fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozata az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortuszról szóló döntése kapcsán

Közzétéve

Fotó: Vatican Media

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozatot adott ki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának határozatával kapcsolatban, amely pénteken módosította a „Roe kontra Wade” ügyben az 1973-ban hozott jogi álláspontot az abortusz kérdésében.

Az Egyesült Államok püspökei történelmi napnak nevezték az ország életében június 24-ét, amely egyébként idén Jézus Szentséges Szívének ünnepe, és hálát adtak Istennek a Legfelsőbb Bíróság pénteki döntéséért, amely megváltoztta a „Roe kontra Wade” ügyben hozott 1973-as ítéletet, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi élet elvételét abortusz útján”. A Pápai Életvédő Akadémia közleményben sürgette a kormányokat, hogy olyan politikai döntéseket hozzanak, amelyek elősegítik az életet.

Pénteken az amerikai Legfelsőbb Bíróság nyilvánosságra hozta a Dobbs kontra Jackson Női Egészségügyi Szervezet ügyében hozott határozatát, amely szerint az Egyesült Államok alkotmánya nem védi az abortuszhoz való úgynevezett „jogot”. A pénteki ítélet, amelyben hat bíró döntött igennel és három ellenezte, hatályon kívül helyezi a „Roe kontra Wade” és a „Planned Parenthood of Southeastern Pennsylvania kontra Casey” abortuszügyben hozott döntéseket, amelyek az egész országban garantálták a „igény szerinti abortuszt”. A döntés azonban nem teszi illegálissá az abortuszt, csupán visszaadja az amerikai népnek és választott képviselőiknek a gyakorlat szabályozására vonatkozó felhatalmazást.

Egy igazságtalan törvény megváltoztatása

„Közel ötven éven keresztül Amerika egy igazságtalan törvényt hajtott végre, amely lehetővé tette egyesek számára, hogy eldöntsék, mások élhetnek-e vagy meg kell halniuk. Ez a politika több tízmillió még meg nem született gyermek halálát eredményezte, és olyan nemzedékeket, amelyektől megfosztották a megszületés jogát” – áll az amerikai püspökök nyilatkozatában. A sajtóközlemény, amelyet José Gomez érsek és a püspöki kar életvédő bizottságának elnöke, William Lori érsek írt alá, hangsúlyozza, hogy a „Roe kontra Wade” ügy, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi életek kioltását”, súlyos tagadása annak az igazság, hogy minden férfi és nő egyenlőnek teremtetett, akiknek Istentől kapott joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez.”

„Egyházként azokat kell szolgálnunk, akik nehéz terhességgel néznek szembe, és szeretettel kell körül venni őket.” A püspökök ezután méltatják amerikaiak millióinak munkáját, akik „békésen együtt dolgoztak, hogy felvilágosítsák és meggyőzzék embertársaikat az abortusz igazságtalanságáról, hogy gondozást és tanácsadást kínáljanak fel nőknek, és azon munkálkodtak, hogy alternatívákat biztosítsanak az abortusz elkerülésére, beleértve az örökbefogadást, a nevelőszülői gondozást és olyan állami politikát, amely valóban támogatja a családokat.” „Ma osztozunk örömükben és hálásak vagyunk nekik.” Az életvédelem ügyéért végzett munkájuk – folytatják a püspökök – „mindazt tükrözi, ami jó a demokráciánkban, és az életvédő mozgalom megérdemli, hogy nemzetünk történelmében a társadalmi változásokért és a polgári jogokért folytatott nagy mozgalmak közé tartozzon”.

A Pápai Életvédő Akadémia június 24-én pénteken csatlakozott az Egyesült Államok püspökeinek az USA Legfelsőbb Bíróságának döntéséről szóló nyilatkozatához. Ahogy Gomez érsek és Lori érsek kijelentette: „Ez a sebek begyógyításának és a társadalmi megosztottság felszámolásának ideje. Itt az ideje a megfontolt gondolkodásnak és a civil párbeszédnek, valamint az összefogásnak, hogy olyan társadalmat és gazdaságot építsünk, amely támogatja a házasságot és a családokat, és ahol minden nő megkapja a szükséges támogatást és erőforrásokat ahhoz, hogy gyermekét szeretetben hozhassa ebbe a világba.”

A Bíróság véleménye azt mutatja, hogy az abortusz kérdése továbbra is heves vitákat vált ki. Az a tény, hogy egy nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező ország megváltoztatta álláspontját ebben a kérdésben, kihívást jelent az egész világ számára. Nem helyes, hogy a problémát megfelelő és átfogó mérlegelés nélkül félreteszik. Az emberi élet védelme nem korlátozódhat az egyéni jogok gyakorlására, hanem nagy jelentőséggel bíró társadalmi kérdés. 50 év múltán fontos újraindítani a nem ideológiai vitát az életvédelem helyéről a civil társadalomban, hogy feltegyük magunknak a kérdést: milyen együttélést és társadalmat akarunk építeni.

Olyan politikai döntések kialakításáról van szó, amelyek elősegítik olyan létfeltételek megteremtését, amelyek az élet javát szolgálják anélkül, hogy „a priori” ideológiai pozíciókba esnénk. Ez egyben a megfelelő szexuális nevelés garantálását, az egészségügyi ellátás mindenki számára elérhető biztosítását, valamint a család és az anyaság védelmét szolgáló jogszabályi intézkedések előkészítését, a fennálló egyenlőtlenségek leküzdését is jelenti. Az anyáknak, a pároknak és a születendő gyermeknek szilárd segítségre van szüksége, amely az egész közösséget érinti, elősegítve a lehetőséget, hogy a nehéz helyzetbe került anyák folytatni tudják terhességüket, és hogy a gyermeket rá tudják bízni olyanokra, akik garantálni tudják a gyermek növekedését.

Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke hangsúlyozta: „Az élet iránti lelkesedését elvesztő nyugati társadalommal szemben ez a döntés erőteljes felhívás arra, hogy közösen gondolkodjunk el az emberi élet nemzésének súlyos és sürgető kérdéséről és az azt lehetővé tevő feltételekről. Az élet választásával az emberiség jövőjéért való felelősségünk forog kockán”.

Forrás: Vatican News

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Edmund Stoiber egykori miniszterelnök XVI. Benedekről: “Az egyik legnagyobb személyiség”

Közzétéve

Szerző:

Edmund Stoiber egykori bajor miniszterelnök “az egyik legnagyobb személyiségként” jellemezte XVI. Benedek emeritus pápát.

“Soha életemben nem találkoztam olyan emberrel, pedig sok vezető személyiséget ismerhettem meg, aki képes volt a hit összetettségét és az egyszerű üzenetet egymással harmóniában  közvetíteni, amikor a hitről és az értelemről a legmagasabb intellektuális szinten beszélt” – mondta a 80 éves Edmund Stoiber egykori miniszterelnök Stefan Großnak, a Regensburgi Egyházmegye munkatársának adott interjúban.

“Üzenetének megfogalmazásának mikéntje, és a testbeszéde olyan volt, hogy minden emberhez közel került” – folytatta Stoiber. “Olyan példaértékű életet élt Jézus Krisztus, a kereszténység és a keresztény értékek számára, amilyet egyáltalán elképzelni is nehéz.”

Az egykori miniszterelnök kapcsolata Joseph Ratzingerrel akkor kezdődött, amikor a későbbi Szentatya még a regensburgi egyetem professzora volt. Doktori témavezetője, aki Münchenből Regensburgba költözött, megkérte, hogy hetente egyszer menjen Regensburgba, „hogy kísérje a diákjait a gyakorlatokon. És a diákok közül sokan mondták akkoriban: „Legalább egyszer meg kell hallgatnotok Ratzingert”.

Ezután tanársegédként járt az előadásokra, amelyek rendkívül érdekesek voltak. Ez a diáklázadások utáni időszak volt. De Ratzinger tekintélyt és lelkesedést sugárzott – és az előadóterem valóban zsúfolásig megtelt. Mindenki eljött. Legalább öt vagy hat alkalommal találkoztam vele”.

Amikor 1993-ban Edmund Stoibert választották meg a bajor miniszterelnöknek, Ratzinger már régen Rómában dolgozott, mint a Hittani Kongregáció prefektusa.

Akkoriban a pünkösdhétfő, mint munkaszüneti nap eltörlése került szóba, mondta Stoiber. Ezután telefonon konzultált Ratzingerrel.

A bíboros elmondta, hogy Olaszországban pünkösdhétfő már régóta nem ünnepnap. „Ami a társadalomban történik, azt egészen egyszerűen értékelni kell – hangzott a bíboros tanácsa. Ratzinger elmondta, attól tart, hogy a Pünkösd így egy átlagos hétvégévé válik – hamarosan nem lesz többé különleges”.

A miniszterelnök számára ez volt “az alapvető érv. Ez ellen kellett tennem valamit.”

Fordította: Horváth Ádám
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Aktuális

Az új magyar kitüntetett, Isten szolgája Orosz Péter Pál munkácsi pap élete

Közzétéve

Szerző:

Szentszéki dekrétum elismeri Isten szolgája Orosz Péter Pál munkácsi pap vértanúságát - Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa pénteken fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát és a pápa engedélyezte hat dekrétumok közzétételét. Az egyik dekrétum Isten szolgája Orosz Péter Pál, a Munkácsi Eparchia papjának vértanúhalálát ismeri el. A görögkatolikus pap 1917. július 14-én született a magyarországi Biriben. A hit elleni gyűlöletből ölték meg 1953. augusztus 28-án a kárpátaljai Alsókaraszlón (Ukrajna).

A görögkatolikus pap a Szovjetunióbeli egyházüldözés áldozata lett 1953-ban. A hagyomány szerint (hivatalosan nincs bejegyezve, dokumentumok nem bizonyítják) Kárpátalján titokban, Romzsa Tódor szentelte püspökké. A hat dekrétum közül egy a vértanúhalált, a többi pedig hősies erényeket ismer el.

A kárpátaljai lelkipásztor életét a rászorulók iránti elkötelezettség és a szilárd hit jegyében élte. 36 évesen gyilkolták meg.

Néhány órával a titokban bemutatott isteni liturgia után, egy pisztolylövés érte Orosz Péter Pál atya állát, áthatolt a nyakán és a vállán. 1953. augusztus 28-án a szovjet kommunisták így vetettek véget a Kárpátalján található Alsókaraszlón (Siltse) a munkácsi görögkatolikus egyházmegyéhez tartozó pap életének, amelyet a leggyengébb iránti odaadás és a szilárd hit jegyében élt. A pápa a péntek délelőtti audiencián, amely alkalmával fogadta a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát, Marcello Semeraro bíborost, elismerte Orosz atya vértanúhalálát. Hamarosan sor kerül boldoggá avatására.

Származása és hivatása

Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született a magyarországi Biri faluban, mélyen keresztény családban. Apja görögkatolikus pap volt, és Péter 2 éves volt, amikor apja meghalt. 9 évesen elvesztette édesanyját is. A huszti gimnáziumban érettségizett. 1937-ben belépett az ungvári szemináriumba. Nőtlenséget fogadott és 1942-ben a munkácsi görögkatolikus eparchiában pappá szentelték. Káplánként kezdte lelkipásztori szolgálatát Magyarkomjátban és azonnal megbecsülést váltott ki a szegények iránti buzgalmáért és szeretetéért. 1943-ban a háború miatt táborilelkészi képzésen vett részt a Kassa melletti Barcán. Visszatért plébániájára, amely 1944-ben Kárpátalja egész területéhez hasonlóan a Vörös Hadsereg szovjet csapatainak megszállása alá került és egyesült az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal, majd a Szovjetunióval.

Az Új Ember katolikus hetilapban 2013-ban Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál atya unokahúga által írt cikkben a következőket említi Romzsa Tódor püspökről: „Bölcsen előre látva az egyházak ellen irányuló megtorló intézkedéseket, megelőző lépéseket tett a görögkatolikus egyház megmentésére. Bendász István kanonok atya adatai szerint titokban püspökké szentelt két lelkipásztort: Chira Sándort és Orosz Pétert. Ez 1944. december 19-én történt.” Hivatalosan a püspökké szentelést nem jegyezték be.

Az üldöztetés évei

Az erőszakos annexióval 1944-ben megkezdődött a görög-katolikus egyház üldözése. A később boldoggá avatott Romzsa Tódor mártír püspök nevezte ki Orosz atyát 1946-ban az ilosvai járásban található Bilkébe paróchusnak. Már akkor nyomás alá helyezték, hogy lépjen át az orosz ortodox egyházba. 1948-ban felerősödött ez a nyomás, de ellenállt, hűséges maradt a pápához. 1949-ben betiltották a lelkipásztori tevékenységet, és minden görög-katolikus templomot bezártak. A munkácsi eparchiát is megszüntették.

A gyilkosság

Orosz atyának bujkálnia kellett, a belügyi hatóságok gyanúsan figyelték és nyomoztak utána. Amikor 1949-ben a görög-katolikus egyházat betiltották, és a társadalom megbecsült tagjait módszeresen eltűntették, Isten szolgája továbbra is titokban végezte szolgálatát. 1953-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene. Megpróbált elmenekülni, de augusztus 27-én egy rendőr megállította az alsókaraszlói vasútállomáson és letartóztatta. Gyalog indította útnak, de Alsókaraszló közelében egy útmenti keresztnél Orosz Péter kijelentette, hogy nem megy tovább. Ekkor a rendőr halálosan megfenyegette, majd miután Orosz atya letérdelt, hogy a rózsafüzért imádkozza, lelőtte. A merényletet követően azonnal vértanúnak tekintették. A pap földi maradványai és elhantolásának helye a Szovjetunió felbomlásáig rejtve maradtak.

Orosz Pé­ter Pál atya föl­di ma­rad­vá­nya­it az ilosvai rend­őr­ka­pi­tány ga­rá­zsá­ban be­ton­ba ágyaz­ták be. “A gö­rög­katolikus szer­tar­tás sze­rin­ti meg­ké­sett te­me­tés­re vé­gül 1992. au­gusz­tus 28-án ke­rült sor Bilkén. A há­lás hí­vek a mártír püspök tisz­te­le­té­re ká­pol­nát épí­tet­tek, amely­ben a Szent­ Csa­lád-kép előt­ti ol­tár­asz­tal üveg­lap­ja alá he­lyez­ték el ham­va­it. Ma­gyar Pál, Bilke paróchusa ima­ki­len­ce­det írt a már­tír püs­pök di­cső­í­té­sé­re” – írta cikkében Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál atya unokahúga.

Emléke mélyen bevésődött a hívek emlékezetébe, és ma is élénken él a „fama signorum”-mal együtt, vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy eredményesen közbenjár Istennél.

Boldoggá avatási eljárása

Orosz Péter Pál atya boldoggá avatási eljárása Sasik Milán, a munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspökének kezdeményezésére, Szőke János posztulátor és Puskás László atya támogatásával kezdődött el.

Olvasás folytatása

Aktuális

Az Eucharisztia valódi csodáját láthatjuk ezen a felvételen?

Közzétéve

Szerző:

Egy kis mexikói templomban felvett videofelvétel járja be mostanában a világot. A nem túl jó minőségű képek azt mutatják, mintha a Szent Eucharisztia vibrálni, lüktetni kezdene a monstranciában. A szent ostya dobog, mint egy szív.

A CNA Katolikus Hírügynökség és az Aleteia is beszámolt arról, hogy a felvétel 2022. július 22-én készült, közel Guadalajarához, a Jalisco állambeli Zapotlanejo település Rózsafüzér Miasszonyunk templomában. A hívek vették észre a különös jelenséget, előkapták mobiltelefonjaikat és rögzítették, amit láttak. Az egész jelenség nem tartott tovább, mint 20-30 másodperc.

A templomban szentségimádást tartottak éppen, amelyet a Mexikóban szolgáló Carlos Spahn argentin pap vezetett. Az atya megerősítette, hogy a felvétel hiteles, és hogy azt nyomban el is kérte a hívektől, nehogy valaki valamit változtasson rajta.

„A mise végén kitettük a szentséget, elmondtam az imádságot, és amikor felálltam, hogy a sekrestyébe menjek, akkor kezdődött el az egész. Az emberek nem hittek a szemüknek. Legalább két felvétel is a rendelkezésünkre áll”

– mondta Spahn atya.

Ő maga óvatosan ítéli meg a jelenséget, és nagyon vigyáz, hogy ne nevezze csodának, hiszen ezt nincs joga megtenni. Ugyanakkor hajthatatlan volt abban, hogy a felvétel eredeti, tökéletesen hiteles, senki nem próbálta megváltoztatni, megpiszkálni vagy meghamisítani.

A Guadalajara-i Érsekség egyelőre még nem nyilatkozott az ügyben. Spahn atya elmondta, hogy ő átutazóban volt a templomban, nem ez az állandó szolgálatának a helyszíne. Majd az állandó helyi pap szerezheti be visszatérte után a tanúságot tevő és a látottakat írásban is vállaló hívektől a szükséges dokumentumokat, amelyeket aztán tovább küldenek a megfelelő helyre.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű