Sebestyén Péter atya Az ajtó négy sarka című sorozata elhangzott 2019. március 29-én, Csíkszeredában, A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében.
- Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (1. rész)
- Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (2. rész): Okosság – Bölcsesség
- Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (3. rész): Igazságosság
(temperantia)
A teremtett élőlények közül egyedül csak az ember tudja visszatartani ösztöneit és vágyait, például egy magasabb rendű cél érdekében. A mértékletesség nem más, mint a helyes arányok megtartása. A középkorban ez katonai, később lovagi erénynek számított. Nem ütsz mindig, ha üthetnél is… – visszafogod magad. És nem a késleltetett élvezet reményében. Gátak közé fogod erőidet, indulataidat, vágyaidat, gondolataidat, így gyakorolsz önuralmat. Nem engeded szabadjára szenvedélyeidet. Ez teremtő erő benned, s ezért a mértékletesség nem vezethet eltompuláshoz. Nem teszel meg mindent, amire képes lennél – lásd fogyasztás, természetvédelem, génmanipuláció, gépek uralma. Így változtatod át a mulandóságot életté.
A józanság felülbírálja az ösztönös vágyak és a szív hangját. Cselekedeteinket a tisztesség határai közé szorítja. Egyensúlyban tartja a jogokat és a kötelességeket: beszéd és hallgatás, tevékenység és pihenés, imádság és munka, táplálkozás és böjt, nemi élet és önmegtartóztatás, stb. Az ösztönök, benső késztetések, érzelmek, vágyak adják az emberi élet belső gyújtását, lendületét, lüktetését, de kocsis nélkül elkapó lovak módjára tönkre is tehetik az életét. Ezért kell egyfajta fékező, visszafogó, helyes arányt tartani. Ez elsősorban a gondolatok, a szó, a vélemények, az ötletek, kívánságok, indulatok fékezésével kezdődik. Mert amennyiben gyakorolni tudom belső világom fölötti ellenőrzést, annyiban tudok mértéktartó lenni a külső cselekedetekben is: munka, szórakozás, evés-ivás stb. Ugyanakkor segít a konfliktusok megoldásában. A mértékletesség mérsékli az élvezetek vonzását, hajszolását, segít abban, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk a teremtett világ javainak használatában. Hogy ne habzsoljuk azokat, ne fordítsuk magunk ellen.
A mértékletességgel kapcsolatban már a korai szerzetesek, a remeték, a misztikusok is arról számolnak be, hogy a legjobb módszer ehhez az erényhez, a következetes napirend kialakítása. Az étkezések, a pihenés, rendszeres fizikai munka, a felkelés, a lefekvés lehetőleg azonos időpontjai, a vasárnap megszentelése. Mai világunk nem szereti ezeket a „kötöttségeket”, és a végletekben vergődik: szabadelvűség a gender szabadságtól az ego istenítéséig, az anorexiától az elhízáson át a fitnesz-méregtelenítő vegán-életmódig. Ezen a területen talán még a szexuális vágynál és az önfenntartó ösztönnél is erősebb lehet az embernél az anyagiakhoz való rendetlen ragaszkodás. A mohóság és a kapzsiság, a birtoklás vágya. Ezt kordában tartani tudatos, mértékletességre való önnevelés nélkül nem sikerül. Ezt látjuk a státusszimbólumok kergetésében, a pazarló fogyasztásban, a ’használd és dobd el’ egyszer használatos, vagy second hand kultúrában, a giccsek gyártásában, a különféle „jogok” és előnyök exhibicionista megnyilvánulásaiban, a virtuális eszközök túlzott használatában, az azoktól való függésben. Sokszor már az orvos tanácsa sem elég motiváló, hogy visszafogjuk magunkat káros szenvedélyeinkben, annyira úr lett rajtunk a korszellem.
- Mértékletesség, avagy jóból is megárt a sok? Mi a helyes mérték, honnan már túlzás?
- Étel-ital-anyagi javak, vagy egyéb (pl. munka) ártalmas szenvedéllyé is válhat?
- Mikortól lesz káros, ha pusztán vágyaimra-vagy zsigeri érzékeimre hallgatok?
- Mérték, mérce nélkül van-e tartás?
- Melyek a követendő trendek ma: önmegvalósítás-önkiteljesedés-önismeret, vagy önmérséklet-önuralom-önfegyelem…?
