Kövess minket itt is...

Az Istent keresőknek minden a javukra válik :)

Reflexió

„A média hozzáállása fontos tanulságokat hordoz”

Nemet media Egyedi

Társadalmunk szekularizáltságának mértéke fájdalmasan magas. És minél inkább előrehalad a szekularizáció, annál nagyobb szükségünk van olyan médiára, amelynek vezető elve az evangélium.

Peter Winnemöller jegyzete

Ha valaki tényleg tudni akarja, mennyire haladt előre társadalmunk szekularizációja, az több más mutató mellett a médiát is figyelembe veheti. Nem arra gondolunk – mert nem ez a fontos –, hogy milyen gyakran és hogyan jelennek meg nyíltan egyházellenes jelentések. A rossz hír, ugyebár, az jó hír, és ez arra a személyre is vonatkozik, akiről a hírt terjesztik. Ugyanis ha rossz híreket terjesztenek, akkor nemcsak a hír kerül a nyilvánosság elé, hanem az a csoport vagy személy is, akiről a hír szól. A rossz sajtó személy szerint bosszantó lehet, de ugyanakkor a rossz sajtó is nyilvánossághoz juttat. Valamennyire a rossz imázst is ki lehet használni és a saját előnyünkre lehet fordítani, ha jó a PR munka. Ennek ellenére a média túlnyomó többsége nagyon kevéssé hajlandó arra, hogy a pederasztikus botrányokat leszámítva az egyházról tudósítson.

Ez pedig egy sokkal fontosabb mutatóra utal, nevezetesen az offenzív elhallgatásra. Persze, az soha nem fordul elő, hogy mindent elhallgatnak, az túl feltűnő lenne. Inkább célzott és szelektív elhallgatásról van szó. Ennek ragyogó példája az éppen most végződött 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. Erről a nagyszabású katolikus eseményről a német média nem számolt be. Teljesen azonban nem hallgatták el. Szívesen felkapták a pápának a magyar kormányfővel szembeni politikai ellenszenvét, és a csupán néhány órás magyarországi látogatás okaként nevezték meg. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra. Végül is a kongresszust nem hallgatták el. Írtak róla. Másfelől a szinte minden médium által ellenszenvesnek tartott Orbán Viktor ellen fel lehetett hozni a nemzetközi rokonszenvet élvező Ferenc pápa ellenszenvét, amelyet a jelek szerint a magyar miniszterelnök iránt táplál. A múlt szombat esti grandiózus eucharisztikus körmenetről egyetlen sort sem lehetett olvasni. Miért is lehetett volna? Budapest egész belvárosát uralta a békés és örömteli felvonulás. Ez nem hír? Tényleg nem?

Ezzel a kommentárral nem a médiát akarjuk szidni. És hogy ez ne is legyen így, legalábbis ne jobban annál, mint ami ebben az összefüggésben szükséges, azt is meg kell említenünk, hogy a német püspöki konferencia (DBK) honlapja és a püspöki konferencia nevében működtetett hírportál is nagyon kevés információt kínált az Eucharisztikus Kongresszusról. Ismétlem, a hangsúly nem a média elmarasztalásán van, hanem a megfigyelésen és a megállapításon. Az oldalakért felelős személyeknek kell eldönteniük, hogy mi és milyen mértékben releváns. Miért nem köszöntötte a DBK elnöke a budapesti, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust? Ezt a kérdést feltehetjük magunknak. A világi média újságírói számára éppen az mutatja meg a téma lehetséges relevanciáját, amilyen fontosságot az elsődleges források tulajdonítanak egy eseménynek. Így bárki, aki átveszi bármelyik újság szerkesztőjének magatartását, egy egyszerű keresőprogrammal képet kaphat arról, hogy az 52. Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vajon milyen jelentőséggel bírt a németországi katolikus egyház számára. E megfigyelés szerint a relevancia közel van a nullához! Miért kellene akkor akár egyetlen papírra vetett sort vagy egy költséges írást a portálon rápazarolni?

Tehát nemcsak a nyilvános híradás maradt el erről a kongresszusról, hanem a katolikusok is nehezen tájékozódtak, ha egyáltalán érdekelte őket. Érdemes meggondolni, hogy a katolikus magánmédia, mint például ez a portál (kath.net), de a katolikus magántelevíziók, újságok és internetes portálok is csak egy bizonyos rétegnek szóló termékek, amelyek alig tudnak áttörni egy szűk szűrőn. Mindezek a rétegtermékek intenzíven és folyamatosan beszámoltak a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról, mind szóban, képben és hangban. Tudósítóikat a helyszínre küldték, és a lehető legjobban tájékoztatták saját olvasóikat és nézőiket. Azok, akik célzottan és a megfelelő kulcsszavakkal keresnek az interneten, megtalálják azt, amit keresnek. De csak a saját szűk buborékukon belül, anélkül, hogy a hír hatással lett volna és kiterjedt volna a világi hírek területére.

Itt van a kutya elásva. Nem arról van szó, hogy az ezekben a médiumokban végzett munka amatőr vagy csak félprofi lenne. Az ott készült televíziós műsorok minőségéért a közszolgálati műsorszolgáltatókkal összehasonlítva nem kell szégyenkezni. Csodálatos képek voltak Budapestről. Ami a hálózati és az újságzsurnalizmusban történik, azért a nagy médiának sem kell szégyenkeznie. A neten már több portálon is találhatók igazán jó szövegek. Mindazonáltal nem tudnak behatolni a világi térbe. Egyedül a képügynökségek képanyaga hagy kívánnivalót maga után – e sorok írója erről is tudna hosszasan beszélni, és nem csak az aktuális esemény miatt. Ez érthető is, hiszen a fenti relevanciakritériumok ezekre az ügynökségekre is vonatkoznak. Talán valaki majd létrehoz egyszer egy magán katolikus fotóügynökséget, amely ilyen esetekben anyagot kínál. A buborékon belül valóban megvan mindenünk, kivéve a képügynökséget. Feltűnt ez már valakinek?

Társadalmunk szekularizálódásának mértéke tükröződik tehát egyfelől abban, hogy mennyire nem vesz tudomást a világi média a nem botrányos jellegű egyházi témákról, másfelől pedig abban, ahogyan – mintegy tükörképként – folyamatosan fejlődik a növekvő színvonalú katolikus magánmédia. Ez nem tragédia. Ellenkezőleg, előnynek is tekinthető, mert egy egyre hidegebb társadalomban éppen ezek a médiumok lehetnek azok, amelyek támaszt jelenthetnek sok bizonytalanná vált embernek, mivel másképp, és más témákról tudósítanak. Isten, amint mondják, görbe sorokba is egyenesen ír. A szükségletre adott válaszként keletkezett médiumok – több van belőlük, mint gondolnánk – a szükségletet megfordító, megváltoztató médiumokká válhatnak a nem túl távoli jövőben. Tehát aki csak teheti, minden lehetséges módon támogassa ezt a fajta katolikus magánmédiát. A létező sokféleség olyan előny, amelyet gyarapítani kell.

Társadalmunk szekularizálódásának mértéke fájdalmasan magas. És minél jobban előrehalad a szekularizáció, annál nagyobb szükségünk van olyan médiumokra, amelyek vezető elve az evangélium. Ezt a fontos tanulságot is leszűrhetjük a német világi média totális kudarcából, aminek a budapesti, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán lehettünk tanúi.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: kath.net

Hozzászólás Facebook fiókkal (böngészőbe való bejelentkezés után)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hirdetés

Kapcsolódó...

Nagyböjti ráhangoló (2024)

A nap kihívása Ne mulaszd el, hogy egyedül és családoddal ezen a héten Szent Józsefhez is imádkozz. Nagyböjti ráhangoló videósorozatot a Zarándok.ma támogatóinak segítségével...

Nagyböjti ráhangoló (2024)

A nap kihívása Vizsgáld meg, hogy mennyire vagy hajlandó megbocsátani másoknak? Mennyire segíted az illetőt, hogy megtalálja a maga lelkiismereti szempontjait?Ítélkezés és a róla...

Nagyböjti ráhangoló (2024)

A nap kihívása Gondold végig hogy ki számodra az Úr Jézus? Mint Isten, mint Megváltó. Melyek azok a mondatok, amelyek foglakoztatnak, gondolkodtatnak, szívedig jutnak?Mi...

Nagyböjti ráhangoló (2024)

A nap kihívása A mai nap kihívásaként: fogadd a lélek szegénységében azt, hogy Jézus kiválasztott téged, fogadd Jézus közeledését, hogy így te is közeledhess...