Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Az Apokalipszis 4 lovasa, akik tönkreteszik a párkapcsolatot

Közzétéve

Viktor Mihajlovics Vasznyecov: Az Apokalipszis négy lovasa, 1887 - Fotó: Wikipedia

John Gottman, párterápiára szakosodott amerikai terapeuta nevezte «az Apokalipszis négy lovasának» azt a négy magatartásformát, amelyek fokról fokra lerombolnak egy párkapcsolatot. Hogyan érhetjük tetten és tüntethetjük el ezeket?

A Jelenések könyvének 6. fejezetében felbukkannak ezek a lovasok, akik Zakariás próféta látomásai szerint a világ végének eljövetelét hirdető titokzatos égi személyiségek. Négy – fehér, vörös, fekete és zöldes – lovon ülve ők a legnagyobb csapások: a leigázás, a háború, az éhínség és a halál hordozói. Más szóval balszerencsét hozó lovasok. John Gottman ezeket a lovasokat azonosította be a párkapcsolatokban: a kritizálást, a lenézést, az ellentámadást és a menekülést. Véleménye szerint ezek fölismerésével és kiküszöbölésével sokkal kedvezőbben alakul a házaspár boldogsághoz vezető útja.

«A boldogtalan párok inkább a másik hibáit hangsúlyozzák, semmint arról beszélnének, ami működik» – állapítja meg ilyenformán Yvon Allaire, pszichológus és párterápiás pszichoterapeuta, a PepPsy kurzus által szervezett stressztűrő csúcstanácskozás során.  A boldog párok viszont ötször, tízszer is több dicséretet mondanak egymásnak, mint ahány szemrehányást, és „kitessékelik az Apokalipszis 4 lovasát”. Melyek is ők pontosan, és hogy kerüljük el őket?

1. A KRITIKA

A kritizálás különösen árt a kapcsolatnak, ahogy azonnali feszültséget kelt a hitvestársak között. Míg a szemrehányás a viselkedést csepüli, a kritika egyenesen a személyt célozza meg. Felismerhető arról, hogy benne van a gyilkos „te” szó: «Te soha nem gondolsz másokra», «Te önző vagy»… A kritika azért veszélyes, mert csaknem szisztematikusan maga után von egy másik apokaliptikus lovast: az ellentámadást.

 A kritika alternatívája: Egyes szám első személybe átmenni, az «én»-t hangsúlyozni, elmondani, hogy mik az én érzéseim, az én szükségleteim, pozitív irányból megfogalmazni az én kéréseimet (inkább kifejezni azt, amit akarok, mint amit nem akarok). Ez egyfajta módja annak, hogyan juttassuk el a címzetthez az üzenetet anélkül, hogy őt kritizálnánk. Hiszen a cél az, hogy megegyezésre, «két nyertesű megállapodásokra» jussunk, Yvon Allaire megfogalmazása szerint.

2. A lenézés, MEGVETÉS

A lenézés a lekicsinylés minden formáját magában foglalja mind verbálisan (irónia, szarkazmus, gúnyolódás, sértegetés), mind nonverbálisan (sóhajtozás, szemforgatás, vigyorgás, szánakozó fintor, gyilkos pillantás): «Soha semmit nem úgy csinálsz, ahogy kéne», «Képtelen vagy rá» stb. A megvetés célja úgy intézni a dolgokat, hogy a másik fölöslegesnek, értéktelennek, sőt bűnösnek érezze magát. Aki ezzel él, erkölcsileg felsőbbrendű pozícióba helyezi magát. A megvetést gyakran a másikkal kapcsolatos negatív gondolatokon való előzetes rágódás táplálja. A lenézés John Gottman szerint valóságos méregként a válások leggyakoribb előidézője.

A megvetés alternatívája: bevezetni és gyakorolni a párkapcsolatban olyan pozitív magatartásformákat, mint a hála kifejezése kicsi és nagy szívességekért, a dicséret és a bókok, a gyengédség kimutatása, az empátia, az együttérzés. Megannyi reflex, melyek segítenek elkerülni, hogy magunkat felsőbbrendű pozícióba helyezzük a másikhoz képest, ellenben elismerést, gyengédséget, jóindulatot szülnek.

3. Az ellentámadás

A jogos önvédelem mechanizmusa a kritikával szemben az ellentámadás, amely semmit nem old meg, sőt, erőszakos rálicitáláshoz vezet. Elmérgesíti a helyzetet azt erőltetve, hogy a hitvestásunk arcába vágjuk, hogy nincs igaza: «Te vagy az, aki túloz», «Te bonyolítasz túl mindig mindent»…

Az ellentámadás alternatívája: elismerni a részleges felelősségünket. A kivitelezés nehéz, arról szól, hogy ne feleljünk a kritikára újabb kritikával, hanem vállaljuk, hogy mi is felelősek vagyunk a vitáért és a másik fél érzéseiért.

4. A menekülés, konfliktuskerülés

A menekülés mint elkerülési stratégia főleg a férfiakra jellemző. Aki ezt gyakorolja, igyekszik minél távolabb kerülni a konfrontálódástól, ami stresszeli őt. Visszavonul, hogy a kommunikáció minden formáját elvágja. Következésképpen ez a másik félben az elkeseredés, a frusztráció, az elhagyatottság érzését kelti: «nem hallgat meg engem».

A menekülés alternatívája: együtt megszabni, hogy mikor szakítsuk meg a beszélgetést. Menekülés helyett a pár tart egy kis szünetet, egymással egyetértésben, mielőtt később, higgadtabban folytatnák a beszélgetést.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű