Lépj kapcsolatba velünk

Múltidéző

A történelem egyik legnagyobb pápája nem akart pápa lenni

Közzétéve

Fotó: alchetron.com

I. Gergely pápa, akit Nagy Szent Gergely néven szoktunk emlegetni, biztos volt abban, hogy amire Rómának szüksége van, azzal ő nem rendelkezik, mert olyan sok volt a baj.

Nagyon bölcs volt, és csodálatosan írt. I. Gergely pápa (590-604) lélegzethez juttatta a 6. századi Itáliát az éveken át tartó összetűzések és a pestisjárvány után. Az egyház feje azonban akarata ellenére lett. Mielőtt elfoglalta volna Szent Péter trónját, megpróbált elszökni.

Caelius domb, Róma, 590. Az éjszaka leszállt Rómára és környékére, de van, aki még nem alszik a Szent András kolostorban. Gergely barát egy kis gyertya fényében néhány ruhát és egy csomó könyvet csomagol össze. Sietnie kell. A kísérők, akik Rómába viszik majd, nemsokára megérkeznek.

Kinek az őrült ötlete volt, hogy őt válasszák a szent pápa utódjául? Őt, a jelentéktelen barátot? De senki nem törődött azzal, mit is gondol erről. Még azt a levelet is eltüntették, amelyet a császárnak írt érvei alátámasztására. Miután összepakolt, a barát fogja a csomagjait és lábujjhegyen elhagyja a kolostort.

Leereszkedik a dombról, azon az ösvényen, amely Rómától és Szent Péter trónjától az ellenkező irányba vezet. Szerencsére a telihold segítségére van. Egy kis szerencsével hajnal előtt eléri a falut.

Rövidesen egy szamár patáinak kopogását hallja, a hátán egy ismerős alakkal. A férfi hamarosan utoléri.

„Kicsit későre jár már az idő az éjszakai sétához, nem gondolod?” – kérdezi Valentin atya, lelassítva a szamarat.

Persze, Valentinon kívül, aki hűséges barátja és a kolostor rendfőnöke, ki más is tudhatná, hogy hová igyekszik? Gergely tudja, hogy a nehéz batyuja miatt nem futhat el, mégsem áll meg.

I. Gergely pápa szobra a Szent István bazilika oldalán – Fotó: ATTILA SISKOVITS / kozterkep.hu

„Te is tudod, hogy nem vagyok méltó erre a feladatra. Még csak püspök sem vagyok. Azért választottam a szerzetesi életet, hogy Istent szolgáljam alázattal és békességben.”

Gergely nagy meglepetésére Valentin nem próbálja sem meggyőzni, sem útját állni. Épp ellenkezőleg, leszáll a szamárról és mellette lépked.

„Mégsem követed azt az utat, amelyet Isten kijelölt számodra” – feleli Valentin.

„Nem Isten, hanem az emberek választottak engem.”

„A tisztánlátásod tett alkalmassá arra, hogy pápai követként a Római Egyházat képviseld Konstantinápolyban. Róma most veszélyben van. A te tárgyalási képességeidre van szükség ebben a zűrzavaros időben. Hát nem érted?

Valentin szavai nem hagyják hidegen Gergelyt, de nem hajlandó elhinni, hogy Rómának pont őrá van szüksége. A Tiberius áradása, a pestis, a lombardok, akik csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy ismét megtámadják Rómát… Mit tehetne ő, hogy véget vessen ennek a káosznak?

„Csak az imádsághoz értek, és hogy jámbor dolgokat írjak. Hogyan tehetném ezt Szent Péter trónjáról?”

Erre Valentin már összehúzza a szemöldökét.

„Ha jól értem, Istent akarod szolgálni, de csak úgy, ahogy neked megfelel. Vigyázz, Gergely: ez nem úgy hangzik, mint az alázat.  Az Urat ne a te, hanem az Ő akarata szerint szolgáld.”

Ezek a szavak felidézik Gergelyben azt a pillanatot, amikor felszentelték Isten szolgálatára. Végre megáll. Esküjében nem csak a szolgálatot fogadta meg, hanem az engedelmességet is. A szökése – akár félelemből akár kényelemszeretetből fakad – még méltatlanabbá teszi Isten szemében, mint addig volt. Ó, micsoda bolond! Belepirul a szégyenbe Isten előtt, akit annyira szeret.

Az aggodalmai mégsem szűnnek meg. Természetesen a néhai pápa tanácsadójaként sok tapasztalatot szerzett és tudja, mire számíthat, de nem tudja elképzelni, hogyan oldhatna meg ilyen konfliktusokat.

„Ne félj,” – bíztatja hűséges barátja. „Sosem leszel egyedül.”

A dombtetőről kiáltások hallatszanak, és égő fáklyák világítják meg a kolostort. Őt keresik, hogy Rómába kísérjék.

„Uram” – imádkozik szívből, „oda megyek, ahova akarod. Kérlek, ne hagyd el méltatlan szolgádat.”

Kezdeti vonakodása ellenére Gergely mindig megtette a kötelességét pápaként. 604. március 12-én halt meg, 50 évvel később pedig szentté avatták. Életét a betegeknek szentelte, megreformálta a liturgiát, béketárgyalásokat folytatott, és új határokon túl is terjesztette a hitet.

Szent Ágoston, Szent Ambrus és Szent Jeromos mellett egyike az első egyházdoktoroknak. Az a szent, aki ezt a címet kiérdemelte, a doktrina és teológia területén tekintélynek számít.

Szent Péter trónjának elfoglalásával ez a pápa mindenki szolgája lett.

Forrás: Aleteia

Fordította: Eiben Ingeborg

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű