A böjt egyike azoknak a gyakorlatoknak, amelyeket hagyományosan a nagyböjttel azonosítunk. Jelentéstartalma igen gazdag. Azt javaslom, hogy vizsgáljuk meg a böjt hét értékét.
A böjt első értéke az, hogy általa megtanuljuk megbecsülni az ételt. Fogyasztói társadalomban élünk, amelyben az ételek bőségesen a rendelkezésünkre állnak. Ez rendszerint pazarláshoz vezet. Az élelmiszert pusztán tápláléknak tekintjük és ritkán gondolunk úgy az ételre, mint Isten ajándékára.
A böjt alkalmat ad arra, hogy szakítsunk szokásos fogyasztói beidegződéseinkkel az élelmiszerekkel kapcsolatban, és lehetővé teszi, hogy megtanuljuk tisztelni az ételt.
A böjt második értéke az, hogy eszközt ad a kezünkbe az éhező szegények megsegítésére. A Szentírás tele van intelmekkel az ételnek másokkal való megosztására vonatkozóan. Valóban, az, hogy milyen mértékben osztjuk meg másokkal ételünket, jelenti az egyik kritériumot, amely alapján a végső időkben Isten megítél majd bennünket.
Számos módja van, hogy a böjtünket jótékony célokra ajánljuk fel a nagyböjt idején. Takarékosabban vásárolhatunk, hogy többet adhassunk karitatív célokra. Kevesebbet ehetünk, és félretehetjük, amit megtakarítunk, hogy segítsen másokon.
A böjt harmadik értéke abban rejlik, hogy segít növekedni az alázatban. Az alázat azt jelenti, hogy reálisan, tisztán és józanul lássuk önmagunkat és a világban elfoglalt helyünket. Alázatosnak lenni annyi, mint érezni a saját korlátainkat. Jobban tudatában leszünk halandóságunknak és annak, hogy meg kell halnunk. Ilyenkor ébredünk rá, hogy az életünk törékeny.
Kevés olyan dolog van, amely jobban tudatára ébreszt minket korlátainknak, halandóságunknak és másoktól való függésünknek, mint az, ha éhesek vagyunk. Az éhség helyre tesz minket és letöri az egónkat.
A böjtölés negyedik értéke, hogy fegyelemre tanít. A fegyelem önuralmat és megfelelő önkorlátozást jelent, amelyek az érett személyiség jegyei. Ellentéteik az élvhajhászás, az önkontrollra és a visszafogottságra való képtelenség. A böjt külső fegyelmet foglal magába, amely belső fegyelemre tanít bennünket. A böjt gyakorlásának olyan belső hatása lehet, hogy általa Krisztus valódibb és hitelesebb tanítványaivá válhatunk.
A böjt ötödik értéke az, hogy képessé válhatunk szolidaritást vállalni a szegényekkel. Ez azt jelenti, hogy amíg vannak szegény emberek a világon, nem illő fényűzően étkeznünk. Arra vagyunk elhívva, hogy egyszerűbben, takarékosabban éljünk, kerüljük a pazarlást a kevéssel rendelkezőkkel való együttérzés szellemében. Amíg éhezés van a világon, az éhségünknek a böjt állandó elemének kellene lennie.
A böjt hatodik értéke – különösen Nagypénteken, amely a katolikusok számára szigorú böjti nap – az, hogy kifejezi Jézussal való szolidaritásunkat halála napján. Krisztus kihallgatásának, szenvedésének és halálának napján a keresztények arra hivatottak, hogy józan életet éljenek, kerüljék a szórakozást és a zavaró tevékenységeket. Nagypénteken a kereszten szenvedő Krisztusra emlékezve a keresztények feladata, hogy ezt a napot tiszteletben tartva tekintetüket szilárdan Jézus megváltó tettére függesszék.
Végezetül azért böjtölünk, hogy felkészüljünk Krisztus dicsőséges visszajövetelére. Arra emlékeztet minket, hogy soha nem lehetünk elégedettek a közönséges táplálékkal, olyan ételekkel, amelyek csak pillanatnyi kielégülést adnak, aztán tönkremennek. Nem csak kenyérrel élünk. Amit várunk, az a menny eledele, Isten mennyei lakomájának eledele, amely nem pusztul el, hanem örök életet ad. Addig mindig éhesek leszünk.
Írta: Francis Mannion atya, Salt Lake City, USA
Forrás: Catholic News Agency
Ford.: Ujvári Szonja
Anna
2023-02-22 at 14:39
Isten fizesse meg!