fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Az üdvösséged függ tőle!

Egy pap szavai a vasárnapi miselátogatásról

Közzétéve

Forrás: Cathopic

Az egyházközségemben élő emberek, különösen a hitoktatásra járó gyerekek szülei esetleg csodálkoznak, hogy miért ragaszkodom annyira a vasárnapi misén való részvételhez.

Néha már azt fontolgatom magamban, hogy még a sírkövemre is rá fogom íratni: „Kérem, feltétlenül menjen el szentmisére minden vasárnap!”

Tudom, hogy nagyon sokan – eléggé evilági módon – úgy tekintenek a misére, mint amire ugyan nagyon szép dolog elmenni, de nem teljesen szükséges az identitásukhoz. Tudom, hogy egyesek halálra unják magukat a misén.

Tudom, hogy egyesek a kisgyerekeikkel küzdenek a mise alatt végig, és úgy érzik, hogy nem kaptak semmit. Tudom, hogy vannak olyanok is, akik annyira énközpontúak, hogy a saját vágyaikon kívül semmi mást sem tudnak imádni.

Tudom, hogy vannak, akiket súlyosan megbántott az élet, egy egyházi személy vagy egy templomba járó világi személy.

Azoknak, akik szerint a misére járás szép, de nem szükséges, ezt üzenem:

Igenis szükséges! Az Egyház úgy hivatkozik az Eucharisztiára, mint hitünk forrására és csúcsára. Jézus az utolsó vacsorán azt mondta: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.

Az Eucharisztia jelenti a mi közvetlen részvételünket Krisztus keresztáldozatában. Ennek az áldozatnak minden számunkra szükséges jótéteményét az Eucharisztia vétele által kapjuk. Ha ezt összekapcsoljuk a Sabbát megszentelésének parancsával (aminek része az Isten imádása), akkor a szentmise nagyon is szükséges ahhoz, hogy kik is vagyunk mi, katolikusok.

Néha abba a hibába esünk, hogy ha nem érezzük, hogy valamit meg kell tennünk, akkor az úgy rendben is van. Ha pedig Isten, akinek az örök otthonába be akarunk lépni, azt mondja nekünk, hogy ez a dolog az oda vezető út része, akkor megtesszük. Nem azért vagyunk a misén elsősorban, hogy kapjunk valamit (bár az Eucharisztia vétele által igenis kapunk). Azért vagyunk ott, hogy imádjuk Istent, úgy, ahogyan Ő mondta nekünk.

Mivel törődöm az örök üdvösségetekkel, azt a kihívást intézem hozzátok, hogy a saját és a rátok bízottak üdvözüléséért – különösen az apukákéért – gyertek el a misére!

Azoknak, akik halálra unják magukat, ezt üzenem:

Nem minden azért van csupán a világon, hogy szórakoztasson minket. Bár sok pap úgy tesz, mintha a misének az lenne a feladata, hogy szórakoztasson, ez nem így van.

Tudom, hogy néha unalmas lehet. Néha a pap vagy a diakónus prédikációja nem valami jó vagy nem összefüggő. Néha a zene rettenetes, vagy nincs is.

Sokszor a mise csak egy gyenge produkciónak tűnik, amely nem is foglalkozik azzal a fenséggel vagy misztériummal, ami valójában történik. Ezt megértem. Bárcsak több pap és szolgálattevő is megértené.

Azonban sokkal fontosabb az, hogy te mit hozol Isten elé abból, aki vagy. Ez persze nem mentesíti a papokat az alól, hogy megteremtsék a fenség és a misztérium érzését, amelynek át kell hatnia a szentmisét.

Néha túl kell lépnünk az ilyen hiányosságokon, és mindent meg kell tennünk, hogy Istent imádjuk. Ismétlem: mivel törődöm az örök üdvösségetekkel, kihívást intézek hozzátok.

Azoknak, akik kicsinyekkel és gyerekekkel küszködnek, ezt üzenem:

Megértem a küszködésüket.

Néha úgy érezzük, mintha macskákat hajkurásznánk, amikor a mise alatt a gyermekeket arra próbáljuk rávenni, hogy viselkedjenek rendesen (vagy legalábbis ne zavarják a misét). De a megfelelő viselkedés megtanításának egyetlen igazi módja az, ha részt vesznek a misén.

Lehet persze, hogy az emberek majd titeket bámulnak. Néha eléggé ferde szemmel. Igen, tudom, hogy néha legszívesebben elbújnátok a pad alá.

Elsősorban viszont ti szégyelljétek magukat, ti, akik ferde szemmel néztek. Türelmet igényeltetek, amikor rólatok volt szó, most pedig ti legyetek türelemmel. Néha az a gyerek figyelemhiányos, hiperaktivitásban szenved vagy autista, és egyszerűen többre van szüksége. Adjátok meg neki azt a türelmet, amit magatoknak is kérnétek.

Kedves szülők, én soha nem fogok így nézni rátok. Örülök, hogy ott vagytok. Ha a gyerek megzabolázása egy kicsit túl nehéznek tűnik, akkor egy időre beoszthatjátok magatok közt a misére járást, ha feltétlenül szükséges. De egyházközségként az a dolgunk, hogy osztozzunk a küzdelemben, nem pedig az, hogy ítélkezzünk felettetek emiatt.

Azoknak, akik annyira énközpontúak, hogy a misét lényegtelennek tartják, ezt üzenem:

A világ nem rólatok szól. Egyszerűen nem rólatok szól. A világ nem fog alkalmazkodni a vágyaitokhoz. Isten nem válik olyanná, amilyennek ti akarjátok. Az önimádat nem csak ebben az életben teszi az embert nyomorulttá, hanem ráadásul a mennyországtól is megfosztja.

Az élet sokkal inkább arról szól, hogy hogyan adj magadból, mintsem arról, hogy mit tudsz elvenni. A szentmise ideális esetben arra késztet, hogy lépj egy lépéssel hátrébb önmagadtól, és összpontosíts Istenre.

Ismétlem, mivel törődöm az örök üdvösségeddel, kihívást intézek hozzád.

Azoknak, akiket megbántottak, ezt üzenem:

Egyszer én is ebbe a kategóriába tartoztam. Kiléptem az Egyházból, és felhagytam a személyes Istenben való hittel, mert egyháziaktól sérelmet szenvedtem. Ismerem a fájdalmat és az önvédelem által kiváltott fenntartásokat, ha a visszatérésről van szó.

Ismerem a neheztelést, amikor úgy érzitek, hogy kényszerítettek benneteket arra, hogy távozzatok. Megértem ezt.

Én magam néhány év múlva elkezdtem visszavágyódni, és nem akartam foglalkozni azzal, ami elűzött. Az a pap és az a katolikus akartam lenni, aki kinyújtja a kezét, aki törődik másokkal, aki gondoskodik a küszködőkről … nem pedig a küszködés okozója.

Mindaz, ami elűzött engem, még mindig létezik az Egyházban, de elszántan törekszem arra, hogy elérjem a szükséges változásokat.

Ez az én kihívásom a számotokra. Nehéz. Tudom, hogy nehéz. De megéri.

Tudom, hogy Krisztust és az Ő Egyházát nem mások csúfsága képviseli, hanem az Ő szeretete, és ezt a legtökéletesebben a kereszt fejezi ki.

Ismétlem, mivel törődöm az örök üdvösségetekkel, és mivel magam is voltam ebben a bizonyos gödörben, ismerem a kiutat, és kihívás elé állítalak benneteket.

Írta: Bill Peckman atya
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Churchpop

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Szívmelengető látvány, ahogy az örökbefogadott fiú kivetett, idős kutyákat nevel

Közzétéve

Szerző:

Fotó: YouTube

Megható történet következik!

Robbie Gay egy kisfiú, és óriási szíve van. Élete tragikusan indult, kétszer volt kórházban agysérülésekkel, majd nevelőszülői rendszerbe került. Mire végül a szülei, Maria és Charles örökbe fogadták, korábbi élményei akkora traumát okoztak neki, hogy képtelen volt sírni.

A kisfiú azonban gyógyító megnyugvásra talált, méghozzá egy különleges helyen, a helyi állatmenhelyen. Azzal vigasztalódott, hogy kidobott, öreg kutyákról gondoskodott: „Azért, mert az emberek nem törődnek az idős emberekkel, sem az öreg kutyákkal! Csak a kisbabákat és a kutyakölyköket akarják” – magyarázta Robbie a CBS riportjában.

Az idősebb kutyákkal való együttérzés képessége nyilván saját szomorú tapasztalataiból fakad, ahogy azt a mamája is meséli: „Robbie tudja, milyen érzés az, ha valakit nem szeretnek, és nem törődnek vele.”

Most azonban, egy biztonságos és szerető otthoni környezetben élve, meg tudja nyitni szívét a szerencsétlen kutyáknak, és „újra ki tudja mutatni érzéseit” – meséli anyukája. A kedvessége miatt tanult meg újra sírni, amikor egy nevelt kutyusa meghalt.

Nyilvánvaló, hogy ezekről az idősebb kutyákról való gondoskodás részben azért is nehéz, mert sokuk nem marad már sokáig életben. Robbie azonban ragaszkodik ahhoz, hogy velük maradjon életük utolsó percéig. Ahogy nagyon helyesen mondja: „Nem arra gondolok, hogy mikor fognak meghalni, hanem arra, hogy most, ebben a pillanatban hogyan érzik magukat.”

Robbie nagyon különös kisfiú, hiszen nem csak az öregedő kutyákról akar gondoskodni életük utolsó pillanatáig, de azt is reméli, hogy ha felnő, majd nagyobb gyerekekről is gondoskodhat. Robbie megtestesíti az együttérzést és a megértést, még akkor is, amikor megszakad a szíve négylábú barátai korai halála láttán.

Remélhetőleg a korábbi rossz tapasztalatok továbbra is segítik majd Robbie-t mások gondozásában. Azt kívánjuk, szíve hatalmas szeretetével gyógyítsa tovább kedves bundás barátait, érezze szeretetüket, és legyen boldog emberi családjával is!

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű