Lépj kapcsolatba velünk

Bakancslista

Az evolúció misztériuma egy biológus-szerzetes szerint – KÖNYVAJÁNLÓ

Közzétéve

Dr. Sipos Imre SJP szerzetes pap az 1996-ban jóváhagyott Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösségnek (SJP) a tagja. Galbavy Jenő József prior atyával a lelkipásztori szolgálat és a monasztikus szerzetesélet összhangjára törekszenek, tizenegy külső-somogyi falu (Törökkoppány, Szorosad, Somogydöröcske, Miklósi, Kára, Zics, Somogyegres, Kapoly, Somogymeggyes, Pusztaszemes és Kereki ) lelkipásztori ellátását végzik, lassan 3 évtizede szerkesztik a Magvetés című lapot a hívek tájékoztatására, iskolai hitoktatást végeznek és gondozzák a Koppány-völgy egyházi épületeit. Sipos atya mindemellett a Szegedi Tudományegyetemen végzett biológusként számos biológiai és történelmi szakkönyvnek is szerzője.

Dr. Sipos Imre SJP

Lelkipásztori közösségük megjelentette Miklósi, Zics történetét. Helytörténeti munkásságának legvaskosabb kötete Törökkoppány monográfiája. Főként a kistáj közelmúltbeli eseményeit örökítette meg az utókor számára az Életsorsok a huszadik században c. sorozatuk, melyből néhány cím: Üldözöttek találkozása –  A németek kitelepítése és a felvidékiek betelepítése Somogydöröcskén; Megbélyegzetten – Kuláksors a Koppány-völgyében; Amiről hallgatni kellett – „Malenkij robot” a Szovjetunióban; Átadottak – Istent kereső szerzetesélet a Regina Mundiban. A Hazahúz a szív c. kötetben saját édesapja élettörténetét dolgozta fel, aki 1956 végén egyetemistaként elhagyta hazáját és Amerikába menekült, de néhány év elteltével hazajött, hogy elvehesse itthoni szíve választottját.

Biológusként Sipos Imre a teológia és a természettudomány határmezsgyéjét kutatja több művében (A véletlen és a Gondviselés alternatívája az evolúcióban; A szabadság diadala; Az önzetlenség öröme – az altruizmus természetrajza). Ebbe a témakörbe illik a közelmúltban megjelent kötete is, amelynek címe: Az evolúció misztériuma. Az értelem és a remény felragyogása.

Az evolúció szó hosszú évtizedeken át materialista kicsengésű volt. Sokan nem tudják összeegyeztetni a vallást, a Bibliában olvasottakat azzal, hogy az élővilág évmilliók alatt alakult ki mai formájában, és továbbra is változik. Az evolúciós gondolat elindítójának és a materialista értelmezés gyökerének Darwinnak a fajok eredetéről, illetve az ember származásáról írott két fő művét tekintik.

A természetes istenhittől történő elfordulás a francia forradalom óta felgyorsult. A „haladó elmék” a tudományt, az észt kezdték isteníteni. A részletek részleteinek a részleteit is kutatják, magyarázatokat kínálnak a jelenségek közvetlen kiváltó okaira, megállapítják a magasfokú rendszerezettséget, de megmaradnak a leírás szintjén, és nem jutnak el a nagyobb távlatokig, a miértekig, a nagy kérdésekig, azaz nem kérdeznek rá a Nagy Rendezőre. Pedig a világegyetem nem magyarázza meg önmagát, ezért létezése csak rajta kívül álló okkal magyarázható. Az univerzum eredetére vonatkozó, igazoltnak látszó teória, a „hogyan” csodájának leírása önmagában nem ad választ a „miért” értelmet kereső kérdésére.

Az evolúció tényét ma már nem kérdőjelezheti meg az, aki a biológiában kicsit is járatos. Biokémiai, genetikai, biogeográfiai, etológiai, stb. bizonyítékok támasztják alá, ezért tudnunk kell integrálni keresztény hitünkbe.

A katolikus egyháznak nincs egyetlen olyan hivatalos állásfoglalása sem, hogy a Biblia hatnapos teremtéstörténetét szó szerint kellene venni. A Szentírás írója csak azt akarta egyértelműen leszögezni, hogy minden élőlény Istennek köszönheti létét.  A keresztény ember vallja, hogy az ember több, mint a véletlenek csúcsteljesítménye; egyre bonyolódó, őseiben a katasztrófák sorozatát átvészelő, hihetetlennek tűnő „előalkalmazkodások” során spontán kifejlődő élőlény.

Sipos Imre könyve az ősrobbanástól kezdve nagy vonalakban ismerteti a földtörténeti korszakok során bekövetkező bonyolódást, az élet kialakulásán és korai formáin át az ember megjelenéséig. Szakszerűen, de a biológiában akár kevésbé járatos olvasó számára is érthető módon veszi végig az evolúció lépéseit.

Az élet kialakulásának pontos előfeltételei voltak, mint például fizikai állandók hihetetlennek tűnő „finomhangolása”, a Naprendszerünk helyzete a galaxisunkban, a bolygónk mérete, a cseppfolyós víz jelenléte, a megfelelő hőmérséklet, a Föld forgástengelyének a ferdesége stb. Csakis ezek együttes fennállása esetén jelenhetett meg az élet, hordozhatta az élőlények sokféle formájának kibontakozását Földünk. Ami nagyon érdekes: sok minden – akár az élet megjelenése, vagy emberré válásunk  kardinális pontjai is – csakis a földtörténetnek egy adott intervallumában bontakozhatott ki. Élettelen molekulákból azóta sem jött létre élő sejt, sőt legnagyobb igyekezetünk ellenére mindmáig sem sikerült elpusztult sejtet visszahozni az élő állapotába.

Az élet kialakulása a véletlenek olyan nagyfokú összjátékát tételezi fel, hogy Szent-Györgyi Albert jogosan fogalmazott így: „A biológia a valószínűtlenség tudománya”.

A Homo sapiens is egy elszigetelt, térben és időben behatárolt esemény eredményeként jelent meg valahol Kelet-Afrikában; a genetika a mitokondriális DNS vizsgálatok alapján a közös ősünket egy kb. 150.000 évvel ezelőtt élt nőig vezeti vissza. A változás egyetlen időszakban, egy helyre koncentráltan, minden bizonnyal egyetlen populációban vette kezdetét.

Történetünk során több ilyen egyszeri és megismételhetetlen mozzanat is előfordult.

A továbbfejlődés bizonyos fázisai tehát szigorúan helyhez és időhöz voltak kötve. Elgondolkoztatók a földtörténet nagy katasztrófái is (legalább 5 nagy tömeges kihalást okozó katasztrófát különítenek el), amelyek paradox módon mégis  feltételei lettek a továbbfejlődésnek. Például a kréta és a harmadidőszak határán az őshüllők kipusztulása után gyorsulhatott fel az emlősök fejlődése.

Jogosan feltehetjük a kérdést: vajon mi áll a fejlődés hátterében? Mi teremtett rendet a véletlenek játékában? Mitől van az evolúciónak iránya? Darwin ugyan meggyőzően megmagyarázza, hogy hogyan alakulnak ki újabb életformák, fajok a régiekből. Arra azonban nem ad választ, hogy miért lesznek fejlettebbek.

A materialista evolúcióbiológusok kétségbeesetten törekszenek az embert állati szintre degradálni és elhitetni, hogy nincs a földi életen túlmutató létezésünk és célunk. Számukra az ember egy csupasz majom, amelyik a rokonainál egy kissé nagyobb aggyal rendelkezik. Egy igen jól, ámde véletlenül kialakult gép.

A materialista felfogás az emberré válás minőségi ugrásait megpróbálja úgy magyarázni, hogy a mennyiségi változások csaptak át minőségi változásba. Csupán az idegsejteknek és kapcsolataik számának növekedése eredményezné a gondolkodást? Az anyag fejlődése, bonyolódása előfeltétel volt, de nem az termelte ki azt a letagadhatatlan transzcendentális többletet, amivel rendelkezünk. A testnek a lélek által van igazi emberi léte.

Az ember fogalmát csak felülről, a teremtő Isten oldaláról, a hit által lehet megközelíteni. Egy festmény elkészítéséhez fontosak az eszközök, az ecset, a festékek, a vászon, de nem ezek hozzák létre a műalkotást, hanem maga a művész. Szerszám nélkül vagy rossz szerszámmal a legkiválóbb művész sem tud jól dolgozni. De ki állítja, hogy a szerszám a művész?

Sipos Imre atya könyvében a fejlődéselmélet keresztény értelmezését mutatja be. Az evolúció valóságát és misztérium jellegét. Megpróbálja a tények mögött húzódó titokról is fellebbenteni a fátylat. Beavat a felülről látás művészetébe, hiszen az ember nélkül az egész evolúció „csak üres padsorok előtt lejátszódó dráma lenne”.

Figyelmeztet, hogy ne szédítsenek el bennünket a hatalmas térbeli és időbeli távlatok, a sokféleség kavalkádja, hanem vegyük észre annak a csodálatos kibontakozásnak az irányát, amely elvezet bennünket a párbeszédig azzal, Akitől minden függ.

Az evolúció folyamatára való rácsodálkozásunk nemcsak a múltba tekintve fedezheti fel a hominizáció földtörténeti mélységekbe nyúló gyökereit, de felismerheti a sokak számára megjósolhatatlannak tűnő jövőben is a remény keltette utat. A Személyes Szeretet vonzását. Ha gyakoroljuk a legmagasabb rendű élettevékenységet – az imádságot –, a végén még a halál sötét határfalán is túllátunk…

Bízunk benne, hogy Az evolúció misztériuma című könyvvel a közeljövőben minél több helyen találkozhatunk, s nem csak a miklósi szerzetesház címén ([email protected]) lesz beszerezhető.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű