Lépj kapcsolatba velünk

Múltidéző

Amikor Szlovákia meg akarta semmisíteni a szerzetesrendeket

Közzétéve

A városháza Podolinban - Fotó: Wikipedia

70 esztendővel ezelőtt zajlott le a „barbár éjszaka”, amikor a kommunisták Szlovákiában durván megtámadták a kolostorokat.  Emlékeztető.

Zuzana Caputova, Szlovákia elnökasszonya, június elején Rómába szándékozott menni Ferenc pápához audienciára. Valószínű, hogy a beszélgetésük Szlovákia történelmének egy szakaszáról is szólt volna, az úgynevezett „barbár éjszakáról”, amit nem szabad elfelejteni. Azokról a brutális támadásokról van szó, amit a kommunista kormányzat az ország kolostorai ellen indított, az 1950. április 13-ról 14-re virradó éjszakán.

Egyetlen éjszaka alatt 76 kolostort támadtak meg, 1200 rendtagot tartóztattak le. A megsemmisítő kampányt többek között egy sor koncepciós per követte, amikor a rendek vezetői ellen koholt vádakat hoztak fel és letartóztatták őket. Ezért lett Szlovákiában április 13-a „Az igazságtalanul üldözöttek napja”, amint erről Andrea Galgarducci az ACI Stampa nevű olasz nyelvű nővérügynökségtől beszámol.

A szerzetesrendek üldözésének témáját Ferenc pápa már többször felvetette. Az elnökasszony látogatását a koronavírus járvány miatt elhalasztották. Április 15-én viszont Caputova elnökasszony és Ferenc pápa telefonbeszélgetést folytatott le. Az elnökasszony kifejtette a pápának a koronavírus-járvány megfékezésére bevezetett intézkedéseket, és kijelentette, hogy ma „az együttérzés globalizálására” volna szükség. Azt reméli, a jelenlegi helyzet világossá teszi, hogy mindannyian egy csónakban evezünk, és ezért mindenekelőtt kölcsönös támogatásra és együttműködésre van szükségünk”. Ferenc pápa azt a kívánságát hangsúlyozta, hogy a hívekkel a médián keresztül közel kell maradni és kérte, hogy gondoskodás történjen az idős emberekről, mert ők a társadalom számára a múlt emlékeinek őrei.

A koronavírus járvány témája most mindenhol tarol. A „barbár éjszaka” hetvenedik évfordulója azonban minden bizonnyal olyan téma, amelyről meg kell emlékezni. Ez az éjszaka mártíromságokra vezetett: sokan a börtönökben haltak meg, köztük három szent (Pavel Peter Gojdic, Eperjes püspöke, Vasil Hopko eperjesi segédpüspök és Zdenka Schelingova szerzetesnővér), és mély sebet ejtett az Egyház történetében. Bizonyíték azonban arra is, hogy a hitet nem lehet lerombolni.

A kommunisták a támadásokat „K” Akció néven, Kolostor Akciónak nevezték. Az akció előkészítése már 1948-ban megkezdődött, amikor a hatalmat magukhoz ragadták. Az ok az volt, hogy a szerzetesrendeket a nép feletti uralmuk legveszélyesebb ellenségének tekintették.

1950 februárjában Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetői engedélyezték az akciót. Az április 13. és 14. közötti éjjelen a biztonsági alkalmazottak megrohamozták 11 férfi szerzetesrend 56 rendházát és azonnal letartóztattak 881 személyt.

A feljegyzésekben ezt olvashatjuk: „Elkezdték döngetni a gépfegyvereikkel az ajtókat és a folyosók falát. Behatoltak az épületekbe, ahol laktunk. Öltözz föl azonnal, csak a szükséges ruháidat vedd fel, és menj a portára”.

A portán a szerzeteseket buszokra és teherautókra terelték és az úgynevezett „koncentrációs kolostorokba” szállították. Ezzel azonban még nem ért véget az akció. Május 3-ről 4-ére virradóra következett a második felvonás, a K2 akció, amely során a még hátralevő férfi rendházakat számolták fel.

A két akció 1180 szerzetest és 15 szerzetesrendet, Szlovákiában összességében 76 kolostort érintett.

A „koncentrációs kolostorok” Mocsonok, Garamszentbenedek, Bacsfa és Podolin településeken voltak. Podolin volt a legrosszabb köztük, és ide hozták a legtöbb szerzetest. A szerzeteseket bíróság elé állították, és idejük egy részét azután kényszermunkával töltötték, más részét börtönben.

Kép a „K Akció” keretében papok ellen lefolytatott egyik kirakatperről 1950-ből

De még ez sem jelentette a befejezést. 1950 augusztusában következett az „R Akció”, amelynek a célja a női szerzetesrendek megsemmisítése volt.

Augusztus 18. és 31. között 1962 szerzetesnővért internáltak 36 kolostorból, és 137 kolostort sajátítottak ki.

A szerzetesi életformát 1968-ban, a Prágai Tavasz időszakában újra engedélyezték. A hatóságok kihirdették, hogy nincsen már olyan törvény, ami azt tiltaná. A kolostorok a teljes függetlenséget azonban csak a Bársonyos Forradalom után, 1989-ben nyerték vissza Csehszlovákiában.

Ebben az időszakban sokan mutattak hősies helytállást, köztük a fiatal jezsuita, Jan Chryzostom Korec. Amikor letartóztatták, 26 éves volt. Több mint hat hónapi börtön és kihallgatás volt a sorsa Jászóban, Podolinban és Bazinban, utána szabadon eresztették és polgári életvitelre kényszerítették. Szabadlábra helyezése után hamarosan titokban pappá szentelték, és 27 éves korában püspökké nevezték ki. Püspökként földalatti munkával tovább működött, és 120 papot szentelt fel, miközben gyári munkásként dolgozott.

1960-ban újból elfogták, és forradalomellenes aktivitás vádja alapján 12 évi börtönre ítélték. 1968-ban szabadon engedték, a következő évben rehabilitálták, de továbbra is ellenőrzés alatt maradt. 1974-ben a rehabilitációját visszavonták, Korec további 4 évre börtönbe került. A kommunista rendszer összeomlása után, 1990-ben II. János Pál pápa püspökké szentelte, majd 1991-ben bíborossá nevezte ki. Korec bíboros 2015-ben halt meg és a Rejtőző Egyház hősei közé számít. Egy olyan Egyházéi közé, amely valóban az egyik legkegyetlenebb keresztényüldözés áldozata volt.

Nem véletlen, hogy II. János Pál pápa a berlini fal leomlása után az első vasfüggöny mögötti országként Csehszlovákiát látogatta meg. 1990-et írtak – pontosan 30 éve volt. Ez is egy olyan időpont, ami megérdemli a megemlékezést.

Írta: Susanne Finner

Forrás: CNA, parrocchia-sanmichele-neviano.it

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű