fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

A pápát is cenzúrázzák, ha az abortuszról beszél?

Közzétéve

„Elég, ha a Pápa csak megemlíti az abortuszt, már nem lesz jó a sajtója. Sőt, a sajtó szisztematikusan mellőzi a Pápa szavait” – írja a Vatikán-szakértő újságíró, Sandro Magister a L’Espresso c. hetilapban vezetett blogjában, majd így folytatja: „El kellene gondolkodnunk azon, hogy a médiában a pápát vagy az egekbe emelik, vagy cenzúrázzák, attól függően, hogy mit mond. A Pápának az egyik argentin női életvédő csoportnak kézzel írt leveléről például még az Osservatore Romano sem akart tudni. Ebben a levélben Ferenc a vezetőjük elkötelezettségét csodálatáról biztosította, majd feltette a kérdést: vajon helyénvaló-e, ha egy problémát egy emberi élet kioltása árán oldunk meg? Mennyire fogadható el, ha egy probléma megoldását egy bérgyilkosra bízzuk?” A Pápa ezzel közvetlenül avatkozott bele abba a vitába, amely mostanában folyik Argentínában az abortusz legalizálásának kiterjesztéséről. (2020. december 30-án megszületett a döntés: Argentína legalizálta a művi terhességmegszakítást. A szerk.)

Az újságíró emlékeztet arra, hogy az ilyen szavak semmiképp sem tekinthetők úgy, hogy a Pápa száján csak véletlenül csúsztak ki. Újonnan megjelent, Álmodjunk együtt c. könyvében maga Ferenc jelenti ki, hogy nem hagyhatja szó nélkül, hogy a WHO jelentése szerint abortusszal világszerte minden évben 30-40 millió meg nem született gyermek életét dobják el. Ugyanígy fájdalmát fejezi ki amiatt, hogy a világ számos fejlettnek számító régiójában támogatják az abortuszt, ha a baba valamilyen fogyatékosságban szenved, vagy éppen nem tervezték, pedig az emberi élet soha nem jelent terhet, az emberi életet felemelnünk kellene ahelyett, hogy eldobjuk.

A Pápa szerint az abortusz súlyos igazságtalanság, ilyen formában pedig a cselekvésre és az önrendelkezésre való jogunknak legitim módon soha nem volna szabad megnyilvánulnia. Mint írja, „Ha az önrendelkezésünk más emberek halála révén valósulhat csak meg, akkor az nem más, mint rabság. Két kérdésen szoktam tűnődni: helyes-e az, ha egy emberi életet egy probléma megoldása érdekében kioltunk? Helyes-e, ha egy probléma megoldását egy fizetett gyilkosra bízzuk?” E két kérdést a Pápa szó szerint is leírta a korábbi argentínai tanítványainak szóló kézzel írt levelében.

A blogban arról is olvashatunk, hogy azok az argentin püspökök, akiket Bergoglio Buenos Aires-i érsek, azaz a későbbi Ferenc pápa maga képzett ki, sokkal erőteljesebben állnak ki az abortusztörvény ellen, mint korábban. Ez abban is megnyilvánult, ahogy a püspökök az élet védelmére szervezett nagyhatású demonstráción való részvételre buzdítottak, amelyet november 28-án a kongresszus épülete előtt tartottak. És mindez éppen akkor, amikor itt Európában az egyre kevésbé katolikus Lengyelországban templomokat foglalnak el, és amikor a lengyel Legfelsőbb Bíróság határozata ellen tiltakozó tömegrendezvényeken püspökök lesznek gúny tárgyává, mert üdvözölték, hogy a taláros testület az abortusztörvényt nyilvánvalóan az Európai Parlament határozatára adott válaszként megszigorította.

Ferenc pápa korábbi tanítványaihoz címzett, kézzel írt levelének fordítását olvashatják az alábbiakban.

2020.12.01.

Kedves Barátaim!

Köszönöm a leveleteket. Nagyon megörültem neki, amikor megkaptam, és örömmel töltött el, hogy ennyire aggódtok a haza sorsa miatt. A hazaszeretet az az alapvető érték, amely a nagy elődeink, a hagyományaink és a nemzettársaink iránti szeretetet mutatja meg. Különösen Európa egyes országaira gondolva néha azt hiszem, hogy a hazaszeretetnél csak a „cég” iránti szeretet nyilvánul meg jobban, amely aztán az országot is irányítja… és ha ezt így látjátok, akkor ez nekem Jorge Dragone költeményét juttatja eszembe: „Meghalt a hazánk”.

Be kell vallanom, hogy az ott történtek minden részletét nem ismerem. Az államtitkárságtól hetente egyszer kapok tájékoztatást a világ eseményeiről. Ez a tájékoztatás jó, a hírek gondosan vannak összeválogatva. Ezekből értesülök az argentínai eseményekről, melyek között nem kevés akad, amelyek – bevallom – nyugtalanítanak. Politikusokkal nem folytatok levelezést. Tőlük csak ritkán kapok levelet, nagyon ritkán, a válaszom pedig nem a napi politikai küzdelmekre vonatkozik, hanem lelkipásztori és tanító. Egyik legutóbbi levélváltásomban felmerült az abortusz problémája, amire azt a választ adtam, amit mindig is, és amit a ma megjelenő Álmodjunk együtt c. könyvemben is leírtam: az abortusz elsősorban nem vallási, hanem emberi kérdés, az emberi erkölcs kérdése, amely bármilyen hitvallás felett áll. Javaslom, hogy a következő két kérdést tegyük fel: 1. Helyénvaló-e, ha egy problémát egy emberi élet kioltása árán oldunk meg? 2. Mennyire fogadható el, ha egy probléma megoldására bérgyilkost fogadunk? Mindig mulattat, ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy „a pápa miért nem mondja el Argentínának az abortuszról alkotott véleményét?” Hiszen most, hogy pápa vagyok, nem is teszek mást, mint hogy az egész világnak, így Argentínának is erről beszélek.

Ez az egész egy teljesen más problémát vet fel. Általában nem azt ismerik az emberek, amit mondok, hanem azt, amit mások adnak a számba. Ez a sajtó műve, amely, mint tudjuk, csak egyes csoportok érdekeit, különleges érdekeket vagy pártérdekeket szolgál. Én pedig azt gondolom, hogy a közösségekben a püspöktől kezdve az egyszerű hívőig bezárólag minden katolikusnak joga van azt tudni, hogy valójában mit is mond a pápa, nem pedig azt, amit a sajtó a pápa szájába ad. E ponton nagy jelentőséggel bír az a jelenség, ahogy a történeteket az emberek továbbadják, ahogy valaki elmeséli nekem, hogy valaki más mit mondott, és így tovább, hiszen így terjednek a pletykák is. Az efféle kommunikáció miatt, amikor mindenki hozzátesz vagy elvesz valamit az eredeti történetből, keletkeznek az olyan hihetetlen mesék, mint amikor például Piroska a nagymamával egy asztalnál ül, és farkassültet falatozik. Ez történik minden történet továbbadásakor is.

Leveletekben kétszer is szóba hozzátok a de Kirchner[1] asszonyhoz fűződő közeli, baráti viszonyomat. Vele is, csak úgy, mint az elnöki hivatalban őt követő Mauricio Macri úrral is még hivatali idejükben volt utoljára kapcsolatom, azóta pedig nem. Kétségtelen, hogy a „jó barátja vagyok…” és a „rendszeres kapcsolatot tartok fenn…” kifejezések értelmezése erősen függ attól, ahogyan Buenos Airesben a politikai kártyákat éppen keverik. Ez pedig már nem az első alkalom, hogy sajnos ezt kell mondanom nektek. Tréfásan azt mondhatnám, hogy soha nem volt még annyi „barátom”, mint mostanában.

A magántulajdonra vonatkozóan csak az Egyház társadalmi tanítását ismételhetem. Valóban igaz, hogy néhány kifejezésemet a sajtóban felkapták, hogy azokat a saját szemszögüknek megfelelően átformálják és aszerint értelmezzék. Szent VI. Pál és Szent II. János Pál pápa azonban még sokkal erősebb kifejezéseket is használtak a magántulajdonnal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy a plébániákon és a katolikus iskolákban nem magyarázzák el elég alaposan az Egyház társadalmi tanítását, különösen az abban XIII. Leo pápa óta bekövetkezett változásokat. Az egyik boldog püspök, akinek a szentté avatási pere éppen most zajlik, kijelentette: „Ha a szegényeket óvom, azt mondják, szent vagyok. Ha pedig a szegénység okait keresem, akkor kommunistának neveznek.”

Dr. Grabois évek óta tagja az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatára létrehozott dikasztériumnak. Az állítólagos kijelentéseit illetően, hogy ő a barátom, illetve, hogy szoros kapcsolatban állunk, kérnék tőletek egy szívességet. A dolog nagyon fontos nekem. Szeretném, ha az ilyen kijelentések másolatát elküldenétek nekem. Nagy segítségemre lenne, ha megkapnám ezeket.

Nos, ez a levél hosszúra nyúlt. A ti leveletek olvasásakor az aláírásoknál többször is megálltam, és mindegyikőtökre külön-külön is visszaemlékeztem. Van köztetek olyan, aki azóta már dédnagyapa lett? Visszagondoltam ’64-65-re, és szeretettel idéztem fel azokat a képeket, amik a szívemet olyannyira megérintették, s közben akaratlanul is Gerardo Diego pohárköszöntője jutott az eszembe. Mindezek számomra is a forráshoz való visszatérést jelentik.

Köszönöm, hogy írtatok nekem. Imádkozom értetek és családjaitokért. Én pedig arra kérlek titeket, hogy ti is imádkozzatok értem.

Jézus áldását kérem rátok, és a Szűzanya óvjon titeket.

Testvéri szeretettel:

Francisco

Ui.: A Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti) kezdetű enciklikám 42-53. pontjaiban többet is olvashattok arról, amit a médiáról gondolok.

Forrás: kath.net
Fordította: Frick József


[1] Ford. megj.: Cristina Elisabet Fernández de Kirchner, argentin politikus, ügyvéd, az Argentin Köztársaság volt elnöke. Korábban Buenos Aires tartomány szenátora, illetve férje, Néstor Kirchner előző elnök révén az ország First Ladyje volt.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Reflexió

A katolikus újságíróknak fontos szerepük van az Egyházban – Egy malawi katolikus pap üzenete

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Cathopic

A katolikus Egyház újságíróinak nagy a felelősségük az emberek evangelizálása terén: olyan híreket kell terjeszteniük, amelyek összhangban állnak az Egyház igazságával és egyéb értékeivel – jelentette ki egy katolikus pap Malawiból.

Egy december 10-én kiadott jelentésben a Malawiban működő Püspöki Konferencia kommunikációs és társadalomkutatási nemzeti koordinátora úgy fogalmazott, hogy a katolikus Egyház értékei segíthetik az újságírókat abban, hogy a híreket objektív és pontos módon terjesszék.

„A katolikus újságíróknak fontos szerepük van az Egyházban, segítik az emberek evangelizációját, akárhol és akármilyenek legyenek is, és eléjük tárják a valóságot a katolikus Egyházat érintő kérdésekről és általában a társadalomról”

jelentette ki Francis Damaseke atya.

Damaseke atya a Malawi Katolikus Újságírók Egyesületének éves közgyűlésén elmondta, hogy az újságírókat munkájukban a katolikus Egyház szociális tanítása vezetheti, ha azt olyan módon teszik magukévá és alkalmazzák, hogy az egész társadalom legnagyobb javára szolgáljon.

Az egyesület új választott elnöke, Sam Kalimba azt a célt tűzte ki, hogy egybegyűjtsék a katolikus újságírókat az egyesület égisze alá, mivel ez segíti az Egyházat abban, hogy professzionális kommunikációt folytasson az egyházat és a társadalmat érintő kérdésekben.

Az új vezetők megválasztásakor Damaseke atya azt tanácsolta az új végrehajtó testületnek, hogy ne saját hatalmukban és kiváló kommunikációs képességükben bízzanak, hanem keressék inkább Isten irányítását minden tevékenységükben.

Írta: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aciafrique

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Reflexió

Báránybőrben

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Harminc éves papi pályafutásom alatt már sokféle zaklatásban volt részem. Mindegyik más volt, de mindegyikük ugyanazt akarta. Hízelegtek már boldogtalan, elvált nők, akik kegyeimet keresték, leendő munkatársak akartak jópofizással bevágódni nálam, de eme „jóindulat” mellé sokszor társult rossz szándék, irigység is. Elég, ha csak azokra gondolok, akiknek szúrta a szemét a közeli templom, a magyar harangozás, vagy egyszerűen az, hogy mertem számon kérni, amiért a kapum elé parkoltak és nem engedtek kijutni. Kerülgetett már futóbolond, aki tanulmányaival és közös ismerősünkkel hencegett, fenyegetett már szomszéd is feljelentéssel, és próbált zsarolni aláírásgyűjtéssel, hátha megtörné akaratomat, és engednék neki. Átverő mindig akad, csak vevő kell rá. Mert a megelőlegezett bizalmat könnyű kihasználni. A jellemgyengeség, a sötétbe borult személyiség mindig talál magának egy rést, hogy élősködjék, mint a fagyöngy, mely bőszen zöldell a téli hidegben, gyógynövényként reklámozva magát, miközben a kiöregedő fák téli álmukat alusszák.

Isten megengedi a szabad akaratot, mert az felelősséggel jár, felnőtté tesz. Úgy is megengedi, hogy szembe jön veled a próbatétel. Letesztel, kihívást ad, provokál és edzésben tartja a lelkiismeretet. Mert a döntés a tiéd. Viszont ő ott is veled van. Nem hagyja, hogy bepárásodjék lelki szemüveged. Ilyenkor még élesebben szól, sugall, késztet, sarkall. Az addig nyugis, ’sztendbáj’, takaréklángon működő, alapjáratú belső megérzésedet hirtelen mozgásba hozza. A belső vészjelző felgyúl. Mint az adrenalin azoknál, akik veszélyt érzékelnek. Hogy meddig feszíted a húrt, az már istenkapcsolat, belső tartás, lelki érettség függvénye.

 A minap szentmise végén vettem észre, hogy valaki csak úgy félmaszkosan besuvadt a hátsó padba. Nézelődik, jár a szeme, mint a jojó, majd előveszi okos telefonját és pittyegteti. Épp szentségimádás volt. A szentmise után felteszem a maszkot, szóba állok vele a templom előtt. Erre románul kezdi darálni, hogy de hát ő is teológiát végzett, és különben is nem jól van kiírva a honlapra az időpont, de hát nekem csak segíteni akart, mert valamit látott a főtéren. Mikor tudomására, hoztam, hogy nem oda tartozom, és különben is illene viselkedni egy templomban, hosszasan hadart valamiket, miközben én már rég elköszöntem tőle. Igyekeztem higgadt maradni. Azt hittem, megunja, és nem kell leráznom. Ért a jó szóból.  De az üldözés nem ért véget. Hazaérve beforrósodott a telefonom üzenetrögzítője is, hiszen, felkutatta a számomat, és sorozatban kezdte küldeni a kioktató, számon kérő, magyarázkodó, vagyis semmitmondó üzeneteit. Egyikre fel is figyeltem. Tulajdonképpen én nem is csinálom jól, hiszen nincs meg román nyelven is a honlapom és elérhetőségem, milyen dolog ez.

A többit már nem olvastam el. Kinyomtam: törlés végleg.

Házszentelés után vagyunk, frissiben. A nyulak az idén is kezdenek kiugrani a bokorból. A farkasok is néha levedlik a báránybőrt… Biztos a „vírusos” szenteltvíztől.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Reflexió

Elég ebből! Ne nevezzük politikának, ez harc a lelkekért!

Közzétéve

Szerző:

Matt Walsh, a népszerű katolikus blogger a „The Unholy Trinity” (Istentelen Háromság) című könyvében a „modern liberalizmust” jelöli meg bűnösként, és egészen odáig megy, hogy „szekuláris, világi sátánizmusnak” nevezi. Matt még azt is kifejti, hogy „Habár a liberálisok többsége nem imádja a tényleges Sátánt, de imádja önmagát. És a sátánizmus alapvetően nem más, mint önimádat.”

Ez a tagadhatatlan igazság. A világi, szekuláris sátánizmus cunamiként érte kultúránkat. Irtóztató, kétségbeejtően kártékony és szinte előzetes jelzés nélkül csapott le ránk. Most viszont hazánk kezd magához térni és kezdi eltaszítani ezt a váratlan és romboló erőt.

Azt mondtam: „Nem politizálok. A szabadság mellett és az elnyomás ellen állok ki.” Nem politika, ha ellenállunk az agresszív gonosznak, amelyet hataloméhes zsarnokok etetnek meg velünk.

Így tehát azt mondom:

Nem, az nem „egészségügyi ellátás”, ha megölünk gyermekeket ott, ami valaha a világegyetem legbiztonságosabb helye volt…. az édesanyák méhében.

Nem, nem kellene újra definiálnunk a civilizációnk legszilárdabb alapját… egy férfi és egy nő házasságát.

Nem, nem kellene kényszerítenünk a hívő embereket arra, hogy olyan valamit tegyenek, ami ellenkezik a hitükkel (pl. finanszírozzák az abortuszokat).

Nem, nem jó ötlet olyan törvényeket hozni, amelyek megnehezítik a pároknak a házasságkötést és a gyermekvállalást.

Nem, nem „bölcs” dolog létrehozni egy „kiszolgáltatott osztályt” (munkanélkülieket és az állam emlőjén élőket) a szavazói bázis felduzzasztása érdekében.

Nem, nem szabadna támogatnunk az illegális kábítószer- és szexkereskedelemmel foglalkozó kartelleket az átjárható határokkal.

Nem, a kábítószerek legalizálása nem „egészséges” hazánk számára.

Nem, az nem „szabadság”, ha összejátszunk a gyermekeket szexuálisan explicit tartalmaknak kitevő mozgalmakkal és támogatjuk azokat.

Nem, a szülők nem családon belüli terroristák.

Nem, nem szíthatjuk a faji megosztottságot a szavazói bázis növelése érdekében.

Nem, nem becsmérelhetjük a rendvédelmi dolgozókat.

Nem, nem becsmérelhetjük a hadseregünk tagjait és hős veteránjainkat.

Nem, nem szabad támogatnunk semmilyen gyermekgyilkos és gyermekek testrészeit áruba bocsájtó iparágat.

Nem, nem szabad megengednünk semmilyen sátáni rituálét sehol, ahol a gyermekeink azt láthatják, beleértve a Superbowl, az amerikaifutball-bajnokság döntőjének szünetében mutatott show-műsorokat is.

Nem, a korrupció, az összejátszás és a megtévesztés nem elfogadható, ha egy ideológiát támogat.

Nem, nem szabad engedni, hogy felnőtt férfiak belépjenek kislányaink mosdójába.

És folytathatnám vég nélkül, de gondolom, az olvasók is képesek lennének erre.

A romboló világi sátánizmus szökőárja akkor csapott le ránk, amikor legtöbbünk nem is számított rá. Most választanunk kell: megengedjük-e, hogy folytassa rombolását, vagy belefogunk a kemény munkába, amellyel akadályokat emelünk az útjába, miközben összeszedegetjük a darabokat és hozzálátunk hazánk helyreállításához.

Isten őrizzen meg minket a világi sátánizmusnak e cunamijától és tegye hazánkat ismét „egy és oszthatatlan nemzetté az Isten színe előtt, amely szabadságot és igazságosságot nyújt mindenkinek”*.

* Ez az amerikai Hűségeskü / Pledge of Alliance szövege, amelyet a polgárok ünnepélyes alkalmakkor és az iskolások a tanítási nap kezdetén mondanak el – a ford. megj.

Írta: Fr Richard Heilman atya
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Roman Catholic Man

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű