Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Az élet drámája – gondolatok nagyhétre

Közzétéve

Fotó: crosswalk.com

A középkori történet szerint egy fakír szerzetes annyira szigorú volt önmagához, hogy azt már az ördög is megsokallta. Egy alkalommal, amikor találkoztak, az ördög becsmérelni kezdte az aszkétát, lesajnálva annak önmegtagadó böjtjét, önkínzó ostorozásait, és szinte szemrehányással kérdezte: mit érnek ezek? Mit használ ez neked? Hiszen amíg gyötröd magad, lelked öntetszelgésbe merül, és aztán csak dicsekszel, lám milyen nagyszerű ember vagyok. Ehelyett inkább végezz olyan gyakorlatokat, amelyeket nem élvezel, amelyeket gyűlölsz, amelyek fájdalmat okoznak, mint például az élvezetek: egyél, igyál, végy részt az orgiákon, habzsoljad az életet…

Az aszkéta belátta, hogy valóban semmit sem utál annyira, mint a kapzsiságot, a bujaságot, a falánkságot, stb., … és követni kezdte az ördög tanácsait. Oly nagy hévvel vetette magát a hedonista életformába, hogy nemsokára köztörvényes bűnözőként kötél általi halálra ítélték. Az akasztás előtti percekben, a kisváros főterén meglátta a tömegben a kísértőt. Ördögi vigyoráról felismerte benne a sátánt. Ekkor iszonyú fájdalom járta át a szívét. Fájdalmát tetézte az is, hogy arra gondolt, hány embert vezetett a jóra, most meg azokat megbotránkoztatva saját maga is a pokolra jut. Az Úristenhez fohászkodott: Uram, bocsásd meg bűneimet, irgalmazz nekem ostobaságom miatt, mentsd meg lelkemet! Isten pedig, látva a szerencsétlen ember őszinte bánatát, megbocsátott neki. Mielőtt a kötél megfeszült volna a kivégzett nyakán, az ördög megpillantotta a glóriát az aszkéta feje fölött. Az addig vigyorgó sátán dühöngve szaladt el a tömegből. A Jóisten elmosolyodott. A mosoly pedig hangos nevetéssé erősödött, amibe a föld is beleremegett.

Az Ószövetségben, a Szent Sátorban függöny fedte el a Szentek Szentjét, ahol a Legszentebb Isten „lakott”. E mögé a függöny mögé csak a főpap lépett be egyszer egy évben, az engesztelés napján (Jóm Kippur). Ilyenkor hangosan kiáltania kellett Isten nevét (JHWH), hogy az Úr hallgassa meg és könyörüljön a népen, bocsássa meg bűneit. Rettegve léphetett be ide, hiszen aki látja a Fölségest, meghalhat. Nem is mert fölfelé tekinteni. Ha meglátna valamit, amit nem volna szabad, meghal. Kezében füstölő volt, ruháján csengettyűk, hogy kintről lehessen hallani: mozog-e, él-e még. Korabeli leírások szerint a főpap lábára kötelet is kötöttek, hogy ha meghalna, kívülről ki tudják húzni. Mert senki sem mert bemenni oda, és nem is mehetett be senki.

Az evangélium leírása szerint Krisztus halálakor a jeruzsálemi templom kárpitja kettéhasadt. A jeruzsálemi templom funkciója megszűnt. Földrengés és sötétség támadt. Valami új kezdődött. Az ószövetség beteljesedett. Krisztus az ő vérével új és örök szövetséget kötött Istennel, Akihez őáltala mostantól „szabad” bejárásunk lett.

Jézus odaadása, az Atyának való feltétlen önátadása számunkra Krisztussá tette őt. Ebben a halálban nemcsak az emberi kegyetlenség, a fájdalom, a rettenet, a gonoszság tobzódása tetőzik, és emiatt mérhetetlenül drámai, hanem a Húsvét mutatja meg valódi értelmét: megváltó halál volt.

Az ember képtelen a saját maga okozta bűntől, haláltól megszabadulni.

Jézus Krisztus, az Atya képmása (ikonja) lett értünk a Fájdalmak Férfija, a Megtöretett, hogy megmutassa nekünk azt a tágas isteni szabadságot, amellyel még a kegyetlen szenvedést és halált is átalakíthatjuk az örök üdvösség eszközévé.

Emberemlékezet óta talán leginkább az idei nagypéntek teszi próbára vagy erősítheti meg hitünket: Uram, mi a célod ezzel a járvánnyal? Ez is a megváltásunk eszköze?  Mert úgy érezzük, minket is keresztre feszít a vírus: önelégültségünk, jól bejáratott sémáink, alkotásaink, eredményeink szemlátomást semmisülnek meg, és Te engeded? Miért mutatkozol ilyen gyengének és védtelennek? Vagy azt szeretnéd, hogy veled karöltve győzzük le? Hiszen Te a Sátánt is legyőzted!

Nagypénteket nem szabad Húsvét nélkül „ünnepelni”. Ha így tennénk akkor csupán csak kiragadnánk az „összefüggésből” és egy véres mítosszá fokoznánk le. Megrekednénk az ószövetségnél. Sőt mi több, igazságtalanok is lennénk, hiszen a tényeket tagadnánk le. Olyanok lennénk, mint a Holt-tenger, melyen nem érződik a Jordán éltető vize.

De Húsvét után már nem kell a bűnre, a gonoszságra, a szenvedésre igazolást keresni. Elég csak meggyőződni Krisztus sebeiről, mint Tamás apostol, és önkéntelenül is felkiáltunk: Én Uram, én Istenem! Itt már csődöt mond a sátán minden kísértése és próbálkozása. Mert Krisztus halála után a sátán már csak gúnyolódni tud. Tehetetlen gúnykacaja többé már nem képes ölni. Az Életet ugyanis nem lehet elpusztítani. Az élet a Lét titkából ered.

A borzalmas halálok mögött már nemcsak az ősbűn büntetése fog felsejleni, hanem felszabadítottságunk ára is, amit Krisztus megváltó halála jelentett.

Balázs Zoltán politológus találó megfogalmazásában: 

„az az út, amelyen a jóért is fizetnünk kell, s amelyet a rosszal való folytonos hadakozás során érhetünk csak el. Erre azonban sem az ész, sem a filozófia, sem a teológia nem ad garanciát. Arra csak a kegyelem képes”.

Balázs Zoltán: Homérosz Napja, Gondolat, Bp. 2018, 186.o.

Ezt adja a Megváltó.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

peterpater.com | Római katolikus pap, a marosvásárhelyi Szent Imre templom plébánosa. Önéletrajza itt olvasható.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű