Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

A meditációról

Közzétéve

Fotó: Cathopic

A lassú meditálás megváltoztathatja az életünket. Próbáljuk ki: ne kapkodjuk el imádságunkat vagy meditációnkat. Meglepő eredményre fogunk jutni.

Annyira gyorsan élünk manapság, hogy napi imádságainkon és meditációnkon is csak átrohanunk. Túlságosan is elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy sok időt szánjunk a lelkiéletünkre. Elvégezzük, amit akarunk, amilyen gyorsan csak lehet, hogy utána kipipálhassuk.

A túl gyors imádság azonban káros is lehet. A végén már azt sem tudjuk, mit mondunk, és a mögötte levő tartalmat, értelmet végképp nem látjuk. Más szavakkal: az imádságunk csak locsogás lesz, olyan, mint amit Jézus is elítélt:

„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!” (Mt 6, 7)

Francis Xavier Lasance atya, ez a 19. és 20. században élt amerikai pap és író, 39 vallási tárgyú kötet szerzője azt tanácsolta Imádságoskönyvében, hogy az imádságokat lassan és nagy tudatossággal mondjuk. Nyugodtan gondolkodjunk el közben az értelmükön, nyugodtan álljunk meg időről időre, hogy az imádság szavait saját életünkhöz, saját kéréseinkhez igazítsuk. A szívből jövő odaadás és átélés többet jelent, mint az, hogy sikerül-e „befejeznünk” az imádságot.

Egy másik 19. századi író, John Sergieff pedig ezt írta: „Imádkozzatok lassan, amíg imádságotok minden egyes szaváról nem érkezik visszhang a szívetekbe. Tartsátok be azt a szabályt, hogy jobb öt szót mondani a szívetek legmélyéből, mint tízezer szót a nyelvetek hegyéről.”

Newman bíboros egyetlen szava

John Henry Newman bíboros is foglalkozott a meditáció kérdésével. A bíborost, aki anglikán papként kezdte hivatását, de hosszú belső érlelődés után áttért a katolikus hitre, majd 40 éven át prédikált és tanulmányozta a teológiát és az egyháztörténetet, az elmúlt év őszén avatta szentté Ferenc pápa. Lángoló hite, meggyőződése egyetlen pillanatig sem gyengült 15 éves korától kezdve, amikor mély lelki tapasztalatra tett szert. Így vallott erről: „Találkoztam Istennel, nem mint fogalommal, hanem személlyel, aki magához hívott”.

Hogyan maradt meg benne az állandó lángolás? Miért vannak olyanok, akik elfásulnak, akikben kihűl a láng, közönyösek lesznek és nem látják meg, hogyan működik Isten az életükben? Newman válasza a következő volt:

„Hogy miért van ez így? Miért értitek meg olyan nehezen üdvözülésetek Evangéliumát? Miért olyan homályos a szemetek, miért hallotok ennyire rosszul? Miért ilyen kicsiny a hitetek? Miért van ilyen kevés mennyország a szívetekben? Mindennek egyetlen oka van, testvéreim, amit egy szóval is elmondhatok: azért, mert olyan keveset meditáltok. Nem elmélkedtek, nem meditáltok, és ezért hiányzik belőletek a buzgóság.”

Newman számára a meditáció egyszerűen azt jelentette, hogy egész napon át, újra és újra felidézi, mit tett Isten. Gondol Krisztus szenvedésére. Gondol Isten irgalmára. Gondol Jézus tanítására. Meggyőződése szerint egyedül a meditálás képes a Krisztustól kapott kegyelmek táplálására és bővítésére.

Amikor legközelebb imádkozunk, végezzük lassan az imádságot, összpontosítsunk arra, amit csinálunk és ajánljuk fel Istennek. Ahogyan hátrébb lépünk egy lépéssel a világ forgatagától, béke költözik majd a szívünkbe. Rövidesen megérezzük majd a változás örömét, meg fogjuk becsülni és várni fogjuk az imára szánt időt.

Forrás: Aleteia 1, 2, Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések
Hírdetés

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű