fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Asia Bibi Párizsban: „Minden pillanatban megőriztem Istent a szívemben”

Közzétéve

Asia Bibi - Fotó: AP Photo/Michel Euler

Asia Bibit ártatlanul ítélték halálra Pakisztánban blaszfémia (istenkáromlás) vádjával  és tíz évet töltött börtönben, mielőtt kiszabadult. Párizsi tartózkodása alatt kivételesen megengedte, hogy az Aleteia portál interjút készítsen vele.

Nevét az elmúlt években több ezer alkalommal írták le és beszéltek róla. Története az egész világot bejárta. Milyen furcsa érzés valakit ismerni anélkül, hogy valaha is találkoztál volna vele! Asia Bibi a Pakisztánban érvényben levő istenkáromlásról szóló törvény elleni és a vallásszabadságért világszerte folyó küzdelem jelképe lett. Azért ítélték halálra, mert ugyanazzal a merőkanállal ivott a kútból, mint amit a muszlim társnői használtak, és tíz évet töltött börtönben, mielőtt kiszabadult.

Kicsoda is Asia Bibi? Egy pakisztáni keresztény családanya, kicsi, törékeny asszony, aki hihetetlen erővel, nagy ellenálló képességgel és mély hittel rendelkezik. Pakisztánból való távozása óta kevés hírünk van új életéről, csak annyi, hogy az őt befogadó ország Kanada. Aztán egyik nap jött a hír: Asia Bibi Franciaországban tartózkodik, néhány napig interjúkat ad és hivatalos találkozókon vesz részt. Fogadta őt Anne Hidalgo, Párizs polgármesterasszonya, aki a város díszpolgári címét adományozta neki, február 28-án pedig Emmanuel Macronnal találkozott az Elysée palota meghívására, aki az asszony politikai menedékjog-kérvényéről tájékoztatta.

Szünet nélkül kérik fel interjúkra, filmezik, fényképezik őt. Asia Bibin meglátszik a börtönben töltött hosszú időszak. Kimerültsége ellenére fáradhatatlanul mosolyog. Mégha válaszai rövidek és néha lakonikusak is, szép és kedves arca, mély tekintete tanúskodik arról, amit átélt: a hosszú évek magányáról és az időnkénti csüggedésről. Ugyanakkor sziklaszilárd hitéről, bizalmáról és egyszerűségéről is. Egy francia-urdu (a Pakisztánban beszélt nyelv) tolmács segítségének köszönhetően dobogó szívvel kerestük fel Asia Bibit.

 Aleteia: Kedves Asia Bibi, mit mondana el a történetéből?

Asia Bibi: A történetemet bizonyára ismerik. A mai napig számomra is hihetetlennek tűnik. Keresztény családanya vagyok, munkám többek között abból állt, hogy a mezőn a terményeket gyűjtöttem be. 2009 június 14-én – még most is emlékszem, milyen hőség volt – ittam a kút vízéből a többi asszony által is használt merőkanállal. Ketten közülük azzal vádoltak meg, hogy mivel keresztény vagyok, beszennyeztem (megfertőztem) a vizet. Néhány nappal ezután istenkáromlással vádoltak. Aztán 2009 novemberében ítéltek kötél általi halálra istenkáromlás vétkéért, és 2014 októberében a Lahore-i Legfelsőbb Bíróság megerősítette az ítéletet.

Assia Bibi és Emmanuel Macron – Fotó: dw.com

A.: Mi volt az első gondolata…amikor  megtudta az ítéletet?

Asia Bibi: A gyermekeim. Annak idején még nagyon kicsik voltak és hatalmas fájdalmat éreztem. Magamban mondogattam, ez nem lehet igaz, én nem tettem semmit.

A.: Csaknem 10 évet töltött börtönben elítéltként. Milyenek voltak a hétköznapjai?

Asia Bibi: Nagyon el voltam különítve és mindent megtettem azért, hogy minél csendesebb legyek. És a legfontosabb az volt, hogy minden pillanatban megőriztem Istent a szívemben. Minden nap imádkoztam.

A.: Mi segítette abban, hogy fel ne adja?

Asia Bibi: Mindent Istentől jövő próbatételként éltem meg. Amikor az embernek megpróbáltatásokban van része, rendkívül erős benne a vágy, hogy kikerüljön belőle, hogy legyőzze a nehézségeket. Éreztem, hogy az imádság ebben nekem nagy segítség lehet, és számos jelet is kaptam, ami bátorítást adott. Például egyik éjjel egy papról álmodtam, aki bibliai verseket mondatott fel velem. Amikor kinyitottam a szemem, emlékszem, csodálkoztam azon, hogy már nincs ott a pap. Azt mondtam magamban, talán Isten küldött nekem jelet, hogy megtanuljam azokat a bibliai verseket, amelyek aztán majd támaszt nyújthatnak nekem. Tehát így tettem és rendszeresen olvastam az Evangéliumokat.

A.: Van olyan bibliai szakasz, amely különösképpen támaszt nyújtott Önnek?

Asia Bibi: Igen, az Ige, amely szünet nélkül vissza-visszatért a lelkembe, ez volt: «Az Úr a te menedéked». Minden alkalommal ez volt az első zsoltár (a 121. zsoltár), amivel szembe találtam magam.

A.: Férje, Ashiq is hűséges támogatója volt…

Asia Bibi: Igen, fontos támaszom volt azokban a nehéz években. A fenyegetések és nehézségek ellenére sem hagyott soha magamra. Ő volt az, aki elmondta, amikor Anne-Isabelle Tollet, egy újságírónő először írt rólam. Ő volt az, aki elmondta nekem, hogy számos ember érdeklődött az ügyem iránt. Megint csak ő volt az, aki elmondta nekem, hogy a Pápa imádkozik értem: emlékszem rá, milyen nagy boldogságot jelentett ez számomra! Beszélgetéseink leggyakoribb témái a gyermekeink voltak. A rájuk nehezedő fenyegetések miatt nem láthattam gyakran őket. Időnként megkérdeztem Ashiqot hogy járnak-e iskolába.

A.: Végül 2019 őszén kiszabadult, de a példátlan tüntetési hullám megakadályozta, hogy azonnal elhagyja az országot. Mit érzett ekkora gyűlölet kitörésekor?

Asia Bibi: Szabadlábra helyezésem félelmetes módon fokozta a feszültségeket. A legnehezebb az volt, hogy hallottam őket: mindent hallottam, amiket mondtak rólam. Fülembe jutott, hogy mindenáron a halálomat követelték. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, megőriztem az erőmet: nem féltem.

A.: Megbocsátott azoknak, akik elítélték?

Asia Bibi: Igen, megbocsátottam nekik. Megbocsátottam a tíz év börtönbüntetést, ami családomtól elszakított. Szívből megbocsátottam nekik.

A.: Abban a cellában, ahol tíz évig raboskodott, most Shagufta Kousar, egy másik keresztény asszony ül, akit szintén istenkáromlás vétkével ítéltek halálra…

Asia Bibi: Mindenben támogatom és örülnék, ha történetem és tanúságtételem a segítségére lenne. Shagufta Kausar is családanya és azzal vádolják, hogy férjével együtt istenkáromló SMS-eket küldött: ez a vád annál is inkább hazugság, mivel mindketten analfabéták. Tudom azonban, hogy jó kezekben vannak: Saif-ul-Malook a védőügyvédjük, aki az én ügyvédem is volt. Shaguftán kívül még sokan mások is sínylődnek ártatlanul a börtönökben, akik segítségre szorulnak. Azt szeretném, ha az egész világ egységesen küzdene kiszabadításuk érdekében, függetlenül attól, hogy a kisebbséghez vagy a többséghez tartoznak-e. Mindkét felet meg kell hallgatni! Most az ügy, amiért küzdök az, hogy a blaszfémiáról szóló törvényt reformálják meg. Életem hátralevő részét ennek akarom szentelni.

A.: Február 25-én a francia főváros tiszteletbeli polgára lett és találkozott Emmanuel Macron elnökkel is, akitől politikai menedékjogot kért. Miért pont Franciaország?

Asia Bibi: Franciaország nagyon kedves nekem, mert itt kezdtek foglalkozni először az ügyemmel és ez az ország ismertette meg a világot Asia Bibivel. Továbbá azt is el kell mondjam, hogy Párizs régi épületei, különösen a katedrális meghódítottak: tegnapelőtt tudtam meg, hogy a Notre-Dame tavaly tavasszal leégett, nagyon sajnálom.

A.: Hogy képzeli el a jövőjét?

Asia Bibi: Azt szeretném, hogy mindenki kéz a kézben dolgozna együtt a Pakisztánban érvényben levő blaszfémia elleni törvény megreformálásán. Ami a magánéletemet illeti, legnagyobb kívánságom az, hogy lányaim továbbtanulhassanak és kulturált környezetben nőhessenek fel, és hogy az egyenlőség ügyéért kiállhassanak.

A.: Ön szabadnak érzi magát?

Asia Bibi: Mindennap kapok fenyegetéseket, de igen, szabadnak érzem magam.

A.: Mi szomorítja el Önt ma leginkább?

Asia Bibi: Nagy fájdalom volt számomra, hogy el kellett hagynom hazámat, Pakisztánt, az országot, ahol születtem. Kiszabadulásom után történt és tudom, hogy Isten új utat mutatott nekem. Remélem, egyszer majd még visszatérhetek hazámba.

A.: Mi jelenti az Ön számára a legnagyobb örömet?

Asia Bibi: A legnagyobb örömet akkor érzem, amikor meghajolok Isten nagysága előtt.

Források:

Fordította: Galgóczy Edit

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Elmondja történetét a tűzoltó, aki az 1997-es tűzvész idején kimentette a Torinói Leplet

Arról a 25 évvel ezelőtti éjszakáról még élénkek az emlékei.

Közzétéve

Szerző:

Az 1997. április 11-ről 12-re virradó éjszakán a torinói székesegyházban tűz ütött ki, amely azzal fenyegetett, hogy megsemmisíti a Szent Leplet. A tűzoltó fényképe, aki kimentette a Szent Leplet – arcát a félelem és a fáradtság egészen elváltoztatta – bejárta a világot. A férfit Mario Trematore-nak hívták, mára már nyugdíjas.

„Egy régi túrakabátot viseltem.”

Arról a 25 évvel ezelőtti éjszakáról még élénkek az emlékei. „Otthon voltam a feleségemmel szolgálaton kívül (…) és ő volt az, aki az ablakból észrevette a tüzet. Felhívtam a tűzoltóságot és tájékoztattak, hogy a tűz a királyi palota és a székesegyház között tört ki. Egy régi túrakabátot viseltem, melynek ujján a tűzoltóság címere volt látható, és azonnal a kollégáim segítségére siettem.” mondta Mario április 8-án a Corriere di Torino című lapnak.

„Nagykalapáccsal törtük be az üvegszekrényt.”

A tűzoltók megértették, hogy a kápolna kupolája leomlásának kockázata nagyon magas. A márványtömbök leeshetnek és összezúzhatják a Szent Leplet tartalmazó ereklyetartót. „Behatoltunk a székesegyházba és kalapáccsal törtük be az üvegszekrényt, majd felkaptuk a fa- és ezüstládát. Utána sietve kivonultunk: leírhatatlan érzés volt.”

Van egy kép (címlapfotónk) Mario Trematore-ról, mely körbejárta a világot: ezen a képen a vállán viszi a Lepel ereklyetartóját.

„Azokban a pillanatokban” – mondta a nyugdíjas tűzoltó – „csakis azzal törődsz, hogy megfékezd a tüzet, valamint ne haljál meg. Azonban én tudatában voltam a Szent Lepel értékének. A torinói egyetemen a barokk kor világi- és vallástörténetéből vizsgáztam. Emlékszem, hogy bementem a székesegyházba, mert le akartam fényképezni a Leplet. Nyilvánvaló okokból ez nem volt lehetséges, ezért az tanácsolták, hogy vásároljak pár fotót. Vettem is néhány diát, melyek még megvannak. Innen tudtam, hogy milyen fontos kimenteni: nemcsak vallásos értéke, hanem történelmi és kulturális értéke miatt is.”

A Mandylion-csoport

A tűz után Mario-ban valami megváltozott. Sosem volt templombajáró, de vallásos igen. A Szent Lepel megmentése azonban felrázta őt. Így kezdett el egy belső utat. „Egy ösvényt követtem, de nem lettem szent, ahogyan azt néhányan gondolnák. Alapítottam egy csoportot, amelyet Mandylion-nak hívtak, ami ógörög nyelven ’lepedőt’ jelent ugyanúgy, mint a Lepel. Havonta egyszer találkozunk, lelki vezetőnk pedig a Consolata papja, Fabio Malese atya.”

Mario legszebb napja

A Lepel megmentésének a napja örökre beleégett Marióba. Ahogyan a Corriere di Torino-nak mesélte, volt még egy nap az életében, ami még ennél is fontosabb volt: „1982. június 8. Azon a napon szintén egy templomban voltam, az oltárnál várakoztam a jövendőbeli feleségemre. Amikor megláttam Ritát belépni, arra gondoltam, hogy milyen gyönyörű és hogy milyen szerencsés vagyok. Ez volt a legszebb nap. De sosem felejtem el azt a napot sem, amikor a lányom megszületett.”

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű