”, írta a pápa.

A néhai Joseph Zhu Baoyu püspök 1921-ben született, ugyanabban az évben, amikor Sanghajban megalakult a Kínai Kommunista Párt. 1981-ben tíz év kényszermunkára ítélték „forradalomellenessége” miatt, miután katolikusokat vitt zarándokútra Sanghajból a sheshani Miasszonyunk Mária kegyhelyre és ezért letartóztatták.

A Kínai Hazafias Katolikus Szövetség elnöke, a Shandong-i John Fang Xingyao püspök júliusban azt mondta, hogy Xi elnöknek a KKP 100 éves évfordulóján tartott beszéde meggyőző volt és segítette az embereket abban, hogy jobban megértsék, miért olyan tehetséges a Kommunista Párt. Ő maga találkozott Shen Bin haimeni püspökkel és Ma Yinglin kunmingi püspökkel, hogy megvitassák Xi beszédét.

Hivatások és papnevelés

A Kínai Kommunista Párt korábbi politikájának, beleértve az évtizedek óta tartó egykepolitikát, hosszú távú hatása van a kínai egyház demográfiai mutatóira.

„Ma a családoknak csak egy gyermeke van, és nehéz nekik felajánlani őt Istennek, hiszen arra is gondolniuk kell, ki fog gondoskodni róluk öreg korukra”, mondta Cervellera. „Így több pap is mondta nekem azt, hogy a papi hivatások száma csökken a korábbiakhoz képest.”

Azok esetében pedig, akik a papi hivatást választották, lehetséges, hogy a kormány nem engedi majd a felszentelést.

Júliusban Sanghajban négy papot szenteltek fel, holott ötöt kellett volna. A kormány az ötödik pap felszentelését azért nem engedélyezte, mert a szeminarista részt vett a lengyelországi Krakkóban rendezett Ifjúsági Világtalálkozón 2016-ban, olvasható Cervellera egyik beszámolójában az AsiaNews-ban.

Nem ez volt az első eset, hogy a kínai katolikusok Ifjúsági Világtalálkozón való részvétele feszültségeket okozott. Cervellera atya felidézi „az 1995-ben rendezett manilai Ifjúsági Világtalálkozót, ahol II. János Pál pápa azt mondta: Ázsia a közös missziónk a harmadik évezredben.”

„Kínai fiatalokat is meghívtak, akik részt vettek a szentmiséken és a találkozókon más országok fiataljaival együtt Manilában, de a Hazafias Szövetség tagjai is ott voltak velük. Ők aztán mindent megtettek azért, hogy elválasszák a fiatalokat a többiektől. Ott voltam. Gyakorlatilag megpróbáltak elkerülni bármiféle kapcsolatot a világ más katolikusaival” – mondta.

A papnevelés a másik olyan terület, ahol a kínai hatóságok csökkenteni kívánják az „idegen befolyást”.

„A papnevelés is egyre nehezebb, nem azért, mert nincsenek szemináriumok, hanem azért, mert azokat mindig ellenőrzés alatt tartják” – mondta Cervellera. – „Például az egyház szociális dogmáinak néhány vonatkozását, vagy annak bizonyos részleteit nem tanítják. A Hazafias Szövetség mondja meg, mely könyveket lehet használni, melyeket nem. Azoknak a külföldi professzoroknak a számát, akik taníthatnak a szemináriumokban, fokozatosan csökkentik.”

Rámutatott, hogy az egyik kínai szemináriumban XVI. Benedek pápa idején 23 külföldi professzor volt, ma mindössze 3 nem kínai professzor taníthat. „A Kommunista Párt és a Hazafias Szövetség független egyházra és gondolkodásmódra törekszik”, mondta Cervellera, hozzátéve, hogy ez megfosztja és elvágja a leendő papokat „a katolikus egyház egyetemes tanításának gazdagságától.”

Sheshani Miasszonyunk

Azok számára, akik szeretnék a kínai katolikusokat támogatni, Cervellera atya az imádság fontosságát hangsúlyozta. „Sokat beszélünk az Új Selyemútról. Az igazi Selyemút azonban az imádság és a zarándoklat útja, mert ez teheti jobbá Kínát” – mondta.

A misszionárius atya furcsának találja, hogy olyan kevés egyházmegye tartott helyi ünnepséget május 24-én, amely az „Imádság Világnapja a kínai egyházért”, és amelyet XVI. Benedek pápa vezetett be.

Ez a nap Mária, a keresztények segítőjének ünnepe, amikor kínai katolikusok ezrei szoktak elzarándokolni Sheshanba a Miasszonyunk Bazilikához. A zarándoklatot az idén ismételten betiltották, hetekkel azelőtt, hogy a Kommunista Párt 100. évfordulójára szervezett egyházmegyei összejövetelekre sor került volna.

A helyi önkormányzatok a Covid-19 járvány ürügyén tiltották be a zarándoklatot, de a kínai katolikusok azt mondták, hogy a közeli vidámpark és más turista látványosságok a Sheshan dombon ugyanabban az időben nyitva voltak.

A sanghaji Thaddeus Ma Daqin püspök 2012 óta van házi őrizetben, mivel felszentelése után nyilvánosan kilépett a Kínai Hazafias Katolikus Szövetségből.

Mielőtt 2020-ban a pandémia miatt bezárták a sheshani bazilikát, a kínai hatóságok már 2019-ben lépéseket tettek, hogy megakadályozzák a földalatti katolikus csoportok sheshani zarándokútjainak szervezését, és előírták a Mária kegyhelyre zarándoklóknak, hogy a nemzeti himnuszt énekeljék.

Cervellera szerint a Kommunista Párt attól a belső szabadságtól fél, amelyet a vallás biztosíthat. „Az egyetemi hallgatókat nagyon érdekli a katolicizmus és a kereszténység, a protestáns tanítások is. Azt hiszem, ezért próbálja a kínai kormány leállítani a fiatalok vallásos nevelését, mert attól fél, hogy növekszik az áttérők száma” – mondta.

Cervellera atya júniusban lemondott főszerkesztői megbízatásáról az AsiaNews-nál, és bejelentette, hogy missziós munkáját a Pápai Külképviseleti Intézetnél folytatja Ázsiában.

„Amint az ember felfedezi Istennel való kapcsolatát, az szabaddá teszi: szabadon beszélhet, szabadon alkothat véleményt és kritizálhat, szabaddá teszi őt arra, hogy ne tegye meg mindazt, amit a kommunista párt tesz. És ettől tart a Kommunista Párt, hogy az emberek szabadok lehetnek” – mondta.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű