Kevés olyan közszereplőt ismerek, sőt talán senkit sem, aki olyan erkölcsi bátorságot mutatott volna évtizedeken keresztül, mint George Pell, amikor a katolikus hit igazságát védte és hirdette.
Január 3-án, kedden, amikor George Pell bíborossal elmentünk kegyeletünket leróni XVI. Benedek emeritus pápa ravatalához a Szent Péter bazilikában, észre kellett vennem, milyen nagy tisztelettel üdvözlik az ott dolgozók a magas ausztrál férfit, aki lassan haladt a botjára támaszkodva. Az utat mutatók és az őrök hozzászoktak már a magas rangú egyházi személyiségekhez, de itt valami mégis más volt: látszott nyilvánvaló tiszteletük és szeretetük Pell bíboros iránt. Egy olyan ember állt előttük, aki sokat szenvedett az Egyházért és az igazságért. Egy fehér mártír. Akire figyelni kell. És figyeltek is.
15 percen át imádkoztunk a ravatalnál a főoltár előtt, ahol az emeritus pápa nyugodott, majd Szent II. János Pál pápa sírjánál is, mielőtt a hátsó kapun elhagytuk volna a bazilikát. Ott várt ránk a bíboros autója. Csak akkor jöttem rá, milyen nehezére esik a járás neki, aki már 55 éve a barátom volt, amikor arra kért, hadd támaszkodjon a karomra egy kis lejtőn az ajtó felé menet. Odakünn megláttuk Georg Gänswein érsek urat, aki hosszú időn át volt az elhunyt emeritus pápa titkára, és egy kisebb csoporttal érkezett éppen a bazilikához. Kölcsönösen részvétet nyilvánítottunk, és az érsek elmondta a bíborosnak, hogy az utolsó könyv, amit Benedek pápa olvasott, éppen Pell Börtönnaplójának az első kötete volt (abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy én írhattam hozzá az előszót).
Az előző estén Pell bíboros és én együtt vacsoráztunk vagy ötven, Milwaukee egyházmegyébe való szeminaristával a „Falakon kívüli” Szent Pál-bazilika (San Paolo fuori le mura) közelében. Meghívónk James Harvey bíboros, a bazilika milwaukee-i születésű főpapja volt. Látványos csapat volt, és csak úgy itták a bíboros szavait, aki elképesztően jó formában tartott egy rövid, vacsora utáni beszédet. Pell kedvesen, de határozottan hangsúlyozta a bátorság fontosságát a papságban:
bátorságra van szükség az evangelizáláshoz, a kulturális ellenszéllel való szembeszegüléshez és ahhoz, hogy az ember teljesen az Úrba helyezze a hitét.
Később, rögtön azokban az órákban, amelyek megdöbbentő, váratlan halálát követték január 10-én, a mély gyász szellemi és lelki ködfátylán keresztül eszembe jutott, hogy rövid megjegyzéseiben George Pell teljesen véletlenül, de nagyon hitelesen a saját sírfeliratát írta meg: olyan bátor ember volt, aki másokat bátorított – aki bátorságot tudott önteni másokba, vagy ami talán még jobb, elő tudta hozni másokból azt a bátorságot, amiről nem is tudták, hogy bennük rejtezik.
Kevés olyan közéleti személyiséget ismerek, ha egyáltalán létezik ilyen, aki fel tudta volna mutatni azt az erkölcsi bátorságot, amit ő felmutatott évtizedeken át, amikor a katolikus hit igazságát védte és hirdette az ő elpusztítására indult könyörtelen, bűnös ausztrál médiakampány ellenében. Ferenc pápa kérésére bátran nekilátott a vatikáni pénzügyek Augiász istállójának kitakarításához. Még akkor is komoly előrelépést tudott elérni ennél a herkulesi feladatnál, amikor elpárolgott a támogatás, amelyre számított. Tudta, hogy ártatlan azokban az abszurd vádakban, amelyek alapján először elítélték, és a 404 napnyi börtönfogságot hosszú visszavonulásként töltötte el, ami alatt három kötetnyi elmélkedést írt. Ezek lelki vigasztalást és bátorítást jelentettek az olvasóknak szerte a világon. Amikor az ausztrál Legfelsőbb Bíróság igazolta ártatlanságát, visszatért Rómába, és a színfalak mögött játszott csendes, de hatékony szerepet, bátorítva a katolikus ortodoxia védelmezőit arra, hogy gondolják át, mire van szükség egy elevenebb katolikus jövőhöz.
Rómában csaknem minden nap együtt voltunk azon a héten, amelyik élete utolsó hetének bizonyult. Ez alatt az idő alatt hosszan beszélgettünk a katolikus Egyházra 2023-ban leselkedő válság természetéről: persze Németországról, ahol a Szinódusi Út a hitehagyás felé fordul, de az egész világegyház válságáról is, ahol a 2023. októberi, Szinodalitásról szóló Szinódusra való előkészületek azzal fenyegetnek, hogy a püspökök elveszítik tekintélyüket, és az Egyház egyfajta woke vitaklubbá alakul. Egyetértettünk abban, hogy az apostolkodás válságát látjuk: vajon továbbra is átadják, tanítják majd a 21. században az Új Jézus tanításait, amelyeket az apostolok eredeti csoportjára visszavezethető hiteles apostoli hagyományból kaptunk? Az apostoli hagyomány által hordozott isteni kinyilatkoztatás igazságait vajon továbbra is tanítják, megtartják, megbecsülik és megélik-e?
E kérdéseknek egy határozott „igennel” történő megválaszolásához olyan fajta bátorságra van szükség, mint amilyenről George Pell bíboros tett tanúságot egészen haláláig, több mint nyolc évtizeden keresztül. Most másoknak kell majd felmutatniuk ezt a bátorságot, felszentelt és világi egyházi vezetőknek kell majd erősíteniük egymás bátorságát a reánk váró, nehéznek és viharosnak ígérkező hónapokban.
Írta: George Weigel a washingtoni Ethics and Public Policy Center tudományos főmunkatársa, a William E. Simon Katolikus Tudományos Tanszék vezetője
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Catholic World Report