Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

“Az evangélium kéri ezt tőlem…” – EXKLUZÍV interjú a Temesvári Egyházmegye új püspökével

Közzétéve

Exc. és Ft. Pál József-Csaba, a Temesvári Egyházmegye megyéspüspöke - Fotó: Corina Bouda

Exkluzív interjút adott a Katolikus.mának Pál József-Csaba, a temesvári egyházmegye újonnan kinevezett megyés püspöke. Ferenc pápa 2018. május 16-án nevezte ki.

 

– Püspök atya! Engedje meg, hogy meggyőződésem szerint sokak nevében szívbeli örömünket fejezzem ki, hogy személyében a ma emberének helyzetét, nehézségeit, a kor kihívásait közelről ismerő lelkipásztor-püspököt köszönthetek, hisz életrajzából kitűnik, papi életének egészét plébánián töltötte. Hogyan tudja az Egyház megszólítani és az üdvösség útján segíteni a ma emberét?

– Nagyon szépen köszönöm a kedves köszöntését. Hogyan tudja az egyház megszólítani? Egyszerűségben, alázattal, testvérként. Igazából az egyház mi vagyunk, és ha kimondottan a papokra gondolunk, hát akkor az emberek között élve, de együtt. Mert ha együtt vagyunk, akkor tudjuk megismerni egymás örömét, szenvedését, és együtt tudunk keresni evangéliumi választ azokra a helyzetekre. Mert a hirdetésnek egy nagyon nagyon fontos eleme az, hogy éljük az evangéliumot. Nyilván, hogy mindenkinek másképp fogjuk hirdetni, de ugyanazt az örömhírt, ugyanazt a Jézust akarjuk adni nekik, másképpen az emberek csalódni fognak. Vele, Jézussal és Őt adva az embereknek.

– Mik a lelki erőforrásai, fogódzói, mire és kikre számíthat, hogyan töltekezik lelkileg?

– Sok erőforrásom van. A Jó Isten állandóan felajánl ilyen erőforrásokat, nekem talán a legerősebb a napi elmélkedés, ami általában az ige, a Szentírásnak egy-egy szava, gondolata, és ez segít, hogy jól át tudjam élni a mindennapi szentmisémet, és jobban, figyelmesebben imádkozzam a zsolozsmát. Ami még különös segítség nekem, a személyes beszélgetések Vele, Jézussal. És ez segít, hogy felfedezzem Őt az embertársakban. Mert ez is egy erőforrás. Rá mindig számíthatunk. Rá, aki ott dolgozik a többiekben is. Nagyon sokszor előfordul különféle helyzetekben, akár munkásokkal, akár mérnökökkel, tervezőkkel, mikor dolgozunk valamiért: figyelni arra a Jézusra, aki a másikban is dolgozik, és dolgozni akar benne is. Ezt paptestvéreimben és minden keresztény testvéremben különösen is felfedezni! Aztán segítenek a lelkigyakorlatok. Van egy ilyen szokásunk, már sok éve kialakult, hogy havonta egy napot kevesebb munkával és több elmélkedéssel, imádsággal, több ráfigyeléssel töltünk. Ezt együtt paptestvéreimmel. Ezek mind nagy-nagy segítségek, erőforrások számomra.

Fotó: Corina Bouda

 

– A világban végbemenő folyamatokat és az idők jeleit mivel jellemezné? Erre milyen választ tud adni egy olyan egyházmegye, mint a temesvári, melynek megyés püspökévé kinevezték?

– Elsősorban a változás. A változás jellemzi, nem is annyira a korban végbemenő változások, hanem magát a változás korát éljük. Nekem meggyőződésem, hogy ezek a változások nem a jó Isten háta mögött történnek. Az Ő tudtával. S ha az Ő tudtával történnek és az Ő megengedésével, akkor követni kell a Szentlelket. Minden egyházmegyének, minden személynek, minden kereszténynek, mert Ő akar valamit. Én nem mondom azt, hogy már felfedeztem, vagy felfedeztük, hogy pontosan mit is akar, de gondolom, hogy, ha hűségesen kitartunk a Rá való figyelésben, akkor mindig meg fogja mutatni a következő lépést. Én erre most csak ezt tudom válaszolni.

– Isten a szeretet. Szemináriumi éveitől kezdve érzékeny és cselekvő szeretettel fáradozik azon, hogy a szeretetben megvalósuljon az emberek egysége, hisz ahol ketten-hárman Jézus nevében együtt vannak, Jézus maga van köztünk. Hogyan mozdíthatja elő egy megyés püspök a szeretet kultúráját, megvalósulását?

– Nagyon szép kérdés. Külön is köszönöm, mert a szeretet kultúrája az az evangéliumnak a kultúrája. Nem mehetünk el mellette! Ezt kell megvalósítanunk. Ezt hozta el Jézus. Elhozta a Szentháromság életét közénk, és ezt akarjuk megélni. Mindenesetre ehhez hozzátartozik a bizalom kultúrája, mert sokakban kifejlődött a bizalmatlanság kultúrája vagy szubkultúrája. Amit idézett a kérdésben, hogy ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, akkor maga Jézus is ott van közöttük, hát ez a reménységünk, hogy Ő ott lehet közöttünk mindennap. Nem szabad a Jézussal való kapcsolatunkat a napi egy órára vagy fél órára lecsökkenteni. Ő egész nap velünk akar lenni, és állandóan ott akar lenni közöttünk, és várja, hogy figyeljünk rá, és várja, hogy úgy éljünk, hogy Ő jól érezze magát közöttünk, a kapcsolatainkban. Engedje meg, hogy idézzek itt most pár sort Szent II. János Pál pápának az Új Évezred Kezdetén, Novo Millennio Ineunte apostoli levelébő, még pedig a 43. Versből. Ezt mondja: „A közösség otthonává és iskolájává tenni az Egyházat: íme az előttünk álló kihívás a most kezdődő ezredévben… Mit is jelent ez? – kérdezi a Szentatya. Azt mondja: a közösség lelkiségét kell előmozdítani. Aztán kicsit tovább azt mondja: a szívnek a Szentháromság misztériumára irányuló tekintetét jelenti… akinek a fényét észre kell venni a mellettünk álló testvérek arcán is. Ez azt is jelenti, hogy… figyelmesek vagyunk a hittestvérünkre, mint közülünk valóra, hogy részt vehessünk örömeiben és szenvedéseiben… Vagy még tovább: az a képesség, mellyel mindenekelőtt a jót látjuk meg a másikban, hogy úgy fogadjuk be, és értékeljük őt, mint Isten ajándékát: mint nekem szóló ajándékot, amely nem csak azé a testvéremé, aki közvetlenül kapta. Közösségi lelkiség végül az, hogy tudunk helyet szorítani a testvérnek, miközben elviseljük egymás gyöngéit, és elutasítjuk az önző kísértéseket, melyek folyamatosan csapdát állítanak nekünk, versengést, törtetést, bizalmatlanságot, féltékenységet szülve.” Elnézést, hogy ilyen hosszan idéztem, de egy nagyon nagyon szép feladat ez keresztény híveknek, papoknak, püspöknek, mindenkinek. Valahogy mintha egy programbeszéd lenne a harmadik évezred számára, aminek nagyon-nagyon az elején vagyunk és a megvalósítás elején is. Úgy gondolom, hogy ezt kell minden területen előmozdítani.

Fotó: Corina Bouda

– Hogyan válik kinccsé egy egyházmegye számára a sokféle nemzetiség, ami olyan gazadagon jellemzi a temesvári egyházmegyét? Felsoroljuk, hány nyelven miséznek az egyházmegyében?

– Nagyon sok nyelven misézünk, ez igaz. Vannak olyan nyelvek, amelyeken már évtizedek óta, vagy évszázadok óta misézünk. Ott van a magyar, a német, román, aztán a horvát, a cseh, bolgár, szlovák. Most újabban már olaszul is, meg angolul is kell. De ezek csak újabban jelentkeztek. Minden esetre sok nyelvű az egyházmegyénk, és ez így szép, mert a jó Isten így teremtett. Különbözőnek teremtett, különböző népeknek teremtett, és az jó, hogyha azok vagyunk, akiknek teremtett, és megmaradunk abban. Úgy van ez, hogy, ha nincs bennünk szeretet, akkor a különbözőség állandóan zavar. Akkor akadály a különbözőség. Ha bennünk szeretet van, akkor gazdagodást jelent. Akkor befogadom a másiknak a másságát, és ettől gazdagabb vagyok, és ajándékozom az én másságomat, és ettől ő is gazdagabb lehet. Hogyha bennünk van az evangéliumi szeretet, akkor tényleg kincs az, hogy sok nyelven beszélünk, sok nemzetiség van itt együtt, és mindannyian Isten népét alkotjuk. Isten egyházát. Ez egy csodálatosan szép dolog. Megvan ennek a nehézsége, de valami szép nem tud megvalósulni, ha nem vállaljuk a megvalósulás keresztjét is.

– Nevéhez, hivatásához szorosan kapcsolódik egy szépen megvalósult egysége keresztény felekezetek, románok, magyarok és más nemzetiségűek között. Megyés főpásztorként miként folytatja az ökumenizmusnak megkezdett és megvalósult folyamatait?

– Elsősorban, úgy gondolom, hogy kell élnünk az evangéliumot. Benne van az evangéliumban, hogy legyenek mindnyájan egy, és ha mindnyájan, akkor ez minden felekezet keresztényei, papjai, püspökei számára is érvényes. Jézusra kell erősen odafigyelnünk. Ő akarja ezt az egységet! És ez nem függ feltétlenül a többiek jóakaratától. Nyilván ennek két lépése van: egyik az, hogy Jézus tőlem kéri, megteszem azokat a lépéseket, amelyeket az evangélium kér embertársaim felé. Persze, hogy ott van a vágy, ott van a reménység, hogy ez valamikor kölcsönössé válik. Várjuk ezt, de az egység az olyan valami, amit mi nem tudunk megvalósítani. Ezt nagyon világosan látta Jézus is. Ezért kérte a mennyei atyától: Atyám, add, hogy legyenek mindnyájan egy. Nem emberileg. Emberileg csak a falakat látjuk, amik elválasztanak minket, hogy ezt még nem lehet, azt még nem lehet, ezt így nem lehet. De Jézus ezt kérte az Atyától, és ebben nagyon-nagyon hiszünk, hogy ez már meg is valósult Jézus imájában, az Atyában és az Ő szeretetében. Tőlünk viszont kért valamit. Azt kérte, hogy „szeressétek egymást” – ez a mi feladatunk. Az egység az a jó Isten feladata. Ő fogja megvalósítani. De mi kell, hogy szeressük egymást, és meg kell tennünk a magunk lépését. Itt még megjegyezném azt, hogy sok minden nem tőlünk függ, papoktól, még püspököktől sem talán. Akár liturgikus egység, szentségekben való egység, sok minden van, ami egy hosszú folyamat, ami remélem, hogy jó irányba indult el. De mi megvalósíthatjuk a nép egységét. Azt az egységet, hogy szeretjük egymást. Abban törvények nem akadályoznak meg, hogy én a kocsimat kölcsönadjam a másik felekezetű testvéremnek, abban nem akadályoznak meg, hogy együtt valamit tegyünk a fiatalokért vagy a szegényekért. Egyszerűen mondva, hogy szeressük egymást, együtt dolgozzunk, együtt munkálkodjunk, amennyiben ezt az egyházunk törvényei megengedik, mert aztán az élet fogja a törvényeket idővel maga után vonzani. Lassan. De én ezt szeretném továbbra is folytatni, mert úgy érzem, hogy az evangélium kéri ezt tőlem, tőlünk és maga Jézusnak szíve óhaja ez.

Fotó: Corina Bouda

– Egyházmegyéjének családreferens papjaként szolgált több, erre érzékeny paptársával együtt. A család létünk alapköve, az élet forrása, az Egyház legfontosabb erőforrása. Milyen szerepet szán főpásztori szolgálatában majd a családoknak, családpasztorációnak?

– Nagyon fontos szerepet! A gyerekek ott kapnak nevelést, életet, egy életre készülnek fel a családban. A gyerekeknek, fiataloknak szükségük van családmodellre, a nagytöbbségük a családra kapott hivatást a jó Istentől. Családból jövünk, családból jönnek a gyermekek. A családért kell élnünk, egyházban, pasztorációban, lelkipásztorkodásban és a családokkal, mert a család nem csak egy objektuma a lelkipásztorkodásnak, amit evangelizálni kell, hanem alanya is. A család evangelizál minket, ők a mi keresztény testvéreink, akik családban élnek. Náluk nélkül lehetetlen tovább menni, előre menni, ahogy a kérdésben is ezt megfogalmazta. Mi azt látjuk: foglalkozunk gyerekekkel, fiatalokkal, de valamiképpen a család felé kell irányítanunk őket. Nagy többségükben ezt fogják vállalni, és ezt kell, hogy megéljék. Én nagyon nagyon fontosnak látom. Innen jönnek a különféle hivatások, a papi hivatás is. Nagyon konkrétan még nem látom, hogy mit fogunk tenni, de egész biztos, hogy sokszor fogunk paptestvéreimmel, családokkal tanácskozni arról, hogy a Szentlélek mit kér a mi egyházmegyénkben azért, hogy a családokat támogassuk, segítsük, és velük együtt tudjunk munkálkodni az egyházmegye javára és az egész egyház javára.

– Személyes üzenetét, hitvallását hogyan fogalmazná meg, és mit üzen a katolikus.ma olvasóinak?

– Én minden esetre nagyon dicséretre méltó kezdeményezésnek tartom ezt, amit Önök elkezdtek. Egy kicsit belenéztem most az internetes oldalukba. Örülök neki, hálás vagyok ezért. Ez is kifejezi, hogy az evangelizálás nem csak a papok feladata, mindannyiunk feladata, minden keresztényé, mert, akit egyszer megkereszteltek, azt már misszióra is szánja a Jóisten. Személyes üzenetként én azt tudnám elmondani, amit most először mondok nyilvánosan, hogy mi lesz az én püspöki mottóm:

Tartsd meg őket a te nevedben.

Én ezt kívánom Önöknek, a munkatársaknak, hogy a mennyei Atya tartsa meg őket Jézus Nevében, Jézus szellemében. Ezt imádságként is mondom Önöknek és mindazoknak, akik olvassák az Önök sorait. Az Ő nevében azt is jelenti, hogy az Ő szellemében, az Ő lelkületében, abban a szentháromságos légkörben, szentháromságos szellemben, amelyet Jézus elhozott a földre. Maradjanak, maradjunk meg mindannyian az Ő nevében, ebben a szellemben!

Fotó: Corina Bouda

– Mi a véleménye a püspök atyának a médiapasztorációról? Hogyan látja az ebben rejlő lehetőségeket?

– A véleményem nagyon hasonló az önökéhez, hogy nincs még eléggé kihasználva. Feltétlenül ki kell használni. Nyilván sem a médiapasztoráció, sem a többi sajtótermék nem helyettesíti a prédikációkat, az evangélium szószékről való hirdetését, de fordítva is igaz, hogy a szószékről való homília, kerygma, hirdetés, nem helyettesíti azt, vagy nem tudja azt megtenni, amit meg tud tenni most különösen is a médiapasztoráció. Nagyon fontosnak tartom! Fontos, hogy olyan emberek dolgozzanak ott, akikben ott él Jézus, akikben ott él az evangélium szelleme, és akkor nagyon sokat tehetnek. Legyen áldás életükön, munkájukon!

 

A romkat.ro tájékoztatása szerint Pál József-Csaba püspökké szentelési szentmiséje augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén délelőtt 10 órakor kezdődik a temesvári székesegyházban.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Keresztény médiaszakember, a Katolikus.ma alapító-főszerkesztője. Meggyőződése, hogy az evangéliumnak helye van a multimediális térben (is), mert a megélt istenkapcsolatot, szeretetet, örömöt terjeszteni kell az emberek között. Lásd még a Mt 5,13-at.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések
Hírdetés

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű