Miért készült ez a videó? A válaszért kattints ide.
A nap kihívása
Ma elevenítsd fel életed „egyszer csak” élményeit. Hogyan reagáltál akkor? Követted-e a meghívást? Megtorpantál? Kételkedtél? Természetesnek vetted? Mit tennél, ha még egyszer megtörténne ez veled?
Figyelj ezekre, mert üzen benne a Jóisten.
Ha szeretnéd, hogy e-mailben küldjük meg neked minden reggel az Adventi ráhangoló napi elmélkedését, akkor a következő űrlap segítségével tudsz feliratkozni lelkigyakorlatos listánkra.
Darvas Piroska segítőnővér vagyok. 19 évesen léptem be a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek közösségébe. Rendi kiképzésem éveit Bécsben töltöttem. Miután letettem első fogadalmam Magyarországon a Csobánka-i közösségünkben éltem ahol a küldetésem a cigánypasztoráció volt. Itt tanultam meg, hogy akik mellett valaki elkötelezi magát csak teljes szívvel lehetséges. A cigányok tanítottak meg arra, hogy az élet akkor is értékes, ha semmim sincs. Ezt követően Bécsben teológiát tanultam, dogmatika szakon doktoráltam. Hét év után hazatérve a Gyulafehérvái Főegyházmegyébe Csató Béla akkori főesperessel elindítottuk a Gyulafehérvári Főegyházmegye Paszotális Irodát. Ebben a munkában ismertem meg és szerettem meg a saját egyházmegyémet. Azóta itthon vagyok és itt élem azt, amire 19 évesen elhivatottságot éreztem.
A mottóm ugyanis az alapítónőktől, Gondviselésről nevezett Boldog Máriától származik, ami – nagyon egyszerű küldetés, és én ezt látom a személyes küldetésemnek – így hangzik: minden jóban segíteni, bármi legyen is az! Ennek a „szentírási változata”, ha másként akarok fogalmazni, az Apostolok Cselekedetei 10,38-ban van: „Jézus, ahol csak járt, jót tett”. Ezt szeretném élni, hogy minden jóban segítsek, mindegy, hogy mi az. Ha jó az, hogy mosogatok a konyhában, akkor abban segítek. Ha valaki felhív, hogy van-e időm meghallgatni, akkor igyekszem arra a személyre figyelni. Ha azt mondják ketten-hárman, üljünk össze, mert olyan rég nem találkoztunk, akkor én úgy szervezem, hogy ott legyek, mert jónak tartom. Ha felkérnek egy csoportban, hogy tartsak egy lelki programot, akkor ezzel a csoporttal vagyok. Ha azt látom, az országban választások vannak, én ezt jónak tartom, hogy elmondhatom a szavazatomat, akkor én elmegyek szavazni. Tehát teljesen tágan, így látom a jót…
Az életemet az jellemzi, hogy vagy nagyon csendben vagyok, vagy nagyon hangos. Csendben vagyok, mert nagyon sok szentignáci, személyesen kísért, csendes lelkigyakorlatot kísérek. Nagyon hangos, mert több kulturális programot is szervezek, főként a néptánc, népzene területén. Ez nekem jó, nekem ebben lüktet az élet, érzem, hogy én ez vagyok. Nem szeretnék egy lelkigyakorlatos ház csendjébe egy életre elvonulni, viszont azt is érzem, hogy amikor túl sokat pörgök, akkor vissza kell húzódnom. Sokat segít az, amit segítőnővérként évek óta begyakoroltam: havonta tartok egy csendes napot, évente elmegyek egy nyolcnapos lelkigyakorlatra, viszont a mindennapjaimban negyven perc, egy óra személyes ima mindig jelen van. A reggeli csendjeim is nagyon fontosak, szeretek a jó Istennel még egy kicsit visszabújni az ágyba, és megbeszélni a napomat. Ezt a ritmust próbálom tartani az életemben.
Segítőnővérként nagyon hiszek abban, hogy bátran kérhetjük azoknak a segítségét, akik előttünk járnak, kérhetjük az ő imádságukat, mert a szentek közösségében mindannyian összetartozunk: mi is imádkozunk az elhunytakért, az elhunytak is értünk. Élők és holtak egy szeretetközösséget alkotunk.
