Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

A Szent Család mint modell – Fogadjuk el a váratlan eseményeket

Közzétéve

Jézus az ács a párizsi Szent József templomban - Fotó: © Fred de Noyelle / Godong

Minden tökéletlenség ellenére a Szent Család minta lehet: annak a családnak a modellje, amely mindent elfogad, amit pedig nem is ő választott. Hogy miben áll a titok? Elfogadni Jézust életünk középpontjának és csúcspontjának.

Az Evangélium leírása alapján a Szent Családot bizony nemigen tekinthetjük példának. Épp ellenkezőleg. A kisded Jézus házasságon kívül fogan, apja nem a biológiai édesapja, aki a jegyesét el akarta küldeni; később a gyermek megszökik, majd a közrend megzavarásáért letartóztatják és keresztre feszítik, mint egy gonosztevőt!

A Biblia nem sok ideális családmodellt kínál, amely megfelelne a világi kritériumoknak, vagy akár a katolikus erkölcs kritériumainak. És amikor ezt a vitathatatlan tényt állítjuk, nem akarunk senkit provokálni, sem valamiféle előítéletektől és dogmáktól mentes teológusként tetszelegni. Ellenkezőleg, provokálás helyett azt szeretnénk, ha úgy fogadnánk be Isten Igéjét, ami az valójában. Mindazon családok történetén keresztül, akiket megviselt az élet, akik nem mindig feleltek meg az általánosan elfogadott erkölcsnek vagy illemnek, Isten utat tör magának hozzánk és közölni akar velünk valamit. Azt üzeni, hogy a kegyelem többre képes, mint a gyengeségeink, nem relativizálja bűneinket, hanem minden homály dacára átalakítja életünket. Csak egyetlen parancs létezik: engedjük Istennek családunkon belül az első helyet.

Példa-e a názáreti Szent Család? Abban az értelemben bizonyosan nem, hogy részleteiben utánozható lenne. Családi életük körülményei – az eredendő bűntől megóvott Szűztől az Igéből megtestesült kis Jézusig – túlságosan eltérőek, nem utánozhatók. Szegény József, ő a család egyetlen bűnös tagja, még ha feltételezzük is, hogy meghitt kapcsolata Máriával és Jézussal valószínűleg távol tartotta őt a nagyobb vétkektől. A Szent Család már csak azért sem alkalmas az utánzásra, mert az Evangélium szinte semmit sem mond róluk. Az apokrif iratok minden erőből igyekeznek betömni ezeket a hiányokat, de az Egyház által elfogadott Evangéliumok megőrzik a Szent Család intimitását. Igen, a család ezt is jelenti: olyan intimitást, amelyet meg kell őrizni, olyan titkokat, amelyek nem feltétlenül szégyenletesek vagy halálosak, olyan védett helyet, ahol az indiszkrét tekintetektől elzárva biztonságban lehet növekedni.

Amikor József vállalta a váratlant

Annak ellenére, hogy milyen keveset tudunk a Szent Családról, példát jelent családjaink számára, amennyiben állandóan váratlan dolgokkal kell szembenézni, és ez néha konfliktusokhoz vezet. Itt is József hasonlít ránk a leginkább. Máriát megkérdezték, elfogadja-e a küldetést, hogy a Megváltó édesanyja legyen. A Fiú önként vállalta, hogy emberré lesz a világ üdvözítése érdekében. Józsefnek viszont nem sok választása volt. Mindig kész helyzet elé állították. Mégis engedelmesen és hálával elfogadott mindent, amit a Gondviselés neki szánt.

Józsefet e szempontból állítja elénk követendő példaként Ferenc pápa most a 2021. évre. József az, aki vállalja azt, amit nem ő választott. Néha félelemtől és kételyektől eltelve, néha örömmel és hálával, de mindenképpen vállal mindent. Márpedig az emberi élet általában, a keresztény élet pedig különösképpen ilyen: nem mindig elmélkedések és imák során kiérlelt és tudatos döntések sorából áll, nem mi határozunk mindig az események menetéről. Néha vállalni kell azt is, amit nem mi választottunk.

Amit nem választottunk

A mai pszichológiát a Felvilágosodás kora alakította ki. Az abszolút autonómia eszményén alapul, a családokat különösen törékennyé teszi, hiszen elutasítják annak vállalását, amit nem ők választottak. Erre az esztendőre ez különösen igaz: itt volt a világjárvány, az egymást követő lezárások és egészségügyi korlátozások, amelyekből igazán leszűrhettük volna a tanulságot: akár tetszik, akár nem, az emberi és a keresztény életet gyakran azoknak az eseményeknek a megszentelésével kell élnünk, amelyeket nem mi választottunk.

Éppen a család az a hely, ahol a váratlan történéseket is el kell fogadnunk: egy házastárs betegségét, egy gyermek iskolai kudarcait, egy váratlan születést, a házastársak közti félreértéseket, gyermekeink életpálya-választását, ami nem azonos azzal, amit mi elképzeltünk a számukra. A családi élet a Gondviselésre hagyatkozó keresztény élet iskolája. A papok és a szerzetesek, engedelmességi fogadalmuk vagy a püspöknek tett ígéretük ellenére néha nem is tudják elképzelni, a szentségnek milyen kincseit követeli meg a leghétköznapibb családi élet is.

Simeon a templomban ezt mondja Jézus szüleinek: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át”. (Lk 2, 34-35) Erről van szó: azokat a váratlan, fájdalmas, tragikus dolgokat is el kell fogadni, amelyek a családi és a keresztény életben a kelleténél többször is előfordulnak. Ezzel Jézust hívjuk meg életünk középpontjába. Ő pedig belép szabálytalan és zilált létünkbe, átalakítja, átváltoztatja, és megteremti az egységet, ha be tudjuk őt fogadni.

Írta: Fr. Jean-Thomas de Beauregard, OP via Aleteia

Az összefoglalót készítette: Solymosi Judit

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű