Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Lk 2, 6-7
Karácsony van, az Úr születésének napja. A világ minden táján rengeteg ember ünnepel – mindenki a saját elvárásaival, reményeivel és elhatározásaival. Kevesebben vannak talán azok, akik a karácsony üzenetét konkrétan beengedik a személyes, családi és közösségi életükbe – nem mindig vagyunk valójában tudatában annak, mit is ünnepelünk.
A karácsony az a nap, amikor Isten „lakását közénk helyezte”, „testté lett”, eggyé vált közülünk. Aki fizikailag vagy lélekben Betlehembe elzarándokol, azt a feladatot kapja a Gyermek Jézustól, hogy vigye az emberek közé az Ő jelenlétét „aktív”, kézzelfogható módon, egy jelenlétet, amely képes ösztönözni, megnyugtatni, reményt adni. Egyszóval, nem lehet anélkül ünnepelni a karácsonyt és énekelni a jászol mellett, hogy az a jászol legalább valamennyire meg ne érintse és formálja az életünket.
ISTENI MEGLEPETÉS
Az Ige testté lett és közöttünk élt. Jézus születésével Isten meglepte az egész emberiséget, messze felülmúlva annak minden várakozását és számítását. Izrael népe természetesen várta a Messiást, sőt rendkívüli érzelmi intenzitással vártak rá. Elmondható, hogy a zsidó népet ez határozta meg, az életükben minden erre a várakozásra irányult. És mégis – írja János evangélista – a Messiás „a tulajdonába jött, de az övéi nem fogadták be.” Nem kell tehát túlságosan megbotránkoznunk azon, hogy Betlehemben senki sem nyitott ajtót a názáreti család számára, azzal a kifogással, hogy nincs szabad helyük.
Olykor viszont napjainkban is visszaköszön rajtunk a betlehemi lakosok szűklátókörűsége: ha Isten nem felel meg az elvárásainknak… akkor maradjon csak a házunkon, az életünkön kívül!
A karácsony valódi ünnepléséhez meg kell tisztítanunk a szívünket és az elménket, igazodnunk kell Isten logikájához, bármennyire is meglepő legyen az. Valóban megdöbbentő, hogy ha Istennel akarunk találkozni, akkor egy gyermek törékenységében, egy üldözött és menedék nélküli család szegénységében és néhány pásztor egyszerű, de őszinte örömében kell keresnünk Őt.
A remény és újdonság napján adjunk helyet magunkban a vágynak, hogy közelebb kerüljünk a betlehemi gyermekhez, a vágyhoz, hogy megöleljük, körülvegyük őt szeretetünkkel.
De ne álljunk meg a templomi betlehem szobránál! Menjünk tovább, hogy elérjük az élő Krisztust, találkozzunk vele a kirekesztett, szenvedő és magányos emberekben.
Így fog felragyogni a karácsony valódi fénye, hiszen kézzelfogható reménnyé válik azok számára, akiket Isten szeret.
Forrás: Famiglia Cristiana via Pécsi Egyházmegye
