fbpx
Connect with us

Az Istent keresőknek minden a javukra válik :)

Tanítás

Az igazi Pünkösd

Fotó: Cathopic

Prohászka Ottokár sokszor írt, beszélt Pünkösd ünnepének üzenetéről – elegendő csak felütni összegyűjtött munkáinak köteteit. Aposztáziával, hitetlenséggel bútorozott korban lett országos hírű hitszónok; olyan korban, mely a materializmusra esküdött, s tagadta az eszményeket, az örök értékeket. Elmélkedések az Evangéliumról c. nevezetes könyvében olvassuk: „A Lélek nem iskolamester, hanem életelv; tudománya nem betű, hanem érzés, lelkesülés és erő. E tekintetben a Szentlélek arra törekszik, hogy a hit eleven életté, a tan érzéssé és tapintattá váljék bennünk, hogy fölkent, lelkes emberek legyünk, kik egyéniségükkel bizonyítják az Urat. Tehát át kell élned a hitet és a tant az életről és erényről, akkor lesz a tied.” Prohászka írásban és beszédben is ezt munkálta: váljék életté a hit, érzéssé a tan. 1903 márciusában az akkor még Esztergomban spirituálisként működő Prohászka a pécsi katolikus körben tartott előadást, melynek szövegét két nappal később nemcsak az egyik helyi lap, hanem más vidéki napilap is közölte. A Lant és kard címen megjelent szövegben olvassuk: „Lélek kell ahhoz, hogy az élet esélyein, a szenvedéseknek homályain, a lét múlandóságán felülemelkedjünk. Krisztusi lélek kell hozzá, hogy az erkölcsi világrend ellentmondásain hajótörést ne szenvedjünk, hanem kín, baj, betegség, halál dacára mondjuk: Mi Atyánk, jöjjön el az országod! /…./ Testvéreim! Ez kell nekünk: hit s nemcsak értés, erény, nemcsak erő, öröm, nemcsak pénz, szóval lélek s nemcsak test, ég s nemcsak föld!”[Pécsi Közlöny, 1903. március 24. 3. p.] Két hónappal később Prohászka hosszabb írást küldött a pécsi lapnak, mely pünkösd napján jelent meg. Prohászka rendszeresen írt kis példányszámú vidéki lapokba is (ezt a szokását püspök korában sem adta föl); ahogy néhány évvel később egy alföldi lap Prohászkáról szóló cikkében olvassuk: „Mint ő mondta, tudásunk csak úgy ér valamit, ha azt aprópénzre váltva szétszórjuk a kevésbé műveltek számára.” [Kecskeméti Napló, 1916. július 21. 2. p.] Ebből az aprópénzből adunk át egy keveset az olvasónak: egy kevéssé ismert, pünkösdi Prohászka-írást.

*

Pünkösd a lélek ünnepe, a teremtő, hódító s alakító léleké. Mily ünnepélyes és fölséges nap: zúgó fergeteg, tüzes nyelvek, lángoló szívek, lelkes szavak, mély megindulás ezer meg ezer szívben – íme ez a Pünkösd ünnepe: „Spiritus Domini replevit orbem terrarum”, az Úr lelke betölté a világot, énekli az Egyház.

Ennek a nagy Pünkösdnek sokféle praeludiuma játszódott már le a világtörténelemben. Pünkösd volt az is valamiképpen, mikor az őschaosz fölött az Isten lelke lebegett s a zűrzavarból szép világot alakított; Pünkösd volt az is, mikor az emberiségnek történelmi chaoszából, sötét elmaradottságból, állati elvadultságból kifejlett a kultúrának világa; Pünkösd volt az is, mikor a nyers erőszak lármája elcsitult, s az ember a jognak értelmes szavára hallgatott, mikor a szenvedélyek torz vonásai el-elsimultak, s a görög művészetben a szépség harmóniája ült ki az arcokon; Pünkösd volt az is, mikor a tudás, az ipar, a civilizáció egy magasabb világot teremtett az emberi szellem erejében; emberinek mondom s mégis Pünkösdnek hívom hódításait, mert hiszen e hódításokban az emberi szellem az Isten lelke hasonmásának bizonyult; – teremtett, alakított, éltetett s utat tört a még teljesebb s gazdagabb életnek kiárasztására!

Az emberi szellem méltán büszke lehet műveire. A tudomány, művészet s kultúra térfoglalásával, az isteni lélek e profán pünkösdjeinek erejében elváltoztatta a földet s úrrá lett rajta; a babiloni toronynál magasabbra ért a csillagok közé s nevet szerzett magának a földön; egy felsőbb egységbe, mely a nyelv s a vér egységét messze felülmúlja, szerette az emberiséget; az erőszakot s a harcot száműzni akarta a világból, s nem fegyverrel, hanem szellemmel akart győzni s ügyét széles e világon diadalra juttatni. Amire az emberi szellem ráleheli gondolatát, mindaz tér és idő fölé emelkedik, a népek közkincsévé s halhatatlanná válik. A nemzetek hatalmát megőrli az idő, erejüket kimerítik a viszontagságok, vagyonukat szétszórják nemzetgazdasági krízisek; de amit a szellem teremtett, ha csak egy művészi kéznek gyurmánya is, vagy egy költői léleknek fohásza is, az kioson az idő kerekei közül s el nem vész. El nem vész, mert a lélek műve. A nagy hadi tetteknek jelentősége idővel nyomtalanul elvész; a sáncok, melyeket harcoló nemzetek fölhánytak, vízmosásos földtúrásokká válnak, de ha a sáncokból egy bronzdíszítményt kiásunk, rögtön megelevenedik a rég elhalványodott élet, amit a nemzetek szellemük világánál gondoltak, amit képzelmük lángjánál alkottak, az maradandóbb emlék. Róma mesés gazdagságánál nagyobb kincs a római jog, s a középkor lovagjátékait túlélték a hegedűsök dalai.

De elég-e ez a lélek, mely a földön szebb világot teremt? Beérjük-e azzal a pünkösddel, mely a kultúra melegét s a tudomány világát hinti szét a földre? Megél-e az emberiség a jogrendszerek paragrafusaiból, az edények bronzdíszítményeiből, a lantosok énekeiből s a hegedűsök nyírettyűzokogásából?

Az emberi szellem olyan, mint a gép, erős is, alkot is, de kopik is; elkoptatja azt a tévely s a szenvedély. A jellemeket megőrli az élet materializmusa, s az emberiség az eszmények iránt apathikussá válik. A népek életét nem hordozza sem a tudomány, sem művészet. A tévely óriási hatalom, mely a kultúrát legérzékenyebb idegében, az erkölcsben megfúrja. Az elméleteket megvetik; nem húznak, nem vonzanak lelkeket, a gyakorlat pedig az elveknek frivol kigúnyolásává vetemedhetik. Dacára a nagy civilizációnak, óriási néprétegek süllyedtek régen, a klasszikus korban és süllyednek manapság emberalatti nívóra. Patkányszerű életet élnek az elvadulás s elnyomorodás igájában; ezalatt a „beati possidentes” szónokolnak, tereferélnek, piskótákat mártogatnak borba, s nem veszik észre az elégületlenségnek s a népdühnek áradó lávafolyamát, mely a jogrendet anarchiával s a kultúrát rombolással fenyegeti.

Hogy a nagy javak el ne vesszenek, egy más lélekre s egy tüzes Pünkösdre van szükségünk, melynek tüze nemcsak az észbe, hanem a szívbe is esik; tűz, mely megvilágít, de ugyanekkor szívet is melegít; tűz, mely nem theoria, hanem praxis, nem elmélet, nem szemlélet, hanem érzés és élet. Megszeretni az igazságot erényben s erkölcsi eszményiségben! Az eszményeket úgy tisztelni, hogy egyre rohamra vezényeljük értük a jobb embert összes vágyaival és szenvedélyeivel! Az ilyen lélek a hervadatlan élet lelke, s az ilyen Pünkösd az igazi világmegújulás.

Ez a lélek a Szentlélek, ez a tűz mennyei tűz, ez a roham az a förgeteg, mely a magas égből csapott le a poshadt, fáradt földre s megújította a világ színét. Apostolokat keresztelt, vértanúkat nevelt s azoknak neveit vallásos tisztelettel őrzi az egyház; de nevelt egyszersmind egy igénytelen, tiszta, munkás, türelmes nemzedéket, a keresztény kultúrára alkalmas emberiséget, millió névtelent, kiket mind a Lélek ihletett, s kik valamennyien ugyancsak legyőzték a világot, vagyis az öldöklő, győzelmes hatalmat, mely erényt s életet pusztít.

A keresztény népek valamennyien e nagy tradíciók nyomában járnak; adja Isten, hogy az apostolok s vértanúk meleg nyomaiban az új tavaszra serkent erkölcsnek virágai s a régi szeretetnek sötét-vörös, mert izzó, pünkösdi rózsái nyíljanak.

[Az igazi Pünkösd. A „Pécsi Közlöny” számára írta: Dr. Prohászka Ottokár. Pécsi Közlöny, 1903. május 31. 1-2. p.]

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó...

Reflexió

A német katolicizmussal kapcsolatban gyakran beszélnek egyházszakadásról. De az egyházszakadás szó nem írja le megfelelően a német krízist. A „Szinódusi Út” dokumentumaiban megjelenő német...

Aktuális

Prágában február 5-én kezdődik a Szinodalitásról szóló Szinódus utolsó előtti, kontinentális szakaszának európai gyűlése. Ez a szakasz ékelődik a korábbi egyházmegyei szintű, illetve az...

Aktuális

Isten olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk, és hajlandó segíteni, hogy túlnőjünk hibáinkon és hiányosságainkon. „Szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5,44). Erről mindig eszembe jut egy pap...

Ferenc pápa

A pápa szavait idéztük, aki február 1-jén, a kinshasai apostoli nunciatúrán olyan áldozatok vallomásait, történeteit hallgatta meg, akik a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti...