A washingtoni székhelyű Religious Freedom Institute (Vallásszabadság Intézet, RFI) felmérése szerint 174 katolikus helyszínt ért támadás alig két év alatt, és ez a szám a felmérés óta bizonyára tovább emelkedett.
Néhány napja az amerikaiak arra a hírre ébredtek, hogy egy ember „Nancy hol van?” kiáltással kalapáccsal rohant rá Nancy Pelosi képviselőházi elnök 82 éves férjére. Pár héttel előbb egy fegyveres ember közelítette meg Brett Kavanaugh legfelsőbb bírósági tag házát. Ezek és más hasonló események egy ijesztő kérdést vetnek fel: Az amerikai nép jelentős csoportjainak szemében vajon az erőszak vált a politikai és szociális véleménykülönbség kifejezésének rendes módjává?
Anélkül, hogy erre egyszerű igennel vagy nemmel válaszolnánk, azt hiszem, tárgyilagosan ki kell mondanunk, hogy ma erőszakhoz fordulni nyugtalanítóan magától értetődő dolog a politikai paletta mindkét szélén, nemcsak a szélsőjobbon, ahogy sokan gondolnák.
Világos, hogy a korábbi elnök, Donald Trump támogatóinak 2021. január 6-i zavargása a Capitolium előtt riasztó példája volt a politikai okok által kiváltott erőszaknak. De ha megállunk a jobboldali szélsőségesség e kitörésének vizsgálatánál, igen távol maradunk a probléma teljességének feltárásától.
A kettős mérce egy ilyen példája döbbentett meg nemrégiben a Washington Post egyik véleménycikkében. Thomas E. Ricks hadtörténész, miközben elvetette egy új amerikai polgárháború esélyét, noha azt korábban lehetségesnek tartotta, kijelentette, hogy az alapvető probléma az ideológiai szélsőségesség. Ilyet azonban Ricks csak a jobboldalon talált, ahol azt szerinte a Legfelső Bíróság „reakciós” tagjai testesítik meg (vagyis azok a bírák, akikkel ő nem ért egyet).
Ez bizony ideológiai csőlátás. Ricks nem vesz tudomást az életvédő terhességi központok és a katolikus templomok elleni támadásokról. Vajon ezek nem részei a politikailag motivált erőszakról készíthető bűnügyi galériának? Van valami beteges azok hallgatásában, akik szerint az ilyesminek nincs jelentősége.
Talán Önök sem sokat hallottak arról, hogy ilyen események előfordulnak. Elvégre a fősodratú média legtöbbször elhallgatja ezeket, és ez már magában is rossz jel. De a washingtoni székhelyű Religious Freedom Institute (Vallásszabadság. Intézet, RFI) felmérése szerint 174 katolikus helyszínt ért támadás alig két év alatt, és ez a szám a felmérés óta bizonyára tovább emelkedett. Az esetek közt volt négy személy elleni erőszak, 26 gyújtogatás,76 szobor megszentségtelenítés, 66 rongálás, 16 lopás és 81 falfirkálás (graffiti).
Az RFI jelentése rámutat, hogy az ilyen esetek átlagosan 5 naponként egyszer fordultak elő, mielőtt májusban kiszivárgott volna Samuel Alito, a Legfelső Bíróságon a többségi véleményt jegyző bíró előzetes tervezete a Roe v.Wade-féle abortusztörvény megváltoztatásáról. A tervezet kiszivárogtatása után az előfordulás gyakorisága növekedett; három naponta történt ilyen esemény. 32 támadás irányult katolikus templomok ellen, köztük 17 esetben az elkövetők abortuszpárti indítékra utaló bizonyítékot, pl. graffitit hagytak hátra.
Az RFI szerint a célkeresztben szerepeltek életvédő csoportok, beleértve terhességi központok is. A 26 államban és a Kolumbiai Körzetben (District of Columbia, DC) az Alito vélemény májusi kiszivárgásától kezdve augusztus végéig legalább 63 támadás történt életvédő intézmények, köztük 28 egyházi intézmény ellen.
Összességében – jegyzi meg az intézet – a kormánytisztviselők, a bűnüldöző szervek és a sajtó ezekről az esetekről nem megfelelően, vagy egyáltalán nem számoltak be. Az Igazságügyi Minisztérium korábban évente rendszerint csak néhány szövetségi büntetőeljárást indított olyan életvédők ellen, akik abortusz-klinikák előtt tüntettek. Ez a szám a közelmúltban havi egy tucatra ugrott fel, gyaníthatóan felsőbb utasításra.
A jobboldali szélsőségesek komoly problémát jelentenek. De a baloldali szélsőség aligha jelent kisebb veszedelmet fontos értékeinkre. Ahelyett, hogy mindkét oldal csak a másikat okolná, fel kell ismerni, hogy a politikai erőszak előretörésének gyökerei mindkét táborban megvannak. Ez a szükséges első lépés ahhoz, hogy tehessünk valamit.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: catholicworldreport.com
