Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

A szellemi ima elfelejtett ereje: egy katolikus író 5 lépése, ami legyőzi a megrögzött bűnt

Közzétéve

Erősen rám támadtak a Facebookon.

Azzal kezdődött, hogy megosztottam valami pozitívat a katolikus egyházról.

Látszólag váratlanul az emberek elkezdtek sarat dobálni rám és a katolikus egyházra a szexuális visszaélés botránya miatt.

Nem akartam vele foglalkozni, lezártam a Facebookot, és kinyitottam az e-mailjeimet, csak azért, hogy ráakadjak erre az üzenetre egy katolikus barátomtól:

“Minden hitemet elveszítettem a katolikus egyházban, miután hallottam a visszaélési botrányról. Rosszul vagyok, mert ezt kell hallanom! Nem veszítettem el a hitemet Istenben, de nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy katolikus vagyok. Zavarban vagyok.”

Válaszoltam az e-mailre, megpróbáltam bátorítani őt, hogy ne csüggedjen, de az érzései érthetőek voltak.

Következő nap részt vettem egy összejövetelen néhány katolikus barátommal. Egyikük egy rendíthetetlen katolikus férj  és apa volt, olyan, mint én.

Azt mondta nekem: “Nem tudom már, mit gondoljak. Mindig úgy gondoltam, hogy az emberek, akik elhagyták és támadták a katolikus egyházat, bolondok voltak, de mostanában azon kezdek tűnődni, hogy nem én vagyok-e valójában a bolond, mert katolikus maradok.”

Ez a beismerés megértette velem, hogy nem csak az Egyház ellenségei, és nem csak a lazább kötődésű katolikusok kérdőjelezik meg a hitüket a botrány miatt, de még olyan közeli barátaim is, akiket én mindig sziklaszilárd katolikusoknak tartottam.

Mélyen felzaklatva ezektől az eseményektől  el akartam bújni valahová.

Hazamentem és kézbevettem Robert Sarah bíborosnak a “The Day is Now Far Spent” című könyvét, amelyet azért vettem meg, mert a szerző az egyházban történt visszaélések okozta válságról szól benne.

Sarah bíboros ezt írja:

“Akkor reformáljuk meg az Egyházat, amikor elkezdjük magunkat megváltoztatni! Ne habozzon egyikünk sem, hogy leleplezze a bűnt, kezdve a sajátunkkal.”(15. oldal)

Sarah bíboros szavai bölcseknek tűntek nekem. Át akartam ültetni őket a gyakorlatba, de mikor a bűneimre gondoltam, különösen azokra, amelyekért szentgyónáshoz járultam, rájöttem, hogy ugyanazt a bűnt gyóntam meg újra és újra éveken keresztül.

Más szavakkal egy láthatatlan, spirituális tetőbe ütköztem. Amikor arra gondoltam, hogy át tudom törni és tudom ugyanazokat a dolgokat csinálni, az nem volt egyéb, mint vágyvezérelt gondolkodás.  Valami konkrétat kellett tennem. De mit?

Imádkoztam a kegyelemért, hogy felfedezzem a probléma megoldásának a kulcsát.

Egyik éjjel, mikor a Youtube-on vesztegettem az időmet, rátaláltam egy katolikus pap videójára a meditációról.

Mindig résen voltam a meditációval kapcsolatban, mivel a keleti miszticizmussal hoztam összefüggésbe. De úgy határoztam, hogy megnézem. A pap elmagyarázta, hogy a katolikus meditáció, amit mentális, szellemi imának is neveznek, eléggé különbözik a keleti miszticizmustól.

A szellemi ima alapvető lépéseit így mutatta be:

  1. Menj egy csendes helyre, és helyezd magad Isten jelenlétébe.
  2. Imádkozz a kegyelemért, hogy elmélkedhess, és válassz egy témát (például a keresztre feszítés, a megtestesülés, a szentek erényei vagy Isten jósága)
  3. Kezdd az elméddel és a szíveddel figyelni, átgondolni ezt a témát. Hamarosan érzések ébrednek benned, ami a szíved válasza ezekre az igazságokra. Én például bűnbánatot érzek, miközben Jézus kínszenvedésén elmélkedem.
  4.  Hozd a szükségleteidet Isten elé a kérelem csendes imájában. Ahogy folytatod az elmélkedést természetes, hogy elgondolkodsz a szükségleteiden vagy azok szükségletein, akiket szeretsz.
  5. Figyeld meg a legnagyobb hibádat és ajánld fel Istennek. Jó, ha azzal a bűnnel kezded, amit ismételten meggyónsz. Elmélkedhetsz arról, hogyan esel kísértésbe, konkrét fogadalmat tehetsz, hogy bizonyos sajátos lépésekkel vagy gyakorlatokkal legyőzöd ezt a vétket.

A pap azt mondta, hogy a szellemi imádságot úgy fejezd be, hogy megköszönöd Istennek, hogy megadta a bűn legyőzéséhez szükséges kegyelmeket.

Kíváncsi voltam, és elkezdtem alaposabban kutatni a szellemi imát. Ráakadtam erre az idézetre Liguori Szent Alfonztól:

”Minden szent szellemi imádság által vált szentté.”

Ez elég motiváció volt nekem. Elkezdtem öt perc szellemi imát végezni minden nap.

Zavarban vagyok, mert azt kell mondanom, hogy nehéz volt öt percet csendben eltölteni Istennel. Gondolataim elkalandoztak. Kíváncsi voltam, hogy jól csináltam- e. Nem sokat éreztem az egészből, tehát azt gondoltam, Isten nem igazán segített nekem.

Mindazonáltal kitartottam, és folytattam az imát naponta öt percet. Végül növeltem az időt tíz percre. Könnyebbé vált, és beletanultam.

Mikor a végéhez értem a szellemi imának, átadtam Istennek azt a bűnömet, ami a leginkább uralkodó volt életemben, és elkezdtem dolgozni annak a megoldásán, hogy hogyan győzhetném le azt.

Hónapok teltek el, és egyszer gyónás után meglepetten vettem észre, hogy már nem kellett meggyónnom a fő bűnömet.

A szellemi ima működött. Annyira hálás voltam, hogy a Mi Urunk megmutatta ezt nekem.

Írta: Devin Rose katolikus író / Churchpop

Fordította: Zsók Andrea

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű