Lépj kapcsolatba velünk

Interjú

Baricz Gergő: „Az embernek hinnie kell abban, ami építi őt”

Közzétéve

Fotó: Kotschy Gábor

A jövőért egykoron utat kellett engedni az újnak, ma pedig a bennünket évszázadokon át megtartó értékekbe kell belekapaszkodnunk ahhoz, hogy megmaradjunk – véli Baricz Gergő. A székelyföldi születésű, a pop- és rockzene színpadairól ismert, több együttesben játszó zenész és énektanár most újabb oldalát mutatja meg sokoldalúságának: az István, a király rockopera erdélyi változatában Koppány vezér szerepében láthatja a közönség 2021. augusztus 20-án Sepsiszentgyörgyön. A mű, az általa megformált karakter és sok egyéb kérdés mellett a hitről is beszélgettünk vele. „A hit így tart meg engem: sose jutok abba az állapotba, hogy ne látnék kiutat” – mondta. Nem véletlen, hogy Baricz Gergőt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökének is felkérték.

– Hogyan találtatok egymásra te és az István, a király erdélyi nagyprodukció Koppány-szerepe?

– Számomra sokkal magabiztosabb, energikusabb és célratörőbb Koppány személyisége. Férfiasabb, a szóhasználata is erősebb. Amikor egy kamasz férfiideált választ, az ilyen jelenség vonzó tud lenni számára. A kamaszkori lázadás is hozzátett ahhoz, hogy engem annak idején jobban megragadott ez a karakter, ráadásul Vikidál Gyula nagyon jól meg is formálta őt. Nekem is gyermekkori vágyam volt, hogy szerepelhessek egyszer egy István király-produkcióban, a dalait élőben énekelhessem, és amikor indult a sepsiszentgyörgyi előadás válogatója, csak Koppány táborából voltam hajlandó szerepet választani. Valahogyan eleve a vesztesekhez húzok. Nem mindig az a lényeg, hogy ki tűzi ki a végén a zászlót. A történet jobban érdekel. Az én szempontjaimnak jobban megfelel.

– Milyen plusztartalmat, pluszjelentőséget hordoz számodra az a tény, hogy éppen otthon, egy székelyföldi előadásban játszhatod ezt a szerepet?

– Erdélyben a politikai fordulat előtt az István, a király tiltott ereklye volt a lakásban és ez a fajta lelki kötődés átívódott a következő nemzedékekre is. Ezért ennyire szoros Erdélyben a rockoperához való viszonyulás, és ezért nagy a jelentősége annak, hogy most először kifejezetten székelyföldi előadókkal kerül színpadra.

Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy otthon letegyek valamit az asztalra. Már az előadás első workshopján akkora energiabombát kaptam, hogy rendesen felpörögtem tőle! Jó a csapat és jó a hangulat. A stáb minden tagja képes önerejéből áldozatot hozni, időt, energiát és rengeteg utazást fordít rá. Békeidőben, amikor mindenkinek több a helyhez kötött elfoglaltsága, talán nem is lehetne létrehozni ezt a produkciót. És szükség van a lelkesedésre is, arra, hogy az ember ennyire szeresse ezt a rockoperát.

Fotó: Kristó-Gothárd Hunor

– Számodra mit üzen ez a mű, milyen tanulságokat vonsz le belőle a jelenre vonatkozóan?

– Éppen azt kedvelem benne, hogy pártatlan és a hallgatóra bízza, hogy melyik táborra adja le a voksát, függetlenül attól, hogy a végén a csata eldől és látjuk a győztest. Felvonultat és párhuzamba állít erősségeket, gyengeségeket – és utakat, hiszen mindkét főhős jót akar, a maga módján. Legalábbis a rockopera ezt az oldalukat mutatja be.

Istvánnak fel kellett karolnia az újat, el kellett fogadnia a változást, le kellett mondania a régiről, a múltbéliről, hátat kellett fordítania az ősi tanításoknak a jövő, a megmaradás érdekében – vagyis akkor ez volt a helyes döntés. Ma pedig pontosan az ellenkezőjére van szükség. Most ugyanúgy itt van a változás szele, de most gazdasági érdekek mögött megbúvó háttérhatalom akar létrehozni egy új egyesítő erőt. Ez az új, egyetemességre való törekvés nem azt kívánja az emberiségtől, hogy egyazon nyelven beszéljen és nagyjából ugyanazokat az értékeket vonultassa fel, hanem hogy tágítsa ki a kereteit, és olvadjon össze olyanokkal, akik egészen más nézeteket vallanak. Ez az újfajta egység, mindenkinek az egy kalap alá helyezése pedig azzal jár, hogy így rögtön fel lehet rúgni mindenféle szabályt. Ez az új erő rohamsebességgel jön és nagyon nagy hatalommal bír. Csak úgy lehet kivédeni, ha az ember megőrzi az azonosságát és nem hagyja magát beolvasztani. Vagyis most éppen a régi dolgokba kell kapaszkodni. Egykor utat kellett engedni az újnak ahhoz, hogy megmaradjunk. Most meg kell őrizni a régit ahhoz, hogy megmaradjunk.

Én így élem bele magam ebbe a szerepbe: próbálom belehelyezni Koppányt a mai korba, és végiggondolni, hogy most mi ellen kellene lázadnia egy ilyen vezérnek.

– Téged milyen útravalóval tarisznyáltak fel a szüleid, ami a védelmezendő azonosságodat meghatározza?

– Adtak egy lécet. És az lenne a vagány, ha ezt én meg tudnám emelni.

– Még magasabbra?

– Igen! Az idő múlásával veszem észre, hogy milyen magasan van az a léc. Ezzel mindig sikerül meglepniük. Óriási nagyra tudnak nőni a szememben! Ameddig el tudnak menni az önzetlenségben, az is nagy példa nekem. Ahogyan hazaérkezésemkor megölelnek. Még akkor is, ha nem mindenben tudom azt nyújtani számukra, amire vágynak, megölelnek és ugyanúgy szeretnek. Édesapám sok dologban nagyon makacs, de az értéke is ez. Szigorúan ki akar tartani az elvei mellett, mert az eszmék építik fel az embert, így marad halhatatlan, de ő képes ezeken hajlítani is az én érdekemben, hogy szerethessen. Látom bennük a megbocsátás képességét is. Édesapám mindig mindenkinek megbocsátott. Tűrésben, a munka szeretetében és áldozatkészségben is példát mutatnak. Édesanyám képes akkor is áldozatot hozni, amikor senki nem kéri és nem is kellene ezt tennie. Hajnal négyig süt, mert a fia holnapután indul vissza Budapestre. Hiába kérem, hogy ne tegye. Az egyetlen dolog, amit édesapám meghagy nekem, mielőtt beülök a kocsiba és indulok vissza, hogy: Légy jó! És akkor még hozzáteszi, hogy mindhalálig. Szereti az ilyen idézeteket, de részéről ennek súlya van. És ez mindig előjön bennem.

A hitet is tőlük kaptam. Mindketten vallásos családból származnak, és ezt továbbvitték, továbbadták a nővéreimnek és nekem is.

– A szüleid szántak-e neked valamilyen pályát, foglalkozást?

Édesanyám mindig azt mondta, hogy én mindenre képes vagyok. Édesapám nem mondta meg, hogy mi legyek. Persze jólesne neki, ha átvenném tőle a stafétát otthon a vállalkozásában.

– Nagyon mélyen elültethették benned a szüleid a hitet, ha a világ zajában is ilyen szilárdan őrzöd azt. Milyen a te hitvilágod? Miben hiszel? Miből merítesz erőt?

– Alapvetően mindenben hinni kell, bár az információáramlás mára olyan gyors lett, hogy az ember már nem tudja, miben bízhat meg. És mindenben kételkedni is lehet most már, mert minden egyes eldöntendő kérdéshez elbizonytalanító tényezők halmaza sorakozik fel. Valójában minden döntés nehéz. A túlságosan egyértelmű döntés ritka.

Fotó: Kristó-Gothárd Hunor

Az embernek hinnie kell abban, ami építi őt. Hinnie kell az eddig meghozott és a még meg nem hozott döntéseiben. Az embernek önmagáról el kell hinnie, hogy jó.

Manapaság tízparancsolat nélkül is könnyen bele tudjuk sodorni magunkat – magamból indulok ki – a bűntudatba. Rengeteg kérdés özönlik elénk: hol tettem meg a jót; helyesnek látok-e adott dolgot; hogyan fogadom el az embereket, a változásokat; mi az, amiben megkérdőjelezhetem egyáltalán a világ mozgását, az igazságosságot, az igazságot magát; mi itt az igazság, az idő faktorában hol jelenik meg; a távoli jövőre nézve hoztam-e helyes döntést vagy csak a közeljövőre… Ezekben a részletekben nagyon el lehet veszni és ilyenkor megjelenik a bűntudat. Az egyetlen dolog, ami ilyenkor ki tudja húzni az embert a gödörből, ha azt mondja: elhiszem, hogy van helyem a világban. Ha az ember csak kis ideig is, legalább addig, amíg kimászik a gödörből, képes ebben hinni, az pont elég. Mert ki kell mászni a gödörből.

Isten a bizalom. Miatta és Érte vagyok itt. A hitem Benne így tart meg engem: hogy sose jutok abba az állapotba, hogy ne látnék kiutat. És ha még nem tudom a vágyott változást véghezvinni az életemben, akkor el tudom fogadni azt, ami van. Nem hiába foglalkoztak ennyit a szüleim a hit kérdésével, nem hiába kaptam keresztény nevelést: rá tudok csatlakozni. A pandémia olyan szempontból jó is volt, hogy azokon a szentmiséken vettem részt és olyan prédikációkat hallgattam, ahová és akikhez eddig korlátozottan vagy egyáltalán nem jutottam el.

– Kiket hallgatsz legszívesebben?

– A jezsuitákat és Böjte Csabát. Személyesen is a Jézus Szíve-templomba járok a Mária utcába.

Szeretem a témaválasztásaikat, és azt, ahogyan az egyes kérdéseket megközelítik. Nem lerágott csont témákat és nem kliséket vesznek elő. A poénok sem erőltetettek. A hívekkel való közvetlen kapcsolatuk is példaértékű. Felhőtlen az egész és így válik lélekemelővé. Nagyszerű a kántoruk és a kórusuk is. Vendégkórusok is gyakran szerepelnek a templomban. Sokszor dübörög ott az ember mellkasa. Én annyira picinek még nem éreztem magam, mint egyik koncerten abban a templomban. Éreztem, hogy nyom össze, nehezedik rám a hangoknak a súlya. És ez amilyen picivé, pont olyan sebezhetetlenné tett – hiszen minél picibb valami, annál nehezebb azt megbontani. Ez az érzés nagyon felszabadított. Ilyen állapotban másképp hallgatom a prédikációkat is, másképp tudok rájuk hangolódni. Tegyük hozzá: nagyon felkészültek az „előadók”. Látszik, hogy foglalkoznak ezzel, és vágynak arra, hogy ezt tegyék.

Böjte Csaba prédikációi pedig azért tetszenek, mert minden egyes vasárnapra tud egy újabb sztorit hozni, amely sok tanulságot rejt. Ő is sok mindenre rávilágít. Van a beszédeiben egy kis filozófia is és én az ilyenekkel szeretem kínozni magamat.

– Katolikus egyházunk – és eleve a kereszténység – sok nehézséggel küzd. Te milyennek látod a katolikus egyház helyzetét?

– Minden felekezetben, így nálunk is fontos szerepet töltenek be a lelkipásztorok. Szószólók és vezetők, pillérei a közösségeinknek. A legnagyobb nehézséget abban látom, hogy a létszámuk fogyatkozik. Több lelkivezetőre lenne szükség. Sok kis faluban, ahol az emberek őrzik még a hitüket, szeretnék felszabadultan megélni a hitéletüket és szeretnének az egyház részei maradni. De ahol egy plébános nyolc-kilenc falut lát el, ott csak kimerültséget, minőségromlást látunk. Szerintem ezen nem segít a papi nőtlenség és a család közötti választás sem. Sok értékes ember, aki a papság után mégis a család mellett döntött, jó papja lehetne közösségének. Mindezek miatt már jelentkező sincs elég a teológiákra. Ezért látjuk a helyzet rosszabbodását. Régen, ha egy család hat-nyolc gyermeke közül az egyik a papi hivatást választotta, nem szakította meg a család nevének a továbbvitelét. Az én egyik nagybátyám pap, a másik ágon pedig dédapámig visszamenőleg csak lányok születtek. Én vagyok az egyetlen, aki továbbviheti a családunk nevet. Hogyan mondhatnám azt, hogy nem viszem tovább?

Szükség van megújulásra is. És elfogadásra. A kereszténység arra nevel minket, hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat, ugyanakkor nagyon nehéz meghatározni azt a mezsgyét, amin belül az ember elutasíthat és megítélhet dolgokat. Szerintem megítélni nekünk nem is szabad semmit, az nem a mi reszortunk. Persze az embernek előbb-utóbb kialakul a saját értékrendszere, amit befolyásol a nevelés, amit kapott, és a felekezet, amelybe beleszületett.

Nagyon okosan és bölcsen kell eljárni, és jó példával, szeretettel, elfogadással maradni a helyes úton.

– Beszéljünk arról is, hogy mi történt veled a 2011-es X-Faktor óta, ahol harmadik helyezést értél el és ahol a szívébe zárt a fél ország.

– Több zenekarban játszottam, azokból a produkciókból tartottam fenn magam. Közben elvégeztem a Kőbányai Zenei Stúdiót, ahová visszahívtak éneket tanítani. Összehoztam egy versmegzenésítéses produkciót is kortárs költők műveiből. Tátrai Tibor és Póka Egon bevett a Póka-Tátrai ReGenerációba énekesként. Eleinte jó pár koncertünk volt évente, az utóbbi időben legfeljebb egy-kettő. Ez nagyon tud szólni, ez a zenekar nagyon erősen bele tud csapni a húrokba! A Loyal nevű együttesemben énekes vagyok és dalszerző, és van még az AC/DC emlékzenekarom. Egy gyermekeknek szóló produkcióban pedig a rockzenetörténelmet mutatjuk be magyar és nemzetközi viszonylatban, párhuzamba állítva, hogy milyen módon befolyásolta a nemzetközi rock alakulása a magyar zenét. Békeidőben ezzel az előadással is járjuk az országot.

Fotó: Kotschy Gábor

– A versmegzenésítés a költészet iránti érdeklődésedből fakadt?

– Ha találkozom egy rokonszenves kortárs költővel, kíváncsi vagyok, hogy mit írt, és ahogy olvasom, adott vershez már oda is képzelem a ritmust. Mivel a fiatalok nagy része ma zenén keresztül és nem verseskötetek olvasása révén találkozik a lírával, ezért a versfeldolgozásoknál is törekszem arra, hogy a popzenét és a költeményeket jobban közelítsem egymáshoz. Néhol rockosabb, máshol latinosabb lett. A stílusjegyek mára inkább eszközökké váltak, és én ezeket úgy szeretem használni, hogy mindennek meglegyen a maga funkciója. Minden zenei stílusból merítek egy keveset.

– A Koppány-szerepen kívül odahaza, Erdélyben van-e más zenei aktivitásod?

– Kovács Norbi zenész barátommal Marosvásárhelyen van egy popduónk, a Blind Foxes. Egy olyan dalszerző táborban kezdtünk el együtt dolgozni, ahol angolul kellett dalokat írni nemzetközi piacra. Kipróbáltuk magunkat, és eldöntöttük, hogy ezt ebben a formában folytatjuk. Ezért írjuk itt angolul a dalokat. Három évvel ezelőtt adtuk ki az első szerzeményünket. Akkor ott született még jó pár dalötlet, amelyekkel eddig nem volt időm foglalkozni. Most befejeztük az egyiket, nemsokára hallható lesz a rádiókban is.

–  Az X-Faktorban elért és megélt siker után megfogalmazódott-e benned valamilyen álom, cél, amit szeretnél elérni vagy pedig hagytad a dolgokat maguktól alakulni?

– Az elsődleges célom az lett volna, hogy olyan dalt vagy dalokat hozzak létre, amelyek szövegben és zeneileg is maradandó értékűek. Aztán szembesültem azzal, hogy itt-ott hiányzik a tudásom hozzá, ezért mentem el a kőbányai zenesuliba, hogy képezzem magamat. Még mindig az a vágyam, hogy ezt elérjem, akár csak egyetlen dallal is.

– De manapság nem elég megalkotni egy ilyen dalt, meg létrehozni bármilyen értéket, azt utána promózni, menedzselni kell.

– Persze, de szerintem a dolgokra valamilyen szinten ad választ az élet is. Másrészt, ha én magamat meggyőzöm egy dallal, azzal már elégedett vagyok. Nekem az már jó, én attól jól fekszem le, mert bizony elég kritikus tudok lenni!

– Nem számítva azt, hogy a pandémia visszavetett mindent és mindenkit, úgy érzed-e, hogy a helyeden vagy, fizikai helyi értelemben és a tevékenységet tekintve is?

– A helykérdés még nyitott számomra. A tanítás Budapesthez köt, a zenekaraim, zenésztársaim nagy része is itt van, most már a baráti köröm is inkább ideköt, a családom viszont nagyon erősen köt a szülőfalumhoz. Ezt valahogy meg kell oldanom.

Hogy a helyemen vagyok-e? Erre még mindig nem érzem magam késznek. De senki se érzi magát késznek. Szükségem van mindig valamilyen impulzusra, ami engem működtet.

– De ilyenek mindig vannak, nem?

– Igen, ezek az impulzusok jönnek, csak időnként érzek magamban egyfajta gyarlóságot, vagy inkább eltompulást, dilemmát, hogy most mit lehetne vagy mit kellene tenni, melyik a jobb mozzanat. Időközben fel is halmozok magamban egy-két elvárást, néha túl sokat is – és melyiknek mozdítsak egyet a rugóján? Ez nagyon be tud engem szippantani. De ha az impulzusra jól reagálok és energiát fektetek bele, akkor megszületik a termék és a dolgok kiegyenesednek.

– Augusztus 20–25. között tehát István, a király-előadásokban játszod Koppány vezért Sepsiszentgyörgyön. Mi vár rád azután?

– Feladat lesz bőven! A versmegzenésítéses műsorunkkal tervezünk egy őszi koncertsorozatot, egy félkész lemezanyagot be kell fejeznünk, két saját dalt is el kellene készítenem még az idén. És mindeddig, és persze azután is, úgy kell viselnem magam, hogy megfeleljek egy másik szerepemnek is. A 2021. szeptember 5–12. közötti budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökének választottak. Egy újabbat tekerek föl a jósági potméteremen, hogy jobb példával élhessek, méltó és képes legyek feladataim elvégzésére, Cserébe majd ősszel remélhetőleg betakaríthatom törekvéseim gyümölcseként a kegyelmet.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű