Kedves Olvasóink!
A hét folyamán napról napra küldünk gyermekeiknek egy-egy kis olvasmányt, amelyhez Rideg Anna tanárnőnek, a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola hittanoktatójának kedvességéből jutottunk. A történeteket az iskola Hittan Munkaközösségének tagjai gyűjtötték össze és ajánlották a tanulóknak nagyböjt idejére. Reméljük, tetszésükre szolgálnak majd a tanulságos, elgondolkodtató történetek. Javasoljuk, hogy a szülők is olvassák őket együtt a gyermekekkel, és a kisebbekkel beszéljék is meg, milyen üzenetet közvetítenek ezek a történetek, és mire akarják a gyermekeket megtanítani. Örülnénk, ha a kis sorozat megnyerné tetszésüket.
A szerkesztőség
Április 1.- Nagycsütörtök
A tengeri csillagok és a kisfiú
Volt egyszer egy kisfiú, aki a tengerparton sétálva hirtelen észrevette, hogy sok ezer tengeri csillag hever a homokban. Elkezdődött az apály, és a tengeri csillagok valami miatt ott rekedtek a parton. Pusztulásra voltak ítélve, mert nem bírták volna ki a forró napon, víz nélkül a következő dagályig. A kisfiú ezt felismerte, és villámgyorsan elkezdte egyesével visszahajigálni őket a vízbe.
Egy férfi arra sétált, és rákiáltott a fiúra:
– Fiacskám, minek dobálod vissza őket? Nem látod, hogy sok ezer tengeri csillag van a parton? Teljesen értelmetlen, amit csinálsz, úgysem tudod az összeset visszadobni. Nem tudod őket megmenteni!
A kisfiú elgondolkozott ezen, aztán a férfi felé fordult, felkapott egy tengeri csillagot, és így válaszolt:
– Igen, tudom! De ezt, amelyik a kezemben van, megmenthetem!
És azzal a lendülettel jó messzire bedobta a vízbe.
Néha elcsüggedünk, mert képtelenek vagyunk megoldani a világ összes problémáját, vagy elérni, hogy minden barátunk és családtagunk Krisztushoz jöjjön, vagy megtenni mindent, amiről úgy érezzük, hogy Isten elvárja tőlünk.
De valamit tehetünk! És ez sokkal többet ér, mint a semmittevés!
